Az integrált növényvédelmet biológiai alapokra építjük. Egyre több kertész végez biológiai növényvédelmet, azonban a biológiai védekezés csak akkor lehet hatékony, ha ismerjük, hogy milyen körülmények befolyásolják leginkább a hasznos rovarpopulációk fejlődését, stabilitását.

Négy csoportba sorolhatjuk a legfontosabb befolyásoló tényezőket:
1. hogyan áll a táplálék a hasznos rovarok rendelkezésére,
2. milyen kártevők települnek be az állományba,
3. milyen kémiai kezeléssel kell kiegészíteni a védekezést,
4. milyenek a klimatikus viszonyok.

A ragadozó rovarpopulációk felneveléséhez préda állatra van szükség. Azonban szerencsés a predátorokat hamarabb betelepíteni az állományba, mielőtt a kártevők felszaporodnak, hogy megjelenésükkor már fejlett legyen a populáció. Az előzetes betelepítés akkor lehet eredményes, ha az Orius fajok és az Amblyseus swirskii a paprikában virágporral tud táplálkozni. Az alternatív virágpor táplálék hiánya a nyári időszakban gyakran szembetűnő, amikor a növény nagyon leterhelt, vagy nem kellően újul, kevés a virág, a ragadozó populáció összeomolhat. A paradicsomban a Macrolophusnak lassabb a fejlődési ideje az Oriusok-nál. Habár növényi nedven is élnek és szaporodnak a populáció minél gyorsabb kiépítése érdekében elengedhetetlen az etetés, amit az Oriusok-nál is egyre többen alkalmaznak. A rovarok steril molylepke tojásokat kapnak, azok fehérje tartalmát hasznosítják.

Nagyon fontos a biológiai védekezésben, hogy sikerül-e a hasznos rovarpopulációt a fő kártevők megjelenéséig kiépíteni, lesz-e gazdasági kár. Az egyéb károsítók, pld. bagolylepkék, levéltetvek, megjelenése jelentősen befolyásolhatja a populáció fejlődését: kell-e ellenük védekezni, lehet-e biológiai módon vagy kémiai szerekkel kell beavatkozni? Új kártevők jelenhetnek meg, mint a vándorpoloskák, ami ellen jelenleg nincs hatékony biológiai védekezési módszer. A zöld vándorpoloska, a lucerna poloska és rokonaik szívogatják a paprika terméseket egyre nagyobb kárt okozva. Biológiai megoldást a pete fürkészek bevetése jelentene, de mivel nem európai faj, ezért az alkalmazása nem engedélyezett. Így marad a szellőzők letakarása jéghálóval vagy a rendszeres megfigyelés és foltkezelés.

Az integrált növényvédelmet biológiai alapokra építjük, de ha szükséges, kémiai szerekkel is beavatkozunk. Valamennyi kezelés megzavarja a hasznos rovarok populáció fejlődését. A növényvédő szereket négy kategóriába sorolták, milyen mértékben károsíthatják a hasznos rovarokat. Az első fokozat akár 25%-os, a második fokozat 25-50 % mortalitást is jelenthet! Így a második fokozatú szer kétszeri alkalmazása már végzetes lehet a populációra. A paradicsom hajtatásban közegfertőtlenítésre, és a baktériumok ellen a levélfelületre permetezett hidrogén peroxid a biológiai rendszer teljes megszüntetésével jár.

A termesztést és a hasznos rovarok fejlődését leginkább a klimatikus tényezők befolyásolják. Sokszor nehéz a termesztett növény és a predátor optimális igényét összeegyeztetni. Például a ragadozó atkák magasabb, 60-65 %-os páratartalmat igényelnek, ami a fóliás termesztésben sok helyen nem biztosítható a jelenlegi technikai felszereltség mellett. A folyamatos párásítás helyett a termelők esőztető öntözést alkalmaznak a pára növelésére, ami az öntözés után 90 %-os párát, de néhány óra múlva alacsony páratartalmat jelent. A páraváltozásra az Orius-ok is nagyon érzékenyek. A fény nyilvánvalóan nagyon fontos a rovarok életében, így ősszel nem is szokásos a rovarok kitelepítése. A hosszúnappalt kedvelik, rövid nappalban egyes fajok diapauzába vonulhatnak. Idén megkíséreljük az üvegházi hosszú kultúrában az Orius-ok etetését és a populáció átteleltetését. A legfontosabb klimatikus tényező a hőmérséklet. Ha a hőmérséklet a rovar optimum értékénél alacsonyabb, vagy magasabb, rosszabbul szaporodik. Ezt holland szakemberek laboratóriumi körülmények között is vizsgálták (1., 2. táblázat). A ragadozók fejlődésének a 22 (25)-28 (30) oC hőmérséklet az optimális. Az Orius esetében a tojás kelése 13 napra is elhúzódhat, míg optimális körülmények között ez mindössze 3 nap. A szárny nélküli nimfa állapot is a hőmérséklet függvényében 10-42 napig tarthat. Így összességében, míg egy Orius eléri a kifejlett kort legkevesebb 13, legtöbb 55 napra van szüksége a vizsgálatok szerint. A hőmérséklet a felnőtt rovar életére is jelentős hatással bír, alacsony hőmérsékleten csökken a nőstények tojásrakó képessége, így a populáció növekedésének dinamikája. A Macrolophus esetében különösen lassan alakulhat ki a kedvező populáció méret, mivel a paradicsomot sokszor hűvösebben tartják, mint ami a rovar optimális igénye. Ugyanakkor 25oC felett erősen csökken a nőstények tojásrakó képessége. A populáció stabilitását mutatja a tojások pusztulási aránya is. 20oC-on a lerakott tojások 77%-a is elpusztulhat, ez 25 oC-on 44 %. Ez is jelzi, hosszú a populáció kialakulása. A nimfa pusztulás azt jelenti, hogy a rovar nem éli meg a felnőtt kort, így nem lesz egyáltalán tojásprodukció. A biológiai védekezést a fűtetlen fóliákban legnehezebb végezni, meghatározni mikor induljon a rovarok betelepítése. Például az Orius-ok kb. három hétig életképesek, azonban ha a hőmérséklet 8-10 oC körüli tartósan, a betelepített nőstények jelentős része tojás rakás nélkül fog elpusztulni.

OROSZ RÓBERT
Árpád Biokontroll 2003 Kft.