A görögdinnye (Citrullus lanatus, L.) a Cucurbitaceae családba tartozó fontos és értékes zöldségnövényünk, melyet Magyarországon a 3. legnagyobb szabadföldi területen termesztenek. 2016-ban 5500 ha volt a vetésterülete hazánkban, ezen területeken mintegy 220 ezer tonna termés került betakarításra. Az utóbbi néhány évben számos elem változott a technológiában, illetve a fajtaválasztásban is.

A szabadföldi görögdinnye termesztésben számos termesztéstechnológiai változat terjedt el. A helyrevetéssel történő szabadföldi termesztés a legősibb és legolcsóbb technológiai változat, ma már csak a fogyasztói időszak széthúzása miatt használatos. Ezt a technológiát követte a palántaneveléses tömegtermesztés, mely drágább az előzőnél, de korábbi érést lehet elérni vele. A szabadföldi korai termesztés célja szintén a korai érést célozza meg, de ez a legkockázatosabb technológia.

Magyarország legnagyobb és legintenzívebb dinnyetermesztő körzetében Békés megyében- már a ’70-es évektől kezdve alkalmaztak koraiságfokozó technológiai elemeket. A váz nélküli fóliás takarást, a kisalagutas-és a kétrétegű fóliás alagúttakarást itt kezdték el leghamarabb alkalmazni a termesztők. Ezekkel a technológiával a palánták kiültetése már akár április elején-közepén megtörténhet.

Kisalagutas technológiához leggyakrabban 0,015-0,020 mm vastag, 180 cm széles polietilén fóliát alkalmaznak a termesztők. Amint a hőmérséklet engedi, meg kell nyitni a fóliafelületet a megfelelő belső hőmérséklet eléréséhez, ezt a termesztők „ablakolásnak” is nevezik (1. kép).

A takarófóliák végleges eltávolítását akkor kell elvégezni, mikor a növényen megjelennek a termős virágok. Legjobb eső után vagy borús időben eltávolítani a fóliát, hogy a növényt ne érje akkora stressz.

Az intenzív termesztéstechnológia kialakításához szükségessé vált az öntözés technológiájának átalakítása is. Magyarországon a dinnyét hosszú ideig öntözés nélkül termesztették, de a későbbiekben felismerték az öntözés pozitív hatásait. Kevés őszi és téli csapadék esetén javasolt volt a feltöltő öntözés alkalmazása. Helyrevetett állománynál kelesztő, míg palántás termesztésnél kiültetés után beiszapoló öntözésben kell részesíteni a növényeket, mely elősegíti a gyors eredést.

Napjaink legkorszerűbb és leggazdaságosabb dinnye öntözési technológiája a csepegtető öntözés, mellyel a tápanyag kijuttatás is egyszerűbbé vált. Időszakos fóliatakarás esetében pedig elengedhetetlen a csepegtető öntözés alkalmazása.

A technológia fejlődésével megjelent görögdinnye termesztésben már a sortakaráson kívül a sorköztakarás is. A közmunkaprogram terjedésével egyre kevesebb a szabad munkaerő és ez meghatározza a termesztéstechnológiát is, a termesztők egyre inkább keresik azokat a technológiai megoldásokat, melyekkel kevesebb a kézimunkaerő-igény. A sorköztakarásos technológiával a kézi sorközkapálás teljesen elhagyható. Bár elmondható, hogy a sorköztakaró fóliák megvásárlása és lefektetése nem olcsó befektetés, de megéri alkalmazni, hiszen a kézi kapálás elhagyhatóságán kívül a különböző sorköztakaró fóliáknak egyéb pozitív hatásai is lehetnek, mint például a pár napos koraiság, valamint a dinnye mennyiségi és minőségi paramétereit is befolyásolhatja, illetve területeink gyommentesen tarthatóak.

Leggyakoribb mesterséges anyag, melyet sor-és sorköztakarásra használnak fel, a műanyag fólia. Mára már rengeteg szín és vastagság jelent meg a piacon. A fóliák színe és vastagsága meghatározza a fényelnyelő, visszaverő – és fényáteresztő képességet, tehát eltérő módon befolyásolják a talajhőmérsékletet. Vastagság tekintetében 0,015-0,020 mm a legelterjedtebb, de lehet kapni ettől eltérő vastagságú fóliákat is. Leggyakrabban polietilén fóliákat alkalmaznak, de előfordul polipropilén is. Legelterjedtebb görögdinnyetermesztésben az áttetsző, a zöld és a lila fólia, de sok kísérletben előfordulnak további színek is. A fekete fóliát görögdinnyénél nem ajánlatos alkalmazni, mivel korai termesztésnél alacsonyabb lesz a talajhőmérséklet alatta. A talajtakaró fóliák a palánták kiültetése előtt kerülnek ki a területre, a sorköztakaró fóliák pedig a kisalagút eltávolítása után rögtön, hiszen a dinnye 1-2 nap alatt teljesen befutja a sorközöket, így lehetetlen lenne később kihelyezni a sorköztakaró fóliákat. A tenyészidőszak végén azonban problémát jelenthet a fóliák felszámolása. A felszedést követően gyakran elégetik a fóliát, de ez nem túl környezetbarát megoldás, ezért sokan hulladéklerakóba szállítják, ami viszont plusz költséget jelent a termesztő számára. Nemrégiben megjelentek a fényre, illetve a biológiailag lebomló fóliák is, melyek megoldást jelenthetnek a környezetszennyezés problémájára, de ezek a fóliák nem használhatók bármely kultúrában, illetve problémát jelenthet a lebomlás ideje is.

A termesztéstechnológia fejlődésén kívül a palántanevelés technológiája is átalakult. Ma már csak kis területen alkalmaznak a termesztők állandó helyrevetéses technológiát. A helyrevetéses technológiát váltotta fel mintegy 150 éve a gyepkockás palántanevelés, melyet a hevesi dinnyések alkalmaztak először. A gyepkockás palántákat a termesztők meleg- vagy langyos ágyakban nevelték meg, amiből nem volt túl sok, így igyekeztek a minél jobb helykihasználás érdekében kisméretű gyepkockákat alkalmazni. Az akkori termesztési színvonalnak megfelelő volt ez a technológia, de napjainkban már számos problémát vetne fel az alkalmazása, mivel tápkockának megfelelő, fűfélével benőtt területet nehezen találhatunk. Sokan használták a szikes talajokat is gyepkocka szedésre, de a növények gyökérzete ezen nem tud megfelelően fejlődni. Meg kell említeni a szermaradványokat is, melyek gyakran visszamaradtak a területeken, ha pedig ezt használták fel gyepkockaként, a szermaradványokra igen érzékeny dinnyék termesztését veszélybe sodorhatták. A gyepkockás palántákat a tápkockás palánták váltották fel. A tápkockát tőzeg, gyepszintföld, istálló- trágya, portrágya és homok különböző arányú keveréke alkotja. Üzemtől és termesztőtől függ, hogy milyen arányban rakja bele az összetevőket. Általában 6x6 vagy 8x8 cm-es tápkockákat alkalmaznak, mely a gyepkocka 5x5 cm-es méretéhez képest sokkal jobb minőségű palánta előállítást teszi lehetővé. A korszerű palántanevelési technológiát ma már azonban a tálcás palántanevelés jelenti, egységnyi felületen a legtöbb palántát így állíthatunk elő. A magokat műanyag tálcába vetik, a palánták kiültetésig a tálcákban nevelődnek (2. kép). Sok gazda saját magának neveli meg az 1-2 hektárra szükséges palánta mennyiséget. A palántanevelési idő 3-4 hétre is lecsökkenhet ezzel a technológiával, de hátránya, hogy fóliás takarást igényelnek a korán kiültetett palánták.

Egyre nagyobb teret hódít a magnélküli dinnyék termesztése, mivel általában könnyebben értékesíthetők a túltermelés időszakában a magvas fajtákkal szemben. Ezek a dinnyék azonban sokszor tartalmaznak csökevényes magokat. A triploid hibrid magszegény görögdinnyék termesztése nagy szaktudást és figyelmet igényel, már a csírázás szakaszától kezdődően, nem is beszélve a magnélküli fajták vetőmagtermesztéséről. Nő a kereslet a kisebb méretű, akár a 1,5-2,5 kg-ot épphogy elérő dinnyék iránt is, ezek szintén magnélküliek vagy aprómagvasok.

Magyarországon már évek óta bevett  szokás az oltott palánták alkalmazása, mely napjainkban már szinte át is vette az uralmat a hagyományos módon elő- állított palántákkal szemben. Koraiság, hidegtűrés, valamint a talajból fertőző betegség-ellenállóság jellemzi az oltott növényeket. Számos oltástípus alkalmazható görögdinnye esetében, nálunk a félszikleveles és annak továbbfejlesztett változata a gyökér nélküli félszikleveles oltás a legelterjedtebb. Hazánkban kétféle alanytípus terjedt el: az interspecifkus és a Lagenaria. Az oltás sikerességét meghatározza az alany és a nemes fejlettségi állapota, a környezeti tényezők, illetve a különböző alany és nemes kombinációk is. Fontos a megfelelően ütemezett magvetés, mivel nem biztos, hogy egyforma az alany és a nemes fényhiány érzékenysége, ami a fejlődést befolyásolja. Az oltást akkor végezhetjük el, ha azonos a szárátmérő, illetve a növényeken már megjelentek az első lomblevelek. Az oltás egyre növekvő térhódítását mutatja az is, hogy a 2016. évi 5500 hektáron termesztett dinnye 54% oltott (F1) növény, míg 29% a konstans, 14% sajátgyökerű és 3% (F2) szedett magvú növény volt.

Fajtahasználat tekintetében elmondható, hogy a Crimson csíkozású fajtákat termesztik nagyobb területen, de újra kezd teret hódítani a fekete héjszínű Sugar baby típus is, mivel az oltással kiküszöbölhető lett a vékony héj miatti nehéz szállíthatóság.

A dinnyetermesztők folyamatos kihívásokkal néznek szembe. A 2016-os és 2017-es év a termesztésben és a kereskedelemben is bőven hozott nem várt fordulatokat, melyet leginkább az időjárás változékonysága okozott. Az átlag feletti csapadékos nyár, ami például Békés megyében 80-100 mm esőt jelentett egy hétvége alatt, sokszor jégesővel kísérve. Ez az időjárás kedvezett a gombás betegségek megjelenésének is. Szerencsére a 2017-es év sokkal kiegyenlítettebb volt. A termesztők várhatóan sok helyen visszatérnek a régi bevált fajtákhoz, melyek a változatos időjárási feltételek mellet is jól termeszthetők. A csapadékon kívül az alacsony hőmérséklet is problémát okozhat, ennek kiküszöbölése a bakhátak alkalmazása jó megoldásnak tűnik a legtöbb esetben. A megfelelő magasságú bakhát hamarabb melegszik fel, illetve a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadékot is elvezeti, elkerülve így a gyökerek befulladását.

A görögdinnye hajtatása hazánkban nem igazán elterjedt, külföldön azonban már előszeretettel alkalmazzák ezt a technológiát.

Szerző:
Németh Dzsenifer, PhD hallgató
Dr. Balázs Gábor, adjunktus
SZIE Kertészettudományi Kar,
Zöldség-és Gombatermesztési
Tanszék