A málna (Rubus idaeus L.) és a szeder (Rubus laciniatus) íze, külleme és beltartalma alapján – népszerű bogyós gyümölcs. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedekben szinte a legnagyobb termőfelületet vesztett gyümölcsök közé tartoznak hazánkban.
A világ málna- és szedertermesztésének jelentős része Európában, Szerbiában, Angliában, Németországban, Lengyelországban és Amerikában, az USA-ban található meg. A málna és a szeder kézimunkaigényes kultúra, drága az előállításuk, ezért fontos az egységnyi felületről előállított termés mennyisége, minősége, hogy a termesztés gazdaságos legyen. A málna termésátlaga jó termő ültetvényekben 15 t/ha, míg a szeder ültetvényekben 20t/ha átlag termésmennyiséggel számolhatunk. Magyarország ökológiailag a málna- és a szeddertermesztés déli határán található. A termesztő körzetek kialakulása is ezt mutatja, mivel ezek növények alacsony hőigényű fajok, jellemzően az északi, hűvösebb, párásabb országrészekben alakultak ki ültetvények. Ha a tavaszi felmelegedés eléri az 5 °C-t, megindul a rügy fejlődése, majd 10-15 °C-on a sarjak növekedése is.
A téli mélynyugalom feloldásához 0-7 °C között 800-1700 óra szükséges. A jól beérett, egészséges vesszők a téli mélynyugalom idején a -25 °C-t is elviselik károsodás nélkül. A nyári meleg talajhőmérsékletet nem viseli el a gyökérzet, károsodik, ezért a homokos alföldi területeken termesztése nem javasolt! A málna és a szeder fényigényes faj, bár természetes élőhelyükön a félárnyékot kedvelik, termésük kevesebb, színtelenebb és íztelenebb. Tápanyaggal és vízzel jól ellátott, öntözött területen érzik jól magukat, a magas mész és sótartalomra érzékenyek. A málna és a szeder a rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó növény. Sekélyen gyökerező félcserjék, gyökereik sarjakat képeznek, ezek egyéves vesszői a sarjak, melyek a második évben teremnek mint termővesszők, amelyek letermés után elpusztulnak. A gyökérsarjról szaporított tövek járulékos gyökérrendszert képeznek, melyen évente képződik járulékos rügy, amelyből képződnek a gyökérsarjak, ezzel a gyökérzet is megújul. A fás szárúakra jellemző gyökérnövekedési időszak a tavaszi és a nyárvégi, ez jellemzi a málnát és a szedret is. Ősszel a gyöktörzseken alapi rügyek fejlődnek, melyekből a tősarjak fejlődnek. A tősarjak szoros kapcsolatban maradnak az anyatövekkel, gyökérzetük is fejletlenebb emiatt, de a kifejlődés után „önálló” életet folytatnak. Az ültetvény ötödik évétől a termelékenységet a gyökérsarjak adják, amit metszésnél figyelembe kell venni. A málna és a szeder levele 3-5 összetett, alul molyhos, szélei fűrészesek. A virágindukció 12-14 óránál rövidebb megvilágítottságnál és csökkenő hőmérsékletnél következik be, rövidnappalosak, míg a folyton termők napszak-közömbösek.
A málna és a szeder fürtvirágzata akropetálisan képződik, fehér, nektártermelő, himnős, öntermékeny, de a termés méretét növeli a rovarmegporzás. A málna virágzatból fejlődik a szedertermés, mely a vacokkúpon fejlődő csonthéjas bogyótermés, mely leválik a vacokkúpról. A málna gyümölcs morfológiai felépítése fajtabélyeg. A virágzástól a termés szedéséig 30-35 napra van szükség, melyet a hőmérséklet is befolyásol, az utolsó 10-15 napban erőteljes a gyümölcsök növekedése. A szeder termése a vacokkúppal együtt szedhető, melynél az érettség jele az, hogy a kifényesedő aszmagok, könnyen válnak el a kocsánytól. A gurulós állapot meghatározása kissé nehezebb, mint a málnánál, mivel a szín hamarabb alakul ki, mint az ízanyag. A málna és a szeder alakgazdag és széles fajtaválasztékú növény, amelynek hazai adaptációját vizsgálni kell, és a megfelelő termesztési körülményekhez kell használni. A termesztés legfontosabb alapja a technológia és a fajta helyes megválasztása. A szabadföldön a gyakorlatban a támrendszeres termesztés az elterjedt. A telepítés előtt mérlegelni kell, hogy az adott terület alkalmas- e a málna és a szeder ökológiai igényeinek a kielégítésére. A támrendszer és a művelési mód megválasztásánál a termelési célt válasszuk meg: friss fogyasztás vagy ipari feldolgozásra szánjuk-e a gyümölcsöt. A magyarországi gyakorlatban a kordonos művelés terjedt el, amely 1,8-2 m sortávolságot, 0,5 m tőtávolságot jelent. A támrendszer lehet karós vagy kordonos. A művelés során a metszés fontos termesztés- technológiai elem, ami a letermett vesszők eltávolítását, az új sarjak ritkítását és a termővesszők visszametszését jelenti. A termővesszőket rögzíteni kell, ami megkönnyíti az egyéb fitotechnikai eljárásokat. A kétszer termő málnáknál csak gyökérsarjon termelnek, ezért ősszel minden vesszőt eltávolítanak, így a metszés leegyszerűsödik. A termesztés-technológia során a talajművelés mélysége ne haladja meg az 5-10 cm-t, mivel a gyökerek sekélyen helyezkednek el. A málna és a szeder talajművelése az előkészítés során nagy alaposságot igényel, telepítés során a gyommentességre kell ügyelni. A szalmával történő talajtakarás a házi kertekben terjedt el. A gyakorlatban feketén tartás a gyakorlat, a talajművelések során ügyeljünk a gyökérzetre és a tőre, hogy ne sérüljenek a gyökérsarjak. A málna és a szeder a tápanyagban gazdag, enyhén kötött, laza szerkezetű, kissé savanyú talajokat kedveli igazán, tápanyag- és vízigényes gyümölcs, folyamatos és egyenletes, fenofázishoz igazított tápoldatozás nélkül gazdaságosan nem termeszthető növény.
A talajos termesztése során a telepítés előtt végezzünk talaj és vízvizsgálatot, hogy a lehetőségeinkkel tisztában legyünk. A paraméterek ismeretében a talajt töltsük fel tápanyaggal közepes szintre, figyeljünk a kalcium és magnézium ellátásra. A magas pH miatt – ami a hazai talajokra jellemző – a málna a vasat, a mangánt és a cinket nem képes felvenni, ami a termés csökkenéshez, szélsőséges esetben tőpusztuláshoz vezet. Ma a gazdaságossági küszöböt meghaladó termésmennyiséget csak intenzíven tápoldatozott területekről lehet betakarítani. Az extenzív termesztés teljesen kiszorult Magyarországról, ma már a kordonos, csepegtető öntözéssel kombinált termesztés van feltörekvőben. Ezzel a termés mennyisége egységnyi felületre jelentősen megnő, ezáltal csökken a relatív költség. A mennyiség mellett a minőség is nagyon kiváló, így az áru magasabb áron értékesíthető. Az állományok telepítése előtt fontos a terület előkészítése. A megfelelő szervestrágya- utánpótlás, mélyforgatás után történik az őszi telepítés. Az ültetésnél ügyeljünk a helyes mélységre. Ha túl mélyre kerül a tő, akkor a Phythophtora sp. károsíthat, ha túl magasra, akkor könnyen kiszáradhat, ezáltal romlik a gyökérképződés lehetősége. Az ültetéskor az öntözés nagyon fontos, hogy a tövek ne száradjanak ki, a képződő gyökerek pedig túlöntözés következtében ne pusztuljanak el.
A málna és a szeder tápoldatozása
Talajon, közepes tápanyag feltöltés mellett a talajban a három nagy tápelem arányát N-P-K = 1-0,5-1 szintre állítsuk be. Ültetés után kétszer locsoljuk be foszfortúlsúlyos tápoldattal, N-P-K=1-2-1 arányúval, melynél az EC=1,5, hogy biztosítsuk a gyökérfejlődés megindulását. Az ültetési időszakok különbözősége miatt a javasolt tápoldat mennyisége 2000- 3000 ml/m2/ alkalom, ahogy a növény kívánja és a talajszerkezet lehetővé teszi. A laza talajokat többször, kisebb adaggal, míg kötöttebb talajokon ritkábban, nagyobb adaggal tápoldatozzunk. Ezután már könnyebb az optimális vízellátottság biztosítása. A lombfejlődéshez a málnának a N-P-K aránya 1-0,5-1, melynek a kijuttatásánál már a kalcium, magnézium és mikroelemek mennyiségére is oda kell figyelni. A talajvizsgálat szerinti feltöltés alapján ezekből az elemekből a minimum igényt javaslom. A tápoldat mennyisége 2000-3000 ml/m2/alkalom, EC=1,5-2,2 a termesztési időszak szerint. Fényhiányos időszakban magasabb EC-vel, míg fényben gazdagabb klimatikus tényezőknél az alacsonyabb EC-t alkalmazzuk.
Az öntözés gyakorisága függ a növény méretétől, a talaj vízkapacitásától és a klimatikus tényezőktől. A virágzatok megjelenése előtt kezdjük el lassan emelni a K-arányt, hogy a fürt ne nyúljon meg túlságosan, és az indukálódó virágok életképességét fokozzuk. A teljes virágzás és kötődés idején a nitrogén és kálium mellett emeljük a foszfor szintet, N-PK= 1-1-1,5. Ekkor az EC=1,8-2,0, a tápoldat mennyisége már 2000-3000 ml/m2/alkalom, a málna ilyenkor már igényli ezt, amit természetesen a helyi adottságok módosíthatnak. A mikroelemek közül a bór szerepét kell kiemelni, melynek adagolását már a bimbóképződés idején el kell kezdeni, és a betakarítás végéig adagolni kell heti 1x kelát formában, talajon keresztül, tápoldatozással. Az általános mikroelem pótlás tápoldatban történjen mono-, illetve komplex formában. A termésnövekedés idején a kálium a színt, a kalcium és magnézium a konzisztenciát, míg a szulfát az aromát biztosítja. A N-P-K termésnövekedés idején 1-0,5-1/1,5-2, fajtától függően. Az öntözési EC=1,5-1,7, mely a fent leírtak szerint módosul. A növekedésben lévő termés vízfelvétele intenzív, ekkora már megnő a besugárzás is, tehát a tápoldat biztosítása mindennapos legyen. Ha sok a nitrogén, akkor ugyan nő a termés, de fakóvá, íztelenné válik. A túl magas káliumszint pedig gyorsan beérleli a terméseket. Hogy az első terméstől az utolsóig mindegyik a genetikailag adott méretre nőjön meg, a N/K optimális megválasztásával és az EC optimalizálásával érhetjük el!
Az öntözésnél ügyeljünk arra, hogy a málna a talajban a vízkapacitást 75-85% között szereti. Alatta nem vesz fel vizet, fölötte pedig károsodnak a gyökerek. A levélanalízis segít a termesztésben a tápanyag utánpótlás számításában, de ehhez szükség van a talajvizsgálati eredményekre is. Ha nem a tápoldatozás a cél, akkor is fontos az egyenletes tápanyag kijuttatás, mivel a sekélyen gyökerező növények a sóra érzékenyek, viszont ebben a talajrétegben megnő a kimosódás veszélye, főleg a N, Ca, Mg, Fe, Mn és Zn esetén.
Mitől gurulós a termés?
A kertészek gyakori kérdése, mitől lesz szép, gurulós a termésem? A termés színét és fényét elsősorban az optimális mikroelem- és K-ellátottság biztosítja, az optimális felvehetőséget pedig az optimális pH. A pH beállítása tápoldatos termesztés során savazással történik, erre a gyakorlatban salétromsavat, foszforsavat, ritkábban citrom- vagy ecetsavat használunk. Az öntöző víz minősége alapján állítjuk be a pH-t, melyet a laborok mellékelnek a vízminta alapján. Ennek ellenőrzéséhez pH-mérőt használjunk. A magas pH gátolja a mikroelemek felvételét, a málna pedig a vashiányra fokozottan érzékeny. Ha a tápoldat pH-ját 5,0 körül állítjuk be, akkor csökkentjük ezeket a problémákat, vagy esetleg meg is szűnnek, elsősorban pH 7-es talajnál. A pH beállításhoz használt sav tápelem tartalmát kalkuláljuk be a receptbe. Az alacsony pH<4,5 gyökérperzselést okozhat, erre ügyelni kell!
Kaponyás Ilona, TÉSZ-ÉSZ Kft.
