A felkészülést az új termesztési időszakra célszerű elkezdeni már a régi kultúrában. Ezzel spórolhatunk a munkával és minimalizálhatjuk a használt vegyszerek mennyiségét. A folyamat gyors lesz és a berendezés alkalmas lesz befogadni a következő állományt.

Az eredményes felkészülés főbb kritériumai: a kultúra végére ne szaporodjanak el a kórokozók és a kártevők, a ház kiürítése gyorsan és kármentesen történjen, elhárítjuk az öntözőrendszerben előforduló hiányosságokat, alapos fertőtlenítéssel biztosítjuk a tiszta indítást, felkészítjük a házat az új növények befogadására.

Kártevők a termesztés végén

A kultúra végén ne hanyagoljuk el a növényvédelmet. Célunk, hogy minél kevesebb élő kártevő és kórokozó maradjon a berendezésben. A régi állományt jóval a termesztés vége előtt már szemlézni kell. Atka esetén ez legkésőbb szeptember eleje, aknázó molynál 1 hónappal a befejezés előtt, más kórokozóknál pedig még mielőtt szedésre kerülnének az utolsó termések. Egyes kártevők ősszel olyan egyedeket fejlesztenek, amelyek ellenállóbbak a vegyszerekkel szemben, és ezt figyelembe kell venni a védekezésnél.

A kártevők leggyakoribb búvóhelyei:
• termesztő közeg – ha meghagyjuk a közeget, az tökéletes búvóhely a kártevőknek és kórokozóknak
• növények és gaz maradványok – oszlopok, ház szélei mellett (amennyiben a kitakarítás nem tökéletes)
• a föld – főleg az oszlopok és utak mellett, a ház szélén és közvetlenül mellette.
• támrendszer, energiaernyő, fólia, üvegfelület.

Egyes kártevők ősszel diapauzába kerülnek, így csak időben végzett védekezéssel és megfelelő vegyszer használatával csökkenhető a megmaradt egyedek száma. A kultúra végén már nem kell vigyázni a biológiai ágensekre, sokkal szélesebb az alkalmazható szerek skálája. Erős fertőzések esetén javasolt szakemberektől kérni véleményt a berendezés fertőtlenítését illetően. Fontos, hogy a kultúra végén olyan szereket használjuk, amelyeket nem fogunk alkalmazni az új növények kiültetése után.

Az erősen fertőzött állományt, kidobás előtt javasolt fertőtleníteni. Ehhez legjobb a Formalinos permetezés vagy ködösítés. Szellőztetés után a növénymaradványok kihordása minél alacsonyabb hőmérsékletnél (kórokozók kevésbé aktívak) és minél kisebb anyagmozgatással kell, hogy történjen. A maradványokat azonnal el kell szállítani minél messzebbre (min. 3 km távolságra), mert a ház környékén történő átmeneti tárolása másodlagos fertőzéshez vezet. Fűtött berendezésekben a kultúraváltás általában gyors, rövid ideig nincs növény. A házban a megmaradt gyomnövényeken a liszteske és tripsz hosszú ideig életképes marad még akkor is, ha nem táplálkoznak. Ezért fontos, hogy kitakarításkor minden növénymaradvány, gyom és termés kerüljön ki a házból. A szünet időben jó, ha a berendezés fűtve van, mert a megmaradt kártevők a továbbiakban is repülnek, így egy részüket fény-, feromon, illetve ragacsos csapdákkal össze lehet szedni. A függesztett csatorna nélküli berendezésekben nagyon fontos kijavítani a hibákat a talaj profilozásában. Ez segíti a drén könnyebb kivezetését és javítja az öntözés hatékonyságát. A ház fertőtlenítése előtt a mérőműszereket ki kell szerelni a házból, védve a mechanikai sérülésektől és a káros vegyi anyagok hatásától.

Tisztítás és fertőtlenítés

Egyes termelők meghagyják a termesztő táblákat a következő szezonra. A takarékosság érthető, de a döntésnél figyelembe kell venni, hogy milyen veszélyeket hord magában a termesztés indítása használt közegen. A berendezés fertőtlenítése soha nem lehet tökéletes, mert a táblákban megmaradnak kártevők és kórokozók. Egyes fertőzéseknél, mint pl. Clavibacter esetén, nem javasolt az újra ültetés, mert nagyon nagy a rizikó, hogy az új állomány megbetegszik és lényeges növényveszteség alakul ki. A használt táblákban vegyes a tápelemek szintje, víztartalma, és a gyökérmaradványok növelik a vízmegtartó képességet és az ion megkötő képességet. A táblák tökéletes fertőtlenítése gőzöléssel végezhető (98-100°C fokos hőmérsékleten legalább 1 órán keresztül), de ezt nagyon ritkán alkalmazzák, mert drága és nagyon körülményes. A termelők gyakran részletes fertőtlenítést végeznek, amikor különböző vegyületekkel csökkentik a fertőzésveszélyt, amelyek csepegtetve, beszórva vagy belocsolva kerülnek be a táblákba. Közegfertőtlenítéshez csak olyan szer használható, amely nem káros a növényekre. Hidrogén-peroxiddal (H2O2): adagolása csepegtetőn keresztül történhet, az 5%-os vegyszert 2-3 részletben juttatjuk ki a táblákba (200-500 ml/ csepegtető). A hidrogénperoxid erős oxidálószer.

A táblában lévő szerves anyagokat úgy bontja le, hogy oxigén szabadul fel. A kezelés után 1-2 nappal az öntözőrendszert át kell mosni tápoldattal és másnap már ültethetjük a növényeket. Amennyiben ilyen kezelést a termesztés utolsó napjaiban végzünk, a fertőtlenítő hatása kisebb, de a hidrogén-peroxid lebontja a régi állomány gyökereit, így könnyebben eltávolíthatók a kockák (ha az ültetés azonos helyre történik, csökken a gyökértömeg). A kockák eltávolítása után tömlővel vagy permetezővel lehet lekezelni a lyukakat. Másodéves táblákon lényegesen csökkenthető a Fuzarium, Pythium és más szárdőlést okozó gombák fertőzése, ha az ültetés előtt a palántanevelő kockák alá, közvetlenül ültetés előtt 1-1,2 g Trianum G bioszert adagolunk. Ez tapadva az új növény gyökereire, megakadályozza a betegségek kialakulását.

Más, szelektív hatású, réz tartalmú-, illetve gombaölő vegyszerek is használhatók: olykor eltávolítják a növényeket a kockával együtt és a helyet tömlővel locsolják be. A berendezés előkészítése alapos tisztítással kezdődik, mert az üvegház, illetve a fólia külső és belső felületére, szerkezetére sok szerves és szervetlen anyag van rátapadva. A felületen lévő algák, rejtekhelyei lehetnek a kártevőknek és kórokozóknak. Azok eltávolítása kvaterner-ammónia aktív anyagú szerekkel történik, bő meleg vizes lemosással. Ez azért szükséges, hogy a berendezés fényáteresztő képessége jobb legyen, és növekedjen a fertőtlenítő szerek hatékonysága is.

A fertőtlenítés kétféleképpen történhet:
• Permetezéssel: amikor a fertőtlenítőszert nagy mennyiségű vízzel rávisszük a ház szerkezetére, üvegre… stb.
• Gázosítással: amikor olyan szert használunk, amely gázosodik, és a zárt berendezésben a terjedő gáz pusztítja el a kártevőket.

Vegyszerválasztás: A fertőtlenítéshez sokféle vegyszer használható. A kiválasztásnál célszerű megnézni milyen az összetétele, mennyire hatékony a gazdaságban előforduló fertőzések ellen, illetve hogy az előírt kijuttatás hogyan kivitelezhető. Minden esetben be kell tartani a gyártó által javasolt dózist és kijuttatási módját. A kereskedelemben kapható fertőtlenítők gyakran több komponensből állnak, ezáltal hatékonyabbak is. A legszélesebb fertőtlenítő hatása a hidrogénperoxid hatóanyagnak van, de az összes szernél a hatékonyság nagymértékben függ a pH-tól és a felületen lévő szerves anyagoktól. Ezenkívül, a hatásuk arányosan nő a töménységgel, a kiadagolt mennyiséggel és azzal, hogy milyen hosszan tud a szer aktív maradni a A túladagolás viszont káros lehet a kezelt felületre, a későbbiekben károsíthatja a behozott növényeket is. Minél több és egyenletesebb a folyadék szétoszlása, annál hatékonyabb a művelet.

Permetezés hatására a kártevők és kórokozók a vegyszer mérgezőhatásától pusztulnak el, illetve attól, hogy a folyadék befedi őket, és ha abból nem tudnak kijönni, akkor megfulladnak. A kezelés hatékonysága nő, ha felületileg aktív szereket adagolunk a permetléhez, mert ezzel csökken a cseppek összesítési ereje és nő a szétterülés, növelve ezzel a fedettséget. Ezen kívül, az aktív szerek jobban tapadnak a kártevők testére is (rovarok és pókok testét vékony kitin és viaszos réteg borítja apró szőrökkel, amely védi őket a víz hatásától). Permetezéskor átlagosan 2000-5000 l/ ha folyadék szükséges (m2- ként 200-500 ml). Legjobb, ha permetezéshez magas nyomású permetezőt használunk, mert az jóval kisebb cseppet képez, és a felület fedettsége is jobb lesz. A sima felületeken alacsonyabb dózis is elegendő, a porózus, durva felület lefedéséhez viszont több anyag szükséges. Egyes anyagok (tégla, beton) megváltoztatják az oldat pHját, csökkentve ezzel a fertőtlenítés hatását. Ez esetben töményebb oldat, vagy pedig nagyobb dózis szükséges. A szerek hatékonyabbak, ha a felület hosszabb ideig marad vizes (min. 15-30 percig). A folyadék lassabban párolog, ha a levegő páratartalma magas, ezért a permetezést borús időben vagy napnyugta előtt javasolt elvégezni. Nálunk viszonylag új eljárás a vegyszerek hab formában történő kijuttatása. A hab nehezen párolog, lassan folyik le és tovább marad a felületen. A szerek többsége magasabb hőmérsékleten hatékonyabb (bár vannak már olyanok is, amelyek hatékonyak alacsonyabb hőmérsékleten is), a különbség akár 2-3 szoros is lehet. Emiatt ha az előírtnál alacsonyabb hőmérséklet van, célszerű a hosszabb kezelés. Hűvösebb időszakban előnyt jelent, ha a fertőtlenítéshez meleg (20 °C) vizet használunk. A szerek többségét ki lehet juttatni ködöléssel is, ilyenkor általában 1,5 g szert adunk ki m3-ként. A kijuttatása hideg-, illetve meleg ködképző segítségével történik úgy, hogy a szer tisztán vagy legfeljebb 50 %-os vizes oldat formájában van. Jó, ha adunk hozzá tapadó szert és a kezelés alatt a ventilátorok is be vannak kapcsolva. Ködöléssel gázosító szerek is kiadhatók. Gázosítás csak egyes szereknél lehetséges. Ennek kivitelezését a szer tulajdonságai határozzák meg. A leggyakrabban használt szerek a kén és a formalin. A gázosításnál minél magasabb hőmérsékletet kell tartani, és a kezelés után 1 nappal 2-3 napos szellőztetés szükséges. Az erősen savanyító hatású szerek használata után le kell mosni a ház szerkezetét. Ez javasolt kén égetése után is, mert a szerkezeten megmaradt kén a vízzel kénsavat képez, amely lecsöpögve megégeti a növényeket.

Öntözőrendszer és csepegtetők tisztítása, fertőtlenítése

A termesztési szezont az öntözőrendszer belsejének tisztításával zárjuk le, ugyanis a tisztítás hatékonyabb, ha a szennyeződések még nem száradnak rá a csövek falára. Ez feltétele annak, hogy a későbbiekben a tápoldat adagolás egyenletes legyen, és ez által az új növények egységesebb feltételek között fejlődjenek. Az öntözőrendszer karbantartását még a ház fertőtlenítése előtt kezdjük el. Az öntözőrendszer dugulását a csövek, csepegtetők falához hozzátapadt, rászáradt anyagok okozzák. Azok lehetnek szervetlenek (lerakódott sók és oxidok) vagy szerves eredetűek (algák, baktériumok, humid savak). Függetlenül attól, hogy milyen szennyeződések vannak túlsúlyban, az elején a vízforrástól az elosztó gerincig lévő összes szűrőt, szelepet tisztítsuk ki. Ezután az egész rendszert mossuk át tiszta vízzel úgy, hogy az átmosás alatt kinyitjuk a csövek végé, és vízzel kimossuk a rendszerből a le nem kötött szennyeződéseket. Ezt követi a csövek tisztítása, amelyhez kétféle vegyi anyagot használunk: A baktériumoktól, algáktól és más szerves anyagoktól történő tisztítás leginkább Hypo (NaOCl) felhasználásával történik olyan töménységben, hogy az oldat pH-ja 10-11 körüli legyen. Ehhez 3 liter 15%-os Hypo szükséges 100 liter vízhez, illetve 4,5 liter a 10 %-os NaOCl-ból. Az oldat EC-je 10 körül lesz. Hypo helyett alkalmazható hidrogénperoxid is (100 liter vízhez 3 liter a 30%-os anyagból). Az öntözőrendszert többször töltjük fel úgy, hogy az utolsó csepegtetőn is megjelenjen a magas pH-jú folyadék. A rendszerben lerakódott kő, szulfátok, vas vegyületek eltávolításához leggyakrabban salétromsavat használunk úgy, hogy a folyadék pH-ja 1-2 körül legyen, az EC 7-9. Átlagos víznél és 58%-os sav használata esetén, 100 liter vízhez 2-3 liter sav szükséges. Először a szerves anyagokat bontó kezelést végezzük, majd a savat használjuk, de ügyelni kell arra, hogy a két anyag ne keveredjen össze, mert reagálnak egymással, melynek következtében igen maró klór gőzök keletkezhetnek, valamint fenn áll a robbanás veszély is! Két kezelés között mindig át kell öblíteni a rendszert vízzel.

A tisztítás menete a következő:
1. Feltöltjük a rendszert hypo-s oldattal, amíg a legtávolabbi csepegtető testnél a kicsöpögő víz pH-ja nem lesz 10-11. Ezt lakmuszpapírral könnyen ellenőrizhetjük.
2. Hat óra elteltével újra adagolunk a rendszerbe – az elhasznált oldat kifolyik, helyére friss kerül be. A szennyeződés mennyiségétől függően ezeket a műveleteket 3-4 szer ismételhetjük 6-8 óránként. 24 óra a minimális idő, amíg lúgos hatás alatt van a rendszer.
3. Az egész rendszert alaposan átmossuk tiszta vízzel.
4. Lekezeljük a rendszert savas anyaggal- a csepegtető végén elvárt 2-3 pH, 3-4 ismétléssel.
5. A tisztítás végén újra tiszta vizes átmosatást végzünk úgy, hogy mindegyik cső végét kinyitjuk, átöblítjük, hogy ne maradjon benne tisztítóoldat. Ha ez elmarad, az ültetés után a csövek végén lévő vegyszer az első öntözéssel kikerül a fiatal növényekhez, és ez károsíthatja a gyökérrendszert. A kár a sorok végén a legnagyobb, mert a rendszer oda nyomja a savas- vagy lúgos víz maradványait. Ez akár a növények pusztulásához is vezethet.

Az öntözőrendszer tisztításakor az oldatokat tápoldatkeverőn keresztül juttatjuk be a rendszerbe. A magas EC és az alacsony pH károsíthatja az elektródákat, ezért azokat el kell távolítani a helyükről: a pH-elektródát helyezzük vízbe, az EC elektródát pedig a rendszeren kívülre. A munkaoldat pH-ját – mindig a rendszer legtávolabbi pontján – kézi műszerrel, illetve lakmuszpapírral ellenőrizzük. A precíz töménység kiszámolásához ismernünk kell a rendszer térfogatát. Normál esetben hektáronként 5 m3 víz van az öntözőrendszerben, ehhez jön hozzá az a mennyiség, amely az üvegházhoz vezető csövekben van. A kezeléshez 50 vagy 100 % -kal több vizet számoljunk. A rendszer fertőtlenítése során nem szabad megfeledkezni a tüskék kezeléséről sem, akár labirintussal vannak ellátva, akár nem. Az 1-3%-os hypo-s vízben történő áztatás fertőtleníti őket. A savas víz fertőtlenít és megtisztítja a labirintusokat a lerakódott sóktól. Termesztés alatt nagyon fontos, hogy a csepegtetők azonos mennyiségű tápoldatot adagoljanak, ezért a tisztítás után és új kultúra előtt szükséges ellenőrizni a rendszer teljesítményét és pontosságát. Az ellenőrzéshez kiválasztunk néhány kapillárt (hektáronként min 25 db) a sorok elején, közepén és végén, majd berakjuk az edényekbe. Elindítunk 2-3 öntözést és összehasonlítjuk a kiadott mennyiségeket. Amennyiben az eltérés nem több mint 5%, a rendszer tökéletes, 5-10 %-os eltérésnél javasolt egyes kapillárok cseréje. Ha a különbség több mint 10%, nem lehetséges precíz tápoldatozás és jobb kicserélni az egész rendszert.

Higiénia a fertőtlenítés után

A kifertőtlenített berendezést óvni kell a fertőzésektől. Emiatt korlátozni kell az idegen személyek belépését, és a dolgozók is csak tiszta ruhában léphetnek be. Javasolt az ajtóknál fertőtlenítő szeres belépőket elhelyezni. Az összes eszköz, amely behordásra kerül, fertőtlenítve legyen! A higiéniai előírásokat komolyan át kell gondolni és a későbbiekben is meg kell követelni annak betartását. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy mindent megtettünk az új kultúra védelmében. Fotók: Szőriné Zielinska Alicja és Forray Alfréd

SZŐRINÉ ZIELINSKA ALICJA
Szaktanácsadó