A szuperintenzív almaültetvényekben Nyugat-Európában egyre gyakrabban alkalmaznak ún. önjáró munkaállványokat (1. fotó), melyek elvileg a kézzel végzett munkaműveleteket jelentős részben képesek meggyorsítani. Ezek a műveletek elsősorban a szedés és a metszés, de jól hasznosítható a kézi termésritkítás, valamint elengedhetetlen a jégháló nyitása és zárása folyamán. Különösen igaz ez a földről már nem művelhető, 2,0 m fölötti famagasságra. Az újonnan létesített intenzív ültetvényekben azonban már többnyire 3,0–4,0 méter közötti famagasságot alkalmaznak, így a kézi munkák harmada vagy fele nem végezhető egyszerűen földről. Az önjáró munkaállványok alkalmazásának és ezzel a kézi munkák hatékonyság-növelésének különösen nagy jelentősége van a nyugat-európai országokban abból a szempontból, hogy az átlagos órabérköltség meghaladja a 2 000–2 500 Ftot. Ezáltal a gyorsabb munkavégzés révén, és amiatt, hogy nem szükséges hozzá gépkezelő, nagyon sok pénz takarítható meg, ami a gépek magas beruházási költsége (8- 14 millió Ft) miatt kiemelten fontos tényező a megtérülés szempontjából.

Az utóbbi években már Magyarországra is bekerült néhány ilyen gép. Az önjáró munkaállványok hazai alkalmazásának gazdaságossága azonban jelenleg is eléggé vitatott, mert nálunk jóval alacsonyabbak a munkabérek, amit a gép részben „kivált”. Gazdaságossági számítások a hazai viszonyokra eddig még nem készültek. Jelen elemzésben ezért arra vállalkozunk, hogy gyakorlati adatgyűjtésre alapozva rendszerezzük az önjáró munkaállványok alkalmazásával járó előnyöket és hátrányokat, megítélve ezek gazdasági kihatásait is, melyek révén megítélhető a gépbeszerzés gazdaságossága.

A számítások peremfeltételei

A gépbeszerzés gazdaságosságát jelentős részben az határozza meg, hogy milyen típusú és mekkora áruértéket termelő ültetvényben, mekkora területen és milyen költséggel járó kézi munkák kiváltására, illetve csökkentésére használjuk a gépet. Az erre vonatkozó alapadatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze. A kalkuláció peremfeltételeit egy szuperintenzív ültetvény képezi. Ezt a 3,5 méteres famagasság, a 3,25 x 1,0 m térállás (3 076 fa/ha tőszám) és sokéves átlagban 60 t/ ha körüli terméshozam jellemzi, melyből mintegy 20,0 t/ha termés a 2,0 m fölötti famagasságon („fatetőn”) keletkezik. A megtermelt alma 95%-ban étkezési minőségű. Fontos peremfeltétel, hogy a gépet átlagosan 30 hektáron tudjuk kihasználni, mely ugyan munkaműveletenként ettől kisebb mértékben felfelé és lefelé is eltérhet, de az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján átlagosnak elfogadható érték. Ez egyúttal a gép gazdaságossága szempontjából egy pozitív kiindulási alapot jelent, mert ennél sokkal nagyobb területen potenciálisan nem tudjuk működtetni. Az alma értékesítési átlagára az étkezési minőségű termék esetében mintegy 69 Ft/kg, az ipari almára vonatkozóan 22 Ft/ kg. Fontos tényező még, hogy a döntően alkalmi munkaerő által végzett szedés átlagos órabér-költsége 650 Ft/munkaóra, míg a többi munkát (metszés, termésritkítás, hálónyitás és -zárás) állandó munkaerő végzi, átlagosan 1 500 Ft/munkaóra költségen.

Ezek azok a főbb paraméterek, melyek meghatározzák a 2,0 m-es famagasság fölött végzett munka hatékonyságát és gazdasági értékét, ezért más tényezők felsorolására nem törekszünk. Az önjáró munkaállványok gazdaságossági számításai során kulcskérdés a viszonyítási alap, vagyis az, hogy mihez képest nézzük a gép beszerzésének és üzemeltetésének költségeit, valamint az elvégzett kézi munka során keletkező többletköltséget vagy költségmegtakarítást, illetve az áruértékben bekövetkező esetleges változásokat. A viszonyítási alap – a termelés gyakorlatában alkalmazott módszerekből kifolyólag – az, hogy önjáró munkaállvány beszerzése helyett a „fatető” művelésére alkalmas magasított pótkocsit állítanak elő (2. fotó), melyet egy már meglévő traktor vontat, így utóbbinak plusz beruházási költsége nincs. A traktor + magasított pótkocsi esetében két esetre is elvégeztük a kalkulációkat. Az egyik esetben egy keskeny nyomtávú, közel 9,0 millió Ft értékű és relatíve magas üzemeltetési költségű erőgép („ültetvénytraktor”) végzi a vontatást, míg a másik esetben egy olcsó, kisteljesítményű (25–35 LE), alacsony üzemeltetési költségű, használt „univerzális erőgép”. Az önjáró munkaállvány számára nyilvánvalóan az a kedvezőbb a gazdaságosság megítélése szempontjából, ha egy magasabb üzemeltetési költségű géppel „versenyeztetjük”, mert így nagyobb költségmegtakarítás érhető el vele. Ennél fogva a kedvezőbb gazdaságossági mutatókat „borítékolhatóan” az ültetvénytraktorral való összehasonlítás során fogjuk kapni, míg a kedvezőtlenebb eredményt a kisteljesítményű univerzális erőgéppel való összehasonlítás fogja adni.

Az önjáró munkaállványok gazdasági előnyei és hátrányai

Az önjáró munkaállványok gazdasági előnyei és hátrányai néhány tényezőben jelennek meg a gazdálkodás során (2. táblázat). Ezek a tényezők a beruházási költség, az üzemeltetési költség, a 2,0 m famagasság fölött végzett szedési, metszési és termésritkítási munkák, valamint a jégháló nyitásával és zárásával összefüggő feladatok. Az önjáró munkaállvány – a 2. táblázatban megadottak szerint – az alábbi előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik a magasított pótkocsihoz képest: – A beruházási költsége jóval magasabb, tekintettel arra, hogy egy 12,5 millió Ft bekerülési értékű gépről van szó. Ezzel szemben a magasított pótkocsi átalakítási költsége mindössze kb. 800 ezer Ft (ez esetben az erőgép beszerzése nem plusz beruházási költség, mert már eleve rendelkezésre áll). – Az önjáró munkaállványok munkaóránkénti üzemeltetési költsége jóval alacsonyabb, mindössze 282 Ft/m.óra, az ültetvénytraktor 2 700 Ft/m.óra és az univerzális kisteljesítményű traktor 2 160 Ft/m.óra üzemeltetési költségével szemben. A nagyon nagy különbség oka 80–90%-ban az, hogy az önjáró munkaállványokra nem kell külön gépkezelő (traktoros), akinek az óránkénti munkabér- költsége 1 800 Ft.

Továbbá a munkaállványok üzemanyag-fogyasztása is jóval alacsonyabb, a javítási-karbantartási költségei az alacsony fenntartási költségű, kisteljesítményű univerzális traktorokkal hozzávetőlegesen egy szinten vannak, míg az ültetvénytraktorétól hosszú távon jóval olcsóbb. – A szedési teljesítmény a munkaállvány használatával jóval magasabb, mert automatizáltabb munkavégzést tesz lehetővé, és soha nem kell megállnia szüret közben, mert a megtelt tartályládákat automatikusan lerakja maga mögött, az üres ládákkal való kiszolgálása pedig folyamatosan végezhető. Ehhez a munkaművelethez kapcsolódó hátrány, hogy jobban töri az almát (csápok hordják a tartályládába, nem a munkás teszi közvetlenül bele), így az egyébként megtermett 95% étkezési alma hányadnak csak kb. a 90%-a takarítható be étkezési minőségben. Ugyanez a szám a magasított pótkocsi abszolút manuális szedésénél 99% körüli is lehet. Ugyanakkor a munkaállványnál kedvezőbb a minőségmegtartási arány (98%), vagyis az étkezési almának mindössze 2%-át rakják helytelenül az ipari minőséget tartalmazó tartályládába.

A magasított pótkocsinál ez a tévesztési arány a kalkulációkban 5%. Ezek az adatok gyakorlati tapasztalatokon alapszanak, és a munkaszervezés módjától is függnek, így értelemszerűen nem vonatkoztathatók egyetemlegesen minden termelő vállalkozásra. A metszés, termésritkítás műveletében és a jéghálóval végzett munkák során érdemi teljesítménykülönbség nincs a két gép között. Itt a munkaállvány előnye csak annyi, hogy kb. ugyanannyi munkaidő-felhasználás mellett, de alacsonyabb üzemeltetési költségen működik. Az eddigiekben bemutatott adatokra és összefüggésekre alapozó gazdaságossági elemzést Lapunk következő számában jelentetjük meg.

Dr. Szabó Viktor, ügyvezető igazgató
Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens