A kertészeti szektorban – csakúgy, mint a mezőgazdaság más ágazataiban – EUcsatlakozásunk óta egyértelműen érzékelhető módon jelentősen élesedett a versenyhelyzet. A hosszú távon fennmaradni szándékozó gyümölcstermesztő vállalkozásoknak évről-évre egyre többet kell teljesíteniük ugyanazért az eredményért és a szinten maradásért. Nagy reményekkel tekintettünk a 2007-2013-as támogatási időszak elé, de mára ki kell jelenteni, hogy az ÚMVP/EMVA kertészeti fejlesztési fejezete 2007-2013. között totális kudarcot vallott. Ez a rendszer nehézkesnek, lassúnak és túlbürokratizáltnak bizonyult, nagyon sok gazdálkodót eltántorított a fejlesztési támogatások igénybevételétől, és közel sem az elvárt mértékben szolgálta az ágazat növekedését vagy versenyképességének javulását. A következőkben röviden az ezt közvetetten igazoló ágazati tendenciákat és tényeket kívánjuk bemutatni.

Ágazati elemzésekben kevés olyan hatékonysági mutatót tudunk alkotni, mely az ágazat teljesítményét egzakt módon, pontosan és részletesen képes mérni. A legfontosabbak ezek közül azok, melyek az ágazat teljesítményét nem pénzértékben, hanem naturáliában mérik, mert előbbiekbe már „beletorzítanak” a piaci árak vagy az árfolyam is. A naturális termelési mutatók közül a termőterület és a termésmennyiség mutatói állnak rendelkezésünkre, míg az értéktermelést kifejező mutatókból a termelési érték, export áruérték és export-import egyenleg változását kívánjuk szemléltetni. Az 1. ábra alapján egyértelmű, hogy a zöldségek és gyümölcsök termőterülete érdemi változást nem mutat 15 éve, 160 ezer hektár körül ingadozik, és kb. fele-fele arányban oszlik meg a zöldségek és gyümölcsök között. Az ezen a területen előállított termésmennyiség sem mutat jelentős elmozdulást (2. ábra), a vizsgált időszakban 2,5 millió tonna körül szóródik. Az utóbbi 5-7 évet nézve még akár enyhe csökkenésről is számot adhatunk, bár ebben az időszakban elsősorban a szélsőséges időjárási események (fagy, aszály, extrém sok csapadék) vezettek átlagon felüli terméskieséshez. Az ágazati teljesítményt elsődlegesen kifejező „naturális” mutatók alapján tehát mérsékelt visszaesésről, legfeljebb stagnálásról beszélhetünk.

A 3. ábrán az ágazat legfontosabb, értéktermelést kifejező mutatóit szerepeltetjük. Az ágazat termelési értéke az ezredforduló óta a 150 milliárd Ft körüli értékről a 180-210 milliárd Ft-os tartományba ért, és 2006 óta itt stagnál. Meg kell azonban állapítani, hogy – ahogyan a 2. ábrán látjuk – e mögött valódi mennyiségi növekedés nincs. Az ok egyszerűen az, hogy az utóbbi években éppen a legjelentősebb mennyiségben termelt zöldségek és gyümölcsök (alma, meggy, csemegekukorica, zöldborsó, amelyek az összes termés 50-60%-át adják) termelői árszínvonala emelkedett jelentősebb mértékben, tehát a termelési érték elmúlt évtizedes 25-30%-os javulása mögött mindössze ez a hatás áll. Ez pedig első helyen nem a termelő vállalkozások teljesítményével összefüggő tényező, hanem „fölöttük álló” piaci hatás. Ezt támasztja alá nagyon szemléletesen a 4. és 5. ábra is, ahol a zöldségek és gyümölcsök termelési értékét 2000. évi árszínvonalra átszámítva reál értéken fejeztük ki. Az export-import egyenlegben lényegében stagnálás mérhető, míg az export áruértékben már számottevő javulás következett be (3. ábra). Ez azonban itt is jelentős részben az árfolyam – 2008 után bekövetkező – „kedvező” irányú elmozdulásának köszönhető, a valódi teljesítményjavulás pedig mindössze néhány termék exportjának felfutására vezethető vissza. Összegezve megállapítható, hogy az ágazat teljesítménye az elmúlt évtized tendenciáit tekintve – az ágazatba érkező támogatások ellenére is – legfeljebb a stagnáló jelleggel illethető.

Ez már előrevetíti az ágazati fejlesztési-beruházási támogatásokról alkotott azon képet, miszerint nem szolgálták az érdemi fejlődést, legfeljebb a további visszaesés mértékén tompítottak valamennyit, amely hatás viszont pontosan nem becsülhető. Ez azonban összességében jelentős érdemnek nem tekinthető. Az 1. táblázatban a beruházások, fejlesztések támogatásáért első helyen felelős EMVA I. tengely támogatásait foglaltuk össze jogcímenként. Az eredmények alapján a következő főbb megállapítások tehetők:
• A három kertészeti jogcím a rendelkezésre álló 600 milliárd Ft forrásból mindössze mintegy 55 milliárd támogatást nyert el 2014. májusi állapot szerint. Ez még valamelyest csökkenhet az elnyert, de meg nem valósított beruházásokhoz kapcsolódó elállások miatt.
• A legkevesebb forrást arra használtuk fel, amire a legnagyobb szükség lett volna: új ültetvények telepítése vagy meglévők korszerűsítése.
• A legtöbb forrást arra használtuk (az ágazatba jutó fejlesztési támogatás több, mint felét), amire már a legkevésbé volt szükség, vagyis a kertészeti gépbeszerzésre. Hozzá kell tenni, hogy feltételezéseink szerint e támogatási jogcímen beszerzett gépek nem elhanyagolható részét a szántóföldi növénytermesztésben (is) használják, vagyis e pénzek egy része érdemben nem a zöldség-gyümölcs ágazatban „landolt”.
• A kertészeti gépbeszerzés 30 milliárd Ft összegű támogatásából kb. 22 milliárd Ft-ot a 2007-2013-as ciklus legvégén lehetett kipályázni, mert a „bent ragadt” pénzek „kiszórását” gyorsan már csak így lehetett megoldani. Értelemszerűen ez nem az ágazat érdekeit leginkább szolgáló szakmai döntés volt, hanem csak egy kényszer szülte megoldás, ami ritkán célravezető.
• A zöldség-gyümölcs termelési értékének 2,5-3,0-szorosát előállító állattenyésztés (mely semmivel sem tekinthető versenyképesebbnek) ötször annyi támogatást kapott, ami némi aránytalanságot tükröz, bár ezt megítélni nem ilyen egyszerű.
• Az elnyertből ki is fizetett támogatások aránya (úgy, hogy a támogatási ciklus már véget ért) nagyon szerény szinten, 40-60%-on állt 2014. májusi állapot szerint. Ezt az arányt bármely más jogcím „kifizetettsége” jelentősen meghaladta.
• A zöldség-gyümölcs szakma (Fruitveb) 2007-ben azt várta és tervezte, ami utólag sem tűnik alaptalan elképzelésnek, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat kellő ütemű fejlesztéséhez 100 milliárd Ft támogatásra van szükség.

Ennek mintegy felét kaptuk meg, ami nem tekinthető elégséges szintnek sem. Fentiek alapján a zöldség- gyümölcs ágazat a 2007-2013. közötti időszakban a fejlesztési támogatások szempontjából nem tekinthető „kiemelt” ágazatnak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ágazat – a korábban levezetettek szerint – érdemi fejlődést nem mutatott az elmúlt évtizedben. A fejlesztési támogatások kudarca sok tényezőre vezethető vissza, ebből a legfontosabbakat az alábbiak szerint foglalhatjuk össze. Az elmúlt hét évben abszolút kiszámíthatatlan volt, hogy az adott évben lesz-e támogatás, ha igen, milyen feltételekkel, ha nem, akkor vajon mikor lesz legközelebb. Így hosszú távú fejlesztéseket (különös tekintettel az oltványok megrendelésére) nem lehet tervezni! Mind a támogatási kérelmek elbírálása, mind a kifizetések teljesítése a kifizetési kérelmek benyújtása után általában egy évet vett igénybe. Ez eltántorított sok termelőt a pályázástól, illetve megvalósítás közben okozott súlyos pénzügyi- finanszírozási gondokat. Az utóbbi időben már olyan támogatási rendeletek születtek, melyek a hiánypótlásra abszolút nem hagytak lehetőséget, vagy csak néhány dokumentum volt pótolható. Ezáltal egy véletlen hiba, hiányosság is elég volt ahhoz, hogy a támogatási kérelem elutasításra kerüljön. Ez nagyon bizonytalanná teszi a pályázás sikerét (és a támogatások felhasználását). A támogatási rendeletekben gyakran sok bizonytalanság, sok vitatott kérdés volt, és ezekre a támogatási kérelem benyújtási időszakában rendszerint jelentős részben az illetékes szervek sem tudtak választ adni. A 2007-2013-as EMVA-ban – a 2004- 2006. közötti AVOP-pal szemben – már nem volt lehetőség 25% vagy 30% támogatási előleg igénylésére. Jóllehet ez nagymértékben segítette a beruházás megkezdését és megvalósítását az I. mérföldkőig, utána pedig az első támogatási részlet jelentette a finanszírozási forrást. Ebben az időszakban a számtalan időjárási káresemény (fagy-, jég-, csapadék- és aszálykárok) miatt kieső gazdálkodási nyereség okán jelentős részben hiányzott a termelők saját forrása is a fejlesztések megvalósításához. Elemzésünk 2. részében a következő Lapszámban a közvetlen támogatások (SAPS, AKG, stb.) jelentőségével és ágazati hatásaival foglalkozunk.

Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens
Debreceni Egyetem
Gazdaságtudományi Kar