A fejlődés lehetőségei szilva alanyhasználatunkban (1. rész)

A fejlődés lehetőségei szilva alanyhasználatunkban (1. rész)

HROTKÓ KÁROLY

SZIE, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék

Bevezetés

A magyar szilvatermesztésben kisebb-nagyobb fellendülést az elmúlt fél évszázadban csak a külföldi fajták innovációja hozott. Az 1980-as években a sarka toleráns csacsaki fajták adtak lendületet, az elmúlt évtizedekben pedig a német (HARTMANN fajtasorozata, JACOBS fajtái) fajták behozatala jelentette a modernizációt. Ezzel szemben a faiskolák szilvaalany használata továbbra is egysíkú maradt (HROTKÓ 1999, HROTKÓ és MAGYAR 2006, HROTKÓ et al. 2006), vagyis az oltványokat zömében mirobalán magoncokra szemzik, s csak elenyésző arányban kerül sor más alanyok használatára. A hazai alanynemesítés az elmúlt négy évtizedben a szilvaalanyok terén semmi újat nem hozott, sőt inkább visszafejlődésről beszélhetünk, míg külföldön rendszeresen jelennek meg új alanyok a faiskolák kínálatában. A múlt század hetvenes éveiben állami minősítést kapott magyar klónalanyok (NAGY 1979) sem hozzáférhetőek a termelők számára a vírusmentes törzsültetvények és a szaporításukra vállalkozó faiskolák hiánya miatt, noha hajtás- és fásdugványozással történő szaporítási technológiájuk teljes egészében kidolgozott (SZECSKÓ et al. 2003 a, 2003b, 2007).

Az igényesebb termelők azonban egyre nagyobb arányban külföldről szerzik be a telepítésekhez az oltványokat, s ezekkel bekerülnek hazánkba az új alanyok is. Az újabb fajtaoltalomban részesült (® jelzésűek) külföldi alanyokért licencdíjat is fizetnek, noha a kiváló klónalanyok közül többet is szabadon lehetne szaporítani, ha volna vírusmentes törzsültetvényünk. Az üdítő kivételnek számító kecskeméti kutatómunka (KAJTÁR-CZINEGE, 2018) csupán néhány alanyra és egy termőtájra szorítkozik, így a hazai objektív értékelést adni képes alanykísérletek hiánya miatt a termelők csak a külföldi kutatási eredmények alapján választhatnak. Cikkünkben segítséget szeretnénk nyújtani a hazai termelőknek a korszerű szilvaültetvények alanyainak kiválasztásához azzal, hogy összegyűjtöttük az utóbbi néhány évtized külföldi tapasztalatait az egyre nagyobb számban megjelenő és piacra kerülő új alanyokról. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy ezek a külföldi kutatási eredmények igen hasznosak, de nem pótolhatják a hazai alanyértékelési kísérleteket.

Az ma már szinte természetes, hogy az új alanyok kizárólag klónalanyok, magtermő fák szelekciójával senki nem foglakozik. A klónalanyok előnye, hogy genetikailag azonos, kiegyenlített növényállományt adnak, s minden tulajdonságuk tekintetében egyformán viselkednek. Ennek különösen a nemes fajtákkal való összeférhetőségükben, növekedési erélyükben, a talajviszonyokhoz való alkalmazkodásukban és a különféle talajlakó kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló képesség megnyilvánulásában van jelentősége. Az pedig az új alanyok esetében alapvető elvárás, hogy korai termőre fordulást és kiváló terméshozási tulajdonságokat biztosítsanak a rajtuk levő nemes fajtáknak. Hazai viszonyaink között több kutatási program is igazolta az intenzív ültetvények létjogosultságát (MAGYAR and HROTKÓ 2003, 2006, GONDA 2006). Ilyen körülmények között a fejlődésnek előbb, vagy utóbb akadálya lesz a különböző talajviszonyokhoz alkalmazkodni képes, és a talajlakó kártevőkkel, kórokozókkal szemben ellenálló, vagy azokat tűrő alanyok választékának hiánya.

Ebben az áttekintésben azokat az új szilvaalanyokat ismertetjük, amelyek a mai európai szilvatermesztésben jól vizsgáztak és a külföldi eredmények alapján perspektivikusnak látszanak a magyar szilvaültetvények számára is. A szilva fajokhoz (Prunus domestica, P. insititia, P. salicina, P. cerasifera, P. marianna) sorolt alanyként használatos genotípusok nemcsak a termesztett szilvafajták számára használható alanyok, jól megerednek rajtuk az őszibarack és a kajszifajták is. Itt csak azon alanyokkal foglalkozunk, amelyek a szilva alapfajokhoz és a belőlük létrehozott fajhibridekhez tartoznak, függetlenül attól, hogy ezek más gyümölcsfajok alanyaiként is használhatóak. A szilvafajok taxonómiai kérdései meglehetősen bonyolultak, az egyes alanyok közötti eligazodás érdekében azonban nem kerülhettünk el bizonyos csoportosítást. Az itt alkalmazott csoportosításuknál elsősorban a botanikai besorolásukat, és genetikai vizsgálatokkal alátámasztott rokonságukat tartjuk szem előtt (CASAS et al. 1999, BOUHADIDA et al. 2009). A fontosabb szilvaalanyokat és hibrideket az alábbi négy fő csoportba soroltuk (1. táblázat): 1. Mirobalán szilva és hibridjei, 2. Kökényszilvák és hibridjeik, 3. Házi szilva, 4. Egyéb fajok és fajhibridek.

1. táblázat: Az ismertebb szilvaalanyok csoportosítása növekedési erélyük alapján

Régi és új mirobalán (Prunus cerasifera Ehrh. var. cerasifera Scheid. cv. myrobalana) klónok és fajhibridek

A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) Európában és Ázsiában őshonos, elterjedt faj, alanyként, illetve díszváltozatait telepítik. A mirobalánra szilvafajták, kajszifajták, őszibarack- és mandulafajták egyaránt szemezhetők, de hazánkban főleg szilva- és kajszialanyként jelentős, a szilvafajták 95-99%-át mirobalánra szemzik (HROTKÓ 1999, HROTKÓ et al. 2006). A faiskolai gyakorlatban ismeretlen származású magoncokat, illetve a ceglédi magtermő ültetvénybe telepített vírusmentes magtermő fajták magoncait használják.

A mirobalán diploid, rendkívül változatos faj, alanyként való használat céljára számos magonc (magtermő) és ivartalanul szaporított fajtát szelektáltak természetes állományokból, illetve nemesítettek, részben más fajokkal való keresztezés eredményeként. A mirobalán fajhibridek többnyire triploidok. A mirobalán a nagyon köves és a nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól díszlik, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri. A nemes fajták vegetációs időszakát viszont kissé megnyújtja, így esetleg az oltvány szélsőséges klímájú helyeken fagyérzékennyé válhat. A gyümölcsösben, ha elegendő vizet kap, jól megered, de száraz időszakban telepítve sok kipusztulhat. A magoncok különböző mértékben hajlamosak tősarjak képzésére, ami az ültetvényekben elősegíti a levéltetvek és velük együtt a vírusok terjedését. Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban a meszes, száraz, kötött, vagy laza talajokon elsősorban a talajhoz könnyen alkalmazkodó és a fonálférgekkel szemben rezisztens klónalanyokat részesítik előnyben.

Az utóbbi években egyre több szilvaoltvány kerül be hozzánk a ’Myrobalan 29 C’ klónalanyon, melyet a Gregory Brothers Faiskola szelektált Kaliforniában. Az USA-ban és Olaszországban van forgalomban, az ázsiai szilvafajták és az őszibarack alanyaként is használják. Hajtásdugványozással és in-vitro módszerekkel szaporítható (STANICA 2007, SHABANI et al. 2015), erős növekedésű alany, viszont sekélyen elhelyezkedő gyökerei miatt a fát a korai években nem rögzíti eléggé a talajban (NORTON 2009). Jól alkalmazkodik a különféle talajokhoz, nem igényes. Minden fajtával igen jó a kompatibilitása. GRASSELY és DAY szerint Marianna szilva hibrid. (DAY 1953, CROSSA-RAYNAUD és AUDERGON 1987, OKIE 1987), ezt a feltételezést Casas et al. (1999) és BOUHADIDA et al (2009) vizsgálatai megerősítették. A legtöbb fajtával kompatibilis, jó télálló, hosszú életű egészséges fákat nevel, de kissé hajlamos a sarjadzásra (ANDERSEN et al. 2006). Ezen az alanyon a japán és az európai szilvafajták igen erős növekedést, gyors termőre fordulást mutatnak és kiváló a terméshozásuk (MEZETTI és SOTTILE 2007, SOTTILE et al. 2007, MONTE et al. 2010, SOTTILE et al. 2012). Rezisztens a gyökérgubacs fonálférgekkel szemben, kevésbé fogékony a gyökérgolyvára és az Armillaria gombára, de fogékony a baktériumos ágrákosodásra (NORTON 2009).

Spanyolországban gyors karriert futott be a ’Replantpac’ (Rootpac® R), az Agromilliora Iberia S.L. (Barcelona) új fajhibrid alanya, amely feltehetően mirobalán és mandula hibrid (PINOCHET 2010). Elsősorban a Spanyolországban egyre növekvő arányban termesztett japán szilvák és az őszibarack számára ajánlják, de jó alanya a mandulafajtáknak és egyes kajszifajtáknak is. Növekedési erélye a ’Marianna 2624’-hez, vagy a Marianna GF 8-1-hez hasonló, és kiemelkedő termőképességű fákat ad. Jól alkalmazkodik a kötött, magas mésztartalmú talajokhoz és az újratelepítési betegségekkel szemben ellenálló (MESTRE et al. 2015). Rezisztens a Meloidogyne és a Pratylenchus fonálférgekkel szemben, jól tűri a talaj magas sótartalmát (PINOCHET 2010). Hajtás és fásdugványozással is jól szaporítható, de főleg mikroszaporítással állítják elő a csemetéit.

Ugyan nem új alany a ’Marianna GF 8-1’, de Franciaországban, Olaszországban (SOTTILE et al. 2007, 2010, 2012) ma is a legelterjedtebb szilvaalany. Emellett használják kajszi, és mandula alanyaként is. Szigetcsépi kísérleti eredményeink alapján Magyarországon állami elismerést kapott 2006-ban de vírusmentes szaporító bázis híján a faiskolák továbbra is csak külföldről szerezhetik be. Az INRA Bordeaux Grande Ferrade kutatóállomásán állították elő amerikai marianna-szilva és mirobalán keresztezésével (GAUTIER 1972, CROSSA-RAYNAUD és AUDERGON 1987, OKIE 1987). Hajtás- és fásdugványozással egyaránt igen könnyen szaporítható (CSIKÓS és SZECSKÓ 1998, SZECSKÓ et al. 2003 a, b, 2007, SZECSKÓ és HROTKÓ 2004). Kompatibilitása minden szilvafajtával jó. Francia adatok szerint ugyan az ’Althann ringló’-val a gyümölcsösben összeférhetetlenségi tüneteket mutatott (GAUTIER 1972, CROSSA-RAYNAUD és AUDERGON 1987) nálunk azonban a fák 10 éves korig egészségesek és jó terméshozamúak maradtak (MAGYAR és HROTKÓ 2003, 2006). Hazánkban is télálló, a legkülönfélébb talajokhoz jól alkalmazkodik. Szilva alanyaként igen erős növekedésű és kiváló terméshozamú fákat ad (ERDŐS és SURÁNYI 1992, HROTKÓ és tsai 1998, MAGYAR és HROTKÓ 2003, MEZETTI és SOTTILE 2007, SOTTILE et al. 2012). Pseudomonas rezisztenciája jó, a Phytophtorás gyökérpusztulásra a mirobalán alanyoknál kevésbé érzékeny, ellenálló a gyökérgolyvával, a Meloidogyne fonálféreg-fajokkal, az Armillaria mellea gomba fertőzésével szemben, kajszialanyként pedig toleráns a verticilliózisra (GAUTIER 1972, CROSSA-RAYNAUD és AUDERGON 1987, OKIE 1987, PINOCHET et al. 1999). Az ólomfényűségre a faiskolában érzékeny, célszerű a szerszámokat fertőtleníteni. Erős növekedésű alany, gyökérrendszere szerteágazó, sarjakat nem képez.

A régi jó százéves mirobalán klón, a ’Myrobalan B’ számos országban még mindig tartja magát, első sorban kiváló termőképessége miatt. Az angliai East-Mallingban szelektálták (HATTON 1921). Hajtás és fásdugványozással igen könnyen szaporítható. A ráoltott fák erős növekedésűek és bőven teremnek (MEZETTI és SOTTILE 2007, SOTTILE et al. 2012). Szigetcsépi intenzív ültetvényünkben a termőrefordulás ezen az alanyon a 3-4. évben következett be (HROTKÓ és tsai 2004, MAGYAR and HROTKÓ 2003, 2006). Talajban nem válogat. Gyümölcsösben kevés sarjat képez. Szakirodalmi adatok szerint az ’Althann ringló’-val és az ’Ouillins’ ringlóval valamint mirabella fajtákkal nem kompatibilis. Toleráns a gyökérgubacs-fonálférgekkel (Meloidogyne sp.) szemben (PINOCHET et al. 1999), törzsképző alanyként amerikában rezisztensnek találták a baktériumos ágrákosodásra (Pseudomonas sp.) (GAUTIER 1972, CROSSA -RAYNAUD és AUDERGON 1987, OKIE 1987, ERDŐS és SURÁNYI 1992). A hazai kísérletekben eddig a talajjal és vízellátással szemben kissé igényesebb volt, mint a C 679 magonc, a magoncnál gyengébb növekedésű fákon a terméshozam mutatók igen jók, a Stanley gyümölcse pedig egy héttel korábban színesedett ezen az alanyon (HROTKÓ és tsai 2004, MAGYAR and HROTKÓ 2003, 2006).

Az újabb mirobalán fajhibrid klónalanyok közül a féltörpe ’Ishtara’ ® (Ferciana) adja a leggyengébb növekedést. Mirobalán és őszibarack keresztezésekkel (P 322 x P 871/1) állították elő a franciaországi INRA bordeauxi Grande Ferrade kutatóállomásán (BERNHARD and MESNIER 1975). Elsősorban szilvaalanyként ajánlják, de jól összefér japán szilvákkal, a kajszi, az őszibarack és mandulafajtákkal is. Növekedése a mirobalánhoz viszonyítva jelentősen gyengébb, középerős vagy féltörpe alany (MEZETTI és SOTTILE 2007), de igen jó gyümölcsméretet eredményez. A fajták rajta korán termőre fordulnak és igen bőtermőek (SOTTILE et al. 2012). Kevésbé érzékeny a vashiányra magas mésztartalmú talajokon (IGLESIAS et al. 2004). A fák gyökerén élősködő Armillaria gombával szemben toleráns, kajszi alanyként pedig a baktériumos betegségeknek jól ellenáll. Nyirkos talajokon a gyökérfulladásra érzékeny. (DUQUESNE és GALL 1972, BERNHARD és MESNIER 1975). Hajtás- és fásdugványozással (STANICA 2007), valamint mikroszaporítási módszerekkel szaporítható (NEČAS and KRŠKA 2013).

Az előbbiekben részletezett mirobalán klónok és fajtahibrid alanyok fontosabb tulajdonságai a 2. táblázatban kerültek összegzésre.

2. táblázat: Perspektivikus mirobalán klónok és fajhibrid alanyok fontosabb tulajdonságainak összehasonlító táblázata

Megjegyzés: n.a. = nincs adat

A cikk folytatásaként a Szerző bemutatja a perspektivikus kökényszilva és háziszilva alanyokat, valamint az ivartalanul szaporított egyéb külföldi fajtahibrideket. A fejlődés lehetőségei szilva alanyhasználatunkban (2. rész)