A hajtatott zöldségféléink közül termőterületét tekintve a második legjelentősebb faj a paradicsom. A frisspiacra szánt étkezési paradicsom termesztése ma már szinte kizárólag termesztőberendezések alatt zajlik. Hazánkban még jelenleg is együtt élnek különböző intenzitású változatai: hagyományos fóliasátrak, nagy légterű fóliablokkok, illetve korszerű üvegházak. Ezek a berendezések típusuktól és műszaki tartalmuktól függően más befektetett tőke igénnyel rendelkeznek, továbbá eltérő hozam, bevétel és jövedelem előállítására képesek.

Az elemzés célkitűzése és főbb peremfeltételei

Az elemzés fő célkitűzése annak meghatározása, hogy a hajtatott paradicsomtermesztés milyen hatékonyság, illetve gazdaságossági paraméterek mellett végezhető különböző típusú hajtatóberendezésekben. Választ kívánok adni arra a kérdésre, hogy mely termesztési módnak milyen üzemgazdasági előnyei és hátrányai vannak, mely változatot érdemes választanunk. Három termelési mód összehasonlítására kerül sor, melyek egyben különböző műszaki-technológiai változatot testesítenek meg: alacsony belmagasságú hagyományos fóliasátor; nagy belmagasságú, nagy légterű blokkrendszerű fólia; korszerű, nagy belmagasságú, nagy légterű holland rendszerű üvegház.

Mindegyik esetben talaj nélkül, termesztőközegen (kőzetgyapot) és fűtött körülmények között (termálvizes fűtés) zajlik a termelés, és fürtös paradicsomot állítanak elő, ugyanazzal a fajtával, illetve integrált és biológiai növényvédelem együttesét alkalmazzák. A termelés naturális adatainak (hozam, naturális ráfordítás) begyűjtésére hazánkban a legmagasabb színvonalon gazdálkodó termelő vállalkozásoknál került sor (2-2 vállalkozás termelési módonként), ezért nem az országos átlagot reprezentálja! A nettó termelői értékesítési árak egy meghatározó TÉSZ-től, míg az inputárak kereskedelmi cégektől származnak. A felhasznált ráfordítások (anyag, kézi munka) árai 2015-2016. évi árszínvonalat tükröznek, az anyagok ára ÁFA nélkül, a kézi munkák bérköltsége pedig járulékterhekkel együtt értendők. Az időbér 1 200 Ft/óra átlagos órabér-költségen került megállapításra. A hozamok és az értékesítési árak 5 év átlagait reprezentálják, és mind a hozamok, mind az árak havi bontásban kerültek begyűjtésre. A kalkulációk ágazati szintre vonatkoznak, így nem tartalmazzák a menedzsmentben keletkező általános költséget.

Ráfordítás, termelési költség

A különböző termesztőberendezések a termesztéstechnológiában jelentősen nem térnek el egymástól, minden esetben ugyanazokkal a munkafolyamatokkal kell számolnunk. Ennek oka, hogy az elvégzett munkák és ráfordításaik elsősorban a termesztés színvonalától, illetve a termesztőközeg használatától függnek, nem pedig a termesztőberendezés korszerűségétől. Jelentős eltérés nem mutatkozik a hagyományos fóliasátor és a blokkfólia termelési költségében. Az üvegház költsége viszont 43%-kal magasabb, mint a hagyományos fóliáé és 29%-kal magasabb, mint a blokkfóliáé. Mindegyik termelési mód esetében az ültetés, a zöldmunkák, a trágyázás és a betakarítás műveletei járnak a legmagasabb költséggel. (1. táblázat)

Az ültetés költsége a legmeghatározóbb, amelyet a palánta költsége eredményez. A vizsgált berendezéseknél azonos fajtát és palántát használnak, amelynek egység ára 600 Ft/db. Hagyományos fóliasátorban 2,4 db/ m2, blokkrendszerű fóliában 3 db/m2, üvegház esetén pedig 3,0-3,5 db/m2 kerül kihelyezésre. A palánta oltott, erős, kétszálú, virágos növényt jelent. A termesztőközeg kőzetgyapot paplan (1,0 és 1,33 méter hosszúak), nagyságrendileg 3 000 darabot helyeznek ki egy hektárra, ami jelentősen megemeli a költségeket, hiszen egy paplan ára 380-480 Ft/db.

A második legjelentősebb tétel a zöldmunkák költsége, amely magában foglalja az összes élőmunka- és anyagfelhasználást, amelyeket a növények ápolására (levelezés, fürtszabályozás, tekerés/klipszezés, kacsolás, engedés) fordítanak. Az élőmunka-felhasználás kiemelkedően magas: fóliasátorban 11 000 m.óra/ha, blokkfóliában 8 700 m.óra/ha, üvegházban 9 600 m.óra/ha körül alakul.

A harmadik legjelentősebb művelet a trágyázás költsége, mely magában foglalja a tápoldatos műtrágyákat és a folyékony CO2- trágyát (2,5 kg/m2, 2,9 kg/m2, illetve 3,4 kg/m2 mikro- és makroelem-trágya kerül kijuttatásra). Jelentős tétel a betakarítás, fóliasátorban 6 300 m.óra/ha, blokkfóliában 5 500 m.óra/ ha, üvegházban 3 400 m.óra/ha élőmunkafelhasználással jár a m2-enkénti 31,0 kg, 46,8 kg, illetve 57,4 kg termés betakarítása. Szembetűnő, hogy a termesztőberendezés korszerűségével milyen nagy mértékben csökken az egy kg termés betakarítására eső élőmunka- felhasználás. Nem munkaművelet, de számottevő tétel a termesztőberendezés amortizációja, melynek értéke főleg a beruházás tőkeigényétől függ.

Hozam, árbevétel

Az első betakarítás a kiültetés időpontjától függően március-áprilisban történik a hagyományos fóliasátor és a blokkrendszerű fóliaház esetében (februári ültetésnél csak áprilisban), február-március környékén üvegház esetében, de ekkor csak egy minimális hozam keletkezik (február-április időszakban összesen a fóliákban 2-4 kg/m2, üvegházban 6-8 kg/ m2). Az értékesítés ár ebben az időszakban még kiemelkedően magas (I. oszt. termék ára: 330-420 Ft/kg). A növény május-július hónapokban éri el a csúcstermés időszakát ekkor akár 5-6 kg/m2 termésmennyiség is elérhető havonta hagyományos fóliasátor alatt, 6-8 kg/ m2 a blokkrendszerű fóliaházban és 7-9 kg/m2 modern üvegház esetén. Az értékesítési árak ebben az időszakban már jóval alacsonyabbak: 150-250 Ft/kg). Augusztustól kezdve már folyamatosan csökken a fajlagos hozam, az árak decemberig folyamatosan 250-300 Ft/kgig emelkednek. A hozamokban számottevő eltérések vannak a különböző termesztőberendezések között. A hagyományos fóliasátor hozama 31,1 kg/m2, a blokkfólia hozama 46,7 kg/m2, míg az üvegház hozama 57,4 kg/m2 évente. Az árbevétel (a havi hozamokat a havi árakkal számítva) fóliasátorban 6 879 Ft/m2, a blokkrendszerű fóliaházban 9 187 Ft/m2, az üvegházban pedig 12 014 Ft/m2 (2. táblázat).

A gazdálkodás eredménye és hatékonysága

A hozamokban nagyobb mértékű eltérés jelentkezik a különböző termesztőberendezésekben, mint a termelési költségekben, és még kifejezettebb ez az eltérés az árbevételek alakulásában, mert az üvegházakban jóval magasabb a kezdeti időszakban keletkező termés. A blokkrendszerű fólia mintegy 50%-kal magasabb hozamot és 35%-kal magasabb bevételt ér el mindössze 10%-kal magasabb költséggel, mint a hagyományos fóliasátor. Az üvegház pedig további 23%-kal magasabb hozamra és 30%-kal magasabb bevételre képes 30%-kal magasabb költségek mellett, mint a blokkfólia. Mindezek eredménye az is, hogy a hagyományos fóliában nagyon magas a termék közvetlen önköltsége (196 Ft/kg), míg üvegházban és blokkfóliában ennél 20-25 %-kal alacsonyabb és közel azonos (144-152 Ft/kg) (2. táblázat)

A költségek és árbevételek ezen összefüggéseiből ered, hogy a blokkfólia mintegy 3-szor nagyobb ágazati nyereség (= fedezeti összeg, mely jövedelemkategória nem számol az általános költségekkel) elérésére képes, mint a fóliasátor; az üvegház pedig további 35%-kal magasabb nyereséget realizál, mint a blokkfólia. A költségarányos jövedelmezőség folyamatosan javul a korszerűség fokozódásával. A hagyományos fóliaház jövedelmezősége nagyon alacsony (13%), az általános költségekkel terhelve (a közvetlen költségek 8-10%-a) jelentősen tovább romlana, és a nullához közelítene az értéke. A két korszerűbb berendezésben már elfogadható, és közel azonos mértékű (36-38%-os) költségarányos jövedelmezőséget kapunk. (2. táblázat) Az ágazat sajátossága a nagy mennyiségű élőmunka-szükséglet. Láthatjuk, hogy ahogyan haladunk az egyre modernebb termesztőberendezések felé, annál kevesebb az egy m2-re eső munkaerő-felhasználás, de még ennél is nagyobb mértékben csökken az 1000 kg termésre eső élőmunka-mennyiség (2. táblázat).

Ez abból a szempontból is kiemelkedően fontos, hogy a személyi jellegű költségek nagy részarányt képviselnek a termelési költségek között, továbbá jelentős munkaerőhiány jelentkezett az utóbbi években a mezőgazdaságban. A termesztőberendezés korszerűségének fokozódásával a többi munkaerő-hatékonysági mutató is sokkal kedvezőbb.

Összegzés

A hatékonyság témakörében összegzésképen megállapítható, hogy a paradicsomhajtatásban a hagyományos fóliasátrak jövedelemtermelő képessége és jövedelmezősége nem tekinthető kedvezőnek. A blokkrendszerű fólia és az üvegház között pedig az alapvető különbség az, hogy míg mindkettő közel azonos költségarányos jövedelmezőséget produkál, azaz minden 100 Ft költséggel azonos jövedelmet érnek el, addig egységnyi területre vetítve, vagyis az abszolút nyereségtömeg tekintetében az üvegház mintegy 35%-kal jobb eredményre képes. A korszerűség fokozódásával egyértelműen és számottevően javul az élőmunka hatékonysága is. A cikksorozat 2. részében, a következő lapszámban a beruházás teljes élettartamra vetített megtérülési, gazdaságossági viszonyaival, illetve az üzemgazdasági előnyök és hátrányok elemzésével foglalkozunk.

Dorogi Dóra,
II. évf. MSc. szakos gazdasági agrármérnök
hallgató Debreceni Egyetem
Gazdaságtudományi Kar