Európai körkép

A kertészeti termesztés világszerte folyamatosan fejlődik és növekszik a népességgyarapodással, illetve a megemelkedett igényekkel összhangban. Ez alól kivétel Európa, ahol a fogyasztás az elmúlt években csökkent, bár számos országban jelentős gazdasági tevékenységet jelent, ahol az agrárszektor GDP-jének több mint 20%-át adja. Ugyanakkor néhány adat rá kell irányítsa az európaiak figyelmét a kockázatokra: az elmúlt 30 évben Ázsia gyümölcstermesztése háromszorosára nőtt. Európában és Észak-Amerikában az előzetes növekedést a megtorpanás állandósága váltotta fel a túltermelés elkerülése érdekében. Dél-Amerika és Óceánia ágazata jelenleg is növekszik. Európába közel 60 ország exportál, ami jelentős versenyhelyzetet teremt, mivel a távol-keleti versenyképes árak kiszoríthatják az európai termékeket a piacról. A jobb minőség nem lesz elegendő az idegen területekről származó importtal szemben, ha a kiskereskedelmi és értékesítési szervezeteket nem támogatják kellőképpen. Európai országok termesztik a legtöbb almát és narancsot, míg az őszibarack-, körte- és kivitermesztés csökkenő tendenciát mutat. Európa lakossága évente közel 44,3 millió tonna gyümölcsöt fogyaszt, melynek nagy része alma (32%), citrusféle (29%) és csemegeszőlő (5%). A zöldségfogyasztás éves mennyisége 112 millió tonna, melyben a burgonya (47,8%), káposzta (6 %), hagyma (4,4%) a legjelentősebb tételek.

Kereskedelmi irányzatok

Az európai import mértéke 3-4-szer nagyobb, mint az exporté. Európa igyekszik változtatni ezen a helyzeten és távolabbi, új piacokat meghódítani. Jelentős termék-innovációval (pl. új fajták), az ellátórendszer módosításával (terjesztés, logisztika, posztharveszt technológia), de mindenekelőtt a szervezés (termelői szervezetek, a jó termelési gyakorlatot, egészséges és minőségi terméket tanúsító eljárások) fejlesztésével megnyerhető és fenntartható lesz a fogyasztók bizalma és lojalitása. A termelői szervezeteknek meg kell újítaniuk és modernizálniuk kell a termesztési folyamatokat, biztosítaniuk kell a folyamatos ellátást, fenn kell tartaniuk a jó minőséget és a versenyképes árakat. Ez nem könnyű feladat, és a gyümölcságazatnak szüksége lesz a kutatás-fejlesztési oldal támogatására is. A globalizáció ellenére az árrés folyamatosan nő a versenytársaink termékeihez képest. A bérköltségek közti különbségek aránya az egyes európai országokban 1:5, de Európa illetve Ázsia és Afrika között elérheti az 1:10 arányt is.

A jövő kihívásai: globalizáció, globális felmelegedés, vízhiány, ökológiai lábnyom, népességnövekedés és fenntarthatóság

A kertészet mindig is az agrárium egyik húzóágazata volt, így a fejlődés érdekében a jövő kihívásainak meg kell felelnie. Manapság a kommunikációs eszközök fejlődésének köszönhetően valós időben tudunk egymással beszélni, információt cserélni, vásárolni és eladni, beleértve a kertészeti termékeket is. Vagyis ez azt jelenti, hogy az információ, a kutatási, a termesztési és terjesztési módok, illetve a fogyasztói cikkek globálissá váltak. A globalizáció számos előnnyel járt, ugyanakkor a fejlődő és fejlett országok között nőtt az egyenlőtlenség. Z. Baumann szociológus szerint „nem szabad démonizálni a globalizációt, mindenkinek megvan a lehetősége az előnyök kihasználására”. A termelői szervezeteknek sokkal gyengébb a tárgyalási pozíciójuk, mint a nagy nemzetközi üzlethálózatoké, így gyakran előnytelen szerződéseket kötnek. Ezért fontos lenne kihasználni az európai kutatási potenciált a termesztés támogatására. A klímaváltozás folyamatosan érezteti hatását. A jégmezők olvadnak, és világszerte tapasztalunk abnormálisan magas hőmérsékleti szélsőségeket. A legóvatosabb becslések szerint a század végére 2oC-kal emelkedik az átlaghőmérséklet, ami számos következménnyel jár.

Pozitív hatás lesz, hogy megváltoznak a termesztési területek határvonalai, de főként negatív következményekkel jár majd, hiszen a növények adaptációja nehézkes lesz az új körülményekhez. Egy előrejelzés szerint 2050-re a szőlőtermesztésre alkalmas terület 25-73%-kal csökken majd a mediterrán éghajlatú bortermelő vidékeken. Emiatt a szőlőtermesztés magasabb területekre vagy északabbra húzódhat (az északi féltekén). Várhatóan a termésmennyiség csökkenni, a minőség romlani fog. Számos kutatási program foglalkozik azzal, hogyan hatnak az új éghajlati tényezők a kertészeti termékekre, illetve azzal, hogy a megváltozott feltételeknek ellenálló genotípusokat hozzanak létre. Mára jelentős eredmények is születtek már: rizs esetében a szárazságstressz legyőzhető egy hegyvidéki körülmények közt mélyen gyökerező genotípussal; az eddig csak Olaszország déli területein termeszthető durumbúza már az északi síkvidéken is termeszthető úgy, hogy az új fajtából előállított liszt és tészta is jobb minőségű. A jövőben a vízhiánnyal is szembe kell néznünk. Néhány mediterrán régióban ez súlyos nehézségeket okoz, és hamarosan Dél-Európát is érinteni fogja. Ez nem csak az országok között teremt konfliktushelyzetet, hanem a víz különböző felhasználói között is. Jelenleg világszerte a vízfogyasztás 70%-át a mezőgazdaság használja fel, miközben az összterület 20%-a áll művelés alatt. Az EU-ban az északi országoknak köszönhetően kevesebb, mint 30% a vízfogyasztás az agráriumban. Szükségszerű lesz a szárazságtűrő fajták termesztése. A kutatásoknak óriási szerepe van, nem csak az alkalmazkodóképesség genetikai hátterének vizsgálatában, hanem az ültetvények szakszerű megtervezésében, illetve olyan monitoring rendszer kifejlesztésében, ami a vízháztartás adatait méri a talajban és a növényben egyaránt. E nehéz helyzet megoldásához valószínűleg elkerülhetetlen a genetikailag módosított növények (GM) bevezetése, mert olyan területeken is termeszthetők lennének, amik jelenleg a talaj- és éghajlati viszonyok miatt erre alkalmatlanok.

Az élelmiszerlánc többi alapanyagával összehasonlítva a kertészet még mindig kevesebb víz felhasználását igényli, mint a szarvasmarha- tenyésztés vagy a gabonafélék termesztése. Remélhetőleg a megfelelő öntözési rendszerekkel és alacsonyabb vízfogyasztással csökkenthető a pazarlás mértéke. A vízfelhasználás hatékonyságának növelése érdekében optimalizálni kellene a megfelelő tényezőket (genetikai, élettani), a talajtípust, a gépesítést, az automatizálást és a precíziós öntözési technikákat. Minden mezőgazdasági termesztés során jelentős szén-dioxid-kibocsátás történik a termesztés intenzitásának arányában, de megfelelő technológiával a mértéke csökkenthető. A fenntartható gazdálkodásban olyan technológiát kellene kifejleszteni, amelynek során a kibocsátott szén-dioxid mennyisége azonos a fotoszintézis során felhasznált mennyiséggel. A Kiotói Egyezményben (1992) az európai országok vállalták az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a globális felmelegedés megakadályozása érdekében. Néhány növény esetében pontos adatokat ismerünk, például zöldség- vagy gyümölcstermesztés során 150-1000 g szén-dioxid termelődik kilogrammonként, míg a tej és a hús előállítása során 3000-6000 g/kg. Tulajdonképpen ezek az értékek elhanyagolhatónak tűnnek az üzemanyaggal működő gépek mellett, ahol 1 kg benzin felhasználása 3 kg szén-dioxid kibocsátását eredményezi. A probléma megoldására radikálisan új modellre lenne szükség az egyes országok gazdasági és társadalmi fejlődésével kapcsolatban, mindenekelőtt csökkenteni kellene a fosszilis tüzelőanyagok használatát a mezőgazdaságban is. Jelenleg a Föld népessége 7 milliárd fő, ami évente 75 millióval emelkedik, vagyis a következő 20 évben 8 milliárd embernek kell megfelelő mennyiségű táplálékot biztosítani. A fejlett országokban gyökeresen újra kell gondolni az életstílust és a fogyasztás egészét a pazarlás elkerülése érdekében, a táplálkozási szokásokat az egészségügyi és környezeti tényezőknek megfelelően kell alakítani.

Ugyanakkor nem lehet reális elvárás a helyi tradíciók felszámolása. A világ számos pontján kezdődtek olyan kutatások, amik az egyéni igényeknek megfelelően előírt ideális fogyasztást határozzák meg. Annak felmérése, hogy a fogyasztókra milyen hatást gyakorolnak a reklámok, alapvetően fontos lenne a gyümölcs- és zöldségfogyasztás növelésében, ami hozzájárulna a jó közérzet kialakításához, valamint a betegségek, különösen a szociális problémák megelőzéséhez. A fenntarthatóság („sustainability”) angol-amerikai eredetű kifejezés, jelentése szerint csak azoknak a terményeknek az előállítása támogatható, amik gazdaságilag előnyösek és a környezettel összeegyeztethetők. Jelenleg Európában a fenntarthatóság még nem gazdasági koncepció. Az EU a környezet védelme érdekében célként tűzte ki az agro-ökoszisztémák szennyezettségének csökkentését, a talaj termőképességének fenntartását, a biodiverzitás megőrzését, a víztartalékok szennyezettségének elkerülését. Ezek a globális szintű ösztönzések a termelői szinten gyakran nem végrehajthatók, hiszen egyik termesztő sem kötelezhető arra, hogy csupán a fenntarthatóság érdekében fogadjon el a növénnyel vagy a termesztéstechnikával kapcsolatos irányelveket. A termesztők célja a reális jövedelem elérése. Csak egy multifunkcionális mezőgazdasági rendszer lehet képes anyagi és politikai tőkét biztosítani olyan támogatással, amely lehetőséget ad a kieső jövedelem kompenzálására. Ezt a lehetőséget még nem vették alaposan számításba, de talán az EU következő agrárpolitikai tervezetében (2014-2020) benne lesz.

Az EU mezőgazdasági és kertészeti kutatási stratégiái

A mezőgazdaságban két jelentős kezdeményezést alakítottak ki: az „Étel az életért” („Food for life”) és a „Növények a jövőért” („Plant for the future”) koncepciókat. Ezek mindegyike interdiszciplináris kutatást jelent. Ezek keretében nemzetközi kutatóhálózatot hoztak létre, hogy több intézet összefogásával együtt oldják meg a speciális problémákat. A közös pénzalap kiváló ötletnek bizonyult, a többszáz kutató részvételével zajló program mindegyik szereplője pontosan tudja a feladatát. Az ilyen hálózatok hatékonyságával kapcsolatban felmerülhet némi bizonytalanság, például a közös munka koordinációja, a megbeszélések, utazások nagy költséget jelentenek. Az eredmények azonban önmagukért beszélnek. A kertészeti kutatóintézeteket sikeres lobbitevékenység jellemzi az EUban. A legnagyobb multidiszciplináris projekt az elmúlt évtizedben az ISAFRUIT (2006-2011) volt, 16 EU ország, valamint az USA és Új-Zéland részvételével. A program célja a gyümölcs- és zöldségfogyasztás népszerűsítése volt.

A kertészeti innováció a válasz a jövő problémáira

Még mindig nincsen hivatalos európai szabályozás az 1990-ben indult IFP, azaz Integrált Gyümölcstermesztés keretprogramra. Ez azt jelenti, hogy a termesztők önként meghatározott irányelveket követnek, melyeket az egyes szervezetek regionálisan elfogadtak. Az irányelvek betartása kulcsfontosságú a fogyasztók bizalmának és lojalitásának kialakulásában. Például Dél-Tirolban a termények 95%-a integrált termesztésből származik, a gyümölcsökre ragasztott hiteles tanúsítvány bizonyítja a termék származását és a peszticidek csökkentett mértékű felhasználását a termesztés folyamán.

Biotermesztés

A kertészetben a biotermesztés kivitelezése nehéz feladatot jelent. Az egyéni szabályozásnak igazodni kell az EU rendszeréhez. Bizonyos területeken és egyes gyümölcsök esetében a kórokozók nagyszámú előfordulása miatt a biotermesztés kivitelezhetetlen. A probléma megoldása érdekében szinte minden kutatóintézetben külön foglalkoznak a témával, de Svájcban például egy önálló intézetet hoztak létre erre a feladatra. Európa egészében a biotermesztés aránya 2-4%. Néhány esetben, például az olajbogyó és a citrusféléknél ez könnyebben kivitelezhető, így ott ez 8-10%-ot jelent. Az alma és körte esetében a biotermesztés 10-12%-os. Számolni kell azzal, hogy a biotermesztés alacsonyabb termésmennyiséget jelent a hagyományoshoz képest, és bizonyos hányada minőségileg sem tökéletes. A kereslet bővül, így az EU Argentínából és Chiléből is importál biotermékeket. Bár a biotermékek ára nagyobb, nem mindig fedezi az előállítási költségeket. Ezért szeretnének a termesztők támogatást igényelni kormányzati szinten.

Vissza a természetbe, vissza a múltba

A kertészetben is megjelent egy új, modern irányzat, a múltbéli „természetes” mezőgazdaság visszaállítására, a helyi termékek helyi értékesítésére. Számos mozgalom szerveződött ezen ötletek köré, például Olaszországban „nulla kilométeres termék” célközönsége a helyi piac, így nincsenek szállítási költségek. Számos kísérlet volt már a fogyasztók meggyőzésére, hogy támogassák a helyi, viszonylag drága termékeket a minőségtől függetlenül, még akkor is, ha a szabad piacon ugyanaz a termék olcsóbban és jobb minőségben beszerezhető. Ezek általában kudarcba fulladtak, mert a vevők szeretik a nagyobb választékot és a külföldi országok termékeit. Dél-Európában még mindig él a hagyomány, hogy amatőr termesztők árusítják a saját terményeiket. A régi helyi fajtákkal segítik fenntartani a genetikai variabilitást. Nem kétséges, hogy nosztalgikus érzést kelt, ha valaki szeretné felidézni gyermekkora ízeit, de alapvetően manapság a nagy többség nem ezt keresi. A borászatban a legújabb marketingfogás a „természetes bor” márka bevezetése, ami minden vegyszertől mentes feldolgozást jelent. A szakemberek betiltották ezt a kifejezést, a fogyasztók megtévesztésére hivatkozva.

Technológiai innováció

Egész Európában a közepes vagy nagy sűrűségű, intenzív gyümölcsültetvények terjedtek el, többnyire törpealanyok használatával. Először körte és alma esetében használták, később őszibarack és a többi csonthéjas gyümölcsnél is. Ma már a citrusféléknél és az olajfánál is ezt alkalmazzák. Mivel a trend nem visszafordítható, gazdasági és minőségi okok miatt a kutatások célja az egyes tényezők legjobb kombinációinak összeállítása. A különböző talajkezelési módszerek közül a mulcshasználat, illetve a parlag megtartása gyakran a legjobb feltételeket biztosítja a jó minőséghez, alkalmazható továbbá a biotermesztés során, és elősegíti a biodiverzitás fenntartását. A legjelentősebb tudományos vizsgálatokat a mikrobiológia területén végezték, a mikroflóra, a szimbionta gombák és az allelopátia elemzésével. A talaj termőképességének megóvása kiemelt feladat. Nagy érdeklődés övez két „komposztot”, az egyik a Biochar, a másik a Hydrochar. Mindegyik városi hulladék módosításával, kezelésével készült. Megoldandó problémát jelent az újratelepített talaj kezelése. Másik kiemelt tényező a tengerpartok mentén, illetve az aszályos vidékeken a sótartalom. Ez az alapkutatásban jelent megoldandó feladatot olyan új fajok bevezetésével, amik normális körülmények között termékeny, vízzel ellátott talajon teremnek. Az öntözés során egyre elterjedtebben használnak olyan precíziós monitoring rendszereket, amik a vízigényt pontosan felmérik. Ez jelentős víz- és műtrágya-megtakarítást eredményez.

A fejlődés ezen a területen a legjelentősebb, a napi vízháztartás digitális mérése óriási segítséget nyújt a termesztőknek a pontos vízadag meghatározásában. Néhány évtizeddel ezelőtt a kutatások középpontjában a műtrágyázás állt. Az akkori mennyiségekhez képest mára csökkent a kijuttatott nitrogén, foszfát és kálium mennyisége. A tápanyagutánpótlás módszerei változtak és a pontos diagnosztikának köszönhetően az igényeknek megfelelő a tápanyagok kijuttatása és szétoszlatása. Kiemelt kutatási terület a kertészeti feladatok hatékony gépesítése. A teljes gépesítés a faiskolákban megoldott, a termesztőházakban részben, a szabadföldön inkább csak a metszés és ritkítás során, mert a betakarítás nagyrészt még kézi munkaerőt igényel, kivéve a feldolgozott gyümölcsök esetében. A biológiai monitoring rendszerekben feromonok használatával időzíthető a növényvédelem, vagy a fizikai monitoring rendszereknél a gyümölcs méretének követésével meghatározható a ritkítás időpontja. Főként a termesztőházakban terjedtek el a precíziós, automatizált rendszerek. Az adatrögzítők közül a videokamerák (pl. az infravörös fénnyel a fák levelének hőmérséklete mérhető), valamint a gyökérnövekedést követő rhizotronok a kutatás során nagyon hasznosak és már gyakran alkalmazzák is ezeket az eszközöket. A gyümölcsök esetében használnak kromatográfiás módszereket, tömegspektrometriával a beltartalmi értékek jellemezhetők, ami a gyümölcs minőségét meghatározza. A termék földrajzi eredetének megállapítása, például az olívaolaj esetében szintén alkalmazható. A fán érő gyümölcsnél fontos az olyan adatok meghatározása, amik a minőségére és a tárolására vonatkoznak, de a mérés roncsolás nélkül kivitelezhető. A NIR technológián alapuló technikák alkalmasak az érési és betakarítási idő meghatározására, így segítségével egyöntetű készletek kerülnek ki a nagy gyümölcstermő területekről is. A faiskolákban az egészségügyi és genetikai tanúsítványok kiállítása már problémamentes, amit a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok bevezetése segített elő. Az új fajták szaporítása és a szabadalmi díj kifizetése exkluzív jogokat jelent. A mikroszaporítás, az in vitro kultúrák létesítése segít a génbanki tételek fenntartásában, a krioprezerváció által pedig a génbankok nemcsak magtételekből állhatnak. A molekuláris biológia és a biotechnológia fejlődésével az európai kutatásokból származó új nemesítési eredmények növelik a termékek piaci értékét és ez a jövőben csak folytatódni fog. Az elmúlt évszázad zöld forradalmának 50 %-a a genetikai fejlesztéseknek köszönhető, ami kiemeli a genetika jelentőségét.

A genomszekvenáló programok, amik a szőlő, alma, őszibarack, olajfa és paradicsom esetében már megvalósultak, hamarosan minden fás növény esetében megkezdődnek. A költségek jelentős csökkenése miatt már egyes fajták genomjának szekvenálására is sor kerül, ami óriási előrelépést jelent akár az 5 évvel korábbi állapothoz képest is, hiszen ezáltal a nemesítési programokba bevezethető új gének megismerése elérhetővé vált. Az elmúlt két évtizedben évente többszáz új fajtát állítottak elő. A szelekció során alkalmazott molekuláris markerek, valamint a genomikai, transzkriptomikai és metabolomikai ismeretek nagyrészt hozzájárultak a nemesítés hatékonyságának növeléséhez. A kutatási eredmények felhasználásával olyan hibrideket állítottak elő, amik a kívánt gyümölcsminőségűek vagy adott kórokozókkal, talajviszonyokkal szemben rezisztensnek vagy toleránsnak bizonyultak. Számos további lépést tehetünk a minőségi kutatás irányába: Az új fajták elismertetéséhez kapcsolódó nemesítői jogok érvényesítése érdekében az Európa egészében hatályos törvény és a nemzeti intézetek csökkentett anyagi támogatása ösztönzőleg hat a magáncégek fajta-előállítási tevékenységére, valamint a piacra történő bevezetésükre. Az évente megjelenő többszáz fajta fele állami, fele magáncégektől származik, és a piaci rések lefedését nem csak Európában célozzák meg. Az egyes országok genetikai forrásainak megőrzése, a biodiverzitás fenntartása a jövő számára kiemelt jelentőségű. A piacok elkülönülése új termékek megjelenésére ad számtalan lehetőséget. Új irányzatot jelent az exotikus, különleges és kiemelkedő beltartalmi értékekkel rendelkező gyümölcsök és zöldségek bevezetése, például a vörös gyümölcshúsú alma, vörös héjú körte, vörös és sárga húsú kivi vagy a lapos őszibarack. Az eltérő érésidejű gyümölcsök, a magvatlan csemegeszőlő és citrom, a nagyméretű szamóca, a keményhúsú, édesebb, hosszabban pulton tartható cseresznye, kajszi és szilva szintén keresettek. A biotechnológiai módszereket felhasználó nemesítés (pl. GMO) 15-20 évvel ezelőtt kezdődött Európában, de jelenleg törvényi szabályozás tiltja a használatát.

Ennek ellenére még mindig nagy várakozással tekintünk a GMO-k felé, mert korábban elképzelhetetlen kombinációk hozhatók létre számos faj esetében, különösen akkor, ha a hagyományos nemesítés már nem tudja előállítani a kívánt fajtát, még a hatékony kisegítő módszerekkel kiegészítve sem. Sajnos Európa is átvette a GM-fajták ellenséges hangvételű megítélését, és 10 országban betiltották e fajták termesztését, így például a szója, kukorica és repce esetében, bár a GM termékek importjára nem vonatkozik a tiltás. Valószínűleg a tiltás hátterében kereskedelmi okok állnak, a nagy multinacionális vetőmagtermesztőkkel való versenyhelyzet miatt. A tiltás hatására a kertészetben leállt a GM fajták használata, holott az európai céloknak megfelelően fejlesztették ki azokat, hasznot hozva ezzel Portugáliának, Olaszországnak, Spanyolországnak, és nem a multinacionális cégeknek, amik csak a tömegtermesztésben érdekeltek. Az európai országokban számos ún. „egyedi” terméket állítanak elő, amik tömegtermesztésre nem is alkalmasak. Ezeknek a termékeknek a genetikai módosításával talán kereskedelmi előny is kovácsolható, így a termesztés nem korlátozódna csak a hagyományos nemesítésből előállított, de vírusra fogékony ‘San Marzano’ paradicsom, a szilvahimlővírusra fogékony kajszifajták, a gombafertőzésekre érzékeny kukorica- és cukorrépafajták körére. Ez a globalizált piac károsan hat az európai országokra és a késedelmes felismerés súlyos tévedést jelent. Dr. Silviero Sansavini, a Bolognai Egyetem professzora a kutatásba és az új technológiai fejlesztésekbe vetett hite miatt a nehézségek ellenére is optimista az európai kertészet jövőjét illetően. Véleménye szerint, ha Európa továbbra is versenyképes akar maradni, meg kell felelnie a korábban felsorolt kihívásoknak. A kutatóknak alkalmazkodni kell a változásokhoz, és nem egyénileg folytatni a munkát, hanem multidiszciplináris szinten. Ha sem az EU, sem az egyes országok nem támogatják a kertészeti fejlesztéseket, akkor fel kell kutatni a magáncégek társfinanszírozási lehetőségeit. A levegő és a talaj szennyezettsége nem haladhatja meg a jelenlegi mértéket. A kertészetben beruházásokra van szükség, és bár az ágazat nyereséges, nagy a kockázat lehetősége. A legjobb megoldást az integrált, nemzetközi, magas színvonalú kutatás jelenti.

Ford.: Dr. Halász Júlia