Magyarországot az 1980-as években még a legjelentősebb európai málnatermelő országok között tartották számon. A málna hazai termőterülete és termésmennyisége az elmúlt két évtizedben azonban folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott: az 1990- ben meglévő 7000 hektár az ezredfordulóra 1500 hektárra csökkent, jelenleg pedig az 500 hektárt sem éri el, az évente előállított termés mindössze 1-3 ezer tonna.

A hazai frissfogyasztás szintje nagyon alacsony, mivel a hazai fogyasztók számára egy viszonylag drága gyümölcsről van szó. A feldolgozóipari igényeket döntően a lengyel és szerb importból származó málna elégíti ki. E két ország az 50 ezer tonnát is meghaladó termésmennyiségével a világ legnagyobb málnatermelői közé tartozik, és – a magyarországi termelési költségekhez és hozamviszonyokhoz képest – nagyon alacsony áron képesek ideszállítani terméküket, így alacsonyan tartják az árszínvonalat. A hazai málnatermesztés jövedelmezősége meglehetősen negatívan értékelhető, még a jó színvonalú ültetvényekben is gyakran veszteséges a termelés, és különösen nagy gondot okoz a vészes munkaerőhiány, ami a költségviszonyoktól függetlenül is fontos összetevője a termelés hanyatlásának.

Az elemzett ültetvények paraméterei

A következőkben jó színvonalú, hazai viszonylatban korszerű málnaültetvények költség-jövedelem viszonyait mutatjuk be. Az elemzés alapjául szolgáló ültetvénytípus főbb paraméterei a következők:

– Fertődi zamatos, egyszertermő fajta, lé és hűtőipari célra,
– 2,5 m sortáv, 0,4 m tőtáv, átlagosan 10 000 tő/ha tőszám,
– támrendszer és csepegtető öntözőberendezés,
– a betakarítás technológiája kézi,
– a normális-jó évjáratokban elérhető termésszint 8-12 t/ha,
– az előállított termék: műanyagrekeszbe kiszerelt, csak kézzel előválogatott, betakarítás után azonnal értékesített gyümölcs.

Egy ilyen ültetvényt tehát összességében az országos átlagot jóval meghaladó terméshozamok, jó termékminőség (gyümölcsméret, érettség), magas ráfordítások, jó színvonalú termesztés-technológia és szigorú technológiai fegyelem jellemez. A felhasznált ráfordítások (anyagok, kézi munka, gépi munka) árai, illetve önköltsége jelenlegi árszínvonalat tükröznek, az anyagok ára áfa nélkül, a kézi munkák bérköltsége pedig járulékterhekkel együtt értendő. Az időbért 600 Ft/óra költségen vettük figyelembe, és minden egyes munkaóra-felhasználásra felszámítottuk, függetlenül attól, hogy azt fizetett vagy nem fizetett, családi munkaerő végzi-e. Az értékesítési árakat egy hosszabb távú – 3-5 éves – átlag reprezentálja.

A málna termelési költsége

A termelési költségei tekintetében abból kell kiindulni, hogy egy korszerű málnaültetvény a hazai adottságok mellett a legjobb évjáratokban 15 t/ha körüli terméshozam elérésére képes, sokéves átlagban azonban – elsősorban időjárási okok miatt – 8-12 t/ha terméshozammal számolhatunk. A költségkalkulációk ezért 10 t/ha átlagos hozamra készültek, ami egy közepes-jó évjáratot feltételez. A málnatermesztés hektáronkénti közvetlen termelési költsége – a korábbiakban ismertetett paraméterek mellett – 3 millió Ft körüli nagyságrendet képvisel, mely az általános költségekkel kiegészítve, valamivel meg is haladja azt (1. táblázat). A termelési költségnek mintegy felét maga a szedés költsége teszi ki, másik 20%-ot pedig a metszés, a zöldmunkák és a kézi kapálás képvisel.
E munkaművetek éppen a kézzel végzett munkákat takarják, melyek munkaerőigénye az alábbiak szerint alakul:
– a metszés és a zöldmunkák (vessző-visszametszés, vessző-kötözés, sarjeltávolítás, sarjritkítás, stb.) hektáronként mintegy 800-1100 munkaóra,
– a 4-7 alkalommal végzett sorkapálás 300- 400 munkaóra,
– a szedés 3,7-4,3 kg/fő/óra (átlagosan 4,0 kg) munkateljesítmény mellett 10 t/ha terméshozam esetén 2300-2700 munkaóra ráfordítást követel meg (átlagosan 2 500 munkaóra). A fentiek alapján megállapítható, hogy a málna kézi munkaerő igénye egy hektáron 3400 és 4200 munkaóra között van, mellyel a legnagyobb kézimunka-igényű gyümölcstermesztési ágazatnak minősíthető. Ebből ered, hogy termelési költségeinek 70%-át a személyi jellegű költség alkotja (2. táblázat). A kézi munka műveleteken kívül igazából számottevő költségtétellel már nem találkozunk, 10% körüli részarányával az ültetvény amortizációja érdemel még említést, de az egyéb munkaműveleteknek döntő hatása a termelési költségekre már nincsen. A málna növényvédelme 6-8 permetezéssel megoldható, amelyen kívül még egy gyomirtó vegyszerezés merül fel, és ezek az évi egyszeri talajfertőtlenítés költségeivel együtt mintegy 200-250 ezer Ft/ha növényvédelmi költséget képeznek. A tápanyaggazdálkodás kizárólag műtrágyázást foglal magában 60-80 ezer Ft/ha nagyságrendben, a sorközöket pedig mechanikusan (tárcsázással) tartják tisztán, mely 40-50 ezer Ft-os költségtételt képez. Az öntözés a magas terméshozamok eléréséhez kiemelkedően fontos művelet, mert a málna vízigénye nagy, azonban e művelet költségének nagyobb része az öntözőberendezés amortizációja (mely nem itt, hanem az ültetvény amortizációja között került kimutatásra), és mindössze 30-50 ezer Ft-os költséget jelent az öntözés éves üzemeltetési költsége. A 2. táblázatban szereplő adatok ugyanezeket az összefüggéseket támasztják alá: a termelési költségek több, mint 2/3-a a munkabér és annak közterhei, és maradék szűk 1/3 esik az összes többi költségnemre.

A fentiekből következik, hogy a málna előállításának kg-onkénti önköltsége 300 Ft/kg körül alakul, és költségszerkezeti sajátosságaiból az alábbi fontos következtetések vonhatók le:
– A költségek közül a szedés költsége a terméshozam függvényében változó költség, ami azt jelenti, hogy hektáronkénti összege a terméshozam növekedésével vagy csökkenésével arányosan nő vagy csökken, de bármekkora terméshozamot is érünk el, az egy kg-ra eső értéke 150 Ft/kg körül marad (minimálisan változik a hozammal), vagyis nem hat az önköltségre.
– Az összes többi költségtétel hellyel-közzel állandó költségként viselkedik, tehát a hektáronkénti összege terméshozamtól függetlenül fix, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a hozamok növekedésekor egy kg-ra jutó értékük csökken, vagyis csökkentik az önköltséget. Ezzel ellenkezőleg, gyengébb hozamok esetén 1 kg-ra jutó összegük arányosan növekszik. Fentiekből eredően a málna kg-onkénti önköltsége 5 t/ha hozam esetén 450-500 Ft/ kg körül alakul, míg egy 15 t/ha-os kiemelkedő termés esetén 250 Ft/kg közelében van. A málna költségszerkezeti sajátosságainak köszönhetően tehát (nagy a szedési költségek aránya, amely minden egyes kg termésre közel ugyanannyi a hozamtól függetlenül) a hozamok növelésével számottevő önköltség-csökkenést nem lehet elérni: önköltsége így a legjobb évjáratokban is 250-300 Ft/kg között marad.

Termelési érték, jövedelem, jövedelmezőség

A jó színvonalú ültetvényektől átlagos évjáratban vagy többéves átlagban mintegy 10 t/ha terméshozam várható el. Az ipari feldolgozású málna értékesítési ára az elmúlt években a 250-450 Ft/kg sávban mozgott (előbbi elsősorban lé, utóbbi inkább hűtőipari feldolgozás esetén), ami már előre vetíti a málna – 3. táblázatban levezetett – jövedelmi viszonyait. Önköltsége – mint korábban levezettük – jellemzően a 350-450 Ft/kg körüli sávban van, így még egy jó, 10 t/ha-os termés esetén is – főleg lé célú értékesítésnél – enyhén veszteséges a termelés: nemcsak az adózás előtti eredmény (nettó jövedelem), hanem a folyó bevételek és készpénz-kiadások különbségeként kapott cash flow szintjén is, vagyis a befolyó bevételek az éves működési kiadások fedezésére sem elégségesek. Ez mindenképpen magyarázza, hogy miért mindössze néhány száz hektár málnaültetvény maradt mára az országban. Egy kiugróan magas, 15 t/ha termés esetén is mindössze 200-400 ezer Ft/ha nettó jövedelem érhető el, ami a málnát versenyképtelenné teszi a legtöbb gyümölcsfajjal szemben, mert ennél szinte bármely gyümölcsfajunk kedvezőbb jövedelmi viszonyokkal jellemezhető. Hűtőipari célra történő értékesítés esetén a 400-450 Ft/kg körüli felvásárlási árak 5 t/ha hozam esetén nulla körüli nyereséget eredményeznek, míg 10 t/ha termésnél már elég jó nyereség is elérhető (500-1000 eFt/ha).

A kérdés ettől kezdve az, hogy milyen gyakran képes az ültetvény 10 t/ ha körüli vagy fölötti hozamok elérésére, és a termés milyen arányban értékesíthető hűtőipari célra. Valószínűleg még kedvezőbb a jövedelemtermelő képessége a közvetlenül frisspiacra értékesített málnának, ahol jóval magasabb értékesítési átlagárak érhetők el, jóllehet a termelés és az értékesítés költségei is magasabbak lesznek. A korlátot azonban az jelenti, hogy hazánkban a frisspiaci málna piaca nagyon szűk, mert egy meglehetősen drága gyümölcs a magyar fogyasztók többsége számára. Így vélhetően nem lehet ez sem jelentős kitörési pont. Ez az elérhető jövedelem még tovább javul, ha kis területen gazdálkodva, minden munkát nem fizetett családi munkaerő végez el, mert ezen munkabér-kiadás takarítható meg. Az egy család által megművelhető, legfőképpen betakarítható méret azonban nem haladja meg a 0,2-04, hektárt. Nagyon nagy korlátot jelent a málna fejlődésében (és talán ez a legkomolyabb, fejlődést gátló tényező) a hektáronként 3500-4500 óra munkaerő igény, melynek 2/3-a szedés során, tehát egy nagyon szűk időintervallumban merül fel. Egy hektár szedéséhez egyidejűleg 10-20 fő munkaerő szükséges, mert 10-14 szedési menetben takarítható be, és egy menetre legfeljebb 2-4 nap áll rendelkezésre. Nagyon jellemző állapot hazánkban, hogy ennyi munkaerő egyszerűen nem áll rendelkezésre, így a szüret biológia határidőben nem végezhető el, ami maga után vonja a termelés veszteségességét is, vagy egyáltalán már az ültetvénytelepítés gondolatát is elveti a gazda ennek következtében.

Dr. Apát i Ferenc,
Debreceni Egyetem
Agrártudományi Központ