A szamócával való kapcsolatunk a ’90- es évek elejére nyúlik vissza, és mivel egy sikeres növénynek tartjuk, hosszú ideje termesztjük Nagyrédén – más gyümölcsökkel (meggy, málna, ribiszke) együtt. Az első 16 hektáros szamócatelepítést a Nagyrédei Szöveteket hűtőházának igényeire alapozva valósítottuk meg. Ekkor kezdtük el – az országban valószínűleg először – a szalmatakarásos technológiát, amivel a hűtőház igényének tökéletesen megfelelő minőségű, teljesen tiszta gyümölcsöt tudtunk biztosítani: A gyümölcsnek akkor – ennek is köszönhetően – jó értékesítési pozíciói voltak a piacon.

Az első 5,0 hektáros szamócaültetvényt 1995-ben hoztuk létre. Hagyományosan, soros művelésben termesztjük azóta is a szamócát, 0,9 mx0,3 m tenyészterület mellett. Az évek többségében 10–15 hektárnyi területen foglalkozunk a termelésével, de volt már, hogy elértük a 25 ha-os méretet, mert egy új telepítés mellett felszámolást nem valósítottunk meg, jóllehet minden évben általában ültetünk és kivágunk területet. Néha úgy érezzük, hogy sok ez a terület, néha pedig úgy, hogy kevés és végül minden gyümölcsöt el tudunk adni. Az értékesítés legnagyobb részt a frisspiacra történik, de ilyen méretek mellet szükséges a feldolgozóipari háttér is, mert van olyan időszak (például a 3–4 napos hétvégék), amikor a frisspiacok 2–3 napig nem működnek, és az akkor érő gyümölcsöt is el kell helyezni valahol, és ez általában a hűtőipar, cukrászipar szokott lenni. Ezenkívül foglalkozunk kis mértékben saját késztermékek előállításával is (pl. szörp). 1999-ben sikerült megnyerni a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet a csomagolt, friss szamócával, amit a dobozokra fel tudtunk ragasztani és nevesíteni tudtuk a gyümölcsöt, hogy ez magyar, nagyrédei és a Benedek Gyümölcsfarmról származik. A szamóca azon kevés gyümölcsfajok közé tartozik, amelynek a termőterülete növekedett az előző években, egyre szélesebb körben termesztik az országban, mert biztos a piaca. Főleg a nagyobb városok közelében alakulnak ki ezek a lokális termőkörzetek, ahol egyrészt működhet a „szedd magad” mozgalom, másrészt közel van a felvevőpiac a friss gyümölcsre.

A nemzetközi versenyképesség tekintetében mindenképpen tudnunk kell arról, hogy Lengyelország komoly konkurencia, nemcsak a feldolgozott szamócában, hanem a frisspiacnál is. Lengyelországból – és Romániából is – hoznak a nagybani piacra friss szamócát, és ezek meghatározzák az átvételi árat. Ha mi ennél drágábban tudjuk előállítani, az a piacon senkit nem érdekel. Ha ezeket az árakat nem tudjuk tartani, akkor veszteséges lesz és abba kell hagyni a termesztést. Éppen ezért vállalkozásunkban is egyfolytában törekszünk a technológiai fejlesztésre. Korábban kisbálás szalmaterítő gépet használtunk, de 2013-ban vettünk egy nagy körbála-szóró gépet, mert a kisbálás technológiához szükséges munkaerő, aki berakja azt a 10 000 db bálát, egyszerűen már nem áll rendelkezésre. Ezért kénytelenek voltunk egy nagy kapacitású gépet vásárolni, amivel hatékonyan lehet dolgozni. Azelőtt három héten keresztül szórtuk a szalmát, most pedig egy hét alatt el tudjuk végezni ugyanazt a munkát. Nagyon fontos technológiai elem, hogy virágzás elején juttassuk ki a szalmát, mert így kerül a gyümölcs a szalmára és így marad teljesen tiszta. Ennek a technológiának köszönhető, hogy nekünk szokott lenni 3–4 éves szamócaültetvényünk is, amit még érdemes termesztésben tartani, mert a tápanyagot tudjuk felülről pótolni, és az öntözés is rendelkezésre áll esőztető öntözés formájában.

Fejlesztési lehetőségként kínálkozik a szamóca hűtése, amire egyelőre nem vagyunk berendezkedve. Igaz a kereskedők sem igénylik ezt, és a friss értékesítésnél sem tudnánk ezt előnyként érvényesíteni. Ennek oka, hogy amit adott napon leszedünk, azt aznap vagy másnap mindenképpen értékesítjük,és nem célunk az, hogy 2 vagy 3 napos szamócát értékesítsünk a fogyasztóink felé. Arra törekszünk, hogy egy napon belül a fogyasztóhoz kerüljön a frissen szedett termék. Értékesítés tekintetében a direkt értékesítést preferáljuk. Ez először csak Gyöngyösön történt, jelenleg már Egerben és Miskolcon is értékesítjük a szamócát. Ez bizonyult a legjobb értékesítési formának számunkra, itt közvetlenül kialakul a fogyasztó és a termelő között a kapcsolat. Annak ellenére, hogy a szamóca egy jól működő növény gazdaságunkban, komoly problémákkal és korlátokkal is szembesülünk. Egyrészt a fajtaválasztás nagyon nehéz. Beállítunk fajtakísérleteket, de abban az időszakban, amikor ezeket objektíven értékelni kellene, egyáltalán nem érünk rá. Ezért sok esetben legnagyobb részt a ’Honeoye’ fajtánál maradunk, aminek jó a termésbiztonsága, jóízű és adott esetben a hűtőipar is szereti (1. kép).

Nagyon nagy hátrányunk, hogy nincs megfelelő hazai szaporítóanyag a szamócában. Gondot jelent, hogy a fogyasztók annyira tájékozatlanok, hogy nem tudják, mikor érik a magyar eper. Az értékesítésnél is egyszerűen bizonyítani kell nekik, hogy biztosan hazai a termék, megbízható minőségű és jóízű. Sajnos a feldolgozóiparunk is nagyon leépült és korlátozott, így a frisspiacnak alig van alternatívája. Nagyon nagy hátrány, hogy a kiskultúráknak, mint a szamóca is, nincs megfelelő növényvédelmi technológiája vagy a szerhasználati lehetőségei nagyon szűkösek, amivel bizonyos esetekben nehéz megvédeni az állományt. A másik fő bogyós kultúra gazdaságunkban a ribiszke. 2002-ben telepítettük el az első saját ribiszkeültetvényünket, ebből a legnagyobb részt a ’Jonkheer van Tets’ és a ’Detvan’ fajta tette ki. Ezen kívül volt feketeribiszke ültetvényünk is (’Fertődi 1’ és ’Titania’ fajtákkal), de ezek képtelenek voltak 2-3 t/ ha-nál többet teremni. Így ezeket kivágtuk, mert nem lehetett gazdaságosan fenntartani, annak ellenére, hogy teljesen „tiszta” volt az ültetvény, öntöztük, tápanyagot megadtuk neki, permeteztük, de egyszerűen az éghajlatunk nem alkalmas a feketeribiszke termesztéséhez. Lassan ott járunk, hogy most már piros ribiszkénél is kétséges a klimatikus adottságok megfelelősége. Egy 2002-ben eltelepített Jonkheer-ültetvényünk teljesen csökött állapotba ment át, és azóta már ki is pusztult. Igaz, hogy a megelőző években 15 tonnát is termett hektáronként és a betakarítási időszakban extrém magas hőmérsékletek uralkodtak, és csak úgy lehetett jó minőségben a távoli feldolgozóba szállítani, hogy éjszaka zajlott a betakarítás, hajnalban pedig a rakodás. Ez az ültetvény szinte kipusztult, de nem adtuk fel a ribiszketermesztést. 2012-ben telepítettünk egy újabb területet, amely 30 ha (25% ’Jonkheer’, 25% ’Detvan’, 50% ’Rovada’).

Az éghajlati változások miatt jelentősen zsugorodik a ribiszke hazai termőterülete. Az első telepítésünk, ami – mint fentebb említettük – kipusztult, szőlőtermesztésre alkalmas földterületen valósult meg, de a felmelegedést egyszerűen nem tűrte el a növény. A mostani ültetvényünk egy északkeleti lejtőre került, és a 3 m-es sortávolságot felemeltük 3,5 m-re (2. kép), amivel reményeink szerint jól fog működni. A teljesen gépesített technológia nagyon jól megvalósítható a ribiszkénél. A betakarításra félsoros betakarítógépekkel rendelkezünk, amivel nagyon jó minőségben lehet a gyümölcsöt szüretelni. Az önjáró gépekkel rendelkező termelő kollégák is vesznek ilyen gépet, mert ezzel a hűtőipar számára teljesen lémentes, gurulós ribiszkét lehet produkálni. Az értékesítési irányunk a hűtőipar, és a léipar. Egy időszakban szedtünk kézzel frisspiaci ribiszkét is, de ez a csatorna teljesen megszűnt. Az éghajlatváltozás miatt a ribiszkét olyan gombák is megtámadják, amelyek eddig nem voltak ismertek. Nálunk egy bizonyos fejlettségi állapot mellett elszárad a tő, Macrophomina phaseolina gomba van rajta, ez a gomba olyan kórokozó, amelynek több mint 200 gazdanövénye van. A betegség ellen azt tudjuk tenni, hogy öntözzük az állományt, mert abszolút a meleg és száraz klímát szereti ez a gomba.

A ribiszkében is vannak komoly korlátaink. Nincs hazai ribiszke szaporítóanyag termesztés, mi is Hamburgból vásároltunk ribiszkedugványt, hihetetlenül jó minőségű gyökeres dugványokat szállítottak. A fajtaválasztás során is csak „tapogatózni” lehet, mert nincsenek olyan központi, állami kísérletek, amelyek eredményeire alapozni lehetne. A növényvédelem tekintetében – a szamócához hasonlóan – szintén nehéz helyzetben vagyunk. A nehézségek ellenére a szamóca és a ribiszke termesztését fent fogjuk tartani gazdaságunkban, de nagy mértékben javítaná a gazdálkodás hatékonyságát a stabil feldolgozóipari háttér megléte, a fajtakísérleti és szaporítóanyag-előállítási háttér megteremtése, a központi technológiai kutatásfejlesztés rendbe tétele, a működőképes támogatási rendszer kialakítása, valamint a fogyasztók tájékoztatását szolgáló országos marketing kampány, amely a teljes hazai gyümölcstermesztési ágazatot segítené.

BENEDEK LÁSZLÓ – BENEDEK BORBÁLA
Benedek Gyümölcsfarm