A magyar fogyasztók közül egyre többen az egészséges és mesterséges anyagoktól mentes élelmiszerek vásárlását részesíti előnyben. A homoktövis, azaz „a gyógyító gyümölcsök királynője” rendkívüli immunerősítő és daganatgátló hatással rendelkezik és több mint 250-féle összetevőt tartalmaz. Ebből kifolyólag hazánkban évről évre növekszik a homoktövis-ültetvények nagysága. Amíg 2015-ben mintegy 100 hektár, addig napjainkban már 300 hektár területen termesztenek homoktövist ökológiai gazdálkodás keretén belül. Az 1-2 hektáros gazdaságoktól kezdve egészen a 10-20 hektáros üzemméretű vállalkozásokig foglalkoznak e bogyós gyümölcs termelésével, amelyből számos különféle termék állítható elő, mint például velő, tea, lekvár, őrlemény, joghurt, valamint kozmetikai termékek. Érdekessége, hogy más gyümölccsel ellentétben – fajtától függően – két vagy három évente takarítjuk be a termését. A cikk a homoktövis termesztés ökonómiai viszonyait mutatja be különböző termesztéstechnológiákban. Ehhez magyarországi üzemek adatainak felhasználásával egy 10 hektáros üzemméretű gazdaságot feltételezve, gazdasági kalkulációt készítettünk.

A homoktövis-ültetvény (1. kép) létesítésénél a talajminőség, a hektáronkénti tőszám, valamint az öntözés alkalmazása befolyásolja leginkább a későbbi termésmennyiséget. Ezek alapján megkülönböztethetünk extenzívebb és intenzívebb termesztéstechnológiát. Extenzívebb termesztéstechnológiára jellemző a kevesebb hektáronkénti tőszám(kalkulációnkban: 1250 db/ha), a kedvezőtlenebb talajminőség (pl. 12 AK/ha) illetve az öntözés hiánya. Intenzívebb termesztéstechnológiánál a magasabb hektáronkénti tőszám (kalkulációnkban: 1500 db/ha), a kedvezőbb talajminőség (pl. 32 AK/ha), valamint a kiépített öntözőrendszer és kerítés játszik szerepet. Mindezek eredményeképpen egy teljes termésmennyiséget produkáló évben az extenzívebb esetben 5 t/ha, míg az intenzívebb technológiánál 22 t/ha terméshozam várható.

Az intenzívebb ültetvény telepítési költsége számításaink szerint hektáronként mintegy 4,1 millió forintra, míg az extenzívebb 2,3 millió forintra tehető. Ezen belül mindkét esetben meghatározó az anyagköltségek aránya, amelynek döntő többségét a dugványok beszerzése teszi ki. Az öntözőrendszer kialakítása, valamint annak kiépítése számottevően növeli a gépköltséget az intenzívebb technológia alkalmazásánál. Kézi munkaerő igénybevétele többnyire az ültetésnél fordul elő, amely a személyi jellegű költségekben nyilvánul meg. Amennyiben öntözőrendszer kialakítását is tervezzük, vízvételi engedélyek díjaival is kalkulálnunk kell, amely a telepítés egyéb közvetlen költségeit növeli (1. táblázat).

A telepítést követő két évben ápolási költségek merülnek fel, így a homoktövis ültetvény beruházási időszaka összességében három évet ölel fel. Ápolás alatt a sorok és a tövek közötti kaszálást, valamint az öntözést vehetjük számba. Ekkor még az alacsonyabb ráfordítású ültetvényeknél is szükséges öntözést biztosítani a későbbi megfelelő növekedés és terméshozam érdekében. A továbbiakban az extenzívebb ültetvény nem igényel öntözést. Az ültetvény bekerülési értéke alacsonyabb ráfordítási színvonalú technológiában számításaink szerint 2,7 millió Ft/ha, míg intenzívebb esetben 4,6 millió Ft/ha. A 15 évig termesztésben tartható ültetvény értékcsökkenési leírása így közel 180 ezer Ft/ha, illetve több mint 307 ezer Ft/ha termesztéstechnológiától függően (1. táblázat).

Az ültetvény az első termőévben (a telepítés utáni 4. év) 50-60%-os hozamot képes produkálni. Kétévenkénti termést hozó fajtával kalkulálva a 6. év már egy beállt évnek tekinthető. A kétévenkénti betakarítás miatt érdemes csúsztatott telepítésben gondolkodni, kalkulációnkban így évente a 10 hektáros üzemméret fele (5 ha) hoz termést. Ezzel biztosítható a folyamatos, minden évben realizálható árbevétel és a gazdaság fizetőképességének fenntartása. A 2. táblázatban egy ilyen beállt ültetvény éves költség- és jövedelemviszonyait foglaltuk össze, amely magában foglalja a termesztés és a post harvest műveleteket is. Egy termőévben az ápolási költségek elenyészőnek tekinthetők a betakarítás, illetve ezt követő munkaműveletek költségeihez képest. A metszéses betakarítás során a levágott gallyakat fóliára (2. kép) majd rakoncába helyezik (3. kép), zsugorfóliával körbe tekerik majd sokkfagyasztják. Ennek alkalmazásával a bogyók könnyen lerázhatók, valamint egyéb levél- és szármaradványok nélkül big bag zsákokban betárolhatók hűtőházba. A betakarítás utáni munkaműveletek miatt viszonylag magasabb a gépköltség költségszerkezeten belüli aránya. Az is megfigyelhető, hogy a magasabb termésátlag miatt az intenzívebb ültetvény esetében közel hatszoros en-nek hektáronkénti értéke. A második legjelentősebb költségcsoport a kézi betakarítás miatt a

személyi jellegű költségek, amelynek értéke szintén összefüggésben van a hektáronkénti termésmennyiséggel. A munkaerő-hatékonyság alapján megállapítható, hogy a kalkulációban szereplő adatok mellett, amíg extenzívebb esetben 89 munkaóra, addig intenzívebb körülmények között mintegy 30%-kal kevesebb, 62 munkaóra szükséges egy tonna bogyó előállításához. Általános költségekkel is kalkulálva extenzívebb körülmények között hektáronként mintegy 1,7 millió forint termelési költség merül fel. Ezzel szemben a magasabb ráfordítási színvonal mellett ennek értéke meghaladhatja a 4,2 millió forintot is.

A gyakorlatban jellemző, hogy bogyóként és velőként is értékesítik a terméket. Kalkulációnkban 65-35%-os értékesítési arányt feltételeztük. Egy kilogramm bogyóból 0,75 liter velő nyerhető ki, amely 3 literes bag in boxos kiszerelésben is értékesíthető. A bogyó kilogrammonkénti ára 600 forint, míg a velő literenként 2 000 forint volt a 2016. évi árszín vonal mellett. A bogyó önköltsége 425 Ft/kg, míg a velőé 822 Ft/l az alacsonyabb ráfordítási színvonalú ültetvények esetében. Ezzel szemben 35%-kal lehet olcsóbban előállítani egy kilogramm bogyót az intenzívebb ültet-vényekben, a velő önköltsége pedig 26%-kal alacsonyabb. A termékfedezet mindkét termék és mindkét technológia mellett biztosított, azonban ki kell emelnünk, hogy az intenzívebbnél jelentősen magasabb.

Összességében megállapítható, hogy mindkét termesztéstechnológia esetében magasabb termelési érték érthető el a termelési költséghez képest. Extenzívebb esetben 2,4 millió Ft/ha, míg intenzívebb körülmények között akár 10,1 millió Ft/ha termelési érték kalkulálható. Így a költségek fedezetén túl realizálható nettó jövedelem extenzívebb gazdálkodás mellett mintegy 630 ezer Ft/ha, aminek a magasabb termelési színvonalú ültetvényben akár több mint kilencszeresét is elérhetjük.

Egy ültetvénytelepítési döntéshez szükséges hosszabb távon is vizsgálni a pénzáramlásokat. A beruházás-gazdaságossági számítások azt mutatják, hogy mindkét technológia esetében megtérülő beruházásról beszélhetünk. A nettó jelenérték (NPV) extenzívebb esetben 15 millió forint, ezzel szemben az intenzívebb ültetvény mellett meghaladja a 400 millió forintot is a kalkulált 10 hektáros üzemméretre vetítve. (A beruházás nettó jelenértéke az ültetvény-be fektetett tőke 15 éves, 3,24%-os kamatozású állampapír pénzügyi hozamához kép-esti többlethozadéka, vagyis a beruházás ennyivel hoz több nyereséget 15 év alatt, mint az állampapír-befektetés.) A beruházás belső megtérülési rátája (IRR) extenzívebb esetben 8%, míg az intenzívebbnél 42%, amely a jelenlegi pénzügyi befektetések éves kamataihoz képest kedvezőbb. (A belső megtérülési ráta a 15 évre szóló beruházás éves pénzügyi hozama százalékos formában kifejezve. Minél magasabb a belső megtérülési ráta a piaci kamatlábakhoz képest annál kedvezőbb a beruházás megvalósítása. Lényegében egyfajta tőkearányos jövedelmezőséget fejez ki) A megtérülési időt illetően eltérés tapasztalható: amíg az extenzívebb 12 év alatt, addig az intenzívebb 6 év alatt térül meg. Ki kell emelni azonban, hogy a 12 év megtérülési idő magasabb kockázatot rejt magában (1. ábra).

A beruházások belső megtérülési rátájának alakulását vizsgáltuk a termésátlag és az értékesítési ár függvényében is. Az extenzívebb technológia esetén hektáronként legalább 7 tonna termésátlag szükséges ahhoz, hogy a feltételezett legalacsonyabb (450 Ft/ kg) bogyó értékesítési ár mellett is megtérülő beruházásról beszéljünk (3. táblázat). Ebből kifolyólag igen kockázatosnak tekinthető az alacsonyabb ráfordítású ültetvénybe fektetni az alacsonyabb terméshozamok, illetve az esetlegesen alacsonyabb értékesíté-si árak miatt. Ezzel szemben az intenzívebb körülmények között való termelés során a vizsgált termésátlagok és értékesítési árak mellett minden esetben kedvező megtérüléssel számolhatunk (4. táblázat).

Összességében elmondható, hogy más gyümölcshöz képest a homoktövis telepítési, illetve beruházási költsége nem jelent többlet-költséget, sőt egy almaültetvényhez képest, vagy más bogyós gyümölcsökhöz viszonyítva, mindenképpen kedvezőbbnek bizonyul. Láthatjuk azonban, hogy jelentős különbség tapasztalható a két termesztéstechnológia között. A homoktövis ültetvény magas rá-fordítási színvonal mellett magas hozamokra képes, az öntözést és a jó talajminőséget „meghálálja”. Ebből kifolyólag jelentősen magasabb termelési érték és nettó jövedelem érhető el intenzívebb ültetvényekben. A beruházás-gazdaságossági számítások eredményeként megállapítható, hogy mindkét esetben megtérül a beruházás. Ugyanakkor kiemelendő, hogy extenzívebb ültetvények esetén a hosszabb megtérülési idő nagyobb kockázatot jelent. Sőt óvatosságra intenek a termésátlagra és az értékesítési árakra vonatkozó érzékenységvizsgálat eredményei is, amely szerint a kedvezőtlenebb körülmények között az extenzívebb ültetvény nem térül meg. Extenzívebb ültetvény létesítését csak az alacsonyabb tőkével rendelkező, induló vállalkozásoknak ajánljuk, de csak akkor, ha biztosítható legalább a hektáronkénti 5-6 tonna hozam. Ezzel szemben ott, ahol a rendelkezésre álló tőke nem korlátozott, a kedvezőbb gazdasági mutatók miatt az intenzív gazdálkodásra történő berendezkedés indokolt.

Szerzők:
Erdős Adél Dorottya, MSc. szakos hallgató
Dr. Szőllősi László, egyetemi docens
Debreceni Egyetem GTK