Köztudott, hogy az Európai Bizottság ideiglenes, rendkívüli uniós támogatással kívánta enyhíteni a 2014. augusztus 7-én életbe lépett orosz importtilalom következtében kialakult piaci zavarokat. A támogatást azoknak a gyümölcs- és zöldségtermelőknek biztosította volna, akiket az exportpiacok hirtelen elvesztése a leginkább érintett.
Ezzel kapcsolatban a tényadatok azt mutatják, hogy Magyarország 2013. éves Oroszországba irányuló zöldség-gyümölcs exportja mennyiségben 9473 tonnát, értékben pedig 2,4 milliárd forintot tett ki, ami kevesebb, mint 1%-a a teljes ágazati exportnak mind mennyiségben, mind értékben. Amennyiben az arányt csak az importstop alá került termékek kiviteli adataihoz mérjük, ez még úgy is alig haladja meg a 2 %-ot. Az egy másik kérdés, hogy az ágazat a jövőbeni fejlesztéseink egyik célpiacaként tekint Oroszországra, ahol egy intenzív piacépítési munka elején tartunk. Ebből a szempontból mindenképpen károsan hat az orosz intézkedés. De visszatérve az Európai Unió Bizottsága által rendkívül gyorsan és augusztus 18-tól visszamenőleges hatállyal elindított intézkedésére, meg kell állapítsuk, hogy mind a brüsszeli, mind a hazai hatóságok és hivatalok ezidáig nem tapasztalt gyorsasággal reagáltak a kialakult helyzetre és próbáltak megoldást találni. Külön kiemelendő a rugalmas hozzáállása és segítőkészsége a magyar termelők irányában.
A rendkívül gyors és segítőkész hozzáállás ellenére uniós szinten megbukott az intézkedés, melyet az első tagállami igénybejelentések után a Bizottság felfüggesztett a beérkezett kérelmekben tapasztalt aránytalanságokra és szabálytalanságokra való tekintettel. Mondhatnánk, hogy ez a fejlemény borítékolható volt, mivel az egyébként a tagállamok által rendkívül alacsonynak tartott 125 millió eurós támogatási keret felhasználását nem osztották le tagállamok szintjére, hanem „aki kapja, marja” alapon hirdették meg. Zárójelben megjegyzem, hogy épp a fenti orosz exportadataink alapján ez a megoldás sem biztosított volna számunkra jelentős forrásokat, hiszen a nagy exportőr országokéhoz képest elenyésző volt az Oroszországba irányuló kivitelünk. Az intézkedés első körös kudarcának valódi okáról azonban nem sok szó esett. Ez pedig véleményem szerint a termelői szervezettség hiánya. Hogyan is versenyezhetnénk a támogatási forrásokért azokkal a tagállamokkal, akiknél a termelői szervezetek gyakorlatilag lefedik a forgalmazás nagyobbik részét és napi rutinszerűen használják az árukivonási intézkedéseket, vagy a be nem takarítást. Mindehhez kész nemzeti szabályozásuk és egy több éve jól működő válságkezelési rendszerük van.
Ezek a tagállamok meg tudták azt tenni, hogy a bizottsági közlemény megjelenését követően azonnal elkezdték az árukivonást és mire az EU rendelet megjelent már kész igénybejelentésekkel léphettek fel, elhalászva a forrásokat a felkészületlenek vagy a későn ébredőktől. Ehhez képest a magyar termelői szervezeteknek húsz százalék alatt van a piaci részesedése és a 2011. éves E.coli válság kapcsán történt többnyire sikertelen próbálkozáson kívül nem is voltak ilyen jellegű válságkezelési intézkedéseink, ami előre vetítette a jelenlegi sikertelenséget. Szerencsénkre a tagállamok többsége felháborodott, aminek hatására az intézkedést újra fogják indítani és remélhetőleg az eddigi előkészületeink nagyobb sikert és több forrást eredményeznek majd termelőinknek, mint az előző próbálkozások. Ehhez azonban a jogalkotó, a végrehajtó hivatal és a szakmaközi szervezet szorosabb együttműködésére van szükség, aminek keretében pontosan meg kell terveznünk a hasonló válságkezelési intézkedések folyamatát és kész forgatókönyvvel és dokumentációval kell rendelkeznünk a hasonló váratlan helyzetekre és támogatási lehetőségekre.
Fodor Zoltán
FruitVeB
