A fóliás talajtakarás alkalmazása számos környezeti tényezőt befolyásol. Módosítja a talaj hőmérsékletét, a párolgás csökkentése által annak víztartalmát, csökkenti tömörödésének mértékét, valamint gátolja a tápanyagok kimosódását. Megváltoztatja a közvetlenül felette lévő légréteg hőmérsékletét és színétől függően a róla visszaverődő sugárzás összetételét. E két hatás a rovarok viselkedését is bizonyítottan befolyásolja. A fóliás talajtakarás természetesen hatással van a gyomok növekedésére. Hazánkban szabadföldi körülmények között legelterjedtebben a görögdinnye, a paprika, a spárga és a szamóca esetében használják ezt a technológiai elemet, de más zöldségnövény és gyümölcsültetvény esetében is alkalmazhatják. A talaj nélküli zöldséghajtatásnak szinte kihagyhatatlan eleme a kétrétegű, fekete/fehér fóliák leterítése, és talajon történő termesztésben is gyakran használják a talajtakaró fóliákat, főleg a paprika esetében. A Szent István Egyetem Kertészeti Intézetében az elmúlt 15 év során számos kísérletet végeztünk zöldségtermesztésben talajtakaró fóliákkal (1 ábra). Minden esetben hazai gyártású talajtakaró fóliákat használtunk fel. Egy doktori értekezés, hét diplomamunka/szakdolgozat és számos tudományos publikáció született e munka eredményeként. Jelen cikk célja bemutatni legfontosabb eredményeinket.

Hőmérséklet

Egy hároméves szabadföldi paprika kísérletsorozat során azt tapasztaltuk, hogy amennyiben sík termesztésben használjuk a fekete talajtakaró fóliát, akkor az 10 cm-es mélységben kb. 1°C-kal magasabb talajhőmérsékletet eredményez a teljes tenyészidőszak (május–szeptember) átlagában a takaratlan kontrollhoz képest. Viszont ha bakhátakat takartunk fekete fóliával, a különbség már közel 2°C-ra növekedett, hiszen a sík termesztéshez képest nagyobb felületen érkezett a besugárzás. Amennyiben tehát a talajhőmérséklet növelése a talajtakarás fő célja, akkor azt célszerű bakhát alkalmazásával kombinálni. Itt jegyezném meg, hogy a fekete fólia esetében a felmelegítő hatás nagymértékben függ attól, hogy az mennyire szorosan illeszkedik a talajhoz. A fekete fólia ugyanis nem engedi át közvetlenül a besugárzást a talajba, hanem elnyeli azt. Így a hővezetés útján történő felmelegítésnek jóval nagyobb a szerepe, mint a színes fóliák és az áttetsző fólia esetében. A felmelegedés mértéke természetesen nem végig ugyanakkora a nap, illetve a tenyészidőszak során. Például az előbb említett bakhátas kísérletben napközben 2,5°C, míg éjjel 1,5°C volt a különbség (2. ábra). A tenyészidőszak elején, amikor a növények még kevésbé takarták a talajt, nagyobb hőmérsékletnövekedés volt mérhető, mint a későbbiekben. Ezt a jelenséget már a bakhátas szabadföldi paprika kísérleteinkben is tapasztaltuk, de jóval kifejezettebb volt a sík rendszerű fóliás paprika- és támrendszeres paradicsom-, valamint az ágyásos rendszerű salátakísérleteink során. Például a kiültetés után még 2–3°Cos különbség a későbbiekben akár 1–1,5°C-ra is lecsökkent.

A termesztési időszak hatása is jelentős. Fejes salátával végzett kísérletsorozatunkban azt tapasztaltuk, hogy a fekete fóliával elért talaj felmelegítő hatás az április–májusi állományban átlagosan szűk 1°C, a júniusi–júliusi szakaszban majdnem 2°C, az augusztusi–szeptember közepi periódusban újra 1°C, míg a szeptember közepi–november közepi időszakban már csak alig több mint 0,5°C volt. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a színes (kék, zöld, piros) fóliák esetében is, csak esetükben a különbségek nagyobbak voltak, 1,2°C és 2,5°C között váltakoztak az év során. A felmelegedés, vagy éppen a lehűlés, mértékére tehát a fólia színe is nagy hatással van. A legtöbb féle fóliát egy sík rendszerű paprikahajtatási kísérletben próbáltuk ki egyszerre. Az első két hét során, amikor még egyáltalán nem árnyékolták le a tövek a fóliákat, jelentős mértékű különbségek alakultak ki a talajhőmérsékletben. A fóliák sorrendje az előzetesen elvártnak megfelelően alakult (1. táblázat). A színes fóliák felmelegítő hatása között tehát nem volt nagy különbség. A többi kísérletünkben is hasonló volt a fóliák sorrendje és az eredmények tendenciája; de a melegítés/hűtés konkrét mértéke természetesen a termesztett zöldségfajtól, a termesztési módtól és a termesztési időszaktól is függött. Kísérleteink során két esetben fordult elő az, hogy az egyik színes fólia eltérő vastagságú volt, mint a többi.

Eredményeink alapján a talajtakaró fóliákra jellemző vastagság tartományban (10–50 μm), egy 20–30 mikronos különbség jelentős hatással járhat a talajhőmérsékletre nézve, akár 0,5–1,0°C-os különbséget is okozhat egyes időszakokban. Az optimális vastagság meghatározásánál az ár, a szakítószilárdság és a kezelhetőség mellett esetleg ezt a tényezőt is érdemes lehet figyelembe venni. A fejes salátával végzett kísérletek során mértük a léghőmérsékletet is (10 cm-es magasságban), mert a teljes növény abban a zónában helyezkedik el, aminek a léghőmérsékletét módosítja a fóliatakarás. Eredményeink alapján a léghőmérséklet kisebb mértékben változott, mint a talajhőmérséklet. Melegebb lett ugyan a fóliák felett, de a különbség általában 0,5°C, vagy az alatti volt, csak ritkán közelítette meg az 1°C-os értéket.

Vízfelhasználás

A szabadföldi paprikakísérletek során mért terméseredmények, az összes csapadék- és a felhasznált öntözővíz mennyiség alapján kiszámoltuk a vízfogyasztási együtthatókat is. Öt év átlagában 70 l/kg-os értéket kaptunk (53 és 89 l/kg-os szélső értékekkel) a töltenivaló típusba tartozó Cecil F1 intenzív szabadföldi termesztéstechnológiájára vonatkozólag. Ez 30%-os javulás a hagyományos termesztési módra jellemző 100 l/kgos értékhez képest. A különbség egy része a csepegtető öntözési módnak is betudható (melynek nincs nagyon alternatívája fóliás talajtakarás esetében), de azért elsősorban a talajtakarásnak köszönhető. Pritavit F1 és Kárpia F1 fajtákkal 3 év átlagában a kontrollként szolgáló takaratlan sík termesztéshez képest a takart bakhátas termesztés 25%-kal csökkentette a vízfogyasztási együtthatót, 150 l/kg-ról 113 l/kgra, mindkét esetben csepegtető öntözést alkalmazva. (Szeretném hangsúlyozni, hogy e számítások alapja nem a hasznos, hanem az összes csapadékmennyiség volt.) Azt is célszerű figyelembe venni, hogy intenzívebb esők esetében a nagy részben fóliával takart területről nagyobb arányban folyik el a víz és kisebb arányban szivárog be a talajba, mint a takaratlan termesztési mód esetén. Bátran kijelenthetjük, hogy paprika esetében csak maga a fóliás talajtakarás legalább 25%-kal javítja a vízfelhasználás hatékonyságát a hagyományos termesztési módhoz képest. Ezt mindenképpen célszerű a vízadagok meghatározásánál figyelembe venni.

Gyomosodás mértéke

A fóliás talajtakarás alkalmazásának egyik legfontosabb oka a gyomok elleni védekezés. Különösen lényeges tényező ez olyan zöldségnövények esetében, ahol a vegyszeres gyomirtás lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Talajtakarásos kísérleteink előtt sosem alkalmaztunk vegyszeres gyomirtást az adott területen, így jól meg tudtuk figyelni a különböző fóliák hatását a gyomosodás mértékére. Számszerűsített adatokat nem vettünk fel, de az évek során sok tapasztalatot szereztünk e téren is. A fekete, illetve a feketén fehér kétrétegű fólia teljes körű gyomelnyomó képességgel rendelkezett. A színes fóliák és az áttetsző fólia alatt viszont sokszor jobban növekedtek a gyomok, mint a takaratlan kontroll esetében (3. ábra). Amolyan mini fóliasátorként funkcionálva (jobb mikroklíma, fizikai védelem) e talajtakarók segítették a gyomok növekedését. A másik tényező, amit e témával kapcsolatban meg szoktak említeni, a gyomok kisülése a fóliák alatt. Mi is tapasztaltuk néha ezt a jelenséget, de elsősorban csak a magasabb bakhátak oldalán és a legvékonyabb fóliák alatt. Tapasztalataink szerint az általunk vizsgált növények (paprika, támrendszeres paradicsom, fejes saláta) esetében nem szabad csak és kizárólag a gyomok kisülésére bazírozni az ellenük való küzdelem során. A fotoszintetikusan aktív sugárzást át nem eresztő fóliatípusok (fekete, illetve fotoszelektív fóliák) alkalmazása biztosabb megoldást nyújt.

Termésátlagok alakulása Természetesen a fentebb részletezett hatások mellett a leglegfontosabb szempont azért az, hogy hogyan hat a fóliás talajtakarás a termésátlagokra. Az általunk vizsgált növények mindegyikénél tapasztaltunk néminemű pozitív hatást. A szabadföldi paprikánál a takart bakhátas állomány 3 év és 2 fajta átlagában jó 15%-kal produkált többet, mint a takaratlan kontroll. A termesztési időszak minél nagyobb arányában sikerült biztosítani az optimális talajhőmérsékletet (20–30°C), annál nagyobb lett a termésátlag. Ennek volt tulajdonítható, hogy hűvösebb évben az áttetsző és a lila fólia eredményezte a legmagasabb termésátlagot, míg melegebb évjáratban ezek rosszabbul teljesítettek, mint a fekete fólia. A fóliás paprika- és a támrendszeres paradicsomkísérletünkben is hasonló mértékű termésnövekedést tapasztaltunk a legtöbb vizsgált fólia esetében. A fejes saláta tisztítás előtti fejtömegei általában 5–10%-kal növekedtek a talajtakarás hatására, de a legtöbb esetben e különbségek nem voltak teljes mértékben meggyőzőek, szignifikánsak. Fontos hatás volt ugyanakkor, hogy a talajtakarás csökkentette a tisztítási veszteség mértékét. A saláta esetében a terméstömeg és a talajhőmérséklet közötti pozitív összefüggést csak a legkorábbi, tavaszi kísérletekben tapasztaltuk, a későbbiekben nem. A különböző színes fóliák (kék, zöld. sárga, piros) szinte minden kísérletünkben nagyon hasonló termésátlagokat eredményeztek. Nem tapasztaltunk olyan mérvű különbségeket, amikről egyes külföldi szakirodalmak beszámoltak.

DR. OMBÓDI ATTILA
Szent István Egyetem,
Kertészeti Intézet