A növényházi zöldségtermesztés folyamatos kihívásoknak néz elébe. Az utóbbi években megjelent új károsítók mellett a már régóta ismert kórokozókra és kártevőkre is folyamatosan figyelni kell. Belgiumban a Sint-Katalijne-Waver-i kutató állomáson holland és belga kutatók, szakértők, termelők szakmai napon vitatták meg a legfrissebb kutatási és szakmai eredményeket. Az alábbiakban összefoglaljuk a szakmai nap fontosabb tanúságait.

Mycosphaerella a kígyóuborkában

Ezt a kórokozót évek óta vizsgálják a Wageningeni Egyetem Növényházi Kutató Állomásán. A kórokozó nemcsak uborkában, hanem káposztában is előfordul. 2010-ben Hollandiában hatalmas károkat okozott a kígyóuborka termelőknek, becslések szerint a terméscsökkenés miatt 6 millió Euró kár keletkezett. A Mycosphaerella az uborka levelét, a szárát és a termését is fertőzheti, feltűnő léziókat okoz a levél szélén vagy közepén. Az első tünetek nagyon apró, világos pontokként jelennek meg. A száron a fertőzés barna vagy szürke foltok formájában látható. A levél és szárfertőzés nem jelentene nagyon nagy problémát, a termésfertőzés azonban termésrothadást okoz. A Mycosophaerella három típusú spórát fejleszt: aszkospórát, konídiumot és klamidospórát; az első kettő tíz-tizennégy napig életképes. Az aszkospóra a levegőben, a konídium vízzel terjed. A klamidospóra kitartó alak, a növénymaradványokban pl. komposztban két évig is életképes marad. Maggal vagy fertőzött palántával is terjedhet. A spórák 85% relatív páratartalom felett és 18-24oC között csíráznak, ezért a fertőzési nyomás főként az éjszakai órákban nagy. Az aszkospórák a virágokat és szárat már egy-két óra alatt is képesek fertőzni. A konídiumok a friss sérüléseken és elsődleges léziókon keresztül kevesebb, mint nyolc óra alatt fertőznek. Ha a spórák jelen vannak s a körülmények kedvezőek a fertőzésre, a fertőzés biztosra vehető. Ezért elsősorban a spórák jelenlétét kell alacsony szinten tartani. A védekezésnek egyaránt irányulnia kell a gomba ellen, a növény ellenálló képességére és a megfelelő klímaszabályozásra. Erős, ellenálló növény és megfelelő klíma szükséges, különösen az éjszakai klímának van nagy jelentősége az ellenálló állomány fenntartásában.

A szárterhelés előtt meg kell akadályozni a nedvességet és páralecsapódást a növényen; az éjszakai hőmérséklet nem lehet alacsony; egyenletes átmenet kell az éjszakai és nappali hőmérséklet között (ráfűtés két órával napfelkelte előtt); a szellőzési hőmérséklet ne legyen nagyon magasan a fűtési hőmérséklet felett; megfelelő energiaernyő és árnyékoló használat; levél és virágszedés. A termésfertőzés és rothadás csökkenthető folyamatos légmozgatással. Magasabb EC (3,5) és nagyobb kalcium adag (2,5 mmol) csökkentik a fertőzés esélyét, hasonlóan a szilíciumhoz, ez utóbbi azonban függ a fajtától is. Magasabb nitrogén szint hátrányos hatású lehet. Ezen felül a virágok leszedése is egy jó higiéniai módszer. A kutatások szerint erősebb terhelésnél nagyobb az esély a fertőzésre. A gyökérnyomás szerepe ebből a szempontból még nem ismert. Mint sok más kórokozónál és kártevőnél, a Mycosphaerella esetében is a siker alapja a jó higiénia. Mivel a gyengébb növények fogékonyabbak a fertőzésre, fontos hogy a lisztharmatfertőzést és a szívogató kártevők jelenlétét megelőzzük. A spóranyomás kialakulásának megelőzése érdekében a fertőzött leveleket és növényrészeket el kell távolítani. Eszközökkel és szerszámokkal, késsel is átvihetők a spórák, ezért azokat tisztán, fertőtlenítve kell használni. Ha mégis kialakul egy nagyon erős fertőzési nyomás, kémiai vagy biológiai védekezésre kerülhet sor. Kifejlesztés alatt állnak olyan baktériumok és olajok is, amelyekkel jól lehet védekezni. A poszméhek is számításba vehetők, mint antagonista szervezetek kijuttatói (lásd Flying Doctors). Az erre vonatkozó kutatások folyamatban vannak a Wageningeni Egyetemen. A Mycosphaerella ellenálló fajták szelektálása jelentős nemesítési programmá vált. A kisebb virágú és hosszabb termésű fajták kevésbé tűnnek fogékonynak. A generatívabb fajták kevésbé fogékonyak, mint a vegetatív fajták. Jelenleg a termelők még a kémiai védekezést részesítik előnyben. Jobban kellene figyelni a higiéniára és a megelőző termesztési módszerekre.

A kaliforniai paprika belső termésrothadása

A paprika belső termésrothadása szintén nehezen megoldható probléma. Szedéskor kívülről gyakran nem is láthatók tünetek, de tároláskor, értékesítéskor megjelenik a rothadás. Ilyenkor a paprika héján kicsi lágy besüppedő foltok jelennek meg. A termést kettévágva a belső termésfalon vagy magházon, vagy egyszerre mindkettőn látható a Fusarium micélium növekedése. Először 2000-ben észlelték a betegséget a világ több termőterületén. A belső termésrothadást különböző Fusarium gombafajok okozzák. Ha már egyszer látensen megjelenik a termésen, a gomba a termésnövekedés folyamán azonos mennyiségben megmarad. A gomba lassabban fejlődik ki a pirosra érő fajtáknál a sárgára érőkhöz viszonyítva; a nagyobb virágok nem fogékonyak; nincs kapcsolat a termésfejlődés időtartama és a termésrothadás előfordulása között. A klímaszabályozást illetően megállapították, hogy csak hőmérséklet szabályozással nem lehetséges a Fusarium-ot kordában tartani. Az energiatakarékos valamint egyenletes, azonos hőmérsékleten történő termesztés több rothadáshoz vezet. A szigorúbb higiénia sajnos nem jelent megoldást. Az elhalt termések és növénymaradványok összegyűjtése nem volt hatással a rothadás mértékére. A növénymaradványok összesöprése, a talajtakaró fólia és beton járóutak fertőtlenítése sem eredményezett kevesebb rothadást. Jelenleg még nem tudjuk, hogy miért és mikor alakul át a lappangó fertőzés rothadó tünetekké.

Bolond gyökér: egy új rejtély

A bolond, vagy kerge gyökér egy új betegség. A „bolond gyökér” a túlzott gyökérnövekedés kifejezésére szolgál, amelyet az Agrobacterium rhizogenes okoz. A baktériumot már a huszadik század elején leírták az almában. A 70-es években az Egyesült Királyságban, szabadföldi uborkában is felfedezték, néhány évig sok helyen előfordult, majd ismét eltűnt. A 90-es években ismét megjelent, ezúttal izolált termesztésben, több országban: Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, és más országokban, főleg a paradicsomban, de tojásgyümölcsöt és kígyóuborkát sem kíméli. Egy 2011-es felmérés szerint még nagyon kevés üzemben fordult elő, de 2012-ben a fertőzött üzemek száma már 25-30 %-ra nőtt. A tünetek: erős gyökérnövekedés mellett nagyon sok finom, néha felfelé, gyakran a csepegtető fölé növő gyökér, kemény gyökérlabda, kidomborodó paplan, vastag gyökerek, vastagodott gyökérnyak, vegetatív állomány, virágelrúgás, rossz virágképzés, rossz fürtképzés és megtört fürtnyél. Az Agrobacterium-mal fertőzött növények a másodlagos fertőzésekre is fogékonyabbak. A fertőzés a növényházban egyik növényről a másikra is átterjedhet, az állomány egyenetlenné és emiatt nehezen kezelhetővé válik. Az Agrobacterium a tünetek megjelenéséig sokáig, akár négy-nyolc hétig is lappangva maradhat. Gyakran az ültetés után két-három hónapig sem láthatók tünetek, ami arra utalhat, hogy a fénymennyiség és a terhelés hathat rá, de ezt még bizonyítani kell. Egyelőre csak az ismert, hogy milyen módon okozza a betegséget. A baktérium sejtplazmája egy olyan DNS-t tartalmaz, amely transzferálódhat a növény DNS-ébe, s ahol auxineket és citokinineket, növekedési hormonokat aktivál, amelyek túlzott gyökérnövekedést eredményeznek. Miért tud a baktérium ennyire hirtelen és erősen megjelenni? Mivel a baktérium a csöveken, a gyökereken stb. biofilmet képez, amely ellen nehéz védekezni. A baktérium gyorsan olyan anyagot képez, amellyel betokozza magát, amely még nehezebben elérhetővé teszi. Tehát a fertőzési forrást kell megszüntetni. Fizikailag egy finom homokszűrő, UV fertőtlenítő vagy hevítő vehető számításba, de ezek csak helyi hatással bírnak. A kémiai védekezésnél az aktív klórtartalmú készítmények, hidrogénperoxid, ECA-víz, persavak, ózonkezelés jöhet szóba. Talán a fizikai és kémiai módszerek kombinálása a legjobban elfogadható eljárás, erre a következő időszak kutatásai tudnak választ adni. Természetesen emellett több termesztéstechnikai eljárást is fejleszteni kell, mint pl. a generatív termesztés, a vízháztartás javítása, a növények ellenálló képességének javítása. A kutatásokat tovább folytatják, többek között a biofilmekre és biológiai védekezésre vonatkozóan is.

PepMV: felfedezéstől a védekezésig

A Pepino mozaik vírusra Belgiumban először 2005-ben figyeltek fel. A kutatók időközben kiderítették, hogy négy különböző rassza létezik: az eredeti Perui törzs (LP), az Európai törzs (EU) és a Chilei törzs (CH2). Kezdetben túlnyomórészt az Európai törzs volt megtalálható, ezt azonban csaknem teljesen kiszorította a CH2 törzs. Ez utóbbi mindig gyorsabban replikálódik, változik s egyre fertőzőképesebb. A Pepino mozaik vírus kártétele nagyon változó: 4 és 12% közötti hozamveszteség és 4-15%-os minőségcsökkenés miatti veszteség. A kevert fertőzések okozzák a legnagyobb károkat. Megállapították azt is, hogy a terméskiesés kisebb akkor, ha a fertőzés a szezon korai szakaszában történik. Az oltott növények ellenállóbbak, mint az oltatlan növények. A kutatók korán rájöttek, hogy csak a szigorú higiénia betartása nem kínál megoldást, ezért a kutatás az ún. keresztvédelemre irányult. A keresztvédelem azon alapul, hogy a növény kétszer nem fertőzhető meg azonos fajtájú vírussal. Ez hasonló az emberi vírus elleni oltáshoz. De ez az elv csak akkor működik, ha a vírusok nagyon hasonlítanak egymásra. Így a CH2 törzs gyenge változatú oltóanyaga védelmet nyújt a CH2 törzs minden változata ellen. A Perui törzzsel történő oltás nem jelent megoldást: ez nagyon különbözik a CH2 –től, ezért egy kevert fertőzést okozunk és fertőzési szimptómák még erősebbek lesznek. A legyengített CH2 vakcina egyébként az Európai törzs (ez már alig fordul elő) a sárga és nekrózis mutáns ellen is védelmet nyújt. Amennyiben a gyenge CH2 törzs stabil kivonatát sikerül létrehozni, a kutatói csoportnak még időre van szüksége egy olyan készítmény, oltóanyag létrehozására, amely a gyakorlatban is széleskörűen használható. Az európai regisztrációt már elindították, ez már folyamatban van. 2012 elején adtak először 120 napos engedélyt a PMV-01 jelű oltóanyag használatára paradicsom termesztésben.

Tuta absoluta és a Macrolophus

A dél-amerikai paradicsom moly 2009-ben jelent meg először, gyorsan terjedt és nagy károkat okozott a hajtatásban. A sikeres védekezéshez néhány gyakorlati tanács: figyelni és számolni, időben kihelyezni a Macrolophus pygmaeus-t, a kártevő és hasznos szervezetek közötti egyensúly megőrzése, a termesztést tisztán befejezni. Ez utóbbi a legfontosabb, mivel a T. absoluta nem pusztul ki a kultúraváltáskor. Fontos: korán helyezzük ki a M. pygmaeus-t, UV lámpák a kifejlett egyedek fogására, külön fogólapok a lámpák közelében, levelek időben történő szedése a bábokkal együtt. A M. pygmaeus nagyon hasznos általános ragadozó, amely a károsítókat, az üvegházi molytetűt, az atkákat és T. absoluta-t is kordában tartja. A vizsgálatok szerint sötét téli hónapokban is kihelyezhető. Fejlődése valójában a hőmérséklettől és táplálásától függ, nem a fénytől. Továbbá a populáció mértéke elsősorban a táplálékkínálattól és a táplálás folyamatosságától függ, kevésbé függ a kihelyezett egyedek számától.

A Proeftuin nieuws cikkét referálta
Malatinszki György