A TÉSZ-ÉSZ Nonprofit Kft. 2013 december első hetében tartotta meg továbbképzését zöldség– és gyümölcstermesztők számára. A zöldséghajtatás szekcióban Kiskunmajsán folyt a munka. A hajtatáse nergiaigényéhez kapcsolódó témában a termálvíz hasznosításról Nagygál János, az Árpád-Agrár Zrt. mérnöke tartott előadást, a gyakorlati bemutató során pedig a technológia alkalmazását is megtekinthették a termelők a Fúrús Kertészetben.

A földhő kimeríthetet len energiafo rrást jelenthetne az emberiség számára, ha a megfelelő technológia rendelkezésre állna biztonságos hasznosítására. A földhő egyik megnyilvánulása a termálvíz, amely a Kárpát-medencében nagy mennyiségben van jelen egyrészt a repedezett, karsztosodott aljzatban, másrészt a porózus medencekitöltő üledékekben, más néven homokkő rétegekben. A hévizek jelenlétéről a Duna mellett már a korai középkorból is bizonyítékkal rendelkezünk Anonymus Gesta Hungarorum művéből. A 12. századi térképek is őrzik „Felhévíz” nevét a mai Budapest területén. A geotermikus hasznosítás a földi hőáram „megcsapolását” jelenti olyan hőmérsékleti szinten, amely magasabb a földfelszíni hőmérsékletnél: 40-90°C plusz hőmérséklet kinyerésével. A Kárpát-medence európai viszonylatban is kiemelkedő geotermikus adottságokkal bír. Az ún. nagy entalpia jellemzi a medencét, áramtermelés és közvetlen hő hasznosítás lehetséges. Jelentős összefüggő, hasonló adottságú régió Franciország észak-keleti régiójában, ill. a hazainál jelentősebb geotermikus terület Törökország jelentős részén van jelen. A terület termálvízben gazdagságát az ún. földi hőáram sűrűséggel és a felhozatalhoz szükséges fúrás mélységével jellemzik. Magyarországon a legmelegebb és legsekélyesebben található termálvíz készlet a dél-alföldi régióban található. Jelenleg hazánkban közel 1300 termálkút (30 oC<) közül mintegy 800 üzemel, 90 oC hőmérsékletnél nagyobb kifolyó vízzel, két kivétellel, csak a dél-alföldi régióban találkozhatunk.

A hazai hasznosítás rövid története

Az első ipari hasznosítású termálkutat 1958-ban létesítették a szentesi kórház te-rületén, majd az olajkutak próbafúrásai so-rán jelentős termálvízkészletre bukkantak, így az 1970-es évek közepéig lendületesen fejlődött a termálvíz hasznosítás. Mérsé-kelt növekedési ütem volt jellemző 1975 és 1990 között, majd 2005-ig új termálkút gyakorlatilag nem létesült hazánkban. Az utóbbi néhány évben indult újból fejlődés-nek a geotermikus energia hasznosítása. A mezőgazdasági hasznosítás mellett je-lentős előrelépés történt ez idő alatt a vá-rosok fűtésének megoldására. Jelenleg 18 rendszer működik vagy fejlesztés alatt áll. A kommunális hasznosítás szép példája a szentesi, ahol jelenleg 2635 lakás, köz-intézmények (mint Városháza, Bíróság, Kulturális Központ), egyházi épületek és iskolák fűtését biztosítják a geotermális energiával. Ezzel évente 2 200 000 m3 gázt vált ki a város és így 2290 t széndioxiddal kevesebb kerül a levegőbe. A termálvíz hasznosításának összetett hatására érde-mes felhívni a figyelmet!A kedvező gazdasági hatások, mint az energiaexport kiváltása, a helyi fejleszté-sek indukálása, az ökoturizmus fejlődése mellett meg kell említeni a kedvező szoci-ális hatást is, ami a munkaerő megtartásá-ban, újak teremtésében nyilvánul meg, mi-közben csökken a káros anyag kibocsátás.

A termálvíz jelenlegi hasznosítását érté-kelhetjük az erősségek és a gyengeségek alapján:
• fél évszázados tapasztalat,
• a gazdasági és politikai rendszer-változást követően a geotermikus ágazat nem ment tönkre,
• monopolhelyzete sem alakult ki senkinek,
• a legutóbbi időkig sikerült az ágaza-tot magyar kézben tartani.
Ugyanakkor:
• az elhasznált termálvizek elhe-lyezésének évtizedes problémája,
• bonyolult és kusza jogszabályi környezet, amely az Nemzeti Cselekvési Terv célok megvalósítását fenyegeti.

A termálvíz mezőgazdasági hasznosítása

A termálvíz komplex hasznosítása a leghatékonyabb a mezőgazdaságban, ahogyan az Árpád-Agrár Zrt. esetében is történik. A közvetlen, elsődleges termálvíz első lépésben a terményszárítóba és egy 1000 m3 kapacitású tározóba kerül. A 60 ha üvegház és fóliaház fűtésére a korszerű hőközponton keresztül jut a megfelelő hőmérsékletű és mennyiségű termálvíz, három fűtési rendszerbe: a talaj, a vegetáció és a légtér fűtéshez. A visszatérő, kisebb hőenergiát hordozó víz ismét a hőközpontba kerül. Az energiát felhasználják még a baromfiólak, a keltető fűtésére, irodák, szociális épületek ellátására. A végső vízkibocsájtás nyílt víztározóba, az ún. termáltóba történik.

Fejlesztési lehetőségek a termálvíz hasznosításában

Szentes-Szegvár körzetében húsz termálkút üzemel, éves átlagos együttes potenciális hő teljesítményük 65MWt. Ebből évente felhasznált 20,3 MWt. A körzetben legalább 60% kihasználatlan hőteljesítmény van jelen. Csak a régióban a jelenlegi termálvízzel fűtött terület sokszorozására lenne lehetőség korszerű termesztő berendezések létesítésével. A régi rendszerek korszerűsítése is jelentős hatékonyság növelést eredményezne: isoplus csövek használata a víz szállítására, az üvegházakban energiaernyő használata, az oldalfalak dupla üvegezése, a termálvíz puffer kapacitás megnövelése, a hőközpontok és vezérlésük korszerűsítése.

A termesztő berendezések mellett gondot kell fordítani termálkutak felújítására is, ahogyan az egyik kút példája mutatja:

Felújítás előtt:
• kompresszoros üzem
• a kút tartós üzemben negatív
• erős homokolás
• évek óta csökkenő hozam (55 m³/h)
• évek óta csökkenő hőmérséklet (84 °C) Felújítás után:
• önerőből üzemel
• a kút ismét pozitív lett (3,9 bar, 2m)
• homokolás megszűnt • stabil hozam (60 m³/h)
• megnövekedett hőmérséklet (97 °C)

A termálkutak rendszeres, átfogó vizsgálata szükséges, mert nincs két egyforma kút, egy termálkút hónapról hónapra, évről évre változik, nem örök életűek. A rendszeres karbantartás, a kutak állapotának ismerete meghosszabbítja a berendezés élettartamát, a gazdaságos hasznosítását. Ugyanúgy fontos a távvezeték folyamatos karbantartása, a veszteségek minimumon történő tartása, új szigetelő anyagok keresése, a hőveszteségek rendszeres ellenőrzése (hőkamerás vizsgálat). A termálvíz a régióban – Szentesen és környékén – nem kerül visszasajtolásra, helyette természet közeli, ún. létesített vizes élőhelyes hasznosítással kerül betárolásra. A tározás során a víz kémiai és biológiai tulajdonsága és összetétele is megváltozik, ezért intenzív haltenyésztésre is alkalmassá válik, mellette gazdag állat- és növényvilág megtelepedését és fejlődését segíti. A betározás után a pihentetett és immár átalakult víz öntözési idényen kívül – a Kurcán keresztül a Tiszába kerül. A víz minősége összes só-mennyiség tekintetében vetekszik az átlagos ásványvizekével (1050-1150 mg/l), hőmérséklete a környezeti hőmérsékletet veszi fel, oxigéntartalma megegyezik – esetenként jobb a befogadó Kurca vízminőségénél, ezért frissítővíznek is használható. A betározás során a csapadék közvetlenül javíthat a tárolt víz minőségén, azonban a túlzott csapadék következtében előálló, és a tározóba bevezetett belvíz már sokat ront a vízminőségen, ugyanis a belvíz a talaj mélyebb rétegeiből kimossa a lerakódott sókat, ezért sótartalma eléri és meg is haladja a 3000 mg/l mennyiséget, ami közel háromszorosa a termálvízének.

A jelenlegi jogi háttér hiányosságai

Az energetikai célra kitermelt termálvíz általános visszatáplálási kötelezettségét 2004-ben vezették be. Az előírás a magyar geotermikus energiahasznosítás súlyos meggyengüléséhez vezetett, a kertészeti termelésben a geotermikus energiahasznosításban érintett felhasználók többségének ellehetetlenülését és az ágazat versenyhátrányát okozta. Jelenleg nincs megfelelő szabályozás, nincs profilgazda és nincs hosszútávú elképzelés vagy stratégia a termálvíz hasznosításával kapcsolatban. Az alternatív energiahasznosítás állami támogatása évek óta szóba sem kerül. Ez az állapot nem kedvez a befektetéseknek, nem kedvez a fejlesztéseknek, de még az állapotmegtartásnak sem. A homokkőbe történő visszasajtolás problémáját a 147/2010 (IV.10.) kormányrendelet oldotta fel: a visszasajtolási mentesítés 2020. december 22. napjáig maradjon hatályban. A visszasajtolás több okból is ellehetetleníti a termálvíz-hasznosítást. Nincs kiforrott technológia a Felső-Pannon homokkőbe történő visszasajtolásra, nem áll rendelkezésre a kutak és a rendszerek megépítéséhez a pénz, a támogatási rendszer, a fúrás és az üzemeltetés költsége a legtöbb esetben negatív energiamérleget eredményez, tehát a felhasználás okafogyottá válik. A Kormány 2013. március 21-én döntött arról, hogy 2025-ig meghosszabbítja az energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz visszasajtolási kötelezettségének felfüggesztését, és a javaslatot az Országyűlés elé terjeszti. Minden alternatív energiaforrást tudatosan használnunk kell! Különösen igaz ez arra a termál kincsre, ami Magyarországon és különösen a Dél-Alföldön a rendelkezésünkre áll, egyedülállóan Európában.

Nagygál János,
Ledóné dr. Darázsi Hajnalka