Az elmúlt években Magyarországon a sárgarépa termesztőfelülete arányaiban nem változott, 1 200-1 400 ha között stagnál. A megtermesztett áru jelentős része mosva kerül a piacra, azonban ipari feldolgozása is jelentős. A konzerv- és hűtőipari felhasználásán túl szárítmányként is közkedvelt alapanyag. Az elmúlt években az ivólevek gyártásában is előszeretettel alkalmazzák, továbbá a saláta keverékekben csíkozva is kezd megjelenni.
Az elmúlt években a zöldségtermesztési szektorban a kézi munkaerő hiánya egyre nagyobb, a munkabérek egyre magasabbak, azonban a frisspiaci felvásárlási árak szinte alig változnak. Mivel a feldolgozó ipar részére termelt sárgarépa technológiája teljesen gépesíthető, így csökkenthető egy hektár termelési költsége és munka-erőigénye.
A feldolgozásra szánt áru termesztése során nagy hangsúlyt kell fektetni a fajtaválasztásra. Felhasználástól függetlenül hosszú tenyészidejű (130-160 nap) fajtákat alkalmaznak. Konzerv-és hűtőipari feldolgozásra a széles vállú, tompa végű, magas karotintartalommal rendelkező fajták (Nanti, Berlikum típus) választása javasolt, amelyek gyökerei nem hajlamosak repedésre és törésnek is jól ellenállnak. A piacon már rendelkezésre állnak zöldfejűségre kevésbé hajlamos, erős lombozatú fajták, amelyek tovább növelhetik a termésátlagot. A szárítmányként feldolgozott árunál hegyben végződő, magas színanyag tartalmú és nagyobb szárazanyag tartalommal rendelkező fajták (Flakker típus) használata kedvezőbb, mivel ezek a feldolgozás során is megőr-zik élénk narancssárga színüket.
Ipari feldolgozású sárgarépát középkötött, kötött talajon érdemes termeszteni. Az ilyen talajú területeknek jobb a víztartó képessége és a tápanyag-ellátottsága is. Száraz kötött talajon nagyobb esélye van az elágazó gyökerek fejlődésének. Vizigényét tekintve a közepes, egyenletes vízellátottságot igénylő zöldségfajok közé sorolhatjuk. Mivel az öntözés nélküli termesztés nagy kockázatokkal jár, ezért a tenyészidő során 120-150 mm vízutánpótlást kell biztosítani. A makrotápelemek közül a kálium-igénye jelentős, amely a gyökerek minőségi paramétereire gyakorol hatást. Ezen felül szerepet játszik a növények betegségekkel szembeni ellenállóságának fokozásában is. A nitrogén a termésmennyiség növelésére hat kedvezően, azonban a nitrát felhalmozódásra figyelni kell. Hidegtűrő növényként a magvak csírázása már 4-5oC fokon elindul, a tenyészidőszak végén gyökerei az őszi fagyokat jól tűrik. A tenyészidőszak során elszenvedett hidegstressz hatására a növények magszárba mennek és a gyökér növekedése leáll. A sárgarépa az árnyékot jól tűri, fényszegény körülmények között azonban a lombja gyengébb lehet. A fény-nek káros hatása akkor jelentkezik, amikor a gyökerek feje kiáll a talajból és a válli rész elszíneződik, ezzel terméskiesést okozva.
A monokultúrát a sárgarépa nem tűri, továbbá termesztése során ügyelni kell arra, hogy előveteménye korán lekerüljön, hogy az őszi mélyszántást időben el lehessen végezni. A szántóföldi kultúrák közül a kukorica és a napraforgó nem jó előveteménye, előbbi túl nagy szármaradványt hagy maga után a területen és a bomláshoz nitrogént von el a talajból, utóbbi talajzsaroló tulajdonsága miatt nem javasolt. Amennyiben kukorica az elővetemény, úgy a szárzúzás után 1-2 menetben javasolt a területet nehéz tárcsával átjárni.
Az elővetemény lekerülése után ügyelni kell a tarló gyommentesen tartására, ezzel egy időben fontos a nyári csapadék megőrzése. A sárgarépa esetében az őszi mélyszántást legalább 35 cm mélyen érdemes végezni, továbbá 3-4 évente a területek altalaj lazítása is ajánlott. A szántás elmunkálására tavasszal kerül sor simító-henger kombinációjával. Az ipari célú termesztésben egyre jobban a bakhátas termesztés kezd elterjedni (1. kép).
Ennek oka az, hogy a bakhát a gyökerek számára kedvező feltételeket biztosít, könnyen felmelegszik, a növények hosszabb és egyenesebb gyökeret fejlesztenek és a betakarítás is könnyebbé válik. A mai gyakorlatban a tápanyag kijuttatása tavasszal a bakhátak kihúzása előtt történik, ezáltal a tápelemek a növények közelében koncentráltan helyezkednek el. Bakhátas technológiában a két bakhát gerinc távolsága általában 75 cm, amelyet 50 cm-re lehet csökkenteni, magassága 25 cm, illetve 10-15 cm A bakhát húzás alkalmával ügyelni kell arra, hogy a bakhátak megfelelően tömörítettek legyenek, ahhoz hogy a magvetést precízen el lehessen végezni.
A sárgarépa szaporítása állandó helyre vetéssel történik, amelyhez elengedhetetlen a jó minőségű és magas csírázási százalékkal rendelkező fémzárolt vetőmag. A vetőmagkezelési eljárás során elengedhetetlen a magok koptatása, mivel a magon lévő apró kapaszkodó szőrképletek megnehezíthetik a vetést. A bakhátakra általában ikersorban történik a vetés. A vetés mélysége függ a talaj vízellátottságától. Ügyelni kell a vetőgép beállítására is, ahhoz, hogy egyenletes vetésmélységet érjünk el, a vetőelemek vízszintezését el kell végezni. Ha a magvak nem ugyanolyan mélyre kerülnek, a csírázás elhúzódik és a kezdeti vegyszeres gyomirtás is sikertelen lesz. Ügyelni kell a vetés időpontjának megválasztására is, a kora áprilisi fagyok megtizedelhetik az állományokat, ezért a vetést érdemes március 20-a után végez-ni. A feldolgozó ipar számára hektáronként 0,8-1,0 millió szemet vetnek, ez fele a friss piacra szánt sárgarépa vetőmag mennyiségének.
Vetés után közvetlenül kerül sor az első gyomírtó permetezésre egy- és kétszikű gyomok ellen, majd – ha csapadék nem várható – 20 mm kelesztő öntözésben kell a területet részesíteni. Az öntözés lineár öntözőberendezésekkel végezhető, amelyre mikroszórófejek felszerelése ajánlott, hogy minél kisebb cseppekben tudjunk öntözni. Az öntözést addig célszerű végezni, amíg a sorok ki nem sorolnak. A tenyészidőszak során a természetes csapadékot és a talaj víztartó képességét figyelembe véve érdemes további öntözéseket tervezni 30-40 mm-es normákkal az intenzív növekedés végéig. A bakhátak egyik hátránya, hogy az öntözések során a talaj lemosódhat, ilyenkor a talaj visszatöltögetésére is szükség lehet. A sárgarépa laza talajban könnyen fejleszt gyökeret, azonban egyes fajták hajlamosak arra is, hogyha a gyökerük eléri a bakhát alját kinyomják magukat a bakhátból. Ha a növények feji része elszíneződik, azzal csökken a termés minősége. Ennek kiküszöbölésére a tenyészidő során töltögető kapákkal felszerelt rotációs kultivátorozást végezhetünk. A töltögető kapákat az alapján lehet állítani, hogy mennyire szeretnénk feltölteni a bakhátat, mennyire nőttek ki a gyökerek a bakhátból, milyen fenológiai fázisban vannak a növények. A kezdeti időben a kapák össze vannak húzva, majd az ismételt kultivátorozások alkalmával lehet őket egyre inkább széthúzni. Fontos odafigyelni arra, hogy a gyökérnyaki részhez töltsük fel a földet. A bakhátak töltögetése után annak érdekében, hogy a területet gyommentesen tartsuk, kézi kapálást végeztethetünk.
Ahhoz hogy, a gyökerek jól fejlődjenek, nagy odafigyelést kell fektetni a lomb védelmére. A gyökérzöldségek esetében a szeptóriás és alternáriás levélfoltosság és a lisztharmat okozhat gondot a termesztésben. Légzsákkal felszerelt permetező gépek segítségével apró cseppekben juttathatjuk ki az azoxistrobin+difenokonazol hatóanyag-tartalmú növényvédő szereket. A permetezés során érdemes tapadásfokozót alkalmazni, hogy a viaszos levelek fonákán és színén is jól megtapadjon a permetlé. Az ipari sárgarépa termesztése során a növényeket károsító kártevőkkel szemben a védekezés elhanyagolható.
A betakarítás október végétől kezdődik a feldolgozó üzemek igényei szerint, az első osztályú gyökerek legalább 5 cm átmérőjűek, míg a másodosztályba a 4 cm átmérőt meghaladó répatestek tartoznak. Olyan esetben, ha a hűtőüzem korong ter-méket állít elő a felszedés augusztus elején történik, ekkor a 2-3 cm átmérőjű gyökerek a kívánatosak. A betakarítás teljesen gépesített, első menetben a gyökerek fejét vágják le, mivel a feldolgozó üzemek így fogadják az árut, második menetben pedig ásó rendszerű betakarító gépekkel történik a felszedés (2. kép).
Ha túl nedves a terület ahonnan a répát betakarítjuk, úgy azzal is kell számolni, hogy több talaj kerül az áruval a feldolgozóüzembe. A szállításoknál ügyelni kell arra is, hogy csak akkora mennyiség kerüljön felszedésre, amelyet az üzem fogadni képes, mivel a hosszú ideig halmokban tárolt áru veszít súlyából, ezzel veszteséget okozva. Az elmúlt években a felvásárlási árak nem igazán változtak, így ahhoz hogy gazdaságosan lehessen sárgarépát előállítani, a termésátlagnak el kell érnie a 60 t/ha-t. Egyes üzemek képesek 90-100 t/ha termésátlagokat is elérni.
Szerző:
Birkás Zita
PhD hallgató
Szent István Egyetem Zöldség-és
Gombatermesztési Tanszék
