Almafélék termesztése

Almatermesztés

Lengyelország az EU legnagyobb almaexportőre, és a világ negyedik legnagyobb almatermelője Kína, az USA és Irán után. Mára átlagosan 2,5 millió tonna almát termelnek évente, ez háromszor annyi, mint az 1990. évi termés volt. A 2012-es évben 2,8 millió tonna rekordtermést takarítottak be. A lengyel almatermés a 2012/13-as gazdasági évben 2,9 millió tonnányira becsülhető, ami az EU összes almatermelésének 26%-a. A termésnek körülbelül 50%-át feldolgozzák. A fennmaradó mennyiség felét a helyi piacokon értékesítik, a másik felét exportálják. Körülbelül húsz almafajtát termesztenek Lengyelországban kereskedelmi céllal. Jelenlegi fő fajták az Idared, a Jonagold és a Shampion. Az Idared a lengyel főfajta, az összes termés 21%-át teszi ki. Szívesen exportálják Oroszországba, ahol nagyon kedvelt a nagy méretű, piros alma. További fajták a Logo, a Gloster, a Ligol, a Cortland és a Jonathan. A Jonagold, amely Nyugat-Európában is jól eladható, a termelt mennyiség 11%-át teszi ki, a Golden Delicious és a Gala egyenként csupán 2%-ot. Viszont éppen ez a két utóbbi fajta az, amely jó áron értékesíthető.

Körtetermelés

A 2009-beli rekordtermés óta (90 ezer tonna) a lengyel körtetermelés közel harmadával esett vissza. 2011-ben már csupán 62 ezer tonnányit szüretelhettek a termelők, 2012- ben még 64 ezer tonnát. A 2013-as év első felében orosz importőrök körülbelül 6000 tonna körtét vásároltak Lengyelországtól, ami 40%-os csökkenést jelent a 2012-es év azonos időszakához képest.

Külkereskedelem

A 2012/13-as gazdasági évben az export elérte a 900 ezer tonnát, ami az előző, 2011/12-es szezonhoz képest 12,6%-os emelkedést jelent. A lengyel alma legfontosabb, EU-n kívüli átvevői: Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és Kazahsztán. Ezek az összes lengyel almakivitel mintegy 90%-ának felvásárlói. A felsorolt országok közül Oroszország részesedése a legnagyobb, 55%-os. Az EU-n belüli átvevők között Németország és Csehország a legfontosabb. A hivatalos statisztika szerint Lengyelország 2013 harmadik negyedévében csökkentette almakivitelét. Hozzávetőleg 37 ezer tonna almát exportáltak 2013 júliusa és szeptembere között, ami 8%-os csökkenés az előző év azonos időszakához képest. Ennek a csökkenésnek egyik oka lehet, hogy Oroszországba kevesebbet szállítottak, holott az lenne a lengyel almakivitel legnagyobb célpiaca. A 2012/13-as szezon folyamán összesen 1,2 millió tonna almát exportáltak Oroszországba. Lengyelország körteimportja megkétszereződött az elmúlt nyolc év során. Csupán az elmúlt gazdasági év alatt 40%-os volt a növekedés. A Lengyelországba irányuló körteszállítmányok zöme, az elmúlt szezonban 35 ezer tonnányi, Hollandiából származott. A körtebevitel előretörésének oka a csökkenő belföldi termelés. Lengyelország 2013 első felében 12 ezer tonna körtét szállított külföldre, ez mintegy 20%- kal kevesebb az előző év azonos időszakában exportált mennyiségnél, amely 15 ezer tonnára volt tehető. A bevitel csökkenése ellenére Oroszország változatlanul a legfőbb exportpiaca a lengyel körtének.

Fogyasztás

A lengyel népesség reáljövedelme folyamatosan nő, mert folyamatosan emelkedik a bruttó hazai termék (GDP) is. A lengyel fogyasztók egyre növekvő létszámban, egyre növekedő jövedelemmel nagy súlyt helyeznek a minőségre és az élelmiszerbiztonságra. Ezáltal a prémium minőségű termékek iránti kereslet az egekbe szökik. Lengyelország közepes és nagyvárosaiban széles középréteg kialakulása figyelhető meg, amely határozottan a nyugati márkák, divatok és trendek felé fordul, átvéve a nyugati fogyasztói szokásokat és a nyugati életstílust. A lengyel háztartások megnövekedett jövedelemszintje a magas minőségű friss gyümölcs iránti keresletet is növeli. A városi központokban a jövedelem magasabb, mint a vidéki területeken, emiatt az élelmiszerfogyasztás a vidékinek kétszerese. Mindenesetre, a lengyel fogyasztók egyre kevesebb almát esznek a Lengyel Agrárgazdasági Intézet (IERiGZ) adatai szerint. Becslések szerint 2010 folyamán a népesség fejenként mindössze 16 kg-ot fogyasztott, holott az elmúlt évtized kezdetén még 20 kg volt a fejenkénti fogyasztás. A lengyelek egyre inkább más gyümölcsöket fogyasztanak alma helyett, így például banánt és citrusféléket. Egyre nő a dinnye, a szőlő, a mangó és a kivi népszerűsége is. Mivel a saját almafogyasztás stagnál, az export fejlődése a szomszédos kelet-európai országok fogyasztásától függ.

Értékesítés

Lengyelország az egyik leggyorsabban növekvő piac Közép- és Kelet-Európa országai között. A kb. 38 millió lakos általánosan növekedő vásárlóereje, a növekedő középréteg, amely egyre érdekfeszítőbb a nemzetközi piacokon tevékenykedő termelők és kereskedelmi vállalkozók körében, az elmúlt néhány év alatt az élelmiszer-kiskereskedelem jelentős fejlődését eredményezte. Az élelmiszeripar nemzetközivé válása már Lengyelországban is tapasztalható. A lengyel kiskereskedelmi piacot a kis és közepes hagyományos boltok, árudák és egyéb, alkalmas helyen levő szaküzletek, valamint a termékeket olcsó áron kínáló fogyasztói piacok jellemzik. Egyre növekszik azonban a kereskedelmi láncok és a diszkontok jelentősége is. A kisebb láncok üzletei, mint a Plus, a Minimal, a Biedronka, a Billa és a többiek inkább a 100 ezer lakosnál kisebb városokban találhatóak. De sok olyan kicsi bolt és áruda is létezik (rendszerint Sklep néven), amelyekben a zöldség és gyümölcs mellett tejtermékeket, italokat és más alapélelmiszereket lehet kapni. Habár a szupermarketek, fogyasztói piacok és diszkontok gombamód szaporodnak, piaci részesedésük még jelentősen elmarad a többi, fejlettebb kiskereskedelmi piacétól. A lengyel fogyasztók gyakran részesítik előnyben az utcai gyümölcsárusokat is. Ezeknél rövidebb a szállítási lánc, ezért a gyümölcs frissebb, ami sok fogyasztó számára fontos. A kis boltok további előnye a rugalmas nyitva tartási idő, a nagyvárosokban általában 24 órán át nyitva vannak. A lengyel fogyasztóknak több mint a fele a lakóhelyéhez közeli, hagyományos kiskereskedőknél intézi bevásárlásait, nem pedig a nagy szuper- vagy hipermarketekben. Ma a nemzetközi szupermarket-láncok: a Metro Group a Cash & Carry-vel (Makro), a Real, valamint a Géant, a Kaufland, a Carrefour, az Auchan, a Lidl, a Netto képezik az élelmiszer-kiskereskedelem csúcsát Lengyelországban. Ezek kereskedői egyaránt kapcsolatban állnak a nagy, országos, és a kisebb, csak helyi keretek között mozgó beszállítókkal. A helyi vállalkozásokat és a mezőgazdasági termelőket különféle módon segítik, így például az ingyenes üzemvizsgálattal. A beszállítónak ezáltal alkalma nyílik arra, hogy saját színvonalát a nagy nemzetközi sztenderdekkel összehasonlítsa, ezáltal növelni tudja a versenyképességét. A nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező vállalkozások mellett azonban a belföldiek is fontos szerephez jutnak. Emiatt azoknak a nyugati vállalkozásoknak, amelyek lengyel földön szeretnék megvetni a lábukat, számolniuk kell a hazai vállalkozókkal is.

A szakma problémái

Lengyelország EU-taggá válása, azaz 2004 óta, a Lengyelországban termelt gyümölcsnek meg kell felelnie a szigorú EU-s minőségi előírásoknak és az élelmiszer-biztonsági törvényeknek. Az ehhez szükséges egészségügyi alkalmazások felgyorsították a mezőgazdasági üzemek koncentrálódását, és sok kisüzem eltűnt a piacról. A gyümölcsösök több mint 75%-a egy hektárnál kisebb. A legtöbb termelő részidős vagy hobbikertész, más a főfoglalkozása. Mivel nincs megfelelő hűtőházuk, a termést kénytelenek közvetlenül a fáról a feldolgozónak, illetve a felvásárlónak eladni. A lengyel gyümölcstermelő gazdák nagy problémája, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése szétforgácsolódik. Még mindig nem alakult ki teljesen a termelői szervezetek hálózata, nem igazodik a piaci szükségletekhez. Gyakran mind a kereskedők, mind a szupermarketek nehezen találnak olyan teljesítőképes belföldi szállítót, aki magas minőségű gyümölcsöt tud elégséges mennyiségben szállítani. Mivel a szállítmányok minősége nem mindig felel meg a nemzetközi élelmiszerláncok igényeinek, néhányan külföldről szerzik be a gyümölcsöt. A kiskereskedelmi szektor fejlődésének hatalmas iramát és az általános növekedési trendet gátolják az olyan tényezők, mint az alacsony hatékonyságú beszállítói hálózat, a raktárhelyiségek hiánya és a rossz infrastruktúra.

Kitekintés

A lengyelországi élelmiszeripar gyors fejlődése sok beruházást hozott létre. A fogyasztói kiadások és az élelmiszerfogyasztás növekedése még inkább élénkítette a feldolgozóipari és élelmiszer-kereskedelmi beruházási kedvet. A lengyel városok vásárlási szokásai, különös tekintettel az élelmiszerekre, jól tükrözik az elsődleges kiskereskedelmi csatornák, a lengyel élelmiszerüzletek, áruházak, szupermarketek szerepét. A gazdasági növekedés jelentős fejlődése, a szokatlan vásárlói szokások sok lehetőséget rejtenek még a kiskereskedelem számára. A kiskereskedelmi szektorral szemben támasztott minőségi követelmények, a multinacionális vállalkozások jelenléte miatti verseny nyomása előre viszi a gyümölcs szektort. Több termesztőnél a feldolgozóipar által támasztott követelmények miatt modernizációra került sor. Sok vállalkozás már a legújabb technikával és felszereltséggel dolgozik. Piaci szakértők szerint a lengyelországi kiskereskedelem gyümölcságazata erős és kiépíthető potenciállal rendelkezik.

Bogyósok termesztése

Lengyelország az EU második legnagyobb szamócatermelője, Spanyolország után. Az összes lengyel export 90%-a az EU országaiba irányul. A legnagyobb felvevő országok Németország és Hollandia, ide kerül az EU-ba exportált mennyiség mintegy fele. Lengyelország azonban importál is friss szamócát – leginkább tavasszal, Spanyolországból és Törökországból.

Csökkenő termelés

A gyorsfagyasztott szamóca világpiacán Lengyelország részesedése az elmúlt évek folyamán csökkent. A Fruit-Inform adatai szerint jelenleg Lengyelország a gyorsfagyasztott szamóca harmadik legnagyobb exportőre a világon Kína és Mexikó után, de még öt évvel ezelőtt is világelső volt. A kivitel csökkenésével párhuzamosan viszont aktívan növekszik Lengyelország importja a gyorsfagyasztott szamócából. Az elmúlt öt év során az import megkétszereződött, míg az export 35%-kal csökkent. Ez a tendencia azt mutatja, hogy Lengyelország saját belső fogyasztása – a gyorsfagyasztott szamócát illetően – stabil. Ennek dacára néhány év óta folyamatosan csökken a szamócatermelés. A 2006-2010 közötti időszakban még évente átlagosan 184 ezer tonna szamócát termeltek, 2011-ben már csak 166 ezer tonnát, 2012-ben már csupán 150 ezer tonnát.

Hiányzó rentabilitás

A termelés folyamatos csökkenése, a stabil belföldi kereslet és a növekvő behozatal együttes megléte arra utal, hogy alacsony a szektor rentabilitása. A szamóca termőterületét 2010-re közel harmadával csökkentették a 2005. évihez képest. Ugyanebben az időszakban a málna termőterülete több mint kétharmadával nőtt. Aki szamócát termel, a stabil árak miatt teszi. A lengyelországi szamócatermelésben a kedvezőtlen időjárási feltételek miatt erősen ingadozó hozammal kell számolni. Rendszeresek a terméskiesések, és ez is hozzájárul a világpiaci részesedés csökkenéséhez.

Erősödik a málna termelése

A málnaexport tekintetében Lengyelország áll az EU-ban a vezető helyen. A málna 2012-ben nemcsak az egész EU-ba (13 900 t), de Németországba is (7600 t) zömében Lengyelországból érkezett. A második és harmadik helyen a fekete ribiszke és a szamóca állt. Az elmúlt öt év során a friss málna kivitele 31%-kal csökkent. Ugyanakkor a gyorsfagyasztott málna exportja 30%-kal nőtt. A Fruit-Inform szerint a lengyel gyorsfagyasztott málna exportmennyisége hatszor akkora, mint a gyorsfagyasztott szamócáé. Ez a tény azzal is összefügg, hogy a friss málna nagyon könnyen romlik, ezért nagyobb távolságokra való szállítása igen nehéz. A Lengyelországban termelt málna 80%-át feldolgozzák, akár frissen, akár gyorsfagyasztva. Más európai országokkal összehasonlítva viszont, a lengyel 3,5 tonna/ hektár termelékenység elég alacsonynak mondható. A lengyelországi málnapiacot az elmúlt években alacsony árak jellemezték. A málna aktuális ára körülbelül 0,88-1,00 euró/kg. A gyorsfagyasztásra szánt málna 1,09-1,26 euró/kg áron kerül piacra.

Csonth éjas ok termesztése

Lengyelország az EU piacvezetője, ami a cseresznyefélék termelését és exportját illeti. Az európai piacokon föllelhető összes cseresznyeféle fele lengyel eredetű. A 2012‑es évben a csonthéjas import legnagyobb részét a meggy tette ki, mind az EU‑ban, mind Németországban. A lengyel cseresznyefélék 50%-a Oroszországba, 29%-a Németországba kerül. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy Oroszországba inkább a cseresznyét, míg Németországba a meggyet (további feldolgozás céljára) exportálják. A lengyel cseresznyefélék 2013-as exportja – becslések alapján – 18%- kal nőtt az előző évihez képest.

Nő az össztermelés

A lengyel csonthéjas-termelés az elmúlt szezonban 6%-kal haladta meg az előző évi mennyiséget. Csupán a cseresznyefélék mennyisége 230 ezer tonnát ért el, ami pontosan megfelel az említett 6%-os többletnek. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy 2013-ban nem voltak fagykárok. A cseresznye termőterülete 2005 óta majdnem harmadával nőtt, míg a meggy területe ugyanebben az időszakban 4%-kal csökkent. A termőterület változásait gyakran a piaci árváltozások okozzák. A cseresznyefélék termőterülete 2012 folyamán még tovább nőtt, és 3013-ra elérte az összesen 46 ezer hektárt (34 ezer ha meggy, és 12 ezer ha cseresznye). A többi csonthéjas gyümölcs termelése, beleértve az őszibarackot, a kajszit és a szilvát, szintén 7% körüli mértékben nőtt. Az EU országaiból Lengyelországba a legnagyobb mennyiségben szilvát (13 800 t), és szamócát (11 600 t) importálnak.

Értékesítés és kereskedelmi struktúrák

A bogyósok és a csonthéjasok értékesítése Lengyelországban még nem alakult ki teljesen. Emiatt a termés nagy részét exportálják. A bogyósokat és a csonthéjasokat a kistermelők zöme leginkább saját fogyasztásra termeli, és gyakorlatilag semmilyen közvetlen kapcsolata nincs a nagy feldolgozóüzemekkel. A legtöbb gyümölcsöt helyi piacokon vagy kereskedő cégeken keresztül adják el. Sok üzem gyűjtőhelyre szállítja a bogyósokat. Ilyen gyűjtőhely rendszerint minden nagyobb térségben található. Itt minden termelő leadhatja a gyümölcsöt a szüret folyamán, naponta egy alkalommal. Később lefagyasztják a friss bogyósokat, majd hűtőkben tárolják, amíg a feldolgozóüzemek vagy az exportőrök át nem veszik. A gyűjtőhelyekre való szállítás gyakran spontán, előzetes megbeszélés nélkül történik. Lengyelországban a gyümölcs nagy része (40%) helyi piacokon kel el. A szaküzleteknek 20% jut, a szervezett kiskereskedelemnek (hipermarketek, szupermarketek, diszkontok, stb.) csupán 10%. A kiskereskedők jellemzően az importőröktől vagy kedvelt szállítóktól szerzik be a friss gyümölcsöt. A szupermarketeknek vagy saját importőrük van, vagy az anyakonszern intézi az importot. A szervezett kiskereskedelmen belül Lengyelországban a diszkontokat kedvelik a leginkább, az alacsony árak miatt. A kiskereskedelmet azonban továbbra is a kis alapterületű, 100 m²-nél kisebb eladóterű boltok jellemzik

Egyre több üzletlánc az élelmiszerkisk ereskedelemben

A szervezett kiskereskedelem jelentősége leginkább az élelmiszerek, gyümölcsök értékesítésében lesz egyre nagyobb Lengyelországban. Az élelmiszer-kiskereskedelem a még erőteljesebb koncentráció felé mutat, leginkább egyesülések és vállalat-felvásárlások formájában. Az élelmiszeripar minden üzletágát érintő, gyors léptekkel haladó koncentráció a kisvállalkozások nagy holdingtársaságokba történő integrációjával folytatódik. Emiatt a kiskereskedelmi üzletláncok száma csökken, míg ugyanekkor a nagy láncok forgalma gyors emelkedést mutat. A Lengyelországban működő kiskereskedők három fő csoportba sorolhatók: vannak globális, nemzeti és helyi vállalkozók. A nemzeti kereskedők csupán Lengyelországon belül működnek, telephelyeikkel az ország egész területén jelen vannak, de néhányan mutatnak érdeklődést a szomszédos országokba való terjeszkedésre. A kiskereskedelmi vállalkozások leginkább láncok formájában működnek. Legtöbbjük rendelkezik külföldi tőkével, és a kis belföldi boltokra erős nyomást gyakorolnak. Lengyelországban ugyanis több a nemzetközi üzletlánc, mint Kelet- és Közép-Európa egyéb országaiban. A globális kiskereskedők, mint a Metro vagy az Auchan nemcsak Lengyelországban, de világszerte folytatja térnyerését.

Felzárkóznaka belföldi vállalkozások

A minőségbiztosítás és a láncok irányítása terén tapasztaltabb nemzetközi üzletláncok versenyelőnyben vannak a lengyel vállalkozásokkal szemben. A nyugati és a lengyel fogyasztók közötti kulturális és szociális különbségek azonban nagy kihívást jelentenek a külföldi kereskedők számára. Nem ismerik eléggé a piacot és a fogyasztókat, nincsenek tisztában a lengyel piaci struktúrával, a lengyel fogyasztók mentalitásával, fogyasztói szokásaival sem. Ugyanakkor ezek a külföldi kereskedőóriások inspiráló hatással vannak a lengyel kereskedő cégekre. A lengyel cégek lassan már eljutnak a nyugati vállalkozások fejlettségi és minőségi szintjére, ezzel kivívták a fogyasztók elismerését is. A szervezett kiskereskedelem fejlődése további ösztönzést kapott, amióta nemzetközi kiskereskedők felfedezték maguknak a lengyelországi piacot. Sok lengyel versenytársnak viszont sikerült hasonló növekedési rátát elérnie. A belföldi vállalkozások hamar elkezdték alkalmazni a nemzetközi kiskereskedelmi vállalkozások modern eladási módszereit és koncepcióit, hogy azok piaci belépésekor megfelelően tudjanak majd reagálni. A tősgyökeres lengyel kiskereskedelmi vállalkozások terjeszkednek, erősítik láncaikat, és dolgoznak a vevőkapcsolatokon, hogy egyre nagyobb, és hosszú távon is stabil piaci részesedésre tegyenek szert. A helyi termelők számára a városi piacok meghódítása és a nemzetközi cégekkel való versenyük erősen függ az utak minőségétől is, amelyek a városi piacokat a termelés vidéki helyszíneivel kötik össze. Ez akár gátolhatja is a vidéki régiók és a külső városi kerületek élelmiszerláncait a fejlődésben. Így a nagy távolságok és a rossz úthálózat, valamint a szállítmányozás magas költsége hatalmas kihívást jelent a mezőgazdasági beszállítók számára. A várakozások szerint további külföldi kereskedőláncok fognak megjelenni a lengyel piacon, amelyek üzletek átvétele vagy egyesülés útján tevékenykednek majd.

Dr. Vera Belaya,
Obstbau 2013/12 és 2014/1