Az Európai Unió almatermése az utóbbi években 12,0 millió tonna körül alakult, ami 1,5-2,0 millió tonnával több, mint a 2010. évet megelőző időszak termése, illetve amit az EU piaca különösebb piaci zavarok nélkül fel tud venni. Ez a növekedés döntően Lengyelország erőteljes fejlődésének tudható be, mely 4,0-4,5 millió tonnára növelte korábbi 2,0-2,5 millió tonnás termését, amivel mára piac- és ármeghatározóvá vált Európában. Az eddigi termésbecslések alapján 2017-ben 8-9 millió tonna közé várjuk az EU almatermését. A 25-30%-os kiesés egyértelműen a teljes Európát ért, nagy földrajzi kiterjedésű áprilisi fagykárokra vezethető vissza. Lengyelországban szűk 3,0 millió tonna almát várnak a 4,5 millió tonna helyett (bár május-júniusban még ennél is rosszabb terméskilátásokról szóltak a hírek), jelentős a kiesés a Jonagold és Idared fajtáknál, amelyet nagy mennyiségben exportálnak hazánkba is. Jelentős (30-60%) kiesés van a német, osztrák, belga, holland és olasz termésben is, és közel teljes a terméskiesés Szlovéniában. Az Unión belül megtermelt alma kereskedelmének döntő hányada a tagországok között zajlik, a legnagyobb exportőrök Olaszország (550-600 ezer tonna) és Franciaország (400-450 ezer tonna), a legnagyobb importőrök Németország (600-700 ezer tonna), az Egyesült Királyság (450-500 ezer tonna) és Hollandia (300-350 ezer tonna), ezekben az adatokban azonban benne vannak a harmadik országokból importált mennyiségek is. A tagállamokba kívülről érkező alma jórészt Chiléből, Új-Zélandról és Dél-Afrikából származik, ami 0,5 millió tonna körüli behozott alma mennyiséget jelent.

Magyarország almatermése egy átlagos évben 550-600 ezer tonna, de az elmúlt 10 évben a 300 és 950 ezer tonna között ingadozott. Ezek a szélsőértékek felhívják a figyelmet a nagyon rossz termésbiztonságra, ami alapvető akadálya a piacok építésének és megtartásának. A 2017. évben az átlaghoz közeli termést várunk, de hogy az átlag körül pontosan hol fog realizálódni a tényleges termés, az még erőteljesen a következő hetek időjárásának is függvénye. A nagyobb terméstől való elmaradás elsődleges oka hazánkban is a tavaszi fagy. A magyar almatermés hasznosítási irányok közötti megoszlása Európában – már mintegy 20 éve – páratlanul gyenge: 2/3-a ipari alma (feldolgozóipari alapanyag), 1/3-a étkezési alma, mely arány az EU-ban pont fordított, és kedvezőbb helyzetre idén sem számítunk. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar alma rossz minőségű, mert az étkezési I. osztályú almánk felveszi a versenyt a lengyel és a nyugat-európai almával, sőt ízében és zamatában jócskán meg is előzi azt, ez „mindössze” annyit jelent, hogy étkezési, frisspiaci almából van kevés. Ezzel együtt a hazai fogyasztói igények kielégítésével az előttünk álló szezonban sem lesz gond.

A magyar almatermesztés egyébként már mintegy 20 éve erőteljes lejtmenetben van: a termőterület két évtized alatt 41 ezer hektárról 26 ezer hektárra esett vissza. A termésmennyiség stagnál ugyan, de évente nagyon nagy kilengéseket mutat. Az Európától való jelentős elmaradásunk és a negatív tendenciák oka, hogy ültetvényeink mintegy fele korszerűtlen, amelyet alacsony technológiai és ráfordítási színvonal mellett művelnek, és mindössze kb. 5 ezer hektár az igazán versenyképes, „profi” ültetvény (1. és 2. kép). A fejlődés elmaradása, illetve a hanyatlás a belső gazdasági környezetünkben fellelhető problémákra vezethető vissza: a kertészet számára kedvezőtlen támogatási rendszer, adópolitika, munkaerőhiány, az öntözés rendezetlensége, stb.

Az EU-szinten várt nagyon alacsony és a nem kiugró hazai termés – tekintettel arra, hogy nincsenek áthúzódó készletek a tavalyi évről – összességében várhatóan egy keresleti piacot fog eredményezni 2017-ben, ami valószínűsíthetően az átlagnál magasabb termelői árakban fog manifesztálódni. A fogyasztói árakban – az árakat féken tartó piaci mechanizmusok miatt – nem számítunk extrém helyzet kialakulására, a fogyasztók nem fogják az elmúlt 5-10 évben megszokottnál magasabb áron kapni az almát.
Magyarország számára túlzottan sok lehetőséget nem rejt ez a rendkívüli piaci helyzet, mert a termésünk 2/3-a ipari alma, amit döntően a hazai léüzemek vásárolnak fel, más piaca, levezetési lehetősége nincs. Az étkezési almánk nagyjából a belföldi kereslet kielégítésére elég, így árualap hiányában nem tudunk betörni új piacokra. A pozitívum az, hogy az a termelő, aki idén is jó minőségű étkezési almát állított elő (3. és 4. kép), az jó áron fog tudni értékesíteni.

A legerősebb versenytárs Lengyelország. Bizonyos, hogy hosszú távon is komolyan számolni kell a lengyel alma „nyomasztó” hatásával. Kellő hazai étkezési árualap hiányában még inkább kiszoríthat bennünket a belföldi és a hagyományos exportpiacokról (Románia, Ausztria, Szerbia, stb.). Félő ugyanis, hogy túlzottan beállhatnak vevőink a – jól működő – lengyel beszerzési csatornákra. Amennyiben a következő években a 2016. évihez hasonló, alacsony árszintek válnak uralkodóvá, számítani kell arra, hogy már a következő években is, de 2020 után – a korszerűtlen ültetvényeket még életben tartó támogatások megszűnésével – felgyorsult folyamatként jelentősen visszaesik az ipari alma termőalap és termelés ami a hazánkban működő feldolgozó üzemeket is erősen veszélyezteti az alapanyag- ellátás oldaláról. Látni kell azt is, hogy a sokkal magasabb szintű termelői szervezettség és együttes piaci fellépés – ugyan nem old meg mindent – képes pozitívan hatni az árakra!

Az almatermelésünk versenyképességének javításához elengedhetetlen az oly régóta hangoztatott szerkezetváltás. A termelés még mindig szétaprózott, a legnagyobb TÉSZ-ek is csak néhány tízezer tonna gyümölcs felett rendelkeznek. Az ültetvények 40 %-a elöregedett, az öntözés aránya sem kielégítő, jéghálós védelemmel csak mintegy 2-3 hektár ültetvény rendelkezik. Az ipari alma termőterülete egyre növekszik, elérte a 4 000 hektárt. Az étkezési almát előállítani kívánó ültetvények termésének nagy hányadát is rendszeresen az ipar veszi fel, mivel nem rendelkeznek azokkal a technológiai feltételekkel és szakismeretekkel, melyekkel évről-évre megbízható minőségi árut termelhetnének. Nincs elegendő korszerűnek mondható tárolókapacitás és posztharveszt technológia sem. Ahhoz, hogy versenyben maradjunk, jó minőségű és nagy mennyiségű, homogén árualapokat kellene létrehozni, mellyel alkuképes pozícióba kerülhetnénk.

Szerző:
Dr. Apáti Ferenc,
alelnök FruitVeB