Bevezetés /Piaci körkép/

A 2018. év a termelésben és az értékesítésben is új kihívások elé állította a zöldség-gyümölcs termelőket, forgalmazókat és feldolgozókat. Mindkét ágazatot érintették (növényfajonként igen eltérő mértékben) a szélsőséges időjárás következményei, az akkut munkaerőhiány, az időnkénti piaci túlkínálat (főleg egyes gyümölcsfajoknál), illetve a feldolgozói kapacitás időszakos hiányai, hiányosságai.

A klímaváltozás hatásai egész évben kihatással voltak az egyes növényfajok termesztésére. A tél átlagosnak volt mondható, talán egy kicsit enyhébb volt a sokéves átlagnál. A problémát a február végén, március elején beköszöntött fagyos idő (15-20°C) okozta, ami már komoly károkat okozott a korai virágzatú csonthéjasoknál (kajszi, őszibarack, korai cseresznye). A március és az április eleje rendkívül csapadékos volt, ami hátráltatta a korai vetésű zöldségfélék (hagymafélék, zöldborsó, gyökérzöldségek) vetését. Az áprilisi és májusi „hőség” (áprilisi átlaghőmérséklet +7°C-kal volt magasabb az elmúlt 20 év átlagánál) és a rendkívül csapadékszegény időjárás rendkívül megviselte a zöldborsót, hagymaféléket és gyökérzöldségeket: kelési, majd később fejlődési gondok alakultak ki, ami előre vetítette a gyengébb hozamokat. Egész Európában elmaradtak az áprilisi-májusi fagyok, így egyes gyümölcsfajtáknál már ekkor lehetett látni, hogy európai szinten is rekordtermés várható (alma, meggy, szilva, körte). Május közepétől július végéig aránylag kiegyensúlyozott volt az időjárás, de a csapadék mennyisége mikrokörzetenként rendkívül eltérő volt, a június első felében érkező heves esőzések egyes körzetekben jelentős károkat okoztak a meggy és a cseresznye termésében. Elmaradtak a csendes áztató esők helyettük inkább heves záporok, zivatarok voltak. Szerencsére a jégkár csak 1/3-a volt az elmúlt években tapasztalhatónak, egészen biztos, hogy ehhez hozzájárult a kiépített és működtetett országos jégkár-mérséklő rendszer is.

Augusztustól egészen október végéig rendkívül meleg és csapadékszegény volt az időjárás, ez a legtöbb növényfaj hozamaira negatívan hatott. Július vége és szeptember közepe között 5-6 hét volt a hőségnapok száma, ami szintén nem kedvezett a növények fejlődésének.

Növényvédelmi szempontból átlagos év volt 2018-as esztendő, de egyes kártevők, kórokozók azért országosan és lokálisan is okoztak gondokat. Talán 2018-ban kevesebb gond volt a gombás és baktériumos fertőzésekkel. Az állati kártevők közül május-június hónapokban a levéltetű okozott gondokat. Ahol nem volt megfelelő a védekezés ott jelentősebb vírusfertőzések is előfordultak (pl. szabadföldi paprika). A száraz augusztusnak és szeptembernek köszönhetően főleg zöldségkultúrában jelentősen felszaporodtak molytetvek, a gyapottok bagolylepke és a különböző atkafajok, tripszek. A zöldséghajtásban legnagyobb gondot a poloskák jelentették, mert kártételük miatt sok esetben be kellett avatkozni növényvédőszerekkel, amely jelentős pusztítást végzett a hasznos rovaroknál is, így az integrált-biológiai növényvédelem is sok esetben kérdésessé vált.

Általános tendencia volt 2018-ban, hogy tovább fokozódott az akkut munkaerőhiány (mennyiség és minőség is), ami sok esetben már hátráltatta a speciális ápolási munkákat is. A betakarítás sok esetben nem történt meg, vagy nem az optimális időszakban, amely jelentős minőségi romlást okozott. Zöldségtermesztésben további jelentős terület csökkenés következhet be a kézimunkaigényes kultúrák között.

A zöldségpiac összeségében kiegyenlített volt, de egyes fajoknál jelentős túlkínálat vagy hiány alakult ki (Részletesen az egyes növényfajoknál). Az egyes gyümölcsfajoknál rendkívül heterogén a kép, egy-két gyümölcsfaj kivételével (szamóca, őszibarack, kajszi), inkább egész szezonban túlkínálati piac alakult ki, mely egész Európára igaz volt. Annak ellenére, hogy a gyümölcstermelők összességében hozamban, minőségben jó eredményt produkáltak, az alacsony árak miatt sokan veszteségesen zárták az évet.

A gyümölcságazat 2018. évi teljesítménye 1 158 ezer tonna volt (beleértve a be nem takarított vagy nem értékesített gyümölcs becsült mennyiségét is), mely mintegy 40%-kal magasabb, mint 2017-ben.

A szabadföldi zöldségágazatok 2018. évi teljesítménye (1 410 ezer tonna) elmaradt a 2017. évitől, ami főleg a kézimunkaigényes kultúrák, valamint a csemegekukorica és főleg a zöldborsó terméskieséséből adódik. A zöldséghajtatás és gombatermesztés teljesítménye hasonló, mint egy évvel korábban (473 ezer tonna).

2018-ban megindult a Vidékfejlesztési Program pályázatainak elbírálása és megvalósítása is, de a beruházások zömében 2019-ben és 2020-ban fognak megvalósulni. Sajnos ültetvénytelepítésnél nem tudták a gazdák teljes mértékben kihasználni a rendelkezésre álló kereteket (a keret kb. fele „bent ragadt”), ami három fő tényezőnek tudható be: vízjogi engedélyek beszerzése, munkaerőhelyzet és piaci zavarok okozta „elbizonytalanodás”, a pályázati rendszer túlbonyolítottsága.

A FruitVeB 2018-ban több országos rendezvényt is rendezett a termelés hatékonyságának növelése érdekében, szaktanácsadók, termelők továbbképzését végezve. Ezen kívül kiemelten foglalkoztunk az adózási kérdésekkel (őstermelő, ÁFA) valamint a munkaerő témakörével.

2018-ban új választások voltak a Szakmaközi Szervezeteknél és új alapszabályt fogadtunk el, hogy megfeleljünk az EU-s és a hazai előírásoknak is. Tovább bővítettük együttműködésünket más szakmai szervezetekkel, hatóságokkal, felügyeleti szervekkel. Új nemzetközi kapcsolatokat kerestünk, bekapcsolódva több nemzetközi munkába. Javítottunk együttműködésünket a szakirányú egyetemekkel, főiskolákkal, kutatóintézményekkel. A FruitVeB munkatársai jelentős marketing és promóciós tevékenységet folytattak a TÉSZ-ekkel közösen a zöldség-gyümölcs fogyasztás ösztönzése érdekében.

A 2018. évben a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezetek lehetőségeihez képest segítette a zöldség-gyümölcspálya minden szereplőjét, annak érdekében, hogy biztonságosabb jövőképe alakulhasson ki a termékpálya minden területén. Próbáltuk közelebb hozni egymáshoz a termelőket, feldolgozókat, kereskedőket.

A 2019. év nem lesz könnyű, hisz rengeteg feladatot kell közösen megoldani, kérem a termékpálya bármely területén tevékenykedőket, hogy ezt a munkát segítsék.

A FruitVeB vezetősége nevében ehhez kívánok mindenkinek jó gazdasági évet és eredményes, gyümölcsöző együttműködést!

Ledó Ferenc

        FruitVeB elnöke

 

Hosszú távú ágazati tendenciák

A hazai gyümölcstermesztés termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben. Az elsődleges termelési teljesítményünk enyhén csökkenő tendenciájú, de e mögött néhány ágazat enyhe növekedése vagy stagnálása, illetve számos ágazat jelentős vagy kritikus mértékű visszaesése áll. Minimális növekedésre vagy stagnálásra csak az alacsony tőke-, munkaerő- és szaktudásigényű fajok (pl. bodza, dió, meggy) voltak képesek (alacsonyabb „szaktudásigény” alatt a kisebb termesztéstechnológiai kockázatot értve). A tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes szakágazatok jelentősen visszaestek (pl. málna, szeder, alma, kajszi). Ez arra utal, hogy az ágazatban a három legfontosabb termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre. A termelési színvonalunk katasztrofális, ami – a fejlesztések elmaradása mellett – arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazatban nem játszódott le a piaci letisztulás, vagyis az alacsony színvonalon termelő vállalkozások kihullása, jóllehet ez a piacgazdaságban egy teljesen törvényszerű, a versenyképesség növekedése irányába ható folyamat.

A hazai zöldségtermesztés jelentős területi és mennyiségi visszaesést szenvedett el az EU-csatlakozás óta. Stagnálni vagy növekedni csak a periférikus jelentőségű kisebb szakágazatok (spárga, tökfélék, padlizsán) vagy a kevésbé tőke- és munkaerő-igényes ágazatok (csemegekukorica, zöldborsó, zöldbab) voltak képesek, mely utóbbiak szaktudásigénye is mérsékeltebb olyan tekintetben, hogy kevesebb a termesztéstechnológiai hiba lehetősége, ezzel a technológiai kockázat mértéke. A tőke-, munkaerő- és tudásintenzív szabadföldi és hajtatott kultúrák területe viszont 40%-kal esett vissza, a szakágazatok többsége pedig néhány száz vagy 1-2 ezer hektáros ágazattá zsugorodott, ami szintén az ágazat szaktudás-, tőke- és munkaerő-hiányáról árulkodik. A zöldségágazat relatív termelési színvonala – az előrehaladottabb piaci letisztulásnál fogva – jóval kedvezőbb, mint a gyümölcstermesztésé, de a top5 külföldi versenytárs országhoz viszonyítva még mindig jelentős a lemaradásunk.

A feldolgozóipar sem produkált érdemi növekedést 2004-óta, a késztermék-előállítás 900 ezer tonna körül stagnál, míg a felvásárolt alapanyag-mennyiség 1,5-1,6 millió tonnáról 1,1-1,2 millió tonnára esett vissza. A termékkör jelentősen leszűkült, négy faj (alma, meggy, csemegekukorica, zöldborsó) adja a feldolgozóipari felvásárlás 70-80%-át. Mindössze néhány feldolgozóipari termék volt képes stagnálni vagy enyhe növekedést mutatni, a termékek döntő része esetében kisebb-nagyobb vagy akár kritikus mértékű visszaesés volt tapasztalható. A zöldség-gyümölcs fajok nagy része mögül gyakorlatilag eltűnt a feldolgozóipar, bár az ok-okozati összefüggések valószínűleg részben fordítottak: azért szűntek meg feldolgozóipari kapacitások, mert abbamaradt az alapanyag-termelés. A kibocsátás 80-90%-át 20 nagyvállalat adja. Az elmúlt évtizedben várt fejlődés elmaradása alapvetően nem a piaci igények hiányára vagy a feldolgozók technológiai színvonalára vezethető vissza, hanem az alapanyag-, munkaerő- és tőkehiányra, valamint ezáltal a versenyképes méretű árualapok korlátozott rendelkezésre állására.

A 2018. év termelése, piaci tendenciái, akkut munkaerő-problémái is rámutattak, hogy lényeges változásokra van szükség az elkövetkezendő években. A 2021 (2022-től) kezdődőd új KAP-ra történő felkészülést már 2019-ben intenzíven el kell kezdeni. Közép és hosszú távra kell stratégiát kidolgozni a termelés, feldolgozás, piacra jutás területén. Ezt úgy kell megtenni, hogy a termékpálya minden szereplője érdekelt legyen a környezettudatos, hatékony és versenyképes fejlődésben. A termelés területén kihívás a klímaváltozás hatásainak kivédése (a biztonságosabb termelés érdekében csökkenteni kell kockázatokat), növelni a fajlagos hozamokat és javítani a minőséget – figyelembe véve a precíziós gazdálkodás, a gépesítés és az informatika adta lehetőségeket is. A zöldség-gyümölcs ágazatban általánossá kell tenni a korszerű öntözést, tápanyag-utánpótlást, kézimunkát kiváltó gépesítést. Ennek a célnak kell alárendelni az adópolitikát, (őstermelés, ÁFA) a támogatási ás pályázati rendszereket.

A piacra jutásnál segíteni kell az integrációt, a szerződéses fegyelem növelését. A posztharveszt területén növelni kell a tárolókapacitásokat, hogy az értékesítési szezont több növényfajnál is meg lehessen hosszabbítani. Nagy hangsúlyt kell fordítani a környezettudatos, lebomló csomagolóanyagok használatára. A feldolgozó kapacitás megkezdett növelését, korszerűsítését is fokozni kell. Bizonyos növényfajoknál a termesztés biztonsága miatt növelni kell a zárttéri termelést és ehhez szükséges járulékos beruházásokat (energia, hulladékkezelés). A képzésben, oktatásban, kutatásban is átalakításokra van szükség, hogy a kor követelményeinek sokkal jobban megfelelő szakemberek álljanak rendelkezésre.

Ahhoz, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban fel tudjuk venni a versenyt csak egységes, komplex stratégiával és annak maradéktalan végrehajtásával van esélyünk eredményesen gazdálkodni, feldolgozókat, vevőket kiszolgálni megbízható, piacképes termékkel.