A meggy a hazai gyümölcstermesztés talán leginkább problematikus ágazata: gyakori jelenségnek tekinthetők a piaci anomáliák, a kereslet és kínálat egyensúlyának zavarai, az értékesítési árak hektikus és kiszámíthatatlan változása, valamint a piac időnkénti összeomlása. Az ágazat szervezettsége nagyon alacsony szinten áll, és az utóbbi három év piaci történései miatt a szervezettség tovább csökkent, a piaci szereplők (termelők, TÉSZ-ek, feldolgozók) közötti „szakadék” a bizalom és együttműködés tekintetében tovább mélyült. Amennyiben ez az állapot továbbra is fenn-áll, a következő években a magyar meggy folyamatos európai piaci térvesztésével kell számolnunk. Ezen előzmények és indítóokok miatt került sor – termelők, kereskedők, TÉSZ-ek és feldolgozók részvételével, a FruitVeB és az ÉKASZ szervezésében, illetve az Agrármarketing Centrum támogatásával a NAIK Újfehértó Állomásán – „A magyar meggy piaci lehetőségei – kilátások, kihívások” c. szakmai konferencia (1. kép) megrendezésére.
A rendezvényen Dr. Takács Ferenc, az ÉKASZ elnöke tartott köszöntőt és megnyitó előadást, majd vitaindító előadásában Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB és az ÉKASZ al-elnöke vázolta a hazai és európai meggypiac felépítését. A piaci helyzetet és kilátásokat ezt követően termékenként értékeltük. Szórádi Sándor, a Szatmári Konzervgyár Kft. ügyvezető igazgatója a konzervipar szemszögéből ismertette a rövid és hosszú távú kilátásokat. Ugyanezt a hűtőipar megközelítéséből Sebesta Péter, a Magyar Hűtő és Konzervipari Szövetség elnöke tette meg. Az előadások sorát a frisspiaci meggy helyzetértékelése és jövőképének felvázolása zárta, melyet Pusztai Józseftől, a Medifruct Kft. ügyvezető igazgatójától hallhattunk. Rövid szünet után interaktív, moderált vita következett, melynek során a résztvevők igen aktívan nyilvánítottak véleményt. A tanácskozás főbb tapasztalatai az alábbiak szerint összegezhetők:

• Magyarország meggytermése az évek többségében 60-80 ezer tonna, ami minimális importtal egészül ki. A hazai termésből 35-50 ezer tonna a hazai, 10- 15 ezer tonna a külföldi (döntően német) feldolgozóiparban hasznosul, és jelentős mennyiségű, évente változóan 5-10 ezer tonna termék kerül frisspiacra. Meggybe- főtt gyártása céljából a belföldi konzervipar átlagosan 35 ezer tonna meggyet vásárol, melyből 60-70 millió üveg befőttet gyárt éves szinten. A belföldi hűtőipar átlagosan 5-8 ezer tonna meggyet vásárol fel, melyből 4-6 ezer tonna fagyasztott meggyet készít. A sűrítmény-, lé- és szárítmányipar hasznosít mintegy 2-3 ezer tonnát.
• Az európai meggybefőtt piacon meghatározó a szerepünk 70% körüli piaci részesedéssel, de korlátot jelent, hogy egyetlen meghatározó vevőnk Németország. Úgy tűnik, hogy rövid és közép távon a meglévő piacok bővülésére, vagy jelentős új piacok megjelenésére nem számíthatunk, így a meggybefőtt-előállításunk a jelenlegi korlátok közé szorulni látszik, érdemi kitörési lehetőségek nélkül.
• A fagyasztott meggyben sokkal tágabbak a piaci bővülés lehetőségei, mivel a szerb és lengyel versenytársak mögött az európai fagyasztott meggy-termelés mindössze 2-4%-át adjuk, de 150-170 Ft/kg árat nem meghaladó alapanyag-árra lenne szükség ahhoz, hogy a hűtőiparunk nagy tömegben versenyezni tudjon a versenytársakkal.
• A frisspiaci meggyben számottevő piaci bővülés keretei szintén nem látszanak, és a pozícióját a jövőben tovább rontja a munkaerő hiánya, illetve jelentős drágulása.

Mindezek mellett a fejlődés legfontosabb kulcsának ítélték meg a termelők a meggy-termesztés és a meggy-feldolgozás fejlesztését, korszerűsítését, hatékonyságának jelentős fokozását, valamint – a csak nyomokban létező – összefogás, szervezettség emelését.

Kulcstényező: a termelés hatékonysága

A meggy alapvetően relatíve alacsony tőke- és munkaerő-igényének, és – intenzívebb gyümölcsfajokhoz viszonyított – kisebb termesztéstechnológiai kockázatának köszönheti, hogy versenyképessége a hatékonyság szempontjából összességében kedvezően ítélhető meg. Jó években (megfelelő termés és ár) nagyon kedvező jövedelmezőségi viszonyok jellemzik, és rossz éveket is „megúszhatjuk” relatíve kis veszteséggel. Számunkra a hatékonyságnövelés egyetlen érdemi tartaléka egyértelműen csak a magas fajlagos hozamok elérésében rejlik – magas szintű termésbiztonság és a piac által megkívánt minőség egyidejű teljesítése mellett. Hosszú távon kiegyenlített magas hozamokat és jó termékminőséget csak intenzív termelési módokkal, korszerű nagy hozamú fajtákkal, magas ráfordításokkal (forgótőke, munkaerő), professzionálisan kivitelezett termesztéstechnológiával és a mindezeket egységbe foglaló magas szintű szaktudással lehet elérni, az időjárási káresemények elleni védelmi technológiák (meggy esetében csak az öntözés) egyidejű megléte mellett. A gazdaságosság javításában a ráfordítások, termelési költségek csökkentése, vagyis az extenzív gazdálkodás téves irány! Az időjárási hatásoknak viszont részben kiszolgáltatott marad, mert a fagyvédelemnek és a jégvédelemnek gazdaságossági szempontból nincs létjogosultsága, az öntözés viszont biztosan megtérülő beruházás a meggy esetében is.

A hatékony termesztés kritériuma alapvetően a sokéves átlagban elért 11-14 t/ha-os terméshozam, amely a jó évjáratokban 15-20 t/ha termés realizálását feltételezi. Ehhez hagyományos vagy félintenzív művelési rend-szerű, de intenzíven, azaz magas ráfordítási színvonalon, nagy szaktudás és technológiai fegyelem mellett művelt ültetvényekre van szükség. Az ágazat egészének versenyképessége szempontjából az lenne a kívánatos ál-lapot, ha a termőalapokat legalább 70-80%-ban ilyen ültetvények képeznék, mert csak nagyjából azonos gazdálkodási színvonal mellett lesz azonos a gazdasági érdek is, illetve kiszámítható minőségű és mennyiségű a termék. Ehhez képest hazánkban a helyzet éppen fordított, az ültetvények ¾-e gyenge színvonalú, melyekben a termelés gyenge rentabilitása az alacsony színvonalú termesztéstechnológiával (a meggyet sok termelő helytelenül extenzív gyümölcsfajként kezeli), a ráfordítások erőteljes visszafogásával, továbbá az ebből eredő rendszertelen és jellemzően alacsony terméshozamokkal és gyenge termésminőséggel van összefüggésben. Ezzel ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek a korszerű ültetvényeink, melyek még ebben a piaci környezetben is képesek versenyképesen működni.

Lejegyezte:
Dr. Apáti Ferenc
FruitVeB, alelnök