A termesztés helyzete

Magyarországon nagy számmal vannak teljesen műveletlen ültetvények, amelyeket nem gondoznak, de ha van termés, akkor azt betakarítják. Legnagyobb arányban megfelelően művelt, tradicionális ültetvények találhatóak, amelyeket tág térállásra telepítettek, rendszeresen művelnek, jó kondícióban tartják őket, és ezek rendszeresen nagy termést is tudnak adni. Ezekben az ültetvényekben elsősorban magyar fajtákat és Bergeront ültettek. A jelentős területet elfoglaló extenzív ültetvényekből elsősorban ipari felhasználásra kerülhet gyümölcs. Egyre nagyobb számban vannak intenzív, jól működő, kompakt váza koronára alakított ültetvények, amelyeket termőhelytől és fajtától függően 5–6 x 3–4 méteres térállásra telepítettek. Ezek az alacsony törzsű fák nagyon könnyen és egyszerűen művelhetők. Hazánkban kis számban vannak jelen ennél is sűrűbb térállású, intenzív, karcsú orsó ültetvények. Az ültetvények ápolási színvonala és állapota nagyon heterogén, de növekszik az intenzív, magas színvonalon műveltek aránya. Ezekben természetesen csak friss fogyasztásra érdemes barackot előállítani, mivel csak így térül meg a magasabb beruházási és termelési költség.

Termesztési problémák, korlátok

A kajszitermesztés helyzetét leginkább nehezítő tényező, és fejlődésében talán a legnagyobb korlát a fapusztulás. Ezt követik a természeti károk: a fagykár, a jégverések, a szélkár és még esőkár is előfordul, tehát szinte minden időjárási esemény – negatív – hatással lehet a termesztésre. Súlyos probléma az ültetvények sarkavírus fertőzöttsége. Sok fajta érzékeny erre, erősen rontja a hozamokat és a gyümölcs minőségét. Nagy korlátot jelent a szaporítóanyag hiánya, ami leginkább éppen – a fajtaválaszték bővítésére és a hatékonyság javítására alkalmas – új fajták esetében kiélezett. Magyarországon nem tudjuk megvásárolni az új fajtákat különböző alanyokon, ezért külföldről kell ezt behozni, általában kevés hazai tapasztalatra alapozva. A helyi tapasztalatok hiányoznak az alanynemes kombinációkra vonatkozóan, jóllehet nagyon fontos lenne, hogy célirányos és gyakorlatorientált fajta-, művelési rendszer és technológiai kísérletekkel legyenek megalapozva hazánkban is a termelői döntések. Kiemelendő még a munkaerő hiánya, a munkaerő minőségével már most gond van, és a jövőben még nagyobb probléma lesz. Minőségi munkaerőt nagyon nehéz lesz a gyümölcsműveléshez találni. Végezetül a főbb problémák között a „kooperációs limit” nevezhető meg, ami elég erősen hat a gyümölcstermesztés gazdaságosságára. Ez nem csak a gyümölcstermesztésre vonatkozik, hanem az egész ágazatra, az együttműködés hiánya az egész termékpályán végigvonul, kezdve a kutatástól, a termesztésen át az értékesítésig, illetve a feldolgozásig. Az ágazati szervezettség hiánya nagyon nagymértékben csökkenti a termesztés hatékonyságát.

Amikor több évtizeddel vagy akár fél évszázaddal ezelőtti szakkönyveket, cikkeket lapozunk fel, sokszor rá kell ébrednünk, hogy nem sok minden változott azóta a hazai kajszitermesztés, vagy egyáltalán gyümölcstermesztés körül. Jóllehet a főbb problémák, termesztési korlátok ma is azok, amelyek akkor voltak. Nagyon hiányzik az új telepítéseknél a kellő ismeret. Most már egyre több termelő eljut más európai országokba, látja az újdonságokat, információhoz jut, viszont ezek az információk Magyarországon nem megalapozottak, nem rendszerezettek. Azon ismeretek alapján, hogy külföldön mit hogyan telepítenek és termesztenek, nem biztos, hogy Magyarországon jó ültetvényt tudunk létesíteni. Kulcskérdés tehát az információ, illetve annak hiánya. Az információ „ömlik” a termelőkre különböző csatornákon keresztül, de ezeket az alkalmazás előtt meg kell szűrni, hazai tapasztalatokkal összevetni, majd rendszerezetten közreadni.

A termesztés fejlesztési irányai

A potenciális fejlődési lehetőségek meghatározásában vissza kell utalni az 1950v60-as évekre, amikor 80–120 ezer tonna kajszi termett Magyarországon, az exportmennyiség pedig 15–20 ezer tonna körül mozgott. Ezzel szemben az utóbbi évtizedben a termés – évente nagyon ingadozóan – mindössze 10– 40 ezer tonna, az export pedig 3–4 ezer tonna. Magyarország az 1950–60-as években a legjelentősebb európai kajszitermesztőkkel egy szinten volt: ugyanannyit termelt, mint Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország, és majdnem a negyedét adta az európai exportnak. Az utóbbi évtizedben mind a termelt mennyiség, mind az export tekintetében elenyésző a részarányunk az európai piacon: tizede a korábbinak. Mindez azt jelenti, hogy van lehetőség, van hová fejlődni, főleg annak fényében, hogy az európai kajszitermelés és -fogyasztás is a többszörösére növekedett azóta. Probocskai Endrének, a Kertészeti Egyetem korábbi vezetőjének több évtizeddel ezelőtti véleménye az, hogy „A jó minőségű kajszinak Európában biztos piaca van. Versenyképesek csak kiváló áruval lehetünk.” Ez ma is tökéletesen így van, azt tapasztaljuk, hogy a jó minőségű kajszit szinte korlátlanul el lehet adni Európában. A fejlesztési irányok tekintetében egyértelmű, hogy fel kellene oldani vagy tompítani a fenti korlátozó tényezőket. Ebben benne van a fapusztulás és a sarkavírus problematikájának kezelése, az időjárási hatások elleni védekezés, a fajtahasználat átalakítása, a művelési rendszerek fejlesztése, technológiafejlesztés, továbbá az intenzitás fokozása. A termesztő kezében nem sok minden van, amivel hatni tud a piacra, a piaci árakra. Egyik legfontosabb tényező ezért a termelés hatékonyságának fokozásában a terméshozamok növelése, illetve néhány termesztéstechnológiai elemnél van mód korlátosan a költségek csökkentésére is.

A fejlesztéseket hely-, termesztő- és célspecifikusan kell végezni, vagyis hely-, termesztő- és célspecifikus művelési rendszert, fajtahasználatot és technológiát kell kialakítani. Egyik tényező tekintetében sincs általánosan alkalmazható és egyetlen jó megoldás. Több jó fajta, technológia és művelési rendszer van, de a termelőnek magának kell megtalálni a legjobb utat a gazdaságos termeléshez. A fapusztulás és a sarkavírus, valamint a szaporítóanyag problémakörét ágazati szinten kell kezelni. A fapusztulásért legnagyobb részben egy fitoplazma (csonthéjasok európai sárgulása) felel, a védekezési megoldásokra egyelőre csak elképzelések vannak. A sarkavírus elleni küzdelemben segíthet a sarjadásmentes (pl. GF 677) vagy hiperszenzitív alanyok használata. További lehetőség a kevésbé érzékeny, vagy toleráns fajták termesztése. Mindkét betegség ellen csak nagyon komoly, sokéves kutatás hozna eredményt, tehát e kutatások beindítása és finanszírozása létkérdés. Üzemi szinten van megoldás a gazdaságosság javítására, aminek egyik fontos tényezője a termésbiztonság, ami ráadásul alapfeltétel a folyamatos piaci jelenléthez és értékesítéshez is. Ehhez meg kell oldani elsősorban a fagy- és jégvédelmet, de más meteorológiai tényezők is gondot okoznak. A kiegyenlített terméshozásban egyre nagyobb szerep jut az öntermékenyülő fajtáknak. Sokkal biztosabban lehet velük tervezni és termelni. Külföldön már van példa a termesztőberendezések (fólia) alatti termesztésre is, ami hatékony védelmet jelent a legtöbb időjárási tényező ellen (fagy, jég, eső), és a koraiság is jelentősen – akár 2–3 héttel – fokozható. Termesztőberendezés alatt a fák is egészségesebbek.

Ez a berendezés viszont hektáronként 100 ezer euróba kerül, a többi költséggel együtt 120–130 ezer euró hektáronkénti telepítési költségről beszélünk, amit szinte lehetetlen gazdaságosra kihozni. Nagyon fontos a hatékonyság növelése. Kisméretű fákon tudjuk igazán hatékonyan elvégezni a munkákat, jobb minőségű gyümölcsöt tudunk előállítani, ami jobb minőségben betakarítható. Erre a célra jól bevált koronaforma a kompakt váza. Magyarországon is van már karcsú orsó, más országokban jobban elterjedt. Ezek is kisméretűek, hatékonyan művelhetők. Érdekességként lehet beszámolni a kajszi Bibaum fákról is. Ez utóbbi koronaformák akkor kerülnek még inkább előtérbe, ha növekszik a munkaerő ára, és jobban rá leszünk kényszerítve a gépesített technológia kialakítására. A gépi metszés karcsú orsónál könnyen megoldható, majd géppel a virágritkítás, és önjáró munkapadokkal hatékonyabbá tudjuk tenni a kézi szüretet. A fajtahasználat tekintetében piaci szempontból a jövőben egyre fontosabbá válik az íz, tehát jó ízű gyümölcsöt kell előállítani. Főleg nyugaton, de most már itthon is egyre inkább a nagyobb mértékben piros fedőszínnel borított kajszikat igénylik. Folyamatosan jönnek a fajtaújdonságok. Régóta ismertek a világos húsú és héjú kajszifajták, ezek mint különlegességek jelentkezhetnek a piacon. Szintén jelentős lesz – főleg külföldön – a helyi termék. Az osztrákok és németek kifejezetten szeretik a helyben termesztett gyümölcsöt, és ezért hajlandóak többet áldozni. Külföldön egyre inkább terjed a fajtasorozatból álló „márkanevek” kiépítése is. Nagyon sok lehetőség van a kajszi piacon és a termesztésben, de ezeket fel kell ismerni és figyelembe kell venni, valamint ágazati szinten szervezetten és rendszerezetten kezelni a jövőben.

Prof. Dr. Szabó Zoltán
ügyvezető igazgató, Balaton Fruit Kft.