A hazai gyümölcsültetvények jelentős része gyenge vagy közepes termékenységű talajon helyezkedik el, így a megfelelő termésbiztonság elérésében és fenntartásában kulcsszerepe van a rendszeres és szakszerű tápanyag-gazdálkodásnak. Az ilyen, környezeti tényezőkkel szemben veszélyeztetettebb gyengébb adottságú talajokon különösen nagy a jelentősége a növények harmonikus tápanyag-ellátásának.

A gyümölcstermesztés technológiájának mindmáig az egyik legellentmondásosabb területe a tápanyag-utánpótlás. Ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy a tudományosan megalapozott technológiai javaslatok és gyakorlat mellett számos alkalommal és helyen találkozhatunk ösztönös elemekkel is.  Másrészt pedig, ha a termesztő valamely okból kifolyólag a termelési költségek visszaszorítása mellett dönt, akkor azt nagyon gyakran a tápanyag-utánpótlás kárára teszi. A fák harmonikus tápanyagellátása ugyanakkor nemcsak a terméshozamok szempontjából lényeges (1. kép), hanem a megfelelő gyümölcsminőség és a jó tárolhatóság elérése miatt is.

Intenzív, nagy állománysűrűségű ültetvények fái rendszerint gyenge növekedési erélyű alanyokon kerülnek telepítésre,  amelyek sekély gyökerezésük révén fokozottan érzékenyek a talaj tápanyag-, és víztartalom változásaira. Ezen növényeknél a felvevő gyökérzet sűrűsége és a behálózott talaj térfogata is kisebb, így a tápanyag hiánytünetek még fokozottabban jelentkezhetnek. A magas tőkeigényű beruházásoknál azonban megengedhetetlen, hogy akár a szakmailag megalapozatlan ösztönszerű megoldások, akár a tápanyag-utánpótlás részleges, vagy teljes mellőzése miatt minőségi és mennyiségi veszteség érje a terméshozamokat (1. kép). Ezért a sikeres termesztés érdekében az ültetvény egész élettartamra szóló tápanyag- gazdálkodási koncepciót kell kidolgoznunk.

Előzmények

A tápanyag-utánpótlásnak, mint technológiai elemnek sajnos nemcsak a termesztés részéről ellentmondásos a megítélése, hanem kutatói oldalról is. Hazánkban hiányoznak ugyanis a kutatóintézeti tartamkísérletek, illetve a kutatási és oktatási intézmények bázisain bemutatható népszerűsítő demonstrációk, amelyek javíthatnának a terület elhanyagoltságán.

A problémakörből kiindulva a német K+S KALI GmbH céggel együttműködve, illetve műtrágyáit felhasználva a Debreceni Egyetem Pallagi Génbank és Gyakorlóhelyén 2016-ban kezdtünk trágyázási tartamkísérletbe, amelynek célja a figyelemfelkeltés és a trágyázás fontosságának a kihangsúlyozása.

A vizsgálatok helyszínéül szolgáló talaj típusa humuszos homok, Arany-féle kötöttségi száma 26-28 (1. táblázat).  A talaj desztillált vízzel meghatározott kémhatása 7,62-7,55 közötti. A humusztartalom 1,5-1,1% körüli, a mélység növekedésével (0-20, 20-40, 40-60 cm) csökkenő tendenciájú. A feltalaj AL oldható P-ellátottsága jónak mondható, mennyisége a mélységgel 35, illetve 46%-kal csökken. Az AL oldható K-ellátottság az optimálisnál magasabb, a mélységgel 15, illetve 31%-os csökkenést mutat. A talaj magnézium-tartalma szintén magasnak mondható (97- 145 mg/kg). A kísérleti terület talaja tápelemekben tehát jól ellátott, a cseresznye termesztésére feltétlen alkalmas.

Vizsgálatainkat Carmen és Vera fajtájú cseresznyeültetvényben állítottuk be, amelyek telepítési rendszerét, illetve az alkalmazott kezeléseket a 2. és 3. táblázat tartalmazza. Kezelésenként és fajtánként 5-5 azonos kondíciójú és habitusú, homogenitást tükröző fa került kiválasztásra, amelyeken a méréseket elvégeztük. A különböző hatóanyagú készítményeket (kalcium-ammónium-nitrát: pétisó, P2O5: szuperfoszfát, KCl: kálisó, MgO: kieserit) az első kezelésnél 2016-ban még egy időben, tavasszal juttattuk ki, majd ezt követően megosztva 2016 őszén a P, K, és Mg tartalmú trágyákat, 2017 tavaszán pedig a N-t adagoltuk ki a fák részére.  A kijuttatott műtrágyákat valamennyi esetben sekélyen a talajba dolgoztuk (2. kép).

Eredmények

A fák törzskeresztmetszetének alakulása komplexen fejezi ki a fák vegetatív teljesítményét, azaz jól tükrözi az éves növekedési folyamatokat. A 4. táblázatban látható, hogy a 2016. év tavaszán mért, a kezelések előtti törzsvastagsághoz képest valamennyi műtrágyás kezelés hatására nagyobb mértékű törzsgyarapodás következett be a lombhullás időszakáig, mint a kontrol fák esetében. A nem trágyázott fák törzsvastagsága 32,9%-kal nőtt, míg a kezelteké 39,5-50,1%-kal. A legnagyobb növekedést azok a fák mutatták, amelyek valamennyi műtrágyát (N+P+K+Mg) megkapták. A kontrol fák törzse annak ellenére vastagodott a legkisebb mértékben, hogy (nagyobb mértékű fagykár miatt) jelentősen kisebb terméshozamokat produkáltak (5. táblázat). A fajlagos, azaz a törzsvastagsághoz viszonyított termésadatok tekintetében az látható, hogy a kezelt fák nagyságrendileg azonos mennyiséget teremtek, míg a kontrol fák értékei ezektől jóval elmaradnak. A gyümölcsméretekben ennek ellenére nem mutatkozott különbség utóbbiak javára, a trágyázott fákhoz hasonlóan átlagosan 26 mm-es gyümölcsöt teremtek (3. kép). Az alkalmazott műtrágyák tehát az ötéves korú fákon már egy vegetációs időszak alatt egyértelműen segítették a növekedési folyamatokat, a termésteljesítményre viszont érthetően még kisebb hatásuk volt. Érdekes, hogy egy csapadékban gazdag évben (720 mm) és tápanyagban jól ellátott talajon is ilyen mértékben megmutatkozik a műtrágyák serkentő hatása. 

A Carmen cseresznyefajta esetében vizsgáltuk a gyümölcsök beltartalmi mutatóit, érésmenetét, valamint a lombozat elemtartalmát is (6. és 7. táblázat). Kezelésenként 100 db gyümölcsminta eredményei alapján valamennyi műtrágyás kezelés mérsékelte a gyümölcsök szárazanyag-, illetve cukortartalmát. A kezelések sorrendjében a szárazanyag-tartalomnál ez a csökkenés 17,7%, 11,7% és 19,5% mértékű, míg a cukortartalomnál 14,7%, 11,0% és 17,1%. Ez valószínűleg a nitrogén hatásának tulajdonítható, az erősebb növekedés ugyanis hígulást, illetve vontatottabb érést eredményezhetett.  A kontrol fák gyümölcsének magasabb szárazanyag-tartalma a különböző kezelések egyidejű szüretének is a következménye. Továbbá egyértelműen látszott az – bár eszköz hiányában ezt igazolni nem tudtuk – hogy a káliumot is tartalmazó kezeléseknél jobb volt a gyümölcsök színeződése, mint a többi kezelésnél, ami elsősorban a színmélységben mutatkozott meg (4. kép).

A levelek tápelem-tartalmának tekintetében a leglátványosabb változás a káliumnál jelentkezett, miszerint az egyes kezelések 12-68%-kal magasabb értékeket eredményeztek. A nitrogén és foszfor-tartalom változása kis mértékű, tendenciát nem mutat, míg a magnézium-tartalom változása a várakozásokkal ellentétes, aminek tisztázása a továbbiak feladata.

Vizsgálataink során egy többéves tartamkísérletet indítottunk útjára a 2016. évben, amelynek már az első évében mutatkoztak értékelhető részeredmények. Természetesen a teljes körű, az egyes évjáratok sajátosságait is figyelembe vevő komplex értékeléshez hosszabb távú adatok szükségesek.

 

Dr. Csihon Ádám
Dr. Gonda István
Debreceni Egyetem
Kertészettudományi Intézet