A növényvédő szerek az utóbbi időben gyakran szerepelnek a sajtóban, sokszor a méhpusztulással kapcsolatban. Ugyanakkor nehéz egyértelműen beszélni olyan vitatott témáról, mint a mezőgazdaság és a kertészet növényvédőszer-használata. A KVIV (Flamand Királyi Mérnök Egyesület) ezzel kapcsolatos megbeszélésének témája a szemlélet és a valóság szembeállítása volt. Különböző területek szakértői ismertették elképzelésüket a növényvédő szerekről, azok hatásáról és szükségességükről a mezőgazdaságban és kertészetben.

Méhpusztulás: a tettes kutatása

Van-e összefüggés a növényvédő szerek használata és a méhpusztulás között? A Genti Egyetemen vizsgálják a méhhullás és a méhcsaládok összeomlásának lehetséges okait. A méhcsalád kipusztulása olyan jelenség, amikor egy szemmel láthatóan egészséges méhpopuláció kezdi meg az áttelelést, majd a tél után felnyitva a méhkaptárt, a család (csaknem) teljesen eltűnt vagy a kifejlett egyedek elpusztulva a kaptár alján fekszenek. Ez a téli méhpusztulás teljesen normális és természetes jelenség, de 1985 óta a téli kihalás az akkori 10%-os átlagról 20%-ra emelkedett. Ez a kihalás Belgiumban az utóbbi években stabilan átlag 25%. Különböző okok lehetnek a téli pusztulás mögött. Mindenek előtt a családok Varroa atka fertőzése. Második helyen következik a méhek egyoldalú és hiányos táplálékkínálata, amely a méhpopulációt legyengíti. Harmadik helyen áll a gomba és vírusfertőzés, és csak a negyedik helyre tehető a növényvédő szerek okozta pusztulás. Lehetséges egy ötödik ok is, amelyet nem téveszthetünk szem elől, ez pedig a méhész által okozott hibák. Mivel a méhpopuláció más okok miatt legyengül, a méh már a méhész által okozott minden kis hibára érzékenyebbé válik. A méhész a védelemhez atkaölőt használ. De az atkák gyors generációváltása miatt az atkák gyorsan ellenállóvá válnak. Ezért nagyon fontos, hogy a téli méhek atkamentesek legyenek. Már létezik néhány biológiai készítmény vagy technikai eljárás is, de ezek sok stresszhatást okoznak a méheknek. Egy nyári méh hat hétig él, a téli méhnek viszont hat hónapot kell átvészelni egy meghatározott táplálék kínálatból. A téli méheknek jó zsírtartalékra van szükségük, hogy át tudjanak telelni.

A nagy nyári nemzedékből a kisebb téli nemzedékbe történő átmenet automatikus önszabályozással történik: amint kevesebb a pollen, kevesebb tojást raknak, és a populáció kannibalizmussal csökken. Így kevesebb új méh szaporodik, de ezek mindegyike erős téli egyed abban az esetben, ha az életfeltételek az elmúlt szezonban jók voltak. Egy méhcsaládnak évente 40 kg virágporra van szüksége, a virágkínálatnak kellően változatosnak kell lennie és a teljes szezonban rendelkezésre kell állnia. Egyes régiókban, ahol sok a monokultúra, ez a szűk keresztmetszet az egészséges populáció kialakulásához. Amikor a méhész pl. ősszel kukoricapollent legeltet, – akaratlanul is – megzavarja az automatikus szabályozó folyamatot. A méhek túl sokáig raknak tojásokat, a téli méhek túl gyengék lesznek és nem képesek túlélni a következő tavaszig. Ez a méhész kezelési hibája, ami nagyon sokba kerülhet. A Genti Egyetemen a regisztrált szereket széleskörűen megvizsgálták, és azok minden törvényi előírásnak megfeleltek. Amikor a méheket és termékeiket vizsgálták, gyakran különféle hatóanyagokat találtak, mindegyiket a letális dózis alatti mennyiségben. Azonban az is lehetséges, hogy szinergizmus áll fenn ezek között az aktív hatóanyagok között, ami miatt a méhek érzékenyebbé válnak. A vizsgálatokat még akkor végzik, amikor a méhcsaládok erősek és az aktív hatóanyag kimutatható. Talán célszerűbb lenne a vizsgálatokat jobban a gyakorlathoz igazítani: legyengült méhcsaládokat vizsgálni még akkor, amikor az aktív hatóanyagok kimutathatók. A méhek védelmében a legszűkebb keresztmetszet a szűk tápanyagkínálat: több műveletlen szegély kellene és virágos sávokat kellene kialakítani a táblák körül.

Mik az endokrin zavaró anyagok?

Az új növényvédő szerek engedélyezésekor és új besorolásakor az új jóváhagyási feltételek során szembetalálkoztunk az endokrin anyagokkal. Új hatóanyag csak abban az esetben engedélyezhető, ha az nem rendelkezik hormonzavaró tulajdonságokkal. Nem csak a peszticidek lehetnek a hormonháztartást zavaró anyagok. A méhpusztulással kapcsolatban ezek az endokrin hatások nem ismertek. De mik is azok az endokrin zavaró anyagok és mit okoznak? Ezek olyan testidegen anyagok, amelyek vagy az egyénre, vagy annak utódaira, vagy populációjának hormonháztartására hatnak. A zavaró hatások rövid vagy nagyon hosszú távon is érvényesülhetnek. Ma még nem tisztázott, hogy ezeket a hatásokat járványtani szempontból milyen módon kell vizsgálni. Az Európai Bizottságnak ez év végéig az ehhez szükséges kritériumokat le kell fektetni. Folynak az erre irányuló viták és megbeszélések.

Megjelentek a szuperpatogének is

A termelő elsősorban a termésveszteség megakadályozása érdekében használja a növényvédő szereket, de az is fontos, hogy az adott területen azonos befektetéssel a legjobb hozamokat érje el. Az utóbbi években a növényvédelem mellett nagyobb figyelmet szentelnek az alternatív növényvédelmi megoldásoknak is, azonban sok kultúrában nem egyszerű a növényvédő szerek használatának további csökkentése. Bizonyos növényfélék a korábbinál erősebben váltak fogékonnyá a betegségekre és a kártevőkre. Egyes kórokozók valódi szuperpatogénné váltak. Erre példa az almavarasodás, a burgonyavész és a gabonában a Septoria. E betegségek ellen nagyon sok fungicidet használnak. Hogyan jutottunk el idáig? Ezek a patogének – másoknál gyorsabban – átalakultak, erősen alkalmazkodtak gazdanövényeikhez, képesek a nagyon gyors ivaros szaporodásra és egyre agresszívebbé válnak. A nagyobb táblaméretek és a korlátozott biodiverzitás miatt egyes monokultúrákban a patogének a gazdanövényben jobban képesek specializálódni. Nem lehet a szuperpatogének elleni védekezést a szerencsére bízni, a betegségek ellen a növényvédő szerek használata nem megkerülhető. A tanulságokat le kell vonni, és fontos megelőzni a még újabb szuperpatogének kialakulását. A növényvédelem mellett természetesen áldozni kell a rezisztencia-nemesítésre, a biológiai védekezési módszerekre, a nagyobb biodiverzitásra.

Milyen információk érik el a fogyasztókat?

Mivel élelmiszerekről van szó, minden fogyasztó érintve érzi magát. Nehéz olyan vitatott témáról kommunikálni, mint a növényvédő szerek használata. Ezért nagy jelentősége van a rövid, érthető és célirányos üzeneteknek. A negatív előítéletek kialakulását próbáljuk megelőzni és előre jelezni a várható következményeket. Ügyeljünk arra, hogy a bizonyítékok ne legyenek túl részletesek, inkább konkrét példákat válasszunk!

K. Blum; Proeftuinnieuws 2013/11.