Az idei meggyszezont a tavalyihoz hasonlóan a piaci anomáliák és a kiszámíthatatlanság jellemezte. A virágzás kezdete előtt – a tavalyi gyengébb termésből, de extrém aszályos időjárásból kiindulva – egy jó közepes termést vártunk. Ezt közepesre módosították az ország számos részében előforduló, 20–30%-os mértékűre becsült fagykárok. Mint minden évben, idén is kérdéses volt a betakarítás kezdetére a termésbecslések pontossága, mert egy kiélezett évben a 10–20%-os becslési hiba is hozzájárulhat a piaci zavarok kialakulásához.
Fokozta a bizonytalanságot az az eddig nem tapasztalt jelenség, hogy a nagy német vevők (nagykereskedők) és a hazai konzervüzemek között június elejéig – majd a szezon alatt később – sem történtek számottevő kötések meggybefőttre, jóllehet a szerződéskötések árpilisig le szoktak zajlani. Így gyakorlatilag kiszámítható kereslet nélkül maradt a hazai meggybefőtt. Valószínűsíthető, hogy ez az egyébként szokatlan helyzet a német vevők tudatos reakciójának is tekinthető a 2015. évi piaci magatartásunkra válaszul, amikor is a német piacokat kissé kikerülve Szerbia és Lengyelország felé adtuk el a termésünk jelentős részét, így a Németországba szállító konzervgyárak nem tudtak az igények alapján tervezett mennyiségű befőttet gyártani. Mondhatjuk, hogy a német nagykereskedők, mint a piacon jelentős gazdasági erővel rendelkező szereplők ebben az évben megmutatták, hogy mekkora befolyásuk van a piacra. Ebből kiindulva hosszabb távon is fennáll a veszélye annak, hogy a magyar meggyet kiszámíthatatlannak és komolytalannak értékelik, és valamelyest elfordulnak tőlünk.
Idén hiányzott a tavaly jelentős mennyiségeket felvevő lengyel és szerb piac, mert mindkét országban nagyon jó termés ígérkezett. Természetszerű, hogy a bőséges termésük miatt nem feltétlenül akarták „tovább ápolni” a tavaly kialakult jó üzleti kapcsolatokat, így nem lehetett azzal számolni, hogy a német vevők elfordulása miatti piaci űrt ők töltik be. Ebből adódik a kérdés, hogy a bejáratott szokásos piacokat érdemes-e feláldozni egy év rövid távú érdekei miatt. A szezon elején a tömeget jelentő első fajták a cigánymeggyek és az Érdi bőtermő, melyek szürete június 10. körül kezdődik. A konzervipar számára az Érdi bőtermővel indul a szezon, de ennél a fajtánál a június első felében hulló sok csapadék miatt nagyon jelentős minőségi problémák alakultak ki (repedés, rothadás, monília). Ezzel együtt az Érdi bőtermő felvásárlása 200–220 Ft/ kg árral kezdődött, mert a gyenge minőség miatti átmeneti alapanyaghiány mellett is meg kellett szerezniük a konzervgyáraknak a minimális gyártási szinthez szükséges alapanyagot. Ebből kifolyólag a konzervipari szezon első másfél hetében a feldolgozók többsége még a tavalyi év hasonló időszakának egyébként szerény mennyiségét sem tudta legyártani.
Közben a léipar alig vásárolt magyar meggyet, mert Szerbiából 120–130 Ft/kg körüli áron érkezett Magyarországra a lének és sűrítménynek kiválóan alkalmas áru, valamint kis részben fagyasztóipari alapanyag is, ami az eddig hagyományosan annak használt cigánymeggyet ezen a szinten árazta be. Lengyel meggy is érkezett közel hasonló áron és hasonló célra. A lengyel és a szerb meggy minden tekintetben nem éri el a magyar meggy minőségét (bár az Oblacsinszka kiváló festőmeggy), de az ár döntő szempont. A fagyasztott meggy nem nagyon bírja el a 150 Ft/kg fölötti árakat, ennél drágább alapanyagból nem lehet versenyképes készterméket előállítani a lengyel és a szerb konkurenciával szemben. A frisspiaci meggy is „akadozott”, aminek főbb okai: a kereslet visszaesése, a gyenge termésminőség miatti árualap-hiány, valamint részben a felmerülő extra vám- és egyéb tranzakciós költségek. Ennél fogva ezen a piacon sem lehetett számottevő mennyiségeket levezetni.
A szokásos 10–20 ezer tonnánál érzékelhetően kevesebb feldolgozóipari alapanyagnak szánt nyers meggy hagyta el az országot Németország felé, melynek okai szintén a kezdeti gyenge minőség és a német konzervgyárak „távolságtartása”. A helyzet június 22-én jelentősen változott a meggypiacon. A konzervmeggy ára 30–50 Ft-ot zuhant, vagyis 150–180 Ft/ kg-ra esett vissza, a cigány- és egyéb festőmeggyek ára a 100–110 Ft/kg körüli szinten maradt. Június utolsó dekádjában bejött egy hetes kánikulai hullám, ami kissé előre hozta az érést, és összetolta a fő fajtákat (Újfehértói fürtös, Kántorjánosi, Debreceni bőtermő). Ezen fajtáknál már nem voltak akkora mértékű minőségi problémák sem. Így július első napjaiban a nagy termésdömping és az ezzel együtt járó ütemezetlen beszállítás miatt bedugult a piac, először 130 Ft/kg köré esett a konzervmeggy ára, ami aztán tovább zuhant 100–120 Ft/kg-ig is. Ezt bizonyos termelői körök ismételten kartellgyanús megállapodás hatásának tekintették. Ez azonban jóval inkább a piacgazdaság törvényszerűségei alapján adott olyan jellegű – a termelőknek természetszerűen nem tetsző és számukra hátrányos – válasz volt, hogy amiből egy időszakban túlkínálat van, annak zuhan az ára. Ez is felhívja a figyelmet a kedvezőtlen fajtaszerkezetünkre: a kissé túltelepített főfajták egy összeérés esetén nagy dömpingre képesek, amit a konzervipar képtelen egy-egy rövid időszakban lekezelni. Így nem tudja ütemezni a beszállításokat, feltorlódik a gyárakban az alapanyag, ami rontja a meggy átvételi árát, feldolgozhatóságát és a késztermék minőségét is. A szezon szokatlanul korán, a meggy leérése miatt már július 10. körül befejeződött. Összességében idén nem volt nagy termés, de az előző évből meglévő készletekkel együtt a – német vevők által bizonytalanságban tartott – szerény kereslet mellett még a gyenge közepes termés is túlkínálatot eredményezett, mert a visszafogott kereslethez ez is túl sok volt. A FruitVeB előzetes árprognózisa és a „feltételezett” ármechanizmus nagyjából működött. Ebben a kiindulási alap az volt, hogy a jó minőségű ipari meggy árcentruma 150–160 Ft/kg, mely egy közepes-átlagos terméshez rendelhető hozzá.
A szezon elején a gyenge termés miatti túlkereslet ezt az árat mintegy 20–25%-kal felfelé korrigálta, a szezon közepén a főbb fajták megindulásával és a német kereslet hiányában ez kezdett visszabillenni, majd a szezon utolsó másfél hetére a termésdömping 20–25%- kal lefelé korrigálta 100–120 Ft/kg-ig. A piac helyenként előre nehezen kiszámítható, de utólag a piacgazdaság törvényszerűségeivel jól magyarázható válaszokat adott a termés lefutására és a német vevők reakcióira. Természetes, hogy ennek a termelői körökben kiváltott pszichológiai hatása más, ami újfent nem a bizalomépítés irányába hat. A bizalom ebben az évben sem fejlődött a piaci szereplők között, sőt inkább romlott, és a német vevők részbeni elfordulása sem pozitív folyamat.
Ez a helyzet egyik szegmens hosszú távú érdekeit sem szolgálja, sem a hazai termelőknek, sem a hazai feldolgozóknak nem jó, csak a külföldi versenytársaknak. A vevőink pedig könnyen kiszámíthatatlannak nyilváníthatnak minket! Ezzel a szervezetlen piaci magatartással – amelyben mindegyik szereplőnek megvan a maga felelőssége – kilistázzuk magunkat a piacról, és hosszú távon megtörténhet az, ami a málnával, a szederrel vagy a fekete ribizlivel már megtörtént (jóllehet 20 évvel ezelőtt azt sem gondoltuk volna): eltűnik a hazai gyümölcstermesztés palettájáról. Ráadásul ezeket a gyümölcsfajokat is pont a szerb és a lengyel áru szorította ki a piacról. Az évek többségében a meggyünk minősége elismert, keresett, tehát ezt a piaci előnyt meg kellene őrizni, de nem szabad hektikus áralakítással lerombolni! A 150–160 Ft/kg árcentrum reális, ami mind a feldolgozó, mind a termelő számára lehetővé teszi a nyereséges működést. Nem szerencsés minden évben a termelési színvonalunktól, a piaci lehetőségektől és a szervezettségi szintünktől elrugaszkodó, irreális 250–300 Ft/kg-os árelvárással megzavarni a piacot, mert ez hosszú távon nem az ágazat fejlődése irányába hat.
FruitVeB, MHKSZ, Ékasz
