Zöldségféléink szaporítása ugyan többféle módon történhet, azoknál a fajoknál és termesztési technológiáknál viszont ahol indokolt, célszerű a palántával történő szaporítást alkalmazni. Mind a szabadföldi kiültetéshez mind a hajtatáshoz ma már olyan palánta típust választhatunk ami a palánta költségét és a növény méretét, fejlettségét is figyelembe veszi. A jó minőségű palánta a vetőmaghoz hasonlóan alapvető kiindulási feltétele a sikeres termesztésnek. Ebből adódóan palántanevelés során is csak egészséges, fémzárolt, lehetőleg csávázott vetőmagot használjunk.
A palánta típusától függően a palánták előállítása során más-más technológiai elemre kell odafigyelni. Tálcás palántanevelésénél meghatározó a gyökérközeg minősége, a töltés módja (laza vagy tömörített). Többféle zöldségfajjal végzett tálcás palántanevelési kísérletben bizonyítottuk, hogy mennyire látványosan reagálnak az egyes Zöldségfélék palántanevelése során előforduló technológiai hibák fajok, a csak tálcatöltés módjára. A gyökérközegben eltérő talajfizika tulajdonságok, illetve a vízgazdálkodási paraméterek nagyban befolyásolják a palánták fejlődési ütemét (1. és 2. kép).
A nem megfelelő közegben a gyökerek fejlődése gátolt és gyakran az ültetésnél is problémát okoz a tálcasejtből való nehéz eltávolítás. Alapvető követelmény az egyenletes vetésmélység. Vetés után a takarás a mag átmérőjének 2-3 szorosa lehet, ennél vastagabb takaróföld esetén a gyökerek a tálca tetején összenőnek, ha meg túl vékony a takarás, akkor pedig könnyen kiszáradnak. Nagyon fontos, hogy a tálcák vízszintesen legyenek elhelyezve, a legkisebb eltérés a vízszintestől, egyenetlen öntözést eredményez. Ilyen esetben a palánták fejlődése sem lesz kiegyenlített. Az első öntözés után ellenőrizni kell több helyen is a beöntözés minőségét. Nagyon fontos, hogy minden henger teljesen át legyen ázva, különben szintén egyenetlen fejlettségű palántákat kapunk. Tápkockás palántanevelésnél a préselés erőssége meghatározó, a földlabdának nem szabad túlzottan tömörnek lennie, ellenkező esetben a csírázás nehézkes és a levegőhiány miatt a gyökerek fejlődése gátolt lesz (lásd. ua. a 2. képen).
A palántanevelés során az öntözés sűrűsége a fényviszonyoktól és a hőmérséklettől függ. A hőmérséklet szabályozásában figyelembe kell venni a növények igényeit. A levegő hőmérsékletét a fényviszonyokhoz kell igazítani, a közegét pedig a tápanyagfelvételhez. Az öntözés során amire ügyelni kell: az öntözővíz ne legyen túl hideg, ha rossz a víz minősége megemelkedhet a gyökérközegben az EC, ami gyökérbarnulást eredményezhet. Az öntözés gyakoriságát és intenzitását tekintve figyelni kell nehogy túlöntözzünk, ilyenkor ugyanis kisárgulnak a palánták, elsősorban a fiatal leveleken jelentkeznek a sárgulási tünetek. A palánták számára szükséges tápelemeket oldott állapotban, komplex műtrágyák formájában adjuk ki. Fokozottan ügyeljünk a palánták kiemelt foszfor igényére.
A hideg gyökérközégből a fiatal növények nem tudják az amúgy is nehezen mozgó foszfort felvenni, így palántakorban a foszfor hiány jellemző tünete igen szembeötlő lehet (3. kép). A tápoldat töménységét a gyökérközeghez kell igazítani, pl. tőzegnél kb. 0,2- 0,3%-os legyen, a nagyobb töménységű tápoldat, különösen meleg, száraz időben perzselést okozhat.
palántanevelés sikerének kulcsa a magok megfelelő csírázásában van. A csírázási időszak a magvetést követően a fajoktól függően 1 (pl. saláta), 5 (pl. paradicsom), 10 (pl. zeller) napig tart. Alapvető cél az egyöntetű kelés. Ilyenkor kell a közegnek a legnagyobb nedvességtartalommal és emellett – a kezdeti gyökérfejlődéshez – még elegendő oxigénnel is rendelkeznie. A még ki nem csírázott mag kevésbé érzékeny a kiszáradásra és az oxigénhiányra, mint a fiatal csíranövény. Így a legkritikusabbnak a csíragyököcske megjelenésétől a sziklevelek kifejlődéséig terjedő időszak tekinthető. Ilyenkor éjjelnappal magas hőmérsékletet kell biztosítani a közegben. A túl alacsony hőmérséklet vagy a hőmérséklet csökkentése akár 2 héttel is meghosszabbíthatja a kelést és a kis növények nem lesznek egységesek.
A szik alatti szárrész megjelenésekor elsődleges cél, hogy erős gyökérzet fejlődjön ki. Ebben a fejlődési stádiumban a hypocotyl megnyúlásának megelőzése végett csökkenteni kell a hőmérsékletet. A legelső valódi lomblevél megjelenése utáni cél a gyökérzet és a hajtás erőteljes növekedése. Ilyenkor a közeg nedvességtartalma már változhat, a közeget jól behálózott gyökerek a vizet bárhol gyorsan képesek felvenni. A folyamatosan tartott enyhe víz-stressz segíti a palánták megerősödését.
A palántanevelés – időrendben – utolsó munkafolyamata az edzés, melynek lényege, hogy növényeinket a palántanevelés helyén uralkodó környezeti feltételek helyett a kiültetés helyszínén meglévőkhöz szoktatjuk. Fontos tehát tudnunk, hogy a palántanevelő berendezésből (üvegház, fóliasátor, esetleg szabadföld) hová kerülnek a kész palánták, ott milyen környezeti feltételek az uralkodóak, mire kell felkészíteni a fiatal növényeket.
A jó minőségű palánta a következő tulajdonságokkal jellemezhető: kiegyenlített magasság, zömök felépítés, rövid ízköz (nincs megnyúlva: borús időben túlfűtés és a szellőztetés elmaradása vagy esetleg az elégtelen fényviszonyok következtében megnyúlnak a palánták). Szemrevételezéskor a palánták magassága az egyik legfontosabb palántaminőségi jellemző. De vegyük figyelembe, hogy mivel többféle, a célnak megfelelő palántatípust nevelnek, számokban igen nehéz kifejezni egy jó minőségű palánta méretbeli paramétereit. Vegyük példának a paradicsomot, vagy akár az uborkát. Szabadföldre egy ipari paradicsom vagy egy konzervuborka palántát egy kis sejtméretű tálcában rövid idő alatt meg lehet nevelni. Ilyenkor a kisméretű, 1-2 lomblevéllel rendelkező palánták már ültetésre készek. Ezzel szemben egy korai hajtatásban egy nagyobb, több lombleveles, paradicsomnál vagy paprikánál akár már virágbimbós palánták kiültetése lehet csak ideális.
További pozitív minőségi paraméter a közepes zöld szín, csak a legkisebb levél közepe lehet világosabb. A túl haragos zöld szín a túlzott nitrogén-ellátásra utal, a világos zöld szín pedig nitrogén- hiányra. A lilás elszíneződés nagyon jól mutatja a foszforhiányt (3. kép), a palánták ugyanis kiemelt foszfor-igénnyel rendelkeznek, a kifejlett növényhez képest jóval több foszforra van szükségük a gyökérzet kifejlesztéséhez. Egy jó palántán több kifejlett levél van, mechanikai, fizikai, élettani, kémiai vagy napfény okozta károsodásra utaló tünetek nincsenek rajta. A növekedési csúcson sárgulási illetve fonnyadási tünetek nem jelentkezhetnek. A palánták szára szabályos legyen és nagyon fontos, hogy egészséges és tömör gyökérrendszerrel rendelkezzenek. Kőgyapotos palántáknál pl. a kocka alján látható fehér gyökérzet fedje a kocka aljának 40-50 %-át. Amennyiben sárgás-barnás elszíneződést látunk a palánták gyökerén ott arra gyanakodhatunk, hogy a túlöntözés hatására befulladtak a gyökerek, vagy túl tömény tápoldattal történt az öntözés és ez megperzselte a gyökérvégeket. A fejletlen gyökérzet, a gyakran tapasztalható gyökérrothadás és gyökér-tenyészőcsúcs barnulása az elégtelen kalciumellátásnak is lehet a következménye.
Szerző:
Dr. Kappel Noémi
adjunktus
SZIE Zöldség-és Gombatermesztési
Tanszék
