A gombatermesztésben számos olyan kórokozó és kártevő van, amelyek megjelenése súlyos termésveszteséggel párosul. Rovarkártevők közül a Sciaridae családba tartozó gombaszúnyogok tekinthetőek a legveszélyesebbeknek. Lárvái a komposztban található szerves anyagokat élik fel, rágják a micéliumot, belerágnak a növekvő termőtestekbe, imágói pedig fontos vektorai a gombás megbetegedéseknek. Gyors szaporodásuk és folyamatos jelenlétük miatt kiemelt figyelmet kell rájuk fordítani a csiperkegomba termesztése során. Hazánkban a gombatermesztésben használható növényvédőszerek száma igen korlátozott, így elsősorban a preventív és alternatív védekezési eljárásokat kell alkalmaznunk.

Az elmúlt időszak szélsőséges időjárásai és az átalakulóban lévő gombatermesztési technológia miatt egyre több másodlagos problémát jelentenek a különböző kártevők. A hideg tél nélkül a rovarok is nagy számban áttelelnek és már kora tavasszal bosszantják a termelőket. A csiperkegomba termesztése során rendszeresen találkozhatunk apró, repülő rovarokkal, amelyek sokszor a takaróföld felületén, a termesztőház belső falán, vagy éppen a termőtesteken futkosnak. Ezek az apró élőlények többnyire a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozó rovarok, amelyek a legtöbb gondot okozzák a csiperketermesztésben. Közvetlen kártételük mellett még a patogén gombák spóráit és akár atkákat is könnyen továbbvihetnek a termesztőhelyiségen belül.

A hazai termesztésben elsősorban a púposhátú legyek (Phoridae) és a gombaszúnyogok (Sciaridae) károsítanak. Megjelenésüket tekintve a Phoridae legyek 2–3 mm nagyok, küllemük a házilégyhez hasonlít, színük barnától sárgásig terjed, hátuk púpos, csápjuk igen rövid. Lárváik nyüvek, feji végüktől haladva szélesednek, fari végük hirtelen lecsapottan végződik. A púposhátú legyekhez képest nagyobb jelentőséggel bírnak a Sciaridae családba tartozó gomba szúnyogok. Lárváik 8–12 mm hosszúak, nyűszerűek, lábatlanok. Azonban a nyüvekkel ellentétben nem kitines szájhoroggal rendelkeznek, hanem erősen kitinizált, fényes fekete fejtokuk van, amiről könnyen felismerhetőek. A kifejlett rovar 3–5 mm nagyságú, törékeny, fekete színű. Nagy összetett szemekkel és hosszú fonálszerű csápokkal rendelkeznek, amelyeket jellemzően 45 fokos szögben tartanak. Továbbá a szárnyban található Y alakú erezet is egy fontos fajbélyege a gombaszúnyogoknak.

Ezek a rovarok tekinthetőek a gombatermesztés legveszélyesebb kártevőinek az egész világon. A gombatermesztésben általánosan három gombalégyfajt tesznek felelőssé az okozott károkért: Lycoriella castanescens, Lycoriella ingenua és a Bradysia ocellaris fajokat. A gazdasági küszöbérték a gombaszúnyogoknál igen alacsony, egy marék takaróföldben 1 db lárva jelenléte akár összességében 0,5%-os termésveszteséget is okozhat. Közvetlen kártételt a lávák okozzák. Táplálkozásuk során tönkreteszik a komposztot, felélik a benne található szerves anyagokat. A komposztban fejlődő micéliumfonalakat is fogyasztják, továbbá erős rágóikkal képesek a fiatal termőtestekbe is belerágni, amely ennek hatására elbarnul, majd később elpusztul. A fejlettebb termőtestek nem feltétlenül pusztulnak el a rágás hatására, így a jellemzően a tönkön keletkező kártétellel már csak a szedési időszakban szembesülünk. A lárvák által ejtett sebzéseken keresztül a termőtestek sokkal könnyebben fertőződnek meg másodlagos eredetű kórokozókkal. A púposhátú legyekkel ellentétben a gombaszúnyogok lárváinak nem feltétlenül kell gombamicéliumot fogyasztani ahhoz, hogy teljesen kifejlődjenek, ugyanakkor a micélium fogyasztása serkentőlegesen hat a lárvák fejlődésére. A lárvák mellett jelentős másodlagos kárt okoznak az imágók is. Az imágók kitinszőrökkel borítottak továbbá nem tisztogatják magukat gyakran, így sok patogén gomba szaporító képleteit hordozhatják magukon. Ezzel könnyedén magukkal vihetnek kórokozókat egyik termesztőhelyiségből a másikba. Bizonyított, hogy a Sciaridae legyek képesek terjeszteni a száraz- és nedves mólé betegség kórokozóinak, valamint a Trichoderma (zöldpenész) spóráit is. A púposhátú legyekkel ellentétben a gombaszúnyogok nem szezonálisan fordulnak elő, egész évben jelen lehetnek a termesztőlétesítményben. A gombaszúnyogok elleni védekezés komoly problémát jelent a hazai pincés termesztőknek, ahol a zegzugos pinceágakban szinte egész évben fent tudnak maradni. A kártevők megjelenésére így gyakorlatilag egész évben számítani lehet, az első őszi fagyok csökkentik drasztikusan az egyedszámot. A rovarokat a termesztőházból teljesen kiirtani a folyamatos telepítések mellett szinte lehetetlen. Hiába főzünk ki egy termesztőhelyiséget és fertőtlenítjük ki (például egy holland típusú termesztőházban), ha a környező helyiségekben megtalálhatóak a gombaszúnyogok. A munkások folyamatos közlekedése, termesztőházak ajtajának nyitogatása során akaratlanul is bejutnak a gombaszúnyogok egyik helyiségből a másikba. A különböző időben betárolt komposzt teszi lehetővé, hogy egész évben tudjunk friss csiperkét előállítani, ugyanakkor pontosan ugyanez a tény vezet a folyamatos szúnyog jelenléthez is.

Védekezési módszerek
Agrotechnikai eljárások

Ezek az eljárások azt célozzák, hogy az imágókat távol tartsuk a frissen betelepített komposzttól. A gombaszúnyog nőstények elsősorban a II-es fázisú, becsírázott komposztot részesítik előnyben tojásrakás szempontjából. Miután ez a szakasz napjainkban már a komposztüzemekben lezajlik, az alapanyag gyártó felelőssége, hogy a csírázás és tömegátszövetés során megakadályozza az imágók bejutatását a csírázó csarnokba és az átszövető kamrákba. Ezt túlnyomás biztosításával és sűrű szövésű hálókkal lehet biztosítani. A pincei és felszíni termesztésnél egyaránt megoldást jelenthet a szellőzőkürtők, ajtók (felszíni épületnél ablakok, ajtók) megfelelő lyukméretű hálóval való ellátása (a lyukaknak kisebbnek kell lenniük 0,3 mm-nél).

Fontos, hogy a helyiségen belül és annak környékén se maradjon szemét, vagy letermett komposzt, takaróföld, mert a szerves hulladék ideális élettere lehet a gombaszúnyogoknak. A takaróföldet célszerű zsákos formában szállítani és csak a felhasználás előtt felbontani. A kártevők monitorozása nagyon fontos része a védekezésnek. A gombaszúnyogok monitorozása megoldható sárgaszínű ragacslapok kihelyezésével a termesztőlétesítményben, amely a megfigyelésen kívül gyéríti is a gombaszúnyogokat. Fontos megemlíteni, hogy a sárga ragacslapok nem szelektív csapdatípusok, így a repülő ízeltlábúak nagy többségét csalogatja. Sötét helyiségekben a lámpával megvilágított ragacslapok növelik a hatékonyságot. Néhány termesztőnél sárga színű léggömbbe tesznek nem melegedő fényforrást, majd a lufit felfújják és rovarenyvvel vonják be. Így nagyobb, ráadásul háromdimenziós felületre ragadnak a fénykereső rovarok. Szintén jó hatékonysággal működtethetők a nem szelektív, elektromos rovarcsapdák is. Ezek jellegzetes sercegő hangja és azok gyakorisága szintén visszajelzés a termelésvezetés felé. Ahol technikailag megoldható, ott a letermett komposztot kihordás előtt felfűtik 70°C-ra, majd ezt a hőmérsékletet tartják néhány óráig és csak ezután tárolják ki az anyagot. Így szintén csökkenthető az imágók egyedszáma.

Kémiai védekezés

A gombatermesztésben használt konvencionális inszekticidekre világszerte alakultak ki rezisztens gombaszúnyog populációk. Ezen túlmenően számos inszekticid került kivonásra az erős környezetkárosító hatásuk miatt, mint például a szerves foszforsav- észterek nagy része. A hazánkban egyedüliként használható diflubenzuron hatóanyagtartalmú Dimilin 25 WP rovarölőszer kitinszintézis gátlóként nemcsak a gombaszúnyog, hanem más rovar lárvák ellen is hat. A technológiai előírás szerint az első öntözéssel kell a hatóanyagot a takaróföldre juttatni 4 g/m2 mennyiségben. Ugyanakkor a 21 napos élelmezés-egészségügyi várakozási ideje miatt gyakorlatilag ma már nem használható a csiperkében, ugyanis többnyire hamarabb megkezdődik a szedés. Az üres helyiségek rovarmentesítésére a hidegködölővel kijuttatható inszekticidek a gyakorlatban jó hatásfokkal működnek.

Biológiai védekezés entomopatogén fonálférgek alkalmazásával

Az egész világon használnak néhány fonálféreg családot a mezőgazdasági (elsősorban kertészeti) termesztésben, hiszen obligát parazitái számos rovarfajnak. A Steinernematidae családba tartozó Steinernema feltiae bizonyul a leghatásosabbnak a gombaszúnyogok ellen használt fonálférgek közül. Ezek a fonálférgek a gombatermesztésben csak a Sciaridok ellen hatásosak. A fonálférgek a közegben élő gombaszúnyog lárvák testnyílásain keresztül hatolnak be a gazdaállatba, majd ott leadják azokat a szimbionta baktériumokat, amely következtében a gazdaállat 24–48 óra alatt elpusztul. Ezt követően a fonálférgek az elpusztult állat testében szaporodnak tovább. A fiatal fonálférgek a bomló gombaszúnyog lárva tetemét fogyasztják és vele együtt újra felveszik a baktériumokat, így az új fonálféreg generáció is fertőzőképes lesz. Táplálék hiányában a juvenilis lárvák elhagyják a halott lárva testét és új zsákmány után kutatnak. A Sciarid-legyek ellen fonálférgekkel elviekben már a II.-es fázisú, pasztörizáláson átesett komposztot is védhetjük. A gyakorlatban bevett eljárás, hogy a III. fázisú komposztot takarást követően az első öntözések során kezelik. A fonálférgeket tartalmazó készítményt (Nemacel, Nemasys-M – ennek márciusban lejárt az engedélye) 2.000.000 dauer lárva/ m2 dózisban kell kiöntözni, maximum 5 bar nyomás és legalább 500 μm átmérőjű szűrő (leginkább szűrő nélkül) használatával. Ennél a védekezési módszernél türelmesnek kell lennünk, ugyanis a kifejlett imágó ellen nem hatásos. Ráadásul a friss telepítéseket is mindig kezelni szükséges és így folyamatosan kell alkalmaznunk. A módszer a holland polcos házakban öntözésre használt öntözőfák esetén is működik, mindössze a törzsoldatot kell folyamatosan keverni.

A fent ismertetett védekezési módszereken felül egyéb biológiai eszközök (Bacillus thuringiensis; ragadozóatkák) jelenleg is tesztelés alatt állnak, némelyek igen bíztató eredménnyel. Sajnos azonban hazánkban egyik sem engedélyezett a gombatermesztésben. A megelőző intézkedéseket és az agrotechnikai módszereket kombinálva lehet hatásos védelmet felépíteni a csiperketermesztésben, amire – látva az eddigi rovarmennyiséget – az idei évben is nagy szüksége lesz a termesztőknek.

Kecskeméti Sándor,
dr. Geösel András
Szent István Egyetem,
Kertészettudományi Kar, Zöldség- és
Gombatermesztési Tanszék