Cikksorozatunk 1. részében a zöldség-gyümölcs ágazat munkaerő-szükségletével és -helyzetével foglalkoztunk. Megállapíthattuk, hogy mennyiségében nem áll rendelkezésre elegendő munkaerő, minőségi vagy szakképzett munkaerőről pedig szinte már beszélni sem lehet. A munkaerőhiány mára az ágazat fejlődését leginkább akadályozó tényezővé lépett elő – több súlyos problémán túlmenően. Jelen elemzésünkben a munkaerőhiány okaival, ágazati kihatásaival és a várható kilátásokkal foglalkozunk.
A munkaerőhiány főbb okai
A nemzetgazdaság minden szektorában egyaránt tapasztalt, súlyos méreteket öltő munkaerő-válság egy olyan komplex gazdasági és társadalmi probléma, amelyet nem lehet egyetlen okra visszavezetni. A főbb okok megítélésünk szerint – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak:
• A magyar társadalom elöregedőben van, a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest növekedett az idősek száma, és csökkent a gazdaságilag aktív korú lakosság aránya, így eleve kisebb a merítési bázis, mint a ’90-es években.
• Az elmúlt 7-8 évben mintegy 400- 500 ezer, gazdaságilag aktív magyar állampolgár hagyta el Magyarországot és keresett Nyugat-Európában munkát (pontos statisztika hiányában a létszám csak becslésnek tekinthető). Ennek egyik fő oka, hogy a hazai bérszínvonal nem tud versenyképes lenni a nyugat-európai bérszínvonallal.
• Arányaiban sokkal több diák kerül be a felsőoktatásba, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, akik felsőfokú diplomát szerezve – jelentős részben – már nem akarnak a termelésben elhelyezkedni vagy fizikai, illetve fizikai jellegű munkát végezni (műszakvezető, telepvezető, kertvezető, stb.), jóllehet képzettségük nagyon sok esetben nem haladja meg egy 20-30 évvel ezelőtti szakközépiskolai, technikus végzettségű szakember szintjén. Az 1980-90-es években pedig ezek a középfokú végzettségű szakemberek voltak azok, akik a nagy szakértelmet igénylő kertészeti munkákat végezték vagy fizikai szinten irányították. Ennél fogva a „túlduzzasztott” felsőoktatás – más tényezőkkel együtt – a még fizikai munkára is hajlandó, de már megfelelően kvalifikált középfokú végzettségű réteget „elvonja” a munkaerőpiacról.
• Mindezen hosszú távon fennálló problémákon túlmenően jelentős akkut problémát okoz az, hogy a 2011 óta egyre inkább felduzzasztott közmunka program most már évente mintegy 200-250 ezer főt von el a reálgazdaságtól: a havi állományi átlaglétszámok alapján 2013-ban 134 ezer fő, 2014-ben 178 ezer fő, 2015-ben 207 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban. Megjegyzendő: mindezt úgy, hogy érdemi értéket nem állít elő, és 2011. óta közel 1 200 ezer milliárd Ft-ba került a nemzetgazdaságnak. A fentiekben részletezett főbb problémák idézik azt elő, hogy a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest mintegy 300-500 ezer fő munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerő- piacról.
Ágazati kihatások, következmények…
A munkaerőhiány három különböző módon okoz kárt a zöldség- és gyümölcstermesztés számára a betakarítás előtti, illetve betakarítási munkák során, valamint hosszú távon:
• Nem tudjuk megfelelő biológiai határidőben elvégezni a különböző fitotechnikai, állománykezelési, termésszabályozási és zöldmunkákat, ezért a termés mennyisége vagy minősége kárt szenved, vagyis a tervezettnél alacsonyabb hozamot és szerényebb minőséget, mindezzel együtt alacsonyabb árbevételt érünk el.
• A kialakult termést nem lehet megfelelő időben betakarítani, melynek következménye egyszerűen „csak” minőségvesztés lesz, de előfordulhat, hogy a termés egy része betakarítatlanul marad, ami mennyiségi kiesést, illetve árbevétel-csökkenést jelent.
• Hosszú távon nagyon sok fejlesztés marad el amiatt, hogy a gazdálkodók nem látják a nagyobb üzemméret, illetve a plusz termésmennyiség mögötti biztos munkaerő- hátteret, így bele sem mernek vágni bizonyos beruházásokba, még akkor sem, ha egyébként ehhez minden más adottsággal (tőke, szaktudás, piac, stb.) rendelkeznének.
Az első két pontban foglalt okok révén komoly nehézségekbe ütközik a gazdaságos termeléshez szükséges „top” hozamok és minőség elérése. Megítélésünk szerint ezen két okból évi átlagban mintegy 20-40 milliárd Ft kárt szenved el a zöldség-gyümölcs ágazat, mely a szektor 250-300 milliárd Ft-os éves termelési értékének a 10-15%-a. Legalább ilyen összegűre becsülhető az a közvetlen és közvetett gazdasági kár, ami hosszú távon a fejlesztések, a fejlődés elmaradásából ered. Mindezekkel együtt kijelenthetjük, hogy a munkaerőhiány éves átlagban közvetlenül és áttételesen legalább mintegy 50-80 milliárd Ft kárt okoz a zöldség-gyümölcs termelésnek.
A munkaerőhiány mint súlyos, hatékonyságot és fejlődést korlátozó probléma azonban nem csak a termelésben van jelen, hanem a feldolgozásban is komoly gondokat okoz. A feldolgozóipari üzemek a termeléshez hasonlóan nagyobbrészt szezonális jelleggel, alkalmi munkaerőt foglalkoztatnak, döntően júniustól novemberig. Évről-évre egyre nehezebb munkaerőt toborozniuk az üzem beindulásához, és szembesülni kell azzal is, hogy az állomány egy része a következő évre kicserélődik, így a betanítás évente jelentkező feladat, annak a működés hatékonyságára kifejtett negatív vonzatával együtt. A munkaerő elöregedése, motiválatlansága, képzetlensége itt is hasonlóképpen jelen van.
Amennyiben a termelésben keletkező – előbbiekben levezetett – közvetlen és közvetett gazdasági károkhoz a feldolgozóiparunkat ért károkat is hozzászámoljuk, akkor a teljes szektor szintjén már közelítünk a 100 milliárd Ft körüli évenkénti érték-kieséshez. A munkaerőhiány kihatása nagyon szemléletesen megfigyelhető az ágazati statisztikákon, illetve fejlődési tendenciákon is (1. és 2. táblázat). A legnagyobb munkaerőigénnyel rendelkező ágazatok (pl. kajszi, őszbarack, alma, málna, szeder, köszméte, kézi betakarítású szabadföldi zöldségek, hajtatott zöldségek) jelentős, 30%-ot közelítő vagy meghaladó területi visszaesést szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Stagnálásra vagy esetleg enyhe növekedésre – kevés számú, egyenként kis felületen termesztett faj kivételével – csak a relatíve kevés munkaerőt igénylő ágazatok voltak képesek (pl. bodza, dió, meggy, szilva, totálisan gépesített szabadföldi zöldségek). Egyértelmű a konklúzió: vészes munkaerőhiánnyal jellemezhető gazdasági környezetben a munkaerő-igényes ágazatok nem tudnak fejlődni!
Kilátások…
A jövőbeni kilátások tekintetében hosszabb távon bizonyos törvényszerű tendenciákkal számolni kell. Ezek közül a legfontosabbak, melyek befolyásolják a munkaerő szükségletet a kertészeti ágazatokban:
• gazdaságossági okokból a termelés intenzitása várhatóan tovább növekszik, melynek következtében csökkenthető az egységnyi termékre eső munkaerő-felhasználás (és az önköltség), de a fajlagos terméshozamok emelkedése okán összességében növekszik az egy hektáron felhasznált munkaerő mennyisége;
• a precíziós termesztés nagyfokú térhódítása, gépesítés előtérbe kerülése (hektárra vetítve csökkenni fog az élő munkaerő);
• a hatékony, gazdaságos termelés érdekében nőni fognak az üzemméretek (növényfajonként nagy különbségek lesznek);
• nő a jól képzett, gyakorlatorientált mérnökök, technikusok, szakmunkások iránti kereslet; • egyre több műszaki, informatikai végzettségű szakembert kell alkalmazni;
• a szaktanácsadás szerepe felértékelődik;
• a gazdák folyamatos továbbképzése szükséges;
• dinamikusan nőni fognak a bérköltségek, főleg a jól képzett szakembereknél;
• törekvés lesz arra, hogy minél kevesebb alkalmi munkás legyen foglalkoztatva a kertészetekben;
• várhatóan az idénymunkák elvégzésére több külföldi munkavállalót vonnak be. A munkaerő-helyzet érdemi javulására rövid távon sok esélyt nem látunk. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a – fentiekben elemzett főbb okok közül – a társadalom elöregedése, a több százezer munkavállaló kivándorlása és az oktatási szerkezet problémái rövid távon nem kezelhetők. Amennyiben azonnal hozzálátnánk ezen negatív tényezők felszámolásához, az is leghamarabb 5-8 év alatt vagy azon túl, tehát csak közép és hosszú távon hozna eredményt a munkaerőpiacon. A munkaerő-helyzet rendezése ráadásul megítélésünk szerint olyan makro szintű kérdés, mely magasan az ágazat fölött áll.
A segélyezési rendszerek, köztük a – megítélésünk szerint nemzetgazdasági szinten nagyon kis hatásfokú – közmunka program nem motiválja a munkaerőt munkára, így vagy az ilyen ellátó rendszerek „kényelmét” keresik, vagy kertészeti munkavégzés esetén nagyon gyenge teljesítményű munkát végeznek. A munkaerő-helyzet javítása éppen ezért – az országos foglalkoztatási viszonyokban bekövetkezett változások hatását is figyelembe véve (12%-os munkanélküliségi ráta lecsökkent 5% körülire) – ezen ellátó rendszerek jelentős átalakításával és a közmunka program jelentős szűkítésével, akár térségenkénti szezonális felfüggesztésével lenne lehetséges, de ehhez szükséges a jelenlegi gazdaságpolitika támogatása, egyetértése is.
A másik megoldás lehetne természetesen az (de ez csak hosszú távon kivitelezhető), hogy olyan, a nyugat-európai szinthez közelítő munkabéreket fizetünk a munkavállalóknak, amellyel a hazai kertészetekbe csábítható a külföldön dolgozó magyar vagy kelet-európai munkaerő. A munkaerő árának jelentős növekedése már 5-8 éves távlatban sem elkerülhető tényező. A hazai kertészeti vállalkozások azonban jelenleg képtelenek kigazdálkodni ezeket a bérterheket. Ehhez a termelési színvonal – és ezzel a realizálható nyereség – nagyon jelentős emelése kellene, amihez azonban együttesen jelentős állami és termelői akarat szükséges.
Csak, hogy néhány példát említsünk:
• professzionális szintű kutatásiszaktanácsadási rendszert kell felépíteni, mely korszerű szaktudást szállít a termelő vállalkozásoknak,
• a magas foglalkoztatást biztosító, intenzív ágazatokat preferáló közvetlen támogatási rendszer szükségeltetik, az extenzív termelési szerkezetet konzerváló rendszer helyett (pl. a hazai gyepterületek /rét, legelő/ évi mintegy 60-70 milliárd Ft közvetlen támogatásban részesülnek, míg a hajtatókertészetek szinte semmit sem kapnak)
• a fejlesztések megvalósításához szükséges tőkét számottevő részben biztosító, jól és gyorsan működő pályázati rendszer lenne kívánatos a lassú, túlbürokratizált és túlszabályozott támogatási rendszer helyett. Ezek csak a legfőbb feltételek a teljesség igénye nélkül, de jelenleg ezek is csak nyomokban vannak meg a hazai zöldség-gyümölcs szektorban. Mindemellett számos adó- és foglalkoztatáspolitikai, valamint ágazatszabályozási kérdést rendeznünk kellene.
Ledó Ferenc,
elnök, DélKerTész Szövetkezet
Dr. Apáti Ferenc,
egyetemi docens,
Debreceni Egyetem
