Az elmúlt években a zöldségágazat teljesítményében folyamatosan csökkenés figyelhető meg. Az ágazatra jellemző, hogy a termőterület 2/3-át ma már a csemegekukorica, a zöldborsó és a görögdinnye teszi ki. Ezek termelési jelentősége stagnál vagy enyhén csökken, a többi zöldségfaj termőterülete és kibocsátása viszont drasztikusan visszaesett. Jelentős csökkenés figyelhető meg a frissfogyasztású zöldségeknél is, termőterület és kibocsátás tekintetében egyaránt. A csökkenő tendencia a zöldséghajtató területekre is jellemző. Míg a zöldséghajtatási terület a ’90-es évek elején megközelítette a 6 500 hektárt, napjainkra a termesztőberendezések mintegy 3 700 hektárt foglalnak el. Valamivel kedvezőbben alakult a zöldséghajtatás kibocsátása, hiszen a termesztéstechnológia kismértékű fejlődésének következtében a korábbi 450 ezer tonnás összes termés mindössze 15-20%-kal csökkent. A hajtatott paprikatermesztés elmúlt tíz évben megfigyelhető 800 ha-os (nagyságrendileg 35%-os) termőterületi csökkenése ellenére a fajlagos terméshozamok jelentős növekedésének hatására a szakágazat termésmennyisége alig több, mint 10%-kal csökkent. A technológiai fejlődés főbb meghatározó elemei (korszerűbb takarófóliák, szélesebb fajtaszortiment, biológiai növényvédelem, stb.) közül jelen elemzés a termesztőközegek alkalmazásának üzemgazdasági előnyeivel és hátrányaival foglalkozik. A vizsgálat a hidegfóliás paprikahajtatás talajos-, illetve talaj nélküli (termesztőközeges) technológiáit hasonlítja össze.

Az elemzések arra keresik a választ, hogy a termesztőközeges hajtatás többlet költségei megtérülnek-e a technológiaváltásból eredő többletbevételekből, illetve alkalmazásuk hosszú távon gazdaságos-e? A vizsgált modelltechnológiák kialakításánál peremfeltétel volt, hogy mindkét technológiai variáns a maga nemében jó színvonalú legyen, tehát a kalkulációk relatívizált jó termelési színvonal mellett készültek. A termesztőközegek alkalmazása gazdaságilag jelentősen hat a teljes termelésre.
A talaj nélküli termelési mód a talajos termesztéshez viszonyítva:
– növeli a kezdeti tőkelekötést, azaz a beruházási költséget,
– magasabb éves termelési költséggel jár,
– viszont a termésmennyiség növekedésén, a hozam időbeli alakulásán valamint a minőség javulásán keresztül emelkedik a realizált árbevétel, és így – növekszik az elérhető jövedelem is.

Az egyes technológiák költségviszonyai termelő üzemektől gyűjtött ráfordítások alapján kerültek meghatározásra. A hozam, a termésminőség, illetve a hozamok időbeli alakulása szintén termelői adatok alapján kalkulált, jó technológiai színvonalat tükröző értékek. Az inputárak, illetve a termelői értékesítési árak Magyarország egyik meghatározó, zöldséghajtatást integráló szervezetétől származnak. A modelltechnológiák között pénzben kifejezve legnagyobb különbség a termesztőközegek alkalmazásához nélkülözhetetlen öntözőrendszer többlet beruházási költségében mutatkozik. A talajos termesztéshez illeszkedő félautomata csepegtetőszalagos öntözőrendszer bekerülési értékéhez képest mintegy 1 000 eFt-os többlet beruházási költsége van a talaj nélküli termesztésben használt automata csepegtetőtüskés rendszernek. Az automata öntöző- tápoldatozó rendszer többletköltsége döntően (66%-ban) az öntözőgép bekerülési érékéből ered: a csepegtetőtüskés öntözőrendszerhez illeszkedő, pontos, többszörösen ellenőrző (EC, PH) öntözőgép ugyanis mintegy 650 000 Ft-tal kerül többe, mint az egyszerűbb, félautomata öntözőgép. Itt fontos megjegyezni, hogy a csepegtetőszalagos öntözésnél maga a csepegtetőszalag nem része a beruházási költségnek, hiszen cseréje évente (akár évente többször is) esedékes. A két termesztéstechnológia éves termelési költsége között is jelentős különbség mutatkozik (2. táblázat).

A 2. táblázatból látható, hogy a termesztőközeges technológia összes közvetlen költsége mintegy 500 eFt-tal magasabb 1 000 m2-re vetítve, mint a talajos technológiáé. Ez a különbség akkor is közel 400 eFt/1 000 m2, ha csak a működési költségeket nézzük, vagyis nem számolunk a beruházás többletköltségéből fakadó amortizációs többletköltséggel. A termesztőközeges technológia lényegesen magasabb költségét leginkább két tényező befolyásolja. A talaj nélküli termesztésben alkalmazott palánták egységára magasabb, mint a tápkockás (talajos termesztésnél alkalmazott) palántáké, ezért az ültetés költsége több, mint 100 eFt-tal magasabb a termesztőközeges termesztésben. A másik legnagyobb hatású tényező a betakarítás és az értékesítés kapcsán merül fel, azonban fontos szem előtt tartani azt, hogy az előbb említett két munkaművelet magasabb költsége a többlethozamból ered. A termesztőközegek alkalmazása a magasabb ráfordítási színvonalnak, illetve t ö b b l e t k ö l t s é g – nek köszönhetően nagyságrendekkel magasabb hozamok elérését teszi lehetővé (1. ábra). A termesztőközeges hajtatás hozama magasan (több, mint 7 kg/m2-rel) felülmúlja a talajos termesztést. Az 1. ábrán külön oszlopban szerepel az első- (4/7-7/12 méret), illetve a másodosztályú terméshozam. A talaj nélküli termesztésben lényegesen magasabb az első osztályú paprika aránya, ami a növények könnyebb irányíthatóságából, illetve a szinte tökéletes tápanyag-gazdálkodásból ered. A paprika minősége természetesen jelentős hatással van az elérhető értékesítési árra. A hozam és a termésminőség alakulásán kívül a termés koraisága is nagymértékben hat az elérhető árbevételre. A termelői árak alakulását a 2. ábra mutatja be. A termesztőközegek alkalmazásával az első betakarítás időpontja 10-15 nappal előrébb hozható, vagyis a technológia alkalmazásával az első szedések megelőzik a nyári időszak értékesítési áraira jellemző hullámvölgyet. A talaj nélküli termesztéssel májusban – az első szedések idején – több, mint 2 kg-mal magasabb négyzetméterenkénti hozam érhető el, mint talajos hajtatással. Ez azt jelenti, hogy termesztőközeg használatával a késő tavaszi időszakban (amikor még relatíve magasak az értékesítési árak) elérhető fajlagos hozam (2,5 kg/m2) megközelíti a talajos hajtatással a nyár első időszakában elérhető fajlagos hozamot (3,5 kg/m2). A vizsgált termesztéstechnológiák hozamai, valamint a termés időbeni alakulása alapján egyértelmű, hogy a termesztőközegek alkalmazásával magasabb árbevétel érhető el.

A 3. táblázat összefoglalja a két vizsgált technológia legfontosabb gazdasági különbségeit. Értékben legnagyobb különbséget az árbevétel mutat. A magasabb hozam, a jobb termésminőség és a korai betakarítás összességében több, mint 2 000 eFt többletet eredményez ezer m2-enként a termesztőközeges hajtatás javára. Jelentős különbség van a jövedelem alakulásában is. Az ágazati szintű jövedelem (fedezeti összeg) ezer m2-enként több, mint 1,5 millió forinttal magasabb a talaj nélküli hajtatás esetén, és itt az első osztályú paprika önköltsége is csaknem 50 Ft/kg-mal alacsonyabb. Az egyes technológiákban elért önköltséget a felvásárlási árak alakulásával (2. ábra) összevetve megállapítható, hogy talajos termelésben a főtermék (I. osztályú paprika) önköltsége sokkal hosszabb ideig marad a felvásárlási ár fölött, mint a termesztőközeges hajtatás esetén, tehát hosszabb időszakban veszteséges a termelés. Összességében tehát megállapítható, hogy a termesztőközeges (kőzetgyapotos és kókuszrostos) technológia alkalmazása hidegfóliában jövedelmezőbb, mint a talajos paprikahajtatás. A talaj nélküli termesztésnek azonban van két olyan peremfeltétele, amelyet sosem szabad szem elől téveszteni. Egyrészt a termesztőközegek alkalmazása jelentős költségtöbblettel jár mind a beruházás, mind pedig az éves költségek tekintetében, tehát ez csak akkor jöhet szóba, ha a termelő rendelkezik a finanszírozáshoz szükséges tőkével. Másrészt a termesztőközegek alkalmazása jelentősen nagyobb szakértelmet kíván meg (elsősorban a tökéletesen pontos tápanyag-gazdálkodás miatt). A talaj nélküli termesztéstechnológiák racionális működtetéséhez jellemzően nélkülözhetetlen a szaktanácsadói szolgáltatás.

KICSKA TIBOR
Debreceni Egyetem, PhD hallgató