A kabakosok családjába tartozó zöldségfajok szinte mindegyike nagy vízigénnyel jellemezhető, kivéve a sütőtököt, melyet még a mai viszonyok között is termesztenek öntözés nélkül. Általánosságban elmondható, hogy a többi fajt csak öntözött körülmények között lehet sikeresen termeszteni. Az uborka a víz iránt az egyik legérzékenyebb növényünk, vízfelhasználása nagy. Ezt jelzi a transzspirációs együtthatója is, mely tenyészidőtől függően 350-450 között változik. A támrendszeres uborkatermesztés során az egyenetlen öntözés hatására keseredhetnek a termések. A vízfelvételt számos tényező határozza meg, többek között pl. a termőtalaj, a faj szaporítási módja (állandó helyre vetés vagy palántázás) és a termesztéstechnológia. A palántáról történő szaporításnál fontos tudni, hogy sajátgyökerű vagy oltott növényről van-e szó.

Napjainkban már nem lehet elképzelni korszerű és intenzív zöldségtermesztést öntözés nélkül, így van ez a kabakosok többségénél is. Mivel a termések magas víztartalommal rendelkeznek, így azok kifejlődéséhez nagy mennyiségű vízre van szükség, amit a tenyészidőszakban folyamatosan pótolni kell.

A helyes öntözővíz adagok meghatározása több tényező figyelembevételét igényli. Az öntözés a növény igényétől függően általában a talaj hasznos vízkészletének 65% alá csökkenésekor indokolt, ez az érték szántóföldi vízkapacitásban (VK) kifejezve 70-75%-nak felel meg. A vízfelvétel, és vele együtt a tápanyagfelvétel is jelentősen csökken, ha a gyökérzóna nedvességtartalma az optimális érték alá csökken. A növények számára a talajban rendelkezésre álló (diszponibilis) víz kb. 30%-át tudják a kabakosok viszonylag könnyen, kis szívóerő felhasználásával felvenni. Ezt az intenzív termesztésben feltétlenül figyelembe kell venni.

A görögdinnye esetében van olyan termesztőtáj (pl. Nyírség), valamint termesztéstechnológia (extenzív), amely során nem alkalmaznak semmilyen öntözést. Ezek alacsony beruházási értékkel bíró állományok, ugyanakkor alacsony bevételt is eredményeznek. A családba tartozó fajoknál különösen fontos a mesterséges vízutánpótlás, hiszen többségüket intenzív körülmények között termesztjük, melynek egyik fő alapeleme a talajtakaró fólia használata, melyen keresztül a természetes csapadék nem tud bejutni a talajba (1.-2. fotó). Az öntözés során nélkülözhetetlen a megfelelő minőségű öntözővíz használata.

1. fotó: Talajtakaró fólia és alatta csepegtető öntözés alkalmazása görögdinnye termesztésben (szerző felvétele)

2. fotó: Csepegtető szalag kihúzása fóliafektetéssel (szerző felvétele)

Vízigényük az egyes fenológiai fázisokban különböző, a tenyészidő folyamán változik. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb vízre az intenzív hajtásnövekedés, valamint a terméskötődés és -nevelés időszakában van szükség. Mivel a növények gyökerei a talajfelszín közelében helyezkednek el (kivéve az állandó helyre vetést), a termőréteg víztartalmának a szántóföldi vízkapacitás 70-75%-ának kell lennie.

Az ide tartozó fajok levélfelületében óriási különbségek figyelhetők meg, például a görögdinnye és az uborka között. Míg a görögdinnyének kisebb és erősen karélyos levelei vannak, addig az uborka nagy levélfelülettel jellemezhető. Ezen tulajdonsága miatt is nevezzük az uborkát az egyik legvízpazarlóbb zöldségnövénynek, hiszen a nagy levél- és lombfelületének köszönhetően rengeteg vizet párologtat, melyet a tenyészidőszak alatt mindenképpen pótolnunk kell.

A dinnyefélék, az uborka, valamint a nyári tökök vízszükségletét, így az öntözésüket is a termesztéstechnológia, a talajtípus, valamint a szaporítási módjuk határozza meg. A felsorolt fajok extenzív technológiában történő termesztése során a helyrevetett állományoknak sokkal mélyebbre hatoló gyökérzetük lesz, ezáltal jobban tudják hasznosítani a talaj vízkészletét. Azonban a palántáról szaporított növények esetében a gyökérzet csak a talaj felső 15-20 cm-es rétegében helyezkedik el, így ezek öntözése kisebb vízadagokkal és gyakrabban történik.

Az öntözési- és idénynormát befolyásolja továbbá, hogy a termesztés során használunk-e talajtakaró fóliát, hiszen ennek alkalmazása hatással van a talaj nedvességtartalmára is.

Talajtakaró fólia használata esetén általában nem a talaj kiszáradása okoz problémát, hanem pont ellenkezőleg a talaj túlzott nedvességtartalma. Sok esetben előfordul, hogy még kellő nedvességgel rendelkezik a talajunk, „de mi ennek ellenére mégis megöntözzük az állományunkat”. Ez főleg akkor jelent gondot, ha alacsony a levegő és a talaj hőmérséklete, mert ebben az esetben gyökérvesztés jelentkezhet.

Másik gyakori hiba, hogy az öntözés megkezdése előtt nem ellenőrzik a csepegtető szalagok állapotát. Előfordul, hogy valamilyen mechanikai sérülés keletkezik rajtuk, amit gyorsan orvosolni kell, hiszen ennek elmulasztása egyes helyeken a növények fonnyadásához, hervadásához vezet, máshol pedig a túlzott vízellátás következtében gyökérfulladás léphet fel.

Az öntözőberendezés beindítása előtt meg kell győződni arról, hogy a gerincvezetékbe elhelyezett „indítócsapok” nyitott állapotban legyenek, különben az adott sor nem jut elegendő öntözővízhez (3. fotó).

3. fotó: Dinnyeállomány öntözése (szerző felvétele)

Öntözési normák a dinnyefélék, uborka és nyári tökök esetében:

  • kelesztő öntözés (extenzív állomány): 5-7 mm (1-szer)
  • beiszapoló öntözés (intenzív állomány): 5-10 mm (2-szer)
  • nedvességpótló öntözés szedésig: 20-30 mm (hetente 2-3-szor)

A szabadföldi intenzív technológiával termesztett kabakosok egyik legelterjedtebb öntözési módja a csepegtető szalagon keresztül történő vízkijuttatás, ami költséghatékony és egyszerű megoldást jelent a termesztők számára. Megkülönböztetünk 10-20, illetve 30 cm-es osztású szalagokat, melyeket az adott tőtávolság függvényében tudunk kiválasztani. Problémát okozhat, hogy az érés időszakában nem megfelelő az öntözési norma, ami a termések fonnyadásához, nagyfokú vízhiány esetén a termések elrúgásához vezethet. A vízhiányban szenvedő uborka virágai nem termékenyülnek, a fiatal, már fejlődő termések torzulnak, görbülnek. A szedések előtt néhány nappal súlyos problémát okozhat a nagyadagú öntözővíz kijuttatása, ugyanis a görögdinnye termése a magas víztartalma miatt könnyen megrepedhet, ami elsősorban a vékonyabb héjú fajtákra jellemző.

Kevésbé intenzív termesztésben az esőztető öntözési rendszerek terjedtek el. Ennél az öntözési módnál azonban figyelembe kell venni, hogy a növény hűtése révén kedvezőtlenül hat a virágzásra, másrészt a termések többszöri szedése miatt a gyakori taposással a nedves talajt tömörítjük. Nagyon korai kiültetéseknél (Békés megyei termőtáj) elsősorban a görögdinnye termesztésben előfordulhat fagyvédelmi öntözés is, melyet szántóföldi szóró keretekkel szoktak megoldani. Lényege, hogy a fagypont elérése előtt a kisalagút fóliára finom cseppekben vizet permeteznek, ami arra ráfagy, ezzel is egy plusz szigetelő réteg kerül kialakításra és a jég képződése során fagyási hő is felszabadul.

A tenziométeres talajnedvesség méréssel viszonylag olcsón és pontosan megállapítható a kijuttatandó vízmennyiség nagysága és gyakorisága.

Az ültetést követően beiszapoló öntözés veszi kezdetét 5-10 mm-es öntözési normával, mellyel egymenetben az indító vagy más néven starter trágyát is kijuttatjuk a jobb gyökeresedés elősegítésére. Általában ezt 2 alkalommal szokták elvégezni néhány nap különbséggel. A gyakorlatban a beiszapoló öntözés kétféle módon kivitelezhető. Ennek egyik változata a csepegtető szalagon történő vízkijuttatás, míg másik módja a palántázógépre szerelt tartályból tömlő segítségével elvégzett öntözés, mely során kimondottan a növények tövéhez juttatjuk ki a vizet és az esetleges tápoldatot a jobb hasznosulás érdekében.

Kevésbé intenzív technológiájú, de öntözött állományokban külön beiszapoló öntözést nem szoktak alkalmazni, az öntözés általában vízágyú segítségével történik, melyet a tenyészidőszakban 4-5 alkalommal használnak.

A tenyészidőszakban az öntözési forduló nagyon rövid, hiszen hetente 2-3-szor kerül sor a növények öntözésére, melynek normája elsősorban a hőmérséklettől és a talajnedvességtől függ. Száraz, meleg nyári napokon sor kerülhet az állományok párásító öntözésére is, melyet szántóföldi szórókeretes permetezőgéppel szoktak megoldani, általában 1-3 mm-es öntözési normával.

Dr. Balázs Gábor adjunktus
SZIE Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék