A varázserejű fokhagymát, amelyet vámpírok, boszorkányok, járványok távoltartására hiedelmek alapján használtak az egyiptomi piramisok papiruszai szerint (2700-2100 BC) ősidők óta termesztik és fogyasztják. Gyógyító receptek sokasága szerepel az egyiptomi, indiai és ógörög orvosi könyvekben és a modern orvostudomány javallataiban. A gazdag tudományos eredmények bizonyítják a gyógyhatást különös tekintettel az érelmeszesedés és a koronáriás szívbetegségek megelőző kezelésében. Számtalan vizsgálat igazolja hogy a fokhagyma kivonat segíti a vérkeringést. A fokhagyma a legnagyobb szárazanyag tartalmú frissen fogyasztható zöldségféle.

A fokhagyma tartalmaz szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, A-, B-, C-, E-vitamint, aminek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. Az összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszererősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes semmivel össze nem hasonlítható, nem helyettesíthető. Illatát, ízét a kénvegyületek, alliin, allicin, allil- diszulfid adják, amelyek antibakteriális hatását igazolják a tudományos eredmények. 

A fokhagyma-termesztés hosszú története során alkalmazkodott különböző klimatikus viszonyokhoz, szelektálódott a hidegtűrésre, nagyobb méretre és csípősségre. A nagyobb hagymatest érdekében a magszár gyakran eltávolításra került és a kisebb virágzási hajlamú klónok kerültek továbbszaporításra. Az évezredes szelekció eredményeként a fokhagyma elveszítette fertilitását és a mai fokhagyma fajták kivétel nélkül teljesen sterilek, nem képeznek magot, vegetatív úton szaporíthatóak. Néhány újabb regisztrált fajta a virágszáron bulbilit képez, amely a virágzatban képződik. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményeiként japán tudósok bemutatták a magtermő fokhagyma változatot növelve a fokhagyma genetikai sokszínűségét, segítségükkel növelve a vírus és más betegségekkel elleni rezisztenciát. Az irodalmi adatokban szereplő, magot hozó fokhagyma még a mai napig sem jelent meg a fokhagyma termesztés gyakorlatában.

A világ fokhagyma-termesztése az elmúlt években jelentősen emelkedett. A legmagasabb Ázsiában, Kína termeszti a világ termésének 82,9%-át A Top 10- ben szerepel India, Banglades, Egyiptom, Oroszország, Myrammar, Ukrajna, Spanyolország, Üzbegisztán, Argentína. A környező országokban számottevő fokhagyma termesztő Románia, Olaszország, Franciaország, Szerbia, Görögország, Portugália.

Magyarország Portugáliát megelőzve az idézett FAO listán a 42. helyet foglalja el. A hazai termesztés 2000 után 2010-re egyharmadára csökkent, mindössze 602 ha volt, 2011-től elkezdődött egy folyamatos emelkedés, amely a kiváló minőségű hazai termesztésű fokhagymának köszönhető.

A fokhagyma termőterülete kevésbé nőtt a termésmennyiséghez képest. A termésátlagok jelentősen nőttek, de a termelő országok között nagyon nagy a különbség, míg Kínában 20t/ha a termésátlag, Oroszországban és Szerbiában nem éri el a 3 t/ha-os átlagot. Hazánkban a termésátlag hasonló az európai országok 7 t/ha átlagához, de felméréseink szerint ez a korszerű technológiát alkalmazó hazai termelőknél meghaladja a 10 tonnát hektáronként.

A Magyar Nemzeti Fajtajegyzék A Bulgar, Lelixir és a Makói őszi fokhagyma fajtát tartalmazza, a tájfajták jegyzékén a Makói tavaszi fajta szerepel, a Bátyai őszi fokhagyma a közelmúltban bejelentésre került. Az Európai Közös Katalóguson 113 fajta szerepel, amelyek egész Európa területén akadály nélkül kerülhetnek szaporítóanyagként kereskedelmi forgalomba.

Tanulmányunkban vizsgáltuk a hazai fokhagymatermelők Makó, Bátya, Dombegyház, a határon átnyúló Torda, Verbica. Péterréve vajdasági, szerbiai gazdaságok terület, termés jellemzőit és a termesztett fajták értékmérő tulajdonságai (1. ábra).

A vizsgált termelési körzetekben, különösen Bátyán, Szerbiában elsősorban tájfajtákat termesztenek. Hazánkban elsősorban Makón és Dombegyházon az elmúlt években megjelentek az Európai Közös Katalóguson szereplő francia és spanyol vírus rezisztens fajták. Magyarországra jelenleg is az ideálisnál több import fokhagyma érkezik.

Munkánk célja az volt, hogy felmérjük a fokhagyma termesztő gazdaságok helyzetét, a termesztés színvonalát, a termesztett fajták összetételét. Ezekről a helyszínekről gyűjtöttük be a vizsgálati fajta mintákat. A kérdőív 19 kérdésből állt, amelyekből érdemi értékelhető választ az alábbiakra kaptunk: a gazdaság mérete, a fokhagyma termő területe, a termesztett fajták, betakarítás módja, az utóérlelési eljárás, a tárolási mód. A fokhagyma termelő gazdaságokból 33 mintát gyűjtöttünk be, mértük a hagyma tömegét, átmérőjét, a gerezdek számát, tömegét, a tisztítási veszteséget, a szárazanyag tartalmat és a minták kén tartalmát.

A fokhagymafejeket tolómérővel mértük, milliméteres pontossággal. A fokhagymafejeket egyesével, mértük, 1g pontosságig. A mérés előtt eltávolítottuk a szárat és a gyökérzetet. A fejek mérése után szétbontottuk a fejeket, majd a fölösleges héjtól megtisztítva a fej gerezdjeinek össztömegét is megmértük (1. kép). A kettő különbsége megmutatja, hogy mekkora a hulladék által keletkezett tömegveszteség. A fokhagyma fejeket gerezdekre bontottuk a fejeket, majd a gerezdeket megszámoltuk. A gerezdek számának mérése után minden minta 10 hagymájából a külső részből kiemeltünk 1 gerezdet. Ezeket a gerezd mintákat használtuk fel a szárazanyag- és kéntartalom-vizsgálatokhoz.

A fokhagymaminták laboratóriumi vizsgálatát a Bács-Ág Kft., Mezőgazdasági Vizsgáló és Termékminősítő Laboratórium segítségével végeztük el Kecskeméten. A szárazanyag tartalom méréséhez 100 ˚C-on 20 percig, súlyállandóságig szárítottuk a mintákat. Kén-dioxid mérési módszere MSZ 3621:1983. A minták nevét és származását a mért adatokat az 1. táblázat tartalmazza.

 

 

 

 

 

A 2. ábra a fokhagyma fejek tömege, átmérője és szárazanyagtartalma közi összefüggéseket mutatja. A méretet alapvetően a fajta és az öntözés befolyásolja. Jól látható, hogy a szárazanyag-tartalom nem köthető sem a hagymafejek tömegéhez, méretéhez, sem a termesztő körzethez. Ez azt jelzi, hogy a szárazanyag-tartalom genetikailag kódolt fajtatulajdonság. Említésre méltó, hogy a 40% feletti szárazanyag- tartalmat tájfajtákban mértük.

A 2. táblázat (mely az első 10 legnagyobb tömegű minta adatait tartalmazza) azt bizonyítja, hogy a nagy méret nem zárja ki a magas szárazanyagtartalmat.

A kéntartalom-vizsgálat eredményei tájékoztató jellegűek, a pontosabb eredményekhez több ismétlésre lesz szükség. Az 5 legmagasabb érték közül 3 tavaszi tájfajta mellett a francia Flavor fajta szerepelt.

A fokhagyma fejek mérete, valamint a fokhagyma gerezdek száma között nem találtunk szoros összefüggést arra a következtetésre jutottunk, hogy a gerezdek száma a fejen belül fajtatulajdonság. 

A fokhagyma fej teljes tömege és a tisztított gerezdek tömege között szoros az összefüggés, a tisztítási veszteség arányosan nő a hagyma tömegével, de egységnyi tömegre vetítve szinte azonos.

A hagymatömeg és a szárazanyag adatok jelentős szórást mutatta. A legalacsonyabb szárazanyag tartalmú tételek közepes méretűek. Az adatok részletes elemzése is megerősítette azt a megállapítást, hogy a szárazanyag tartalom stabil fajtatulajdonság.

 

 

 

 

 

 

Szerző:
Dr. Füstös Zsuzsa
címzetes egyetemi tanár