Az 1960-as években az almatermesztés a friss, étkezési almára épült (1 millió tonna körüli termésmennyiség), mely elsősorban az exportra koncentrált, különös tekintettel a Szovjetunióra. A szovjet piac hatalmas mennyiségeket vásárolt fel, a minőségre kevés figyelmet fordítva. A hetvenes évek közepétől 1,2 millió tonna alma termett az országban (1. ábra), mivel az exportlehetőségekre alapozták a fejlesztéseket. A 2009-2015. évek átlagában 587 ezer tonna volt a hazánkban megtermelt alma, ami a hetvenes évek terméseinek csak fele, mely tendenciát az almaültetvények felülete is követte.

A termelés mellett az exportált mennyiség is drasztikusan lecsökkent, a ’80-as közepén még meglévő 300 ezer tonnáról mindösszesen 28 ezer tonnára (2009-2015 évek átlagában), illetve 1997 óta az import (34 ezer tonna 2009 és 2015 évek átlagában) meghaladja az exportot is. Az 1 főre jutó almafogyasztás is zuhanásnak indult a ’80-as évek végétől, amikor is a déligyümölcsök megfizethetővé váltak a hazai piacokon. A fogyasztás 15-30 kg/fő/évről 9-12 kg/fő/évre változott.

Az almaágazatunk jelentős területvesztésen ment keresztül, 2001-ben még 41 ezer hektár ültetvény volt az országban, amely 2007-re 35 ezer hektárra zsugorodott és 2012-re csaknem 26 ezer hektárra csökkent (1. táblázat), melynek kétharmada az Észak- Alföldön helyezkedik el, ezért a feldolgozóipari kapacitások 90%-a is a szabolcsi régióban található.

A fajtaösszetételt tekintve, 2012. évi KSH adatok szerint az almaültetvények 23%-án, azaz csaknem 6 000 hektáron Idared fajtát termelnek, míg több, mint 4 000 hektáron Jonathánt. Ezek a fajták, mind ipari célra, mind frisspiacra megfelelő minőségűek a termesztéstechnológia függvényében, bár a hagyományos Jonathán-ültetvények termése inkább csak ipari célt szolgál.

Az életkort tekintve, mintegy 7 000 ha almaültetvény 25 év feletti, és mindössze 900 hektár települt a 2008-2012 időszakban, azaz nagyon kevés az új telepítés hazánkban, alapvetően a kis méretű és idős ültetvények dominálnak. Gonda (2000) szerint a főbb ültetvénytelepítési szakaszokat az alábbiak szerint jellemezhetjük:
• A ’40-es évek végén, az 50-es években telepített Jonathán fajtájú ültetvényeknek ma már csak töredéke üzemel. Később ezek lettek az ipari fajták, mert tökéletesek voltak sűrítménygyártásra.
• A ’60-as években telepített termőkaros orsó ültetvényeknek már csak negyedét-ötödét művelik.
• A ’70-es évek ferdekarú sövény ültetvényeinek már csak 40%-a funkcionál, sokat felszámoltak közülük (főleg Starkingot), inkább a Jonathán fajta dominál.
• A ’80-as évek második felében telepített „szakcsoporti” ültetvények jelentős része még üzemel, a 2000-es évek körül ezek hordozták a legnagyobb terméseket. Az új telepítések hiányának okai között szerepel a tőkehiány, az elöregedő ültetvények támogatások általi konzerválása, a mélyreható ökonómiai elemzések hiánya, a gazdálkodói kedv hiánya.

A ’60-as, ’70-es évek mennyiségi növekedését nem követte a tárolókapacitás kiépítése, így nagyon sok alma alkalmatlan lett friss fogyasztásra, mely mennyiség elérte az összes almatermés 40%-át. A Jonathan fajtakör lett az ipari alma 80-90%-a, mely tökéletes sűrítménygyártási célra. Erre a mennyiségre és minőségre nyugodt szívvel épülhetett és fejlődhetett a feldolgozóipar: 500-550 ezer tonna feldolgozási kapacitással épült ki akkoriban és 2016-ban is ugyanekkora méretben üzemelnek, még ha a piaci szereplők változtak is.

A ’70-es években telepített ültetvények jelenleg 30-40 évesek, melyek újratelepítése nem történt meg. Az alma termőterülete csaknem a felére csökkent, azonban kivágásokat nem követte közel sem azonos ütemű újratelepítés. A 2012-es KSH-ültetvényösszeírás alapján a 26 ezer ha almaültetvényből 7 ezer hektár 25 évnél öregebb (ezek a ’70-es, ’80-as években megvalósított, keleti export piacra szánt étkezési telepítések), ezek alkotják az elöregedett ültetvényeket (ezek egy része zárt kertben található). Az összeírás szerint a 14 és 25 év közötti ültetvények nagysága ugyancsak 7 ezer hektárra tehető, melyeknek a 20 év feletti része döntően ipari célra / ipari minőséget termel, a többit kettős hasznú ültetvényként használják, azaz étkezési céllal lettek telepítve, de az alacsony szintű ráfordítások, vagy a koruk miatt a hozam 50-70%-át csak ipari almaként tudják értékesíteni. Az ezredforduló környékén csaknem 5-10 ezer ha kettős hasznú ültetvényt létesítettek, melyekhez nem párosult a posztharveszt háttér kiépítése. A kettős hasznú ültetvényeken megtermelt étkezési almát így a betakarítási szezonban kell eladni alacsonyabb áron, azonban a hektáronkénti termelési költsége alacsonyabb, mint az intenzív ültetvényeken termesztett étkezési almáé. A jóval alacsonyabb ráfordítási szint és az extenzívebb felé húzó művelési rendszer miatt, az erről az ültetvénytípusról érkező étkezési almát a termelők az étkezési piacon kialakult áraktól alacsonyabban is értékesítik, ezáltal gyakran zavart okozva a frisspiacon. Az étkezési célú ültetvényekről „kieső” mennyiség is számottevő a feldolgozóipar számára. Az ékezési célú intenzív ültetvényekről a hozam 10-35%-a lesz ipari minőségű, melyet legtöbbször TÉSZ-en, hűtőházakon keresztül vásárol a feldolgozó. A kizárólag ipari almát előállító ültetvényeket ipari célültetvényeknek nevezik, melyeknek célja – már telepítésüktől kezdve – 100%-ban ipari alma előállítása, de intenzív termelés révén, azaz magas ráfordításokkal magas hozamok elérése a cél. A feldolgozóipar alapanyag-szükségletének 27%-át fedezik ezek az ültetvények. Az ipari célültetvények döntő többsége a feldolgozóipar igényeinek megfelelően, ajánlása által lett telepítve az elmúlt 15-20 évben. Mérete ma már meghaladja a 4 000 ha-t. (2. táblázat)

A különböző évjáratok miatt a hazai termésmennyiség 400 és 900 ezer tonna között mozog, mely nagyban befolyásolja a feldolgozóipar által felvett mennyiséget is, de nagyságrendileg a termés 2/3-ában határozható meg. Megjegyzendő, hogy ez az arány 20 éve nem változik. A hazai feldolgozók által felvásárolt alapanyag 17%-a az étkezési ültetvényekből kieső ipari minőségű alma, 33%-a a kettős hasznú ültetvények ipari minőségű almája, az elöregedő ültetvényekből származik az alapanyag 23%-a, és a 27%-át az alapanyagnak az ipari célültetvények adják (3. táblázat).

Különbséget kell tenni ipari minőség és ipari alma között. Ipari minőség: étkezési céllal termelt alma küllemi elváltozások miatt frisspiaci alkalmatlansága. Ipari alma: feldolgozóipari alapanyag céljából termesztett alma. A feldolgozóipari alapanyag minden esetben növényvédőszer maradványtól mentes kell, hogy legyen. Az alma rendkívül sokrétű felhasználhatósági területtel rendelkezik, számtalan formában feldolgozható és értékesíthető. A feldolgozott termékek 90%-a sűrítmény. A sűrítmény a gyümölcslé- és üdítőital-gyártás alapanyagaként szolgál (Coca-Cola, Heineken, Aldi stb.).

Szerző:
Tóth-Kurmai Viktória,
Dr. Apáti Ferenc, Debreceni
Egyetem, Gazdaságtudományi Kar