A kökény botanikai szempontból a csonthéjasok közé tartozik, egy szempontból mégis a bogyósok közé sorolható. Ez pedig nem más, mint a piaci és termesztési megítélése, hiszen ez a bogyós gyümölcsökhöz hasonlóan kedvezőtlen. A kökény leginkább talán a köszmétével vethető össze, hiszen a köszmétéhez hasonlóan ennél a gyümölcsnél is rossz a fajtaszortiment, ráadásul a két növény betakarítása hasonlóan nehézkes a tüskék miatt.

A kökényről már az ókortól kezdve rengeteg írott anyagot találunk, amelyek többsége fogyasztásának pozitív élettani hatását emeli ki. Napjainkban az egészségtudatos táplálkozás előtérbe kerülésével,a táplálkozástudománnyal összefüggő biokémiai kutatások leginkább a kökény magas antioxidáns tartalmára hívják fel a figyelmet.

Ökológiai tűrőképességének köszönhetően a kökény gyakorlatilag Európában a sarkkör és Izland kivételével mindenütt elterjedt, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, de még Észak-Amerikában és Új-Zélandon is meg tudott honosodni. Genetikai változatosság tekintetében a hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül talán egy sem hasonlítható hozzá. A genetikai sokféleséget igazolja, hogy a házi szilva és mirobalán természetes hibridje a kökényszilva. A kökényszilva termése teljes mértékben szilva alakot és mi-nőséget mutat, viszont a levélzete és a hajtásrendszere abszolút a kökényre hasonlít. A kökény további érdekessége, hogy diploid, tetraploid és hexaploid formában is létezik, tehát elmondható, hogy egyetlen egy gyü-mölcsfaj sem rendelkezik ilyen genetikai változatossággal. A termelő üzemekben egyaránt előfordul a házi szilva, a kökény-szilva (1. fotó) és természetesen a genetikai-lag tiszta kökény is.

Beltartalmi értékéről elmondható, hogy mint a legtöbb gyümölcsben, a kökényben is található számos vitamin – itt kiemelkedik a C-vitamin tartalma, a csonthéjasok között az egyik legmagasabb (50 mg/100g) – ezen kívül tartalmaz flavonoidokat, tanninokat, színanyagokat, cukrot és pektint is. A hazánkban termesztett gyümölcsök között a birs után a kökény rendelkezik a legmagasabb pektintartalommal, emellett ismert a benne található bioaktív anyagok immunerősítő és emésztésjavító hatása. Folyamatban lévő kutatások arra engednek következtetni, hogy a kökény fogyasztása valószínűleg gátolja humán patogén baktériumok szaporodását. Továbbá tartalmaz ellagsavat, ami a kötőszövetekben lévő kollagén lebontását gátolja, tehát kedvező hatású a porcokra és a bőrre. A kökény fogyasztása csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának lehetőségét és nem elhanyagolható a daganat-preventív hatása sem. Felhasználása elég sokrétű, Kínában például a szárított virágából zsírégető teát készítenek, ami felgyorsítja az anyagcserét, továbbá vérnyomáscsökkentő hatású. Gyümölcséből sokféle termék készül, hazánkban kökény-pálinkát körülbelül 25 vállalkozás készít, kökénylekvárt nagyjából 20, ezen kívül szörp, aszalvány, szárítmány is készül belőle. Sokan ismerik a Navarrában, Spanyolországban több száz éves recept alapján készült Pacharán nevű likőrt, aminek szintén a kökény az alapanyaga. Magyarország mélyhűtött kökénytermékekben nettó exportőr, a gyümölcsöt egészben és velő formájában is hasznosítja a fagyasztóipar. Ezen kívül a táplálékkiegészítőket gyártó és kozmetikai cégek is felhasználják a termését, többek között instant tea, kozmetikai anyag, arctej, arckrém és arctonik is készül belőle.

Környezeti igény tekintetében elmondható, hogy a kökény fényigényes, szárazságtűrő, a talaj kémhatására és kötöttségére nem, viszont a téli fagyra a szilvához hasonlóan érzékeny növény, ennek köszönhetően a legáltalánosabban elterjedt vadon termő gyümölcsök közé tartozik. Magas tűrőképessége miatt a bogyós gyümölcsöktől eltérően a kökény a klímaváltozásra sem érzékeny, megváltozott klimatikus viszonyok mellett is sikeresen termeszthető gyümölcsfaj lehet.

Hazánk kökénytermesztését jól bemutat-ja, hogy jelenleg a több, mint 60 kökényt feldolgozó vállalkozás van, viszont szinte kizárólag gyűjtött kökényt használnak fel. A gyűjtésből származó kökény feldolgozásának számos problémája van. A gyűjtőhelyek jó része ipari üzemek, főútvonalak mellett van, ezért a termés általában szennyezett, másrészt miután nem részesülnek növényvédelemben kártevőktől és kórokozóktól fertőzöttek, vagy esetleg fertőzőek is. Tudjuk azt, hogy jó minőségű árut csak jó minőségű nyersanyagból lehet készíteni, és ha gyűjtött kökényről beszélünk, abban az esetben nem egységes a minőség és a beltartalom. Kijelenthető, tehát, hogy a gyűjtött kökény nem lehet megfelelő alapanyag jó minőségű termék előállításához, ráadásul az sem elhanyagolható szempont, hogy üzemi termelés nélkül a feldolgozáshoz szükséges alapanyag mennyisége nem tervezhető.

A vadontermő popuálciók között számos értékes változat található szinte egész Európában, ezen kívül keresztezéses nemesítésből származó hibridekkel is találkozhatunk, amelyeket kezdetben csonthéjas gyümölcsök alanyának nemesítettek ki, de azóta is termesztésben vannak. Jelenleg a nemesítés elsődleges célja a hozam növelése, a korai termőrefordulás és a nagyobb gyümölcsméret. A megfelelő gyümölcsméret kökénynél a 17-18 mm, kökényszilvánál a 20-23 mm lenne.

A kökény kedvező térálllása 5x2-3 m, tehát hektáronként 670-1 000 db oltvánnyal lehet számolni (2. fotó). A törzsmagasságot és a koronaformát attól függően kell kialakítani, hogy a későbbiekben a betakarítást kézi szedéssel vagy gépi rázással akarják-e elvégezni. A klónok termékenyülési viszonyai indokolhatják a kevert telepítést. A tapasztalatok szerint a vadon termő kökényeknek csa a 10%-a öntermékeny, 90%-a pedig önmeddő, tehát telepítéskor feltétlenül tisztázni kell a termékenyülési viszonyokat.

Kökény esetén két alanyról, a faiskola szaporításban kól összegérhető St. Julien-ről és a Myrobalan-ról kell szót ejteni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy St. Julien alanyon a termő részek berakódottsága nagyobb, kisebb fát nevel, tömörebb, kompaktabb, viszont a hiánybetegségekre, érzékenyebb.

A növényvédelméről elmondható, hogy többnyire a szilvát károsító kártevők, kórokozók ellen kell védekezni. A gyümölcs egyik legjelentősebb kártevője a poloskaszagú szilvadarázs lárvája, ami – a szilvamolytól eltérően – darabonként 4-5 gyümölcsöt is károsít. Egyes megfigyelések szerint a kökény hímlőre érzékeny, viszont más jellegű fertőzésekre nem feltétlenül. Érdekes, hogy a tünetek a genetikailag tiszta kökényeken nem láthatóak, viszont a kökényszilván egyértelműen észrevehetőek.

A legtöbb felhasználási mód esetén szükség van a hideghatás okozta biókémiai változásra. (3. fotó). A fagy hatására nő a gyümölcs pektin- és cukortartalma, viszont csökken a tannin tartalom, ezért kellemesebb lesz az íze. Egyes kökény- és kökényszilva fajok hideghatás nélkül is feldolgozhatóak. Az érési idő a genetikai változatosság miatt, klónoktól függően augusztustól október végéig szinte folyamatos. A betakarítás jellemzően kézzel történik, bár Németországban történtek próbálkozások erre a célra átalakított szőlőkombájn használatára is. A gépi rázást csak érésgyorsítássallehet kivitelezni, ezzel viszont az a probléma, hogy a meggynél használt 0,6–0,8l/ha érésgyorsító(Ethrel) mennyiséghez képest, a kökénynél még dupla dózis használatával sem érhető el a kívánt hatás. Az érésgyorsító használata a kökényszilváknál eredményes, viszont mézgásodást vált ki, viszont a tiszta kökényeknél és egyes klónoknál hatástalan volt, eszerint az érésgyorsítás technológiáját teljes mértékig klónokra kell lebontani. Az előállított gyümölcs 5–8%-a bio minősítéssel rendelkezik, tehát szükséges az ehhez illeszkedő technológia kidolgozása is. Az elérhető termésmennyiség kökényszilvánál 11–13t/ha, ami azt jelenti, hogy ha hektáronként 670 fa van, akkor fánként 16–20kg-mal lehet számolni. A sima kökény hozama 8–11t/ ha, ami esetenként a hektáronkénti 13 tonnát is elérheti.

Újabb termékek megjelenése várható, nagyon sok területen, például a gasztronómia területén is dolgoznak azon, hogy a kökény minél újabb formában elérje a fogyasztható minőséget. A feldolgozóipar teljesítménye növekszik, és mondhatjuk, hogy a termesztéstechnológia legtöbb eleme megoldott. Legnagyobb probléma a termés piaci elhelyezésével van. A kökény a kelet-európai és a balkáni országokból nagyon sokszor nyomott áron kerül behozatalra, de a helyzet nálunk sem sokkal jobb. A hátrányos szociális helyzetű népesség által gyűjtött kökényt az átvevőhelyeken nagyon alacsony áron vásárolják meg és bizony ez a termesztett kökénynek a helyzetét ronthatja.

A gazdaságos kökénytermesztés alapfeltétele a megfelelő hozamot biztosító és az adott feldolgozási célra alkalmas fajta megválasztása. A feldolgozási célhoz igazodó fajtaválasztás nagyon fontos feladat, mert egyes fajták leginkább befőttként hasznosíthatók, míg más kökényszilva fajták könnyen repednek, nem bírják a hőkezelést. A második fontos dolog, hogy a feldolgozóiparral el kell ismertetni a gyűjtött és a termesztett kökény közötti különbséget felvásárlási árban is. Fontos hangsúlyozni az egészségvédő hatást, melyet valahogy úgy kellene hasznosítani, hogy élvezhető termék készüljön belőle.A kizárólag kökényből készített termék fanyarsága és magas tannintartalma miatt nem biztos, hogy jóízűen fogyasztható, még akkor sem, ha a fogyasztó tökéletesen tisztában van a termék egészségvédő hatásával. A cél talán az lehet, hogy más gyümölcsökkel kevert termékeket kellene kifejleszteni úgy, hogy megmaradjon a kökény egészségvédő hatása. A termesztéstechnológia szempontjából fontos lenne a gépesítés fejlesztése a szűkösen rendelkezésre álló élőmunka kiváltásának szempontjából. Mindemellett szakágazati szinten fontos lenne, hogy a gyümölcs bekerüljön a telepítési támogatásra jogosult fajok közé, valamint hasznos lenne, ha a kökénytermesztők is tudnának élni az integrációk előnyeivel, hiszen az integrációban történő termelés vélhetően csökkentené a gazdálkodás kockázatait.

Szőke Ferenc
gyümölcstermesztő és -nemesítő