A cseresznyelégy jónéhány éve a cseresznye és a meggy meghatározó kártevője, amely ellen egyes években meglehetősen nehéz a védekezés, különös tekintettel az engedélyezett növényvédő szerek egyre szűkebb körére. Az Európában őshonos európai cseresznyelégy (Rhagoletiscerasi) a cseresznye fő károsítója. Újabban azonban már az amerikai keleti cseresznyelegyet (Rhagoletiscingulata) is megfigyelték Európa különböző termőhelyein. Az eddigi saját megfigyelések és tapasztalatok szerint ez az új faj elsősorban a késői érésű cseresznyefajtáknál, és különösen a meggynél okoz károkat.

A releváns cseresznyelégy fajok

Minden amerikai cseresznyelégy faj eredetileg Észak-Amerikában őshonos. A következő fajokat különböztetjük meg ezen belül:
Rhagoletis fausta (Osten Sacken), fekete cseresznyelégynek nevezik, jelenleg csak Kanadában, illetve az észak-amerikai kontinens észak-keleti és észak-nyugati részén fordul elő.
Rhagoletis indifferens (Curran), „hazájában“ nyugati cseresznyelégy a neve, Nyugat- Kanadában és Észak-Amerika északnyugati részén elterjedt, számos esetben első megtaláláskor a cseresznyelegyet ezzel a fajjal azonosították, de valójában a Rhagoletis cingulata fajról volt szó.
Rhagoletis cingulata (Loew), vagy ottani nevén keleti cseresznyelégy (Európában amerikai cseresznyelégynek nevezik), eredendően Kanadában és Észak-Amerika keleti partján volt elterjedt, de ma már Európában is. Az eredeti észak-amerikai elterjedési területeiken ezek a cseresznyelégy-fajok a cseresznye- és meggytermesztés jelentős kártevőinek számítanak.

Az 1. táblázatban szereplő cseresznyelégyfajok közül Európában eddig csak a Rhagoletis cingulata fajt sikerült kimutatni. Kezdetben még csak néhány egyedet találtak az amerikai cseresznyelégyből, időközben azonban egyes régiókban már rendszeres és erőteljes fellépése vált jellemzővé. Megjelenése által potenciális károsítási kockázatot jelent a késői érésű cseresznyefajták és az összes meggyfajta esetében.

Az amerikai keleti cseresznyelégy jellemzése

Az amerikai keleti cseresznyelégy faj egyedei 4-5 mm hosszúak (1. fotó). Feje sárgásbarna, tora a szárnyak tövénél sárga. Szárnya fekete foltos. A potroh is fekete, de egyes példányoknál a szelvények hátsó pereme sárgás árnyalatú. A pajzsocska (scutellum, scutulum) fehéres, a mell, mellvért (thorax) fekete színű sárga foltokkal. A lábszárak (tibia) sárgás színűek, a szárnyakon keresztirányú fekete sávok láthatók. Az európai és az amerikai cseresznyelégy megkülönböztetésére a szárnyak sávozottságát használjuk. Míg az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) fajnál egy lerövidült kis fekete sáv található a szárny befelé eső részén a hosszú fekete sávok között, addig ez a rövid fekete sáv az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) esetében a szárny külső csúcsi részére (peremére) esik, amely ráadásul gyakran össze is folyik a hosszú keresztirányú fekete sávokkal. A lárva kb. 6 mm hosszú, nyű, sárgás-fehér színű. Az európai és az amerikai keleti cseresnyelégy főbb jellemzőit és megkülönböztetésükre használható főbb jegyeket a 2. táblázatban foglaltuk össze.

Életmód

Az amerikai keleti cseresznyelégy (1 és 2. fotó) kora nyáron kel, mintegy 3-4 héttel később, mint az európai cseresznyelégy. Az érési táplálkozás és párosodás után a nőstény 300-400 petét rak le a gyümölcshéj alá. Elsősorban június végétől veszélyezteti a cseresznyét, vagyis a ‘Germersdorfi‘ fajta érési idejétől kezdődőn. A későbbi érésű fajták (‘Hedelfingeni‘, ‘Kordia‘, ‘Regina‘, ‘Sweetheart‘, stb.) erősen veszélyeztetettek. Az olyan termőhelyeken, ahol a cseresznye mellett meggy is van, különösen nagy lehet a kártétele. A meggy esetében már a korán színeződő fajtáknál (pl. ‘Heimanns Rubin‘) is előfordulhat fertőzés. A kártétel kockázata minden esetre jelentősen növekszik az érésidővel: a középidőben érő fajtáktól kezdve (pl. ‘Gerema‘) a késői érésű fajtákig (‘Schattenmorelle‘ és ‘Újfehértói fürtös‘) nagyon erős kártétel is előfordulhat. A fertőzés mértéke az évek között nagyon jelentősen változik, izolált termőhelyeken kisebb nyomással kell számolni, azokon a termőhelyeken azonban, ahol nagy felületen található cseresznye- és meggyültetvények – főleg ahol gondozatlan meggyültetvények is vannak – jóval nagyobb kockázat áll fenn. Többnyire egyetlen lárva fejlődik gyümölcsönként, de nem kizárt az sem, hogy egyszerre több lárva károsítson egy gyümölcsöt. A lárvakelés 5-8 nap után kezdődik, a lárvafejlődés pedig kb. 11 napig tart. A nyüvek kifúrják magukat a gyümölcsből, a talajra esnek, és báb állapotban telelnek át a talaj felső 7,5 cm-es rétegében. Mindkét cseresznyelégy faj általában egy generációt képez évente (2. táblázat)

Védekezés

A rajzás megfigyelése egyszerű sárga ragacslapokkal lehetséges. Amennyiben cseresznyelegyeket fog a csapda – a gyümölcs érési, fejlettségi állapotától és a növényvédő szer várakozási idejétől függően – azonnal tervezni kell a védekezést. Az amerikai keleti cseresznyelégy a peték lerakását a gyümölcsszíneződés elején kezdi el, amikor a gyümölcs színe kezd átmenni zöldből sárga vagy sárgás piros színbe. A tojásrakás fő időszaka azonban akkorra tehető, amikor a gyümölcsök már teljesen pirosra színeződtek, vagy akár kicsit már a túlérés fázisában vannak. A védekezés dimetoát, piretroid vagy acetamiprid hatóanyagok kal hatékonyan megoldható. A kárküszöb tekintetében a zéró tolerancia érvényes, a folyamatos megfigyelés és a prognózis sárga ragacslap segítségével lehetséges.

Günter Hensel, Werner
Dahlbender, Peter Hilsendegen
Oppenheimi Kutató és Szaktanácsadó
Állomás, Németország
(Fordította: Dr. Apáti Ferenc)