Lapunk előző számában bemutattuk az önjáró munkaállványok (1. fotó) üzemeltetésének főbb paramétereit, valamint azon tényezőket, melyek gazdasági szempontból előnyüknek vagy hátrányuknak tulajdonítható a hagyományosan alkalmazott magasított pótkocsikkal szemben. Az elemzés jelenlegi 2. részében ezen tényezők számszerűsítésére és gazdaságossági kiértékelésére törekszünk, de ezek megértése nem nélkülözheti az 1. részben leírtakat.

Összegezve, az önjáró munkaállvány legnagyobb előnye – az elemzés 1. részében bemutatottaknak megfelelően – a magasított pótkocsival szemben, hogy jelentősen alacsonyabb az üzemeltetési költsége és alkalmazásával 50%-kal nő a szedési teljesítmény, ami jelentősen csökkenti a betakarítási költséget (a számítások során azt feltételezzük, hogy mindkét gép esetében megfelelő biológiai határidőben elvégezhető a szedés). Legnagyobb hátránya viszont, hogy nagyon magas a beruházási költsége és valamivel gyengébb a szedési minőség, bár jobb a minőségmegtartási arány. Hátránya még, hogy speciális gép, és csak ezekre a műveletekre lehet használni, de legalább 20-30 hektáros terület rendelkezésre állása esetén olyan jó gépkihasználás érhető el, hogy ez a hátránya minimálissá válik. Előnyként lehet említeni azt is, hogy nagyon jól hasznosítható a jégháló építési munkáinál, azonban e tényezőt nem vettük figyelembe a kalkulációknál, mert vállalkozásonként nagyon esetleges az erre a célra való alkalmazása, illetve nem is minden évben rendszeresen vesz részt ilyen munkákban, így nehezen felszámítható a hatása.

A fenti tényezők figyelembevételével az 1. és 2. táblázatban került számszerűsítésre, hogy az önjáró munkaállványoknak milyen gazdasági előnye és hátránya van a traktor vontatású magasított pótkocsival szemben. A számításokat és az összehasonlítást mindkét – a drágább és az olcsóbb üzemeltetésű – erőgép típusra is elvégeztük. Fontos, hogy a munkavégzés költségeivel és a realizált bevétellel kapcsolatos számítások csak a 2,0 m fölötti famagasságon végzett munkákra és az innen szüretelt hozamra vonatkoznak.

Az önjáró munkaállványok gazdasági előnye /hátránya

Az 1. táblázat tartalmazza, hogy egy hektárra és a teljes 30 hektárra milyen mértékű gazdasági előnyöket és hátrányokat jelentenek a működés éveiben ezek a tényezők. Az adatok alapján egyértelmű, hogy az önjáró munkaállványoknak azon műveleteknél van nagy gazdasági előnye, melyeknek nagy a hektáronkénti gépi munka ráfordítása vagy amelyeknél jelentősen javítja a kézi munkavégzés területteljesítményét. Előbbinek az az oka, hogy az önjáró munkaállványok óránkénti üzemeltetési költsége sokkal alacsonyabb, mint az erőgépeké, utóbbi tényező pedig értelemszerűen a hektáronkénti kézi munka ráfordítás csökkentésére vezethető vissza. A legnagyobb gazdasági előny ezért a következő műveleteknél mérhető a drágább üzemeltetésű ültetvénytraktor + magasított pótkocsi gépkapcsolattal szemben (1. táblázat):
• a szedés esetében a 30 hektáros területen bő 1,0 millió Ft gazdasági előny keletkezik abból, hogy a 1,5-szeres szedési teljesítmény miatt 160,0 munkaóra/ ha értékről 106,7 munkaóra/ha-ra csökken a fatetőn végzett szedés kézi munka ráfordítása,
• a betakarítás során a teljes területen mintegy 1,4 millió Ft-tal kevesebb a gépüzemeltetési költség azáltal, hogy a gépi munka ráfordítás 40,0 munkaóra/ ha-ról 26,7 munkaóra/ha-ra csökken,
• a metszés során 900 ezer Ft-hoz közelít a keletkezett költségmegtakarítás, mivel a mintegy 12-13 munkaóra/ha gépi munkának 2418 Ft/munkaóra értékkel kisebb a gépüzemeltetési költsége. Más munkaműveletek során érdemi költségelőny nem keletkezik. A fenti tényezőkkel szemben az önjáró munkaállványok legfőbb gazdasági hátránya, hogy szedés közben jobban törik az alma (bár javul a minőségmegtartási arány), tehát jelentősen romlik a szedési minőség, amivel mintegy 52 000 Ft/ha, a teljes modellezett felületen 1 561 ezer Ft árbevétel-kiesés keletkezik. Minden befolyásoló tényező együttes hatásaként arra az eredményre juthatunk, hogy a működtetés éveiben az önjáró munkaállványok egy 30 hektáros felületen közel 1,9 millió Ft többlet cash flow-t (nyereséget) produkálnak az ültetvénytraktor + magasított pótkocsi gépkapcsolattal szemben. Ezekből kell megtérülnie a 11,7 millió Ft körüli beruházási költség többletnek.

A 2. táblázat adatai alapján látható, hogy az alacsony üzemeltetési költségű, kisteljesítményű univerzális erőgéppel végzett munka előnyei és hátrányai lényegében ugyanazok. A különbség a nagyértékű, keskeny nyomtávú ültetvény-traktorokhoz képest az, hogy óránként 540 Ft-tal alacsonyabb az üzemeltetési költsége. Ez a kézi munkák költségére értelemszerűen nem hat ki, de a gépi munkavégzés költségeit jelentősen csökkenti, így az önjáró munkaállványnak kevesebb gazdasági előnye marad ezzel az olcsóbb üzemeltetésű traktorral szemben. A befolyásoló tényezők hatásait összegezve arra juthatunk, hogy ezzel az erőgéppel szemben a 30 hektáros modellezett felületen már csak mintegy 1,0 millió Ft többlet eredményt képesek produkálni az önjáró munkaállványok, amiből a 11,7 millió Ft beruházási költségtöbbletnek meg kell térülnie.

Az önjáró munkaállvány gazdaságossága

A korábban ismertetett eredményeket összegezve kívánjuk megítélni az önjáró munkaállvány gazdaságosságát dinamikus beruházás-gazdaságossági mutatók segítségével. A beruházás-gazdaságosság ebben a speciális esetben úgy értelmezendő, hogy az önjáró munkaállvány által a működtetés éveiben realizált többlet gazdasági eredményekből kell visszatérülnie a többlet beruházási költségnek a gép 10 éves hasznos élettartama alatt. A dinamikus beruházás- gazdaságossági mutatók lényege, hogy ezek számolnak a beruházásban lekötött tőke potenciális kamatigényével. A 3. táblázatban az önjáró munkaállvány gazdaságossági mutatóit vezettük le az ültetvénytraktor + magasított pótkocsi gépkapcsolathoz viszonyítva. Beruházási támogatás mellett a gép beszerzése megtérül az 5. évben, nagyon jónak mondható 21% körüli tőkearányos jövedelmezőség mellett. Tisztán saját forrásból végrehajtva a beruházást már csak 8. éves megtérüléssel számolhatunk. Megállapítható, hogy ebben a verzióban a beruházás gazdaságossági viszonyai jók, illetve elfogadhatóak.

Nagyon fontos kalkulációs peremfeltétel viszont az, hogy ebben az esetben közel optimális körülményeket feltételeztünk, különös tekintettel a közel maximális (30 ha) gépkihasználásra. Azonban az – itt nem részletezett – érzékenységvizsgálatok eredményeiből kiderül, hogy a beruházás gazdaságossága negatívba megy át, ha a művelt terület 25,3 ha alá csökken (támogatás nélkül), de még beruházási támogatás mellett is legalább 16,5 ha ültetvényfelületre van szükség a rentábilis üzemeltetéshez. Vagyis a gép gazdaságos üzemeltetése szinte lehetetlen hozzávetőlegesen 20-25 ha-os üzemméretek alatt. A 4. táblázatban az alacsonyabb üzemeltetési költségű univerzális traktorral való összehasonlítás eredményeit látjuk. Egyértelműen megállapítható, hogy ezzel összevetve gyakorlatilag minden tekintetben teljesen gazdaságtalan a beruházás: nem térül meg még beruházási támogatások mellett sem. Esetleg beruházási támogatás mellett, optimális üzemelési körülmények között érhetünk el a 10 évhez közelítő megtérülési időt.

Összegzés

Az eredmények alapján összességében megállapítható, hogy az önjáró munkaállványok beszerzése hazai körülmények között többnyire nem tekinthető gazdaságos beruházásnak. A maximális területen (kb. 30 ha) kihasználva, magas üzemeltetési költségű gépek kiváltására használva és „drága munkaerővel” dolgozva egyes vállalkozásoknál lehet gazdaságos beruházás, de az esetek nagyobb részében – a hazai munkabérek mellett – nem mutat kedvező megtérülési viszonyokat. A 15-25 hektárt el nem érő ültetvényméret alatt pedig szinte semmilyen körülmények között nem lehet gazdaságos működést elképzelni. A munkabérek növekedésével a gazdaságosság megítélése valamelyest javulni fog, nyugat-európai szintű munkabér-költségek mellett (2 500-3 000 Ft/m.óra) pedig az esetek többségében gazdaságos beruházássá válik.

Dr. Szabó Viktor
ügyvezető igazgató
Dr. Apáti Ferenc
egyetemi docens