Jelenleg a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Tanszékén dolgozik, mint professzor emeritus. Több száz publikációval rendelkezik, már hat sikeresen végzett doktorandusz hallgató témavezetőjeként működött közre, valamint 3 évben is az év oktatójának választották. Mi inspirálta, hogy az egyetemi pályát válassza? Visszatekintve jól döntött?

25 évig az Újfehértói Gyümölcskutató állomáson dolgoztam először, mint segédmunkatárs, majd megmásztam a ranglétrát. Pető Ferenc professzor 1968 és 1974 között volt a kutatóállomás vezetője, ’74-ben bekerült az egyetemre, a kertészeti tanszékre. Mikor Pető professzor nyugdíjba került, engem választott az egyetemre utódjául, így pályáztam a pozícióra, amit megnyertem. Már a kutatóintézetben is nagyon szerettem előadást tartani a fiataloknak, az ifjúságnak bemutatni, milyen kísérletek vannak beállítva, milyen eredményekre jutottunk, a fiatalok fogékonyak az újdonságokra. Így örömmel vállaltam az egyetemi pályát.

Kutatási területe a gyümölcstermő növények intenzitását növelő termesztéstechnológiai elemek fejlesztése, valamint a gyümölcsfajták és termesztéstechnológiák összefüggéseinek vizsgálata. Miért a gyümölcstermesztést választotta szakterületének? Kik voltak azok a pályafutása során, akik szakmailag meghatározó szerepet töltöttek be az életében?

A gyümölcstermesztés már gyermekkorban megtalált engem, családi örökségként 1 600 négyszögöl területen 116 kajszifát gondoztunk Debrecen Apafán, melynek termését a helyi piacokon értékesítettük. A vegyipar helyett a természet mindig jobban vonzott, ezért az Újfehértói Gyümölcskutatóba jelentkeztem, ahova 25 éven át napi 70 km-t utazva jutottam el dolgozni. A pályámon leginkább a Feleségem és Pető professzor inspirált és támogatott. A pályafutásom egyik legmeghatározóbb személye Zagykó Imre tudományos főmunkatárs volt, aki emberileg és szakmailag is kiemelkedő személyiség volt. Mint már említettem Pető Ferenc professzor meghatározó személy volt az életemben, mellette dolgozhattam a kutatóintézetben és később általa kerültem a Debreceni Egyetemre. Végül, de nem utolsósorban Gyúró Ferenc professzor urat szeretném megemlíteni, aki az egyetemi éveim alatt témavezetőm volt és nála írtam a doktori disszertációmat.

A Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán dékánhelyettesi, intézetigazgatói és tanszékvezetői pozícióban is tevékenykedett. Milyen jelentős mérföldkövek segítették elő a szakmai előrehaladását?

Az egyik legfontosabb mérföldkő volt, mikor tanszékvezető lettem és pályázati lehetőségek által a Pallagi Kísérleti Telep fejlesztését megvalósíthattuk. 1994-től almaültetvényt telepítettük, 1995-től meggyet, majd 1997- től integrált ökológiai termesztést folytattuk. Az alma és meggy mellett körte és szilva is be volt állítva művelési rendszerkísérletbe. Másik nagyon fontos fordulópontja az életemnek, hogy 2002-ben elindult a kertészmérnök BSc és MSc képzés az én akkreditálásom által. Az egyetemi pályafutásom jelentős mérföldkövének tartom, hogy 1994-ben Komolyi Évával elkezdődött az általam konzultált doktori képzés. Minden doktoranduszom szorgalmas és tehetséges volt, nagyon büszke vagyok mindegyikre.

A magyar gyümölcskutatás egyik meghatározó alakja volt egész élete során. Mit a véleménye a jelenleg zajló hazai gyümölcskutatásról?

Őszintén megmondva: el vagyok keseredve. Módszeresen leépítették a hazai gyümölcskutatást az elmúlt 20 évben. 1949-től 1974-ig állami feladat volt a gyümölcskutatás, a kutatóintézeteket az állam tartotta fenn. Amikor kikerült az állam fennhatósága alól, már nem tudta eltartani magát, nem volt árutétel, a szellemi tudásra nem volt fizetőképes kereslet. Ez az állapot mai napig tart. Sajnálatos módon megszűntek a génbankok, fajtabankok és nincs képzett utánpótlás sem.

A hazai gyümölcságazat napjainkban komoly nehézségekkel küzd. Hogyan látja az ágazat jövőjét, miben látja a megoldást?

A megoldást a hazai kutatás rendbetételében látom, mely egy hosszú folyamat, kb. 10-15 év lenne szükséges hozzá. Külföldről meg lehet vásárolni a szaktudást, de kb. 30 évvel előttünk járnak és nagyon sok megoldás hazánk klímája miatt nem adaptálható. A globális klímaváltozás hatására megszaporodtak a szélsőséges időjárási jelenségek: viharok, jégesők, őszi és tavaszi fagykárok, az ezek elleni védekezés létfontosságú lenne. Az egyetemek és kutatóintézetek, kutatóállomások közös együttműködése és megújulása jelentené a megoldást a gyümölcságazat fejlődésére.

Jelenleg is végez oktatási tevékenységet az egyetemen, aktívan kutat és rendszeresen publikál. Várható-e a közeljövőben egy újabb könyve?

Még idén fog megjelenni a „Gyümölcsültetvények telepítése” című könyv a szerkesztésemben, valamint jövőre egy digitális eszközöket felhasználó metszési projektet tervezünk.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, jó egészséget és további szakmai sikereket kívánok!

Kurmai Viktória

 

 

Prof. Dr. Gonda István Kisvárdán született, ahol 9 éves koráig élt szüleivel és három testvérével, majd az élet – édesapja munkája miatt – Debrecenbe sodorta a családot. 23 évesen nősült meg, azóta is boldog házasságban él, melyből két lánya született, az egyik az orvosi hivatást választotta, a másik Keszthelyen végzett agrármérnökként. Tanár Úr vegyipari technikumot végzett, majd később Nyíregyházán felsőfokú kertészeti technikusi tanulmányokat folyatott szőlő- és gyümölcstermesztő szakirányon. Katonaság után az Újfehértói Gyümölcskutató Intézetben helyezkedett el, majd 1970-ben kezdte el levelező munkarenden a Debreceni Egyetem gyümölcstermesztési szakát. 1982- ben védte meg disszertációját, melyben az almafák metszési időpontjának hatását vizsgálta a koronanövekedésre és a terméshozamra. 1992-ben megszerezte a mezőgazdaságtudományok kandidátusa címet. Az egyetemen 1997 és 2000 között töltötte be a kutatási tudományos dékánhelyettesi pozíciót, 2000 és 2002 között a Tangazdaság és Tájkutató Intézet igazgatója volt, és mindvégig 1993-tól 2007-ig a Kertészeti Tanszék vezetője és 2007 óta a Kertészettudományi Intézet igazgatója. Jelenleg professzor emeritusként aktívan dolgozik a Kertészeti Tanszéken, rendszeresen órákat tart, valamint a Pallagi Kísérleti Telep még mindig az irányítása alatt működik.