A 2014. évi almaszezon a várható rekordtermés okozta pánikkal, lebegtetett, de meg nem valósult válságkezelő intézkedésekkel, valamint az európai szintű túltermelés és az orosz embargó miatt vizionált piaci összeomlás rémképével volt jellemezhető. Néhány hónappal a betakarítási időszak lezárulta után, az értékesítési időszak közepén arra vállalkoztunk, hogy saját adatgyűjtésre alapozva megpróbáljuk megbecsülni a tavalyi almatermést, és egy helyzetjelentést adjunk a jelenlegi piaci helyzetről és a jövőbeni kilátásokról.

Felmerésünk nyomán arra az eredményre jutottunk, hogy a 2014. évi betakarított almatermés a 830-900 ezer tonna közötti szinten van, bár egyes szakemberek becslése szerint akár valamivel meg is haladhatta a 900 ezer tonnát. Az alapvető problémát a termésmennyiség megállapításában az jelenti, hogy kötelező adatszolgáltatás hiányában pontos információk csak a nagyobb feldolgozóipari üzemek (főleg léüzemek) felvásárolt mennyiségeiről állnak rendelkezésre, míg az étkezési alma és az egyéb ipari célú alma valós mennyisége az üzemek méretbeli szétaprózódottsága miatt jelentős bizonytalansággal terhelt. A hiteles léüzemi felvásárlási adatok azonban már önmagukban igazolják, hogy a sokéves átlagot jóval meghaladó termésmennyiség került betakarításra 2014- ben (1. táblázat). Mindemellett rekordot döntött valószínűsíthetően a be nem takarított termés mennyisége is.

A léüzemek sűrítményipari célú felvásárlása viszonylag pontosan meghatározható, mert a kevés számú hazai léüzemtől pontosan begyűjthetőek voltak az adatok. A 2014. évi felvásárlásuk az átlagos évi 400 ezer tonna körüli mennyiséget jóval meghaladta, és mintegy 550 ezer tonnát tett ki. A felvásárlás október 11-ig nagyon nyomott, 10-12 Ft/kg nettó árak mellett zajlott, ezt követően egyes léüzemeknél 15-16 Ft/kg-ig „emelkedtek” az árak. Az egyéb ipari célú felvásárlás sok közepes, illetve kisméretű feldolgozóüzemhez kapcsolódik, így ez teljes körűen nehezen gyűjthető össze. A még 2012-ben elfogadható pontossággal begyűjtött adatok szerint az egyéb ipari célú felvásárlás egy átlagos évben 60-70 ezer tonna körül mozog. Megítélésünk és előzetes felmérésünk szerint ez 2014- ben – az alacsony ipari alma árak miatt – valamivel magasabban alakult. A 2014. augusztus-november hónapokban tárolás nélkül értékesített alma mennyisége 90 ezer tonnához közelít. Ebben benne foglaltatik a belföldi áruházlánci és egyéb csatornán keresztüli értékesítés, a nyugat-európai export, a szezon elején még működő romániai export, és nem elhanyagolható mennyiség hagyta el az országot Szerbia felé. A hazai összes hűtőtároló kapacitás hozzávetőlegesen 200-250 ezer tonnára becsülhető. A 2013. évben szinte teljes mértékben kihasználtuk ezeket a kapacitásokat, de 2014-ben jóval kisebb volt a betárolási hajlandóság, így 150-180 ezer tonnára becsülhető az e szezonban betárolt alma mennyisége. A be nem takarított, ezáltal piacon meg nem jelenő termés mennyisége 30- 60 ezer tonnára tehető, amivel a 2014- ben megtermett alma mennyisége jóval 900 ezer tonna fölött van, sőt lehet, hogy közelíti az 1,0 millió tonnát (1. fotó). A szüret elmaradása a következő főbb okokra vezethető vissza: Az augusztus és részben szeptember folyamán lebegtetett piacmentő intézkedések miatt sokan kivártak az augusztusi érésű fajták léalma-célú betakarításával, bízván a magasabb felvásárlási árak „mesterséges rögzítésében”. Mivel ez nem következett be, ezen alma egy része túlérett és szüretre alkalmatlanná vált, vagy az étkezési alma betakarítása után felszedés nélkül a földön maradt.

A nyomott léalma árak miatt (10-12 Ft/ kg) – ami néhány Ft-tal van csak egyáltalán a betakarítás és beszállítás költsége fölött – gazdaságossági megfontolásokból nem takarították be az alma egy részét. Sok ültetvényben munkaerő hiányában nem lehetett leszüretelni az összes termést, ami számos problémát vet fel a foglalkoztatás kapcsán, különös tekintettel a közmunka program rendkívül káros hatásaira, ami leginkább az országban messze legtöbb ültetvénnyel rendelkező Szabolcs megyét sújtja. Legjelentősebb tétel vélhetően az a mennyiség, amelyet a nagy termés miatt optimális érésidőben nem tudtak fogadni a léüzemek, és mire betakarításra kerülhetett volna, a teljes termés a földön volt, és egyes fajtáknál 25-30%-os volt az elrohadt vagy feldolgozásra alkalmatlan almák aránya. Az összes almatermés tehát jelentősen nagyobb volt, mint a megelőző években, amit arányaiban igazol a „szokatlanul” nagy mennyiségű léüzemi felvásárlás is. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint jó minőségű étkezési almából a nagy termés ellenére valamennyivel kevesebb került betárolásra 2014-ben, mint az előző évben. Ennek oka alapvetően az előző évi rossz betárolási tapasztalatokban és az emiatti visszafogott betárolási hajlandóságban keresendő: a 2013/14-es szezonban sok tárolást végző termelő és kereskedő nagy veszteséget szenvedett el, mert az almát csak jelentős tárolási veszteséggel lehetett kitárolni és tavasszal sem volt jelentősen magasabb ára, mint az őszi piaci árak. Mindemellett 2014. őszén, a betakarítás idején tapasztalható piaci bizonytalanság, a színes fajták esetében a gyenge színeződés miatti késői szüret, valamint a ’Jonagold’ és az ’Idared’ fajtakör túlzott méretnövekedése (90 mm fölötti) jelentős mértékben rontotta a gyümölcsök tárolhatóságát és ezáltal a betárolási kedvet. Így ezen fajták jelentős tételei kerültek léüzemekbe. Összességében, a jó minőségű I. osztályú étkezési almából 2014. novemberre lényegében már megszűnt az extrém túlkínálat, de a nagy termés iránti előzetes várakozások, az orosz embargó, a részben mesterségesen – főleg a kiskereskedelem oldaláról – gerjesztett „piaci hisztéria”, valamint a különböző szervezetek által lebegtetett, piaci döntéseket jelentősen befolyásoló intézkedések (Kereskedőház felvásárlási „akciója”, állami támogatás) nyomott árakat eredményeztek.

A piac azonban néhány hónap alatt beszabályozta magát, a gyenge minőség és a fölös mennyiség nem kellett neki, így a mély válság november végére jelentősen enyhült. Jelenleg, 2015. februárban valamennyivel kevesebb étkezési alma van a tárolókban, mint tavaly ugyanilyenkor. Bár igaz, hogy a viszonyítási alap is magasan van, mert 2013-ban túlzott betárolás alakult ki: sok olyan almát is betároltak, ami nem volt I. osztályú. A jelenlegi piaci mozgásokra az a jellemző, hogy a mennyiségi fogyás (kereslet) közepes, kb. 10-20%-kal van az előző évek ugyanezen időszakának színvonala alatt. Ezzel együtt meghaladja az előzetes, nagyon pesszimista várakozásokat. 2014. november-decemberben egy hullámvölgy alakult ki, de most már kezd magához térni a piac, és várhatóan márciusra elérheti vagy megközelítheti az előző évek átlagának megfelelő közepes szintet.

Románia felé csak az apró és a II. osztályú alma mozog. A román vevők abszolút elfordultak Lengyelország felé, nálunk minimális kereslettel jelennek meg, ez inkább csak az augusztusi időszakban volt jellemző, míg nem volt lengyel alma a piacon. Az I. osztályú alma főleg a nagyáruházláncok felé és a nagybani piacokon keresztül értékesül. Megjegyzendő, hogy az áruházláncok keresletének döntő része akciókhoz köthető. Minden vevő jóval érzékenyebb volt ebben a szezonban a minőségre, szigorúan megkövetelték a 70-85 mm közötti méretet (esetleg akcióban elmehetett 90-es méretig) és a jó színeződést. A 2014. őszi „piaci pánikról” most már megállapítható, hogy nem elsősorban a kereslet esett vissza, hanem inkább az értékesítési árak 30-50%-os zuhanásában jelentkezett a nyomott piac pesszimista hangulata. Az áruházláncok is lejjebb nyomták az áraikat 30-40%-kal az előző évekhez viszonyítva. Ez főleg ősszel volt érzékelhető, december óta valamennyit javult a helyzet, és a jelenlegi mozgások alapján van esély rá, hogy márciusban az értékesítési árak tovább közelítenek – bár nem érik el – a tavalyi árszinthez. Ennek oka, hogy jelenleg lassan már hiány van a jó minőségű I. osztályú almából a piacon.

A jelenlegi értékesítési árak a tavaly ilyenkori árszint alatt vannak: ’Idared’ 50-60 Ft/kg; a ’Jonagold’ 60-70 Ft/kg; a ’Red Delicious’ fajták 80-100 Ft/ kg, a ’Golden’ és a ’Gala’ a kettő között. A fogyasztói árak viszont érdemi elmozdulást nem mutatnak az előző évek áraitól, tehát a kiskereskedelem profitál leginkább ebből a piaci helyzetből. Információink szerint tömegesen nincs bent lengyel alma a magyar áruházláncok polcain, talán csak két szupermarket- lánc hoz be nagyobb tételeket Idaredből és Jonagoldból: 90-100 Ft/kg nettó áron érkezik be a tárolt, válogatott, ide szállított és papírkartonba csomagolt I. osztályú étkezési alma, ami a szállítási és csomagolási költség nélkül kb. 50-60 Ft/kg árat jelent tisztán az almára vetítve. Ez 200 Ft/kg körüli fogyasztói áron jelenik meg a polcon (2. fotó). A Lengyelországból nem importáló áruházláncok ezeket az árakat kihasználják a hazai beszállítóikkal szembeni piaci alkuban az ár lenyomására, a lengyel konkurencia így jelentősen hozzájárul a nyomott árak kialakulásához. Ez vélhetően – főleg az ’Idared’ és a ’Jonagold’ esetében – a jövőben sem lesz másképpen. Megjegyzendő, hogy egyszerűen nem találunk megfelelő üzemgazdasági és üzemszervezési magyarázatot arra, hogy a lengyelek hogy tudnak ilyen olcsón almát piacra vinni.

A hosszú távú jövőre nézve több fontos tanulsággal szolgált a mögöttünk lévő almaszezon, amit nagyon komolyan kell vennünk. Először is mindenképpen rá kell ébrednünk arra, hogy az eddiginél jóval pontosabb termésbecslésre, betakarítási és készlet-statisztikákra szükség van! Ha nem tudjuk elfogadható pontossággal előre jelezni a várható termést, a kínálatot és a piaci folyamatokat, akkor ki leszünk szolgáltatva a káosznak (ez egyes piaci szereplőknek akár érdeke is), ami nyomott árak formájában fog megjelenni. A káosz csak a zavarosban halászók, és nem a becsületes termelők érdeke! Másodszor: meg kell tanulnunk, hogy a jövőben az évek többségében csak a 70-85 mm közötti méret lesz jó vagy elfogadható áron megfizetve, és a kétszínű fajtáknál ehhez társulnia kell a 70-100%-os fedőszín- borítottságnak. Az ennél kisebb vagy nagyobb méretű és gyengébben színeződött almára az étkezési piacon nem nagyon lesz kereslet (pl. kisméretű és/vagy gyengén színeződő ’Royal Gala’, ’Gala Must’, ’Jonathan’, túlméretes és/ vagy gyengén színeződött ’Jonagold’, Idared’). Harmadszor: ez az év is egyértelműen bizonyította, hogy semmilyen állami vagy más felülről vezérelt mesterséges beavatkozás nem létezik egy piacgazdaságban, ami ilyen mértékű országos, illetve európai szintű túltermelést le tudna kezelni, így soha nem szabad hinnünk az ilyen intézkedések sikerében. Negyedszer: a megoldást egyedül az jelenti, ha olyan fajtákat ültetünk, olyan intenzív művelési rendszerben és intenzív termelés mellett, ahol az előbb jelzett minőség adja az áru legalább 75- 80%-át úgy, hogy közben 40-60 t/ha-os hozamokat érünk el. Más megoldás, más kiút – az összefogás és a termelői szerveződés mellett – nincs!

Szerzők:
Dr. Apáti Ferenc,
egyetemi docens,
Debreceni Egyetem GTK
Dr. Takács Ferenc, elnök,
ÉKASZ (Alma Terméktanács)
Fülep Imre, almatermelő,
Almatop Kft.