Lapunk előző számában a fejlesztési-beruházási támogatások kapcsán foglalkoztunk a zöldség-gyümölcs ágazat „támogatásával”. Jelen elemzésünkben a közvetlen támogatások alakulásával és a termelésre kifejtett hatásával foglalkozunk, de már nem a múltba, hanem elsősorban a jövőbe tekintve.

Magyarország éves támogatási kerete a 2015-2020. közötti hat évben mintegy 13 milliárd Euro lesz, ami hozzávetőlegesen 4 000 milliárd Ft, vagyis éves átlagban 660 milliárd Ft. Ez nem kis összeg, különös tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság éves termelési értéke (árbevétele) 2 000-2 300 milliárd Ft körül alakul, vagyis a támogatások a mezőgazdaság árbevételének mintegy negyedét fogják kitenni – számolva azzal is, hogy ezen pénzek egy része vidékfejlesztési, nem pedig agrártámogatás lesz. A közhiedelemmel ellentétben ekkora mértékű támogatottságról sok nyugat-európai tagországban csak álmodnak, vagyis abszolút nem azért vagyunk versenyképtelenek, mert sokkal kevesebb támogatást kapunk.

A támogatási forrásnak mintegy 2/3- a lesz közvetlen támogatás (döntően SAPS, kisebb részt zöldítés, termeléshez kötött támogatás és fiatal gazdálkodók plusztámogatása), és mindössze 1/3-a tartozik az ún. vidékfejlesztési pillérhez, ami az „agrár-beruházási” támogatásokat, vidékfejlesztési jellegű támogatásokat vagy akár az agrár-környezetgazdálkodást (AKG) takarja. A SAPS támogatás összege a jövőben várhatóan 60-70 ezer Ft/ha körüli szinten marad, és ezen felül a zöldségfélék még várhatóan 60-80 ezer Ft/ha, a gyümölcsök 100-200 ezer Ft/ha közötti termeléshez kötött támogatást kapnak (a végleges érték még nem becsülhető, de valószínűbb az alsó érték). Az AKG részletei még nem ismertek. A zöldség-gyümölcs ágazat számára összességében kedvezőtlen az az EU-s forráselosztás, hogy a támogatások 2/3-a (4 000 milliárd Ft-ból 2 700 milliárd Ft) közvetlen támogatás lesz. Ennek legfőbb oka, hogy ezt a forrást hazánk terület alapon osztja el, így ezen pénzek döntő része a közel 4,3 millió hektárt kitevő szántóföldi növénytermesztésbe, másodsorban a 750 ezer hektárnyi gyepterületre (rét, legelő) fog jutni, és töredéke a 160 ezer hektárt számláló zöldség-gyümölcs ágazatba. Az aránytalanságot másik oldalról is meg lehet közelíteni: mindegyik szektor kb. 70 ezer Ft/ha SAPS támogatást kap, jóllehet az egy hektárra vetített ráfordítás és előállított áruérték gyepen néhány tízezer Ft, szántón néhány százezer Ft, zöldséggyümölcsben pedig néhány millió Ft, esetleg néhány kultúrában „csak” közelít az egy millió Ft-hoz. Ezt az aránytalanságot csak enyhíteni fogja, de nem szünteti meg a termeléshez kötött támogatás plusz összege.

Összességében nem kérdés tehát, hogy a terület alapú szétosztási elv éppen az extenzívebb, vagyis a kevésbé tőke- és munkaigényes kultúrák felé tereli a tőkét, és a ráfordításai, illetve termelt áruértéke alapján jelentősen rosszabbul jár a kertészet. További „adalék”, hogy a leginkább tőke- és munkaigényes hajtatott zöldségtermesztés (fólia, üvegház) lényegében nem is kap semmit. A kertészeti ágazatoknak az kedvezne, ha olyan elven kerülne szétosztásra ez a forrás, amiben mi vagyunk erősek, vagyis a felhasznált munka vagy ráfordítás arányában történne a felosztás, de ilyen felosztási elv nincs. Így a következő hat évben is be kell érnünk azzal, hogy arányaiban és fajlagosan jóval kevesebb közvetlen támogatást kapunk, mint a szántó vagy a gyep. A következő fő problémát a közvetlen támogatások (bár nem ehhez a pillérhez tartozik, de jellegében így viselkedik az AKG is) kellő kertészeti-szakmai alapot nélkülöző kiosztása jelenti. A múltban ez abszolút így volt, és a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján, a jövőben is csak kismértékű javulás várható ebben a kérdésben, jóllehet az AKG támogatásokról még semmit sem tudunk. Az lenne a kívánatos, ha ez – az egyébként is szűkös – forrás a korszerű és versenyképes ültetvényekre és a jó színvonalon művelt zöldségtermő felületekre jutna. Ehhez képest nálunk a kiosztás mechanikus, kevés kertészeti-szakmai kritériummal, így szinte mindenki megkaphatja. Ennek következménye volt és lesz, hogy a hektáronkénti 200-300 ezer Ftos támogatás segít életben tartani az egyébként versenyképtelen, elhanyagolt ültetvényeket vagy az alacsonyabb színvonalon művelt zöldségtermő felületeket, bár ez a probléma sokkal kiélezettebb a gyümölcstermesztésben. Az ok az, hogy ekkora támogatások mellett sok gazda úgy gondolkodik, hogy ha a termelést kihozza nullára (vagyis alig fordít valamit a termelésre), akkor a támogatásból – részben vagy egészben – megél. Ilyen ültetvényekből kerül ki aztán rengeteg gyenge minőségű termék, ami letöri a jó minőségű árát, jelentősen rontva ezzel a korszerű gazdaságaink versenyképességét is. Arról nem is beszélve, hogy növényvédelmi, növényegészségügyi szempontból is nagyon aggályos gócokat, fertőzési forrásokat jelentenek ezek az ültetvények. Ha tehát rosszul fogjuk megcímezni az egyébként is szűkös forrást, akkor lehet, hogy a versenyképtelen termőfelületek, gazdaságok életben tartásával, a rossz struktúra konzerválásával hosszú távon és ágazati szinten több kárt fognak okozni ezek a támogatások, mint amennyi hasznot jelentenek.

Szerző:
Dr. Apáti Ferenc,
egyetemi docens
Debreceni Egyetem GTK