A metszés optimális mértékének és módjának meghatározásához szükségünk van az előzmények, azaz az előző év sajátosságainak felidézésre. Ez nagyban segíti a vizuális látvány (növekedés, rügyberakódás, azaz kondicionális viszonyok) értelmezését, így az optimális metszési taktika kialakítását.

Metszési előzmények

Előző évi virágzás és termés

A 2016. évben az almaültetvények virágzása átlagosnak, illetve egy jó közepes mértékűnek mutatkozott. Az ország szerencsére csak kisebb részeit érintő súlyos tavaszi fagykárosodása mellett is az előző évi 500 ezer tonna körüli terméshozás ígéretét tükrözte. Ez a terméstömeg realizálódott a véglegesnek tekinthető adatok szerint.

Fagykárosodások

Szinte sorscsapásnak tekinthető az, hogy a 2016. év sokéves átlagnál csapadékosabb hó-napjai között április, azaz a virágzás időszaka alatt a csapadék jóval elmaradt a többitől. Április kivételével a többi hónap csapadékmennyisége 50 és 140 mm közötti értéket mutatott. Ugyanakkor Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyei adatokat figyelembe véve áprilisban mindössze 5-6 mm eső esett. Ez a derült időszak járult hozzá a virágzás és a sziromhullás időszakában a -1 és -6 °C közötti kisugárzási fagyokhoz. Néhány területen ez gyakorlatilag 100%-os terméskiesést okozott. Más területeken nem befolyásolta a fagy a kötődés mértékét, viszont erőteljes minőségi romlást eredményezett a parásodás, azaz a „fagylécek” előidézésével.

A negatívumok között kell említeni a sok eső miatti növényvédelmi problémákat, amelyek az átlagosnál jóval több permetezést követeltek meg. Ennek ellenére is sok helyen nagy volt a lombozat és a gyümölcs károsodása a betegségek miatt.

Hajtásnövekedés

Az ország legnagyobb részén a jó csapadék-ellátottság jelentősen serkentette a fák hajtásnövekedését (1. kép).  Az ültetvényeket nagyszámú és hosszú hajtások jellemezték, azokon a helyeken is, ahol egyáltalán nem volt fagy és jó vagy nagy volt a gyümölcskötődés mértéke. Ez összefügg a jó vízellátással és a tartósan magas páratartalommal. Szokatlanul zöld volt a fák lombozata, elhúzódó volt a hajtásnövekedés, amely a korábban, akár évekig elfekvő, hasznosítatlan tápanyagkészletek mobilizálásából, így nagyobb mennyiségű felvételéből adódott.

A hajtások csúcsrügyben záródása elhúzódott, július közepén, végén fejeződött be, de gyakori volt a már lezárult csúcsrügyek újra kihajtása is. Még szeptember végén, október elején is aktívan növekvő vitorlákkal borítottak voltak a perifériális részek. 2016-ban a fák felső részei mellett az oldalsó koronarészeken is sok függőleges irányú hajtás képződött, amelyek szinte „csőbezárttá” tették a belső részeket, erősítve a külső és a belső részek megvilágítottsága közötti eltéréseket, azaz az egyensúlytalan állapot kialakulását a belső részek hátrányára.

Az igen erős növekedés nem csak a hajtások nagyobb számában és hosszúságában, hanem az ágak, gallyak vastagodásának mértékében is megmutatkozott. Ez azt idézte elő, hogy ezek a növedékek „közelebb kerültek egymáshoz”, előidézve a strukturális sűrűsödést is. Ezt figyelembe kell venni a metszés során a szükséges ritkítások elvégzésénél.

Az erősen kötött talajú vagy relatíve mélyebb fekvésű területeken a nyár közepére szinte telítetté váltak a gyökérzet körüli talaj-rétegek. A levegőtlenség vagy átmenetileg vagy sajnos tartósan is gátolta a víz- és táp-anyagfelvételt, ami egyfajta évjárati kondícióromlást eredményezett. Ez ilyen helyeken részben a lombozat fakultabbá (halványabbá) válásában, részben a termőrészek rügyeinek kisebb méretében mutatkozott meg. Sajnos „jól” jelezte, szinte indikátorként a levegőtlenség egyértelmű bizonyítékát az ilyen területe-ken lévő fiatal telepítések vagy pótlások nagy arányú pusztulása. A nagyobb gyökérzettel rendelkező termőfák nem olyan látványos gyengülése is figyelembe veendő tehát a metszés módjának meghatározásakor.

Gyümölcsfejlődés és érés

A bőséges csapadék eredményezte, áltagosnál erősebb hajtásnövekedés a gyümölcsnövekedés dinamikájában is megmutatkozott. Július végén, augusztus elején például a nem nagy gyümölcsmérettel rendelkező Gala változatok többsége a terhelés mértékétől függetlenül elérte a 60-70 mm-es méretet, amely más fajtáknál még erőteljesebb volt.

Mindezek mellett a tartósan borult, esős időjárás és az erős növekedés árnyékoló hatásának eredményeként a gyümölcs színeződése lassabb, gyengébb volt a kívánatosnál. Az alma már érett volt, és a szüreti akadályok (esők) miatt nagy volt a hullás szinte minden fajta esetében. Sok helyen előfordult, hogy a szüret november elejéig, közepéig sem fejeződött be.

A késői szüret, a felfújt nagy gyümölcsméret és a túlérett állapot miatt a tárolás különös figyelmet és óvatosságot követel meg.

Őszi lombállapot, tartalékok képzése

A csapadékos, borús időszakok eredményeként szerencsére a kora őszi fagyok elkerültek minket. Ez azt jelentette, hogy a lombozat zavartalanul működött, és a viszonylag késői növekedés leállást követően folyamatos és tartós volt az asszimiláció, a tartalékok képzése és betárolása.

A lombhullás lassú volt és sok helyen még november közepén, végén is „dolgoztak” a levelek. A lomb színe dominálóan zöld volt, lassan fakult, ami összefügg a tartósan meleg napsütéses ősz hiányával. Kevés ültetvényben és kevés fajtánál, főleg a korábban és időben tehermentesült fákon mutatkozott lombpirosodás (bronzosodás), ami Zatykó értelmezése szerint a vegetációs aktivitás és az asszimiláta-ellátottság harmonikus egyen-súlyának tükörképe (2. és 3. kép). Ha ez tömeges, a következő évi kilátások (virágzás, virágok funkcióképessége, kötődési potenciálja, stb.) igen jók. Ugyanakkor a levélnyelek és a levélerek pirosodása (ami igen sok helyen megmutatkozott) jelzi azt, hogy a bronzosodás elkezdődött, csak a lombhullás miatt nem ment végbe teljes mértékben.

Természetesen a fentiek nem azt jelentik, hogy az ilyen tünetek nélküli, zöld színnel lehullott lombozat rossz kilátásokat ígér a következő évre.

A legtöbb ültetvény esetében a következőt lehet megfogalmazni: A nagy csapadékmennyiségek, az igen erős növekedés, a domináló lombozat nagyobb asszimiláta előállítását eredményezte, ami egyértelműen pozitív a következő, azaz az idei évre vonatkozóan. Ez nem, vagy csak kevésbé párosult egy hosszú, meleg, napfényes ősszel, viszont a sokáig funkcionáló lombozat szintén jó esélyeket tükröz az idei évre vonatkozóan. Ezt bizonyítják a termőrészekkel, azaz az idei évi várható virágzással kapcsolatosan megfogalmazható jelek.

Idei évi kilátások

Termőrészek

A fagykárt szenvedetteken egyértelműen, de a terméshozó, szintén erőteljes növekedésű fákon is a következő évi, azaz az idei virágzás és termés alapjául szolgáló termőrészek száma (sűrűsége) és fejlettsége kedvezőnek tekinthető. Ez egyértelműen egy jobb évjárati kondíció eredményeként értelmezhető. A nagyobb számú rövid termőrészek (dárdák és nyársak) mellett több fajtánál a perifériális helyzetű vesszők rügyeinek jelentős része is virágzatot tartalmaz (a méretük megítélése alapján).
A fák méretének, illetve térállásának növekedésével viszont megfigyelhető egyfajta egyensúlytalanság a korona külső és belső, valamint alsó és felső részei között. E szerint a napfény által jobban megvilágított koronarészek (felső, külső) termőrészeiknek fejlettsége jobb, mint az árnyékosabbaké. Ez szintén a metszésnél figyelembe veendő tényező. Összességében megállapítható, hogy 2017-ben jó, sőt a legtöbb helyen igen jó virágzásra számíthatunk.

Metszési stratégia és taktika

A metszés stratégiája egy hosszú távon át érvényesülő, illetve fennálló állapot (a korona méret, forma, sűrűség) biztosítását jelenti. A metszés taktikája viszont az évenként változó, az előző évjárat sajátosságait figyelembe vevő, ahhoz alkalmazkodó metszési elemeket foglalja magában. Az idei évben (természetesen más évekhez hasonlóan) mind a stratégia, mind a taktika az ideálisnak tekinthető egyensúlyi állapot vissza- vagy helyreállítását szolgálja.

Általánosságban megfogalmazható az, hogy a 2016/2017-es év telén, tél végén az erős növekedés és a kondíció látványos növekedése miatt a ritkító jellegű metszésmódok alkalmazása javasolható.

Az ültetvények többségében a vesszők ritkítása jelentse a metszés döntő hányadát, azaz visszametszésre, az esetleges méretkorlátozáson kívül (amely az ágakra és a gallyakra vonatkozhat) szinte egyáltalán ne kerüljön sor. Természetesen a nagyobb méretű, nagyobb árnyékolt koronarészekkel rendelkező fák esetében a belső részek termőgallyai ifjításánál a visszametszésnek szerepe lehet, bár az idén az ilyen részek is jobb, fejlettebb rügyállapotúak, mint szárazabb évjáratokban.

Igen fontos a fák felső részeinek „rendbe tétele” a túlzott mértékű növekedés ellen-súlyozásának érdekében. Fontos szabály az, hogy a tetőn vagy tőből távolítjuk el a felesleget vagy érintetlenül hagyjuk azokat. Ne kopaszítsuk le a tetőt az összes vízhajtás eltávolításával. Hagyjunk meg rövidebb, vékonyabb nem függőleges irányúakat, amivel fékezzük az ismételt nagyszámú felesleges növedék újraképződését. Sok esetben alkalmazhatjuk a felesleges vesszők (gallyak) alapi rügyekkel együtt történő letépését az újra kihajtás elhárítása céljából. Jó lehetőségeket kínál a felborult tetőegyensúly helyreállítása érdekében a sziromhullást követő időszakban a „tető ledobása” a vastagabb, sok növedéket hordozó ág és/vagy gally egyetlen, fűrész-, vagy ollóvágással történő eltávolításával. A tetőt tehát a nyugalmi állapotban érintetlenül hagyjuk és csak a jelzett, sziromhullás utáni időben végezzük el ezt a feladatot. Így kapjuk a legkevesebb felesleges regeneratív növedéket.

Most célszerű elvégezni a túlzottan meg-vastagodott első-, másod-, stb. rendű ágak ritkítását a szellős koronaszerkezet biztosítása céljából. Megfogalmazható az, hogy az idei téli-, tél végi metszés mértéke erősebb lesz a nyesedék mennyiségét tekintve, de mérsékeltebb is egyben a metszés módját illetően. A tőből történő ritkítások jellemezzék, amiben döntően a vesszők játsszák a főszerepet, és egyáltalán nem vagy csak kevésbé a visszametszések (ágak, gallyak a térfogat korlátozás érdekében) amelyek újra generálnák az erőteljes vegetatív tevékenységet.

A „víznyomott” fáknál (mélyebb fekvésű, előző évben tartósan vízborított területe-ken) viszont erősebb visszametszéseket alkalmazó, növekedést erősítő metszést kell végeznünk a „csökött” gyökérzet és a föld feletti részek egyensúlyba hozása érdekében. Az erősebb növekedéssel a gyökérzet jobb asszimiláta-ellátását, így jobb, gyorsabb re-generációját segíthetjük elő.

Összegzés

A tavalyi igen sok csapadék a közepes gyümölcsterhelés mellett igen erős hajtás-növekedést gerjesztett, amely az ültetvények többségében egyensúlytalan állapotot eredményezett a korona külső és belső, valamint alsó vagy felső részei között.

A vegetációs időszakban a lombozat zavartalanul, hosszú ideig funkcionált, így a fák őszi fagyok által nem megzavarva, természetes folyamatokon át kerültek nyugalmi állapotba.

A szélsőségesen levegőtlen talajviszonyokat és a nem kielégítő növényegészségi állapotú fákat leszámítva az ültetvények nagy többsége jó termőrügy berakódással jellemezhető, elérhetővé téve a tavalyinál nagyobb termésmennyiségeket.

A fentiek értelmében a téli, télvégi metszés során a fák koronájának, illetve formájának helyre állításával párhuzamosan a nagy számú, sűrűsítő vesszők ritkítását kell előtérbe helyeznünk a szükségszerű ág-, vagy gallyritkításával párhuzamosan.

A fák kondíciójának jelenlegi magasabb szintje miatt visszametszésekre csak a legszükségesebb esetekben (térfogat korlátozás) kerüljön sor.

Véleményünk szerint az ez évi terméskilátásokat illetően optimisták lehetünk, mivel a fák erőnléte, rügyberakódása biztosítja meg-felelő ápolási színvonal esetén a tavalyinál nagyobb terméseket, ami több sikert nyújthat a termesztőknek az előző évhez viszonyítva.

Szerző:
Dr. Gonda István, professor emeritus
Debreceni Egyetem
Kertészettudományi Intézet