A hazai üzemi gyümölcstermő ültetvények összes felülete 85–90 ezer ha közé tehető. A héjasok (dió, gesztenye, mandula, mogyoró) a gyümölcsültetvények területének kb. 7%-át adják. A mandula, mogyoró és a szelídgesztenye kis jelentőségű kultúrák, pontos területi adatokkal nem rendelkezünk. A mandula szerepe a hazai gyümölcsszektorban igen kicsi. A ’80-as évek közepén 72 ha termő üzemi ültetvényt regisztráltak, ez a szám becsléseink szerint lényegesen nem változott. Termeszthetőségének északi határán vagyunk, a növény éghajlati igényeinek csak kevés terület felel meg hazánkban. Termesztésének legjelentősebb kockázata a virágzáskori fagy. E mellett érzékeny a nyári vízhiányra is, gyengébb talajokon pedig elengedhetetlen a szakszerű, rendszeres tápanyag-utánpótlás. Hazai előállítású fajtáink gyümölcsének tulajdonságai jók, azonban virágaik önmeddőek, így gondosan megválasztott pollenadó fajtával együtt telepítve lehet biztonságos a termesztés. A hazai nemesítés fő célja öntermékeny fajta előállítása. E mellett indokolt lenne külföldi (olasz, spanyol) fajták kipróbálása ökológiai körülményeink között. Sajnálatos tény, hogy korszerű, a mai igényeket kielégítő intenzív mandulaültetvényekről nem igazán tudunk. Adataink alapján jelenleg kb. 65 hektáron folyik ökológiai termesztés, a konvencionális termesztés is legfeljebb hasonló méretű területen történhet. Kereskedelmi mérlegünk negatív, 2014-ben héjas és héjnélküli mandula exportunk 68 tonna volt, 808 tonna import áruval szemben. Legjelentősebb felhasználók a cukrászat és az édesipari vállalatok, akik nagy tételben egyöntetű minőségű külföldi árut keresnek. Általunk ismert kereskedő vállalkozások a Gilan Trading Kft., a Mogyi Kft., valamint az élelmiszeripari alapanyagok nagykereskedelmével foglalkozó Galla Társas Kft.

Legjelentősebb héjasunk a dió, 2014. évi adataink szerint 6120 ha termőkorú üzemi dióültetvény volt az országban. A 2010-2014 közötti időszakban mintegy 500 ha telepítésére került sor. A diótermés a 2014. évben 9,4 ezer tonna volt, idén is hasonló mennyiséget várunk. Termesztett fajtáink koraisága miatt a magyar dió igazi réspiaci termék, megjelenésben megelőzi a fő európai termesztő Franciaországot és az olcsó import kaliforniai diót. E mellett jó évjáratokban minősége is kiemelkedő, ezért keresett áru az Európai Unió piacain. Fő export célországok Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc, évente 1500–2000 tonna árut szállítunk. Piaci lehetőségeink azonban lényegesen jobbak, megfelelő árualap hiányában az igényeket nem tudjuk kielégíteni. Ezért indokolt lenne a jelenlegi 1,5–2 tonna/ha termésátlag növelése, ehhez a korosodó ültetvények folyamatos leváltására, termesztéstechnológia fejlesztésekre és új fajták termesztésbe vonására lenne szükség.
A mogyoró termesztése hazánkban elenyé-sző volumenű, 60–70 ha között lehet az üzemi felület. Jellegzetesen kisüzemi növény, az éves termés jó része kerül le kistermelők kertjeiből. Termésátlagaink annak ellenére alacsonyak (1 t/ha), hogy a termesztés környezeti feltételei hazánk több táján adottak. A szomszédos Horvátországban jó termesztéstechnológiával elérik a 3,2 t/ha héjas mogyoró mennyiséget. A hazai feldolgozóipari igény igen magas, melyet import áruval elégítenek ki, a behozatal az elmúlt öt évben 250 és 530 tonna között mozgott. Exportunk igen alacsony, 2014-ben 28 tonna volt.

A szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban igényes faj. Termesztése a növény speciális ökológiai igényei (kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj) miatt csak az ország néhány táján lehetséges (dél-dunántúli, nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztő tájak). A mogyoróhoz hasonlóan jellemzően kisüzemi növény. A ‹70-es években telepített áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak, jelentősebb üzemi ültetvények nincsenek. Az éves termés nagy részét ma is ligetes szórványgesztenyések, vad állományok adják. Becsléseink szerint 200–250 ha gesztenyés lehet hazánkban, ennek kisebb részét képviseli üzemi telepítés. Tudomásunk szerint az egyetlen jelentősebb méretű, 30 ha-os ültetvény Kadarkúton, a Sarkpont Zrt. tulajdonában van. Perspektivikus gyümölcsfaj, termesztése azonban kockázatos. Az utóbbi másfél évtizedben felerősödött gombás betegség, a kéregelhalás járványszerűen tizedeli a fákat. Mellette néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs, mely szintén komoly károkat képes okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs. Az országos éves termésmennyiség 200–500 tonna közötti, mely a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Exportunk elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorulunk. Az import évente 1000–2500 tonna között mozog, jellemzően Olaszországból.

 

 

HUNYADI ISTVÁN, FruitVeB
(Fotók: Dr. Apáti Ferenc