A takácsatka-félék gyümölcsültetvényeinkben okozott nagymértékű kártételével hívják fel magukra a növénytermesztők és növényvédelmi szakemberek figyelmét évről-évre (1. ábra). A kiváló hatékonyságú atkaölő szerek felhasználása sem jelent olykor biztos védelmet e kártevők ellen, amennyiben nem vesszük figyelembe a takácsatkák életmódjának, tulajdonságaiknak minden aspektusát. Most röviden vegyük sorra azokat a tényezőket, amelyeknek ismerete nélkülözhetetlen a takácsatkák elleni sikeres védekezés megtervezésében.
1. Hasznos tudást adhat olykor az atkafajszaporodás biológiájának néhány részlete. A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) 1 nemzedékének kifejlődése során a népességének egyedszámát 9–15-szörösére képes növelni laboratóriumi körülmények közt. Ezen túl az is ismert, hogy a faj egy nemzedékének kifejlődési ideje hőmérséklettől függően 12–28 nap. Ezek alapján azt állíthatjuk, hogy a közönséges takácsatka a nyári nagy melegben két hét alatt megtízszerezi, egy hónap alatt megszázszorozza egyedszámát. Ha nincsen sok természetes ellensége adott helyen, akkor a szaporodásának ilyen mértéke rendszeresen be is következik.
2. A közönséges takácsatka (2. ábra) lágyszárú növényeken is tenyészik, így akár az ültetvényekben előforduló gyomokon is. Számos kutatási eredmény azt láttatja, hogy a gyümölcsültetvényekben a fák levelein kialakuló takácsatka-egyedsűrűséget jobban befolyásolja a T. urticae lombkoronába vándorlása, mint akár a ragadozóatkák tevékenysége, vagy maga az időjárás. Régóta tudjuk, hogy a gyomok nagyfokú károsodása, a hőség, a szárazság a takácsatkákat vándorlásra készteti. Ezt a vándorlást ugyanakkor a gyomirtással is elindíthatjuk. Általánosságban azt nem jelenthetjük ki, hogy a gyomosodás, illetve a sorköz füvesítése eleve megnöveli a takácsatka-veszélyt, ugyanis az egyes gyomfajok eltérő mértékben kínálnak élőhelyet a közönséges takácsatka számára. Ebből a szempontból a legveszélyesebb gyomok a szulák-félék(Convolvulus), a here-félék (Trifolium), a kakaslábfű (Echinocloa), az ujjasmuhar(Digitaria) és a selyemmályva (Asclepias) fajok, ezeken szaporodik el leginkább a közönséges takácsatka.

3. Rezisztencia kialakításában a világ összes ízeltlábú faja közt első helyen a T. urticae, kilencedik helyen pedig a P. ulmi áll. Ennél talán nem is kell többet tudni ahhoz, hogy a rezisztencia kialakításának esélyét ne kicsinyeljük le. Nem véletlen az sem, hogy az atkaölő szereket forgalmazók az engedélyokiratokban korlátozzák az évenkénti felhasználási lehetőségek számát, általában 1–2 alkalomra. Ennek betartása tehát közös érdeke a mezőgazdaságban közreműködőknek.
4. Egyes atkaölő szerekkel szembeni rezisztencia akkor alakul ki, ha állókultúráinkban éveken át ugyanazt az atkaölő hatóanyagot használjuk, évente több alkalommal is. A rezisztencia megelőzése érdekében tehát mindenképpen váltogassuk az atkák ellen felhasznált termékeket. A jelenleg engedélyezett atkaölő szereink között nincsen olyan hatóanyagú, amely a növénybe felszívódva, az edénynyalábok segítségével szállítva a növény azon részeibe is eljutna, amelynek felülete nem lett kezelve. Tehát a megfelelő permetlé-mennyiség megválasztása, ezáltal pedig a tökéletes fedettség elérése elengedhetetlen feltétele az eredményes védekezésnek. Olyan atkaölő szerünk sincsen, amely egyszerre minden fejlődési alakot pusztítja, így tehát a hatóanyag hatásspektrumának ismerete is szerepet játszhat a kiválasztásánál.
5. Az atkaölő szerek felhasználása során nem térhetünk el az engedély-okiratokban megfogalmazottaktól. A hazai szabályozás azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy adott gyümölcskultúra termesztése különböző művelésmódokban folyik. Sőt, még azonos művelésmód esetén is jelentős eltérések lehetnek a növényállomány méretében. A lombkorona méretét, vagyis a lombtömeget tekintve egyáltalán nem jelentéktelen különbségek adódhatnak ennek következtében a növényállományok közt. Jelenleg tehát akinek egy hektárra vetítve kisebb méretű növényállománya van, az töményebb, akinek nagyobb növényállománya van, az hígabb koncentrációjú permetlével próbálja ugyanazt a hatást elérni, persze eredménytelenül. Az atkaölő szerek dózisának megállapításakor ezt a jelenséget nem vették figyelembe,mindegyik szer területalapon mérendő, sok esetben még egy intervallum sem áll rendelkezésre a helyes dózis megválasztásához. Sokkal célszerűbb volna a dózist a hatékony koncentráció szerint ajánlani, így a tökéletes fedettséghez szükséges permetlé-mennyiség alapján adagolnánk a terméket.
6. A takácsatkák elleni sikeres védekezésben a legfontosabb tényező a kártevő egyedszámának nyomon követése. Rendszeres, a vegetációs periódusban mintegy kétheti rendszerességgel történő levélmintavétel, és ennek értékelése lehet az egyedüli biztos pont a beavatkozás szükségességének megállapításában. Az értékeléshez néhány támpont:
– A védekezési küszöbérték levelenkénti 5 egyed előfordulásakor adódik. Ehhez nem csupán a mozgó alakokat, hanem a tojásokat is szükséges beleszámítani. A takácsatkák átlagos levelenkénti egyedszámának meghatározásához a gyümölcsültetvényből, vagy egy részéből legalább 50 levelet kell átnézni mikroszkóp segítségével, ugyanis a közönséges takácsatka – főképpen elszaporodása kezdetén – kolóniákban él.
– A védekezés szükségességének megállapításához, és legfőképp a tömegszaporodás előrejelzésére használhatunk más paramétert is, az elterjedtséget. Amennyiben az elterjedtség eléri, vagy meghaladja az 50%-ot, azaz a levelek több mint felén már megjelentek az atkák, készülni kell a tömegszaporodásra és az atkaölő szeres beavatkozásra. Ha a kártevő ennél csupán csak kisebb mértékben terjedt szét az ültetvényben, akkor elkerülhető a kezelés. A nagymértékű elterjedtség tehát szoros összefüggésben van az egyedszám erős növekedésével, azonban némileg megelőzi azt.

Amennyiben a kárkép kialakulásakor döntünk az atkaölő szeres permetezésről, akkor már elkésett a beavatkozás, és bizonyosan nem hozza meg a várt eredményt.

Összefoglalva tehát azt állíthatjuk, hogy csakis a takácsatkák népességének folyamatos megfigyelése lehet az alapja a sikeres védekezésnek.

Szabó Árpád, PhD
Szent István Egyetem
Rovartani Tanszék