A márciusi időjárás meglehetősen abnormálisan alakult a gyümölcsültetvények szempontjából, mert két olyan időszaka is volt, amelyek téli fagyokat hoztak magukkal. Az első a február utolsó napjaiban érkezett hideghullám volt, amelyből azonban „csak” a március 01-re virradó éjszaka kialakult erős lehűlések okoztak károkat. A második hideghullám március 20. és 23. között alakult ki, amely azonban csak az ország észak-keleti szegletében eredményezett -8–14 °C fok közötti lehűléseket, ami már egyes gyümölcsfajok virágrügyeiben kárt okozhatott, az ország döntő részén azonban ez utóbbi időszak semmilyen kárhatással nem járt.

A március 01-ei fagykárok kiindulási állapotát tekintve fontos körülmény, hogy a december-február időszak nagyon enyhe volt, ennek következtében az alacsony hidegigényű fajok, vagyis a kajszibarack és az őszibarack esetében már január végén, február első felében megkezdődött a nedvkeringés, a rügyek megduzzadása. Február végére a kajszi és az őszibarack esetében, főleg ezek korai fajtáinál, már a rügyfakadás állapotában jártunk, ami már egy érzékenyebb fenológiai állapot. Február végére egyébként már «megmozdultak» a cseresznye, a meggy és a szilva korai fajtái is, vagyis beindult a rügyduzzadás, de ezen fajok később virágzó fajtáinál még nem volt túlzottan előrehaladott a rügyek fejlődése. Az alma és a körte esetében még visszább tartott ez a folyamat, ezek a fajok voltak a legkevésbé veszélyeztetett helyzetben.

Február első napjaiban nagyon erős lehűlés érkezett hazánkba. A hőmérsékletek egészen február 28-ig nem zuhantak mínusz 12-14 fok alá, ami azt jelentette, hogy nem alakult ki érdemi virágrügy-károsodás egyetlen térségben és egyetlen fajnál sem, mert ezt a hőmérsékletet még a „legelőrébb” járó, vagyis a legérzékenyebb kajszibarack és őszibarack is el tudta viselni érdemi rügykárosodás nélkül. Március 01-ére virradó éjszaka azonban jóval erőteljesebb lehűlés következett be. A Dunántúl döntő részén, Bács-Kiskun megyében és Csongrád megye déli részén (kb. a Budapest-Hódmezővásárhely vonaltól délre, illetve nyugatra) sok helyen -20 és -24 °C közötti minimumhőmérséklet alakult ki, ráadásul 7-8 órán keresztül tartósan.

Az elvégzett rügyvizsgálatok alapján a következők voltak körvonalazhatók:

  • Ahol az éjszakai hőmérsékletek nem zuhantak mínusz 12-14 °C alá, ott gyakorlatilag egyetlen gyümölcsfaj sem szenvedett semmilyen érdemi virágrügy-károsodást, még az arra legérzékenyebb kajszi és őszibarack sem. Ez nagyjából megfelel a BudapestHódmezővásárhely vonaltól északra/ keletre fekvő országrésznek, valamint szórványosan a Dunántúlon is voltak kisebb foltok, ahol nem uralkodott ennél hidegebb.
  • Ahol hozzávetőlegesen -14 és -19 °C között volt a hőmérséklet, ott már van jelentősebb rügykárosodás a kajszibarackban és az őszibarackban, de itt még jó eséllyel épen maradhatott a virágrügyek azon legalább 20-40%- a, amelyből akár teljes termés is kialakulhat. Ilyen hőmérsékletek mellett a cseresznye, meggy és szilva korai fajtáiban is kialakultak mérhető, de egyelőre nem döntő jelentőségűnek bizonyuló rügykárok. Ez utóbbi fajok késő fajtái, valamint az alma és a körte itt érdemben még nem károsodtak.
  • Ahol -20 °C körüli, illetve alatti lehűlés alakult ki, ott már nagyon jelentős virágrügy-károsodást szenvedett elsősorban a kajszibarack, másodsorban az őszibarack. Valószínűsíthető, hogy ezen térségekben (Dunántúl nagy része, Bács-Kiskun, Csongrád déli része) és ezen fajoknál olyan mértékű a rügykárosodás, ami már a végelszámolásban is terméscsökkenéshez fog vezetni, illetve lesz számos vállalkozás, illetve ültetvény, ahol akár a teljes terméskiesésre is fel kell készülni. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a kármérték fajtánként és mikrokörzetenként is nagy változékonyságot mutat, így általánosítható tapasztalat nincs. Továbbá megállapítható, hogy ilyen alacsony hőmérsékletek mellett már jelentősebben károsodhatott a cseresznye, a szilva és a meggy (főleg ezek korábbi fajtái), de ezek esetében jelenleg megbecsülhetetlen, hogy a kialakult rügykárok fognak-e végeredményben terméskieséshez is vezetni. Az alma és a körte ilyen alacsony hőmérsékletű térségekben sem látszik problémásnak. A március 20-23. közötti hideghullámban (-8–14 °C hőmérséklet mellett) az észak-keleti országrészben valamilyen szintű károsodást szenvedett a kajszibarack és őszibarack (bár ebben a régióban nem domináns ez a két gyümölcsfaj), továbbá a meggy, cseresznye és szilva ültetvények egy része.

A márciusi fagyok után most már világosan látszik, hogy nagyon gyenge kajszibarack terméssel kell számolnunk, az is előfordulhat, hogy az elmúlt 10 év legrosszabb kajszitermését fogjuk szüretelni. Az őszibarack egy fokkal kedvezőbb képet mutat, de ott sem jó a helyzet, nagyon jelentős a terméskiesés, így szintén gyenge terméssel számolunk. Mindkét barackfajunknál nagyjából annyi termésünk lesz, hogy a meglévő piacainkat olyan szinten ki tudjuk szolgálni, hogy az ne eredményezzen piacvesztést. Minden más gyümölcsfaj esetében (alma, körte, meggy, cseresznye, kajszibarack, őszibarack, dió) már lezajlott a virágzás. Alapvetően kedvező volt a virágzás alatti, majd a terméskötődés fázisában a virágzás utáni időjárás. A virágzás minden gyümölcsfajnál és a legtöbb térség esetében jó, illetve erős volt. A jelenlegi kép alapján azt látjuk, hogy ennél fogva ezen gyümölcsfajokból jó termést fogunk szüretelni – ha és amenynyiben minden így marad. A meggy, a cseresznye és a szilva mint a márciusi lehűlésekre érzékenyebb csonthéjas gyümölcsfajok esetében azonban még mindig van egy fontos bizonytalansági tényező, mégpedig az, hogy amennyiben a márciusi fagyokban megsérültek a virágkezdemények (még akkor is ha látható fagysérülés nincs), akkor előfordulhat, hogy a virág kinyílt (és ez megtörtént, mert jó virágzás volt), a virágok megtermékenyültek és a termés meg is kötődött, de a május közepén zajló tisztuló hullás folyamán a kis gyümölcsök lehullanak a fáról. Egy bizonyos mértékű tisztuló hullás minden évben van, ez természetes jelenség, a kérdés az, hogy milyen mértékű lesz idén, amit az erős márciusi lehűlések még bizonytalanságban tartanak. Előfordulhat, hogy az átlagosnál erőseb vagy sokkal erősebb tisztuló hullás lesz. Szintén kérdés, hogy meddig tart a tavaszi aszály. Ugyanis félő, hogy – ha marad az április végén látható jó kötődés, tehát ha nem lesz az átlagosnál jelentősebb gyümölcshullás – akkor, nagy lesz a fák gyümölcsterhelése, és csapadék hiányában rosszak lesznek a gyümölcsméretek, apró marad a gyümölcs, ami a frisspiaci értékesítés szempontjából kedvezőtlen. A téli és kora tavaszi, bőséges csapadék-ellátottság a gyümölcsültetvényekben érdemi kárt nem okozott eddig, sőt sokkal inkább előnyként értékelhető, hogy feltöltődtek a talaj vízkészletei.

FruitVeB