Jellemzően év végén elvégezzük a hazai gyümölcságazat értékelését, mely kiterjed a főbb gyümölcsfajok éves termésmennyiségének alakulására, a piaci helyzet elemzésére és a rövid távú kilátások körvonalazására. Az évértékelést most rendhagyó módon kétrészes cikk formájában tesszük meg. Az első részben minden ágazatot egyaránt érintő gazdasági és természeti környezet általános tényezőire, majd a következő lapszámban megjelenő 2. részben az egyes fajokra kerül sor. Munkánkban az ágazati szereplők széles körével konzultálva számunkra egyértelmű, hogy a cikk tartalma és helyenként csípősebb hangulata jól tükrözi egy széles szakmai platform véleményét.

A versenyképes gazdálkodás alapja a hatékony, magas jövedelmezőséget eredményező termelés, ami a gyümölcságazatban alapvetően a magas fajlagos hozamokat adó intenzív termelést jelenti. Pontosabban ezt jelentené, ha nem rontanánk el különböző szabályozó elemekkel, pl. rosszul kiosztott támogatásokkal. A támogatásokkal együtt már nagyon alacsony színvonalú gazdálkodás mellett is megéri gyümölcsöst fenntartani (a gyümölcstermesztés és az ültetvényfenntartás hazánkban különböző fogalom), ezzel mintegy önmagunktól alacsony szintre ldegradáljuk, és azon determináljuk a hazai gyümölcstermesztés színvonalát. Tekintsünk el azonban ettől, és induljunk ki abból, hogy a magas színvonalú, intenzív gazdálkodás a következő, alapvető termelési tényezők és erőforrások függvénye:
• szaktudás,
• munkaerő,
• tőke,
• időjárási tényezők.

A következőkben ebben a sorrendben értékeljük e tényezőket, kitérve arra, hogy mi jellemezte ebben az évben az adott tényező állapotát, és miben sikerült előrelépnünk. Természetesen ezen tényezők akkor érvényesülnek megfelelően az ágazatban, ha egy rendszerszemléletű, egységes Stratégia mentén teremtjük meg.

Stratégia hiánya, hiányosságai…

A Vidékfejlesztési Minisztérium 2013. őszén – jelentős részben a FruitVeB ágazatfejlesztési dokumentumaira alapozva – elkészítette a Magyar Zöldség- Gyümölcs Ágazati Stratégiát. A dokumentum 50%-os termelésbővítést céloz meg a következő 7-10 évben 507 Mrd. Ft fejlesztési költség, illetve 232,5 Mrd Ft beruházási-támogatási igény mellett (ebből 182,5 Mrd. Ft a termelés, 50 Mrd. Ft a ráépülő feldolgozóipar támogatása). Le kell szögezni azonban, hogy a pozitív minisztériumi törekvések ellenére hazai zöldség-gyümölcs Ágazati Stratégia nincs! A megalkotott anyag mindössze egy minisztériumi dokumentum, és a Kormány általi elfogadására ezidáig nem került sor! Kormányrendelet szintjén – legjobb tudomásunk szerint – egyetlen ágazat rendelkezik fejlesztési stratégiával: a sertés. Ennek fényében kell említést tenni arról is, hogy Magyarország 2015. november 21-ei kormányhatározattal elfogadottan rendelkezik Vajdasági Gazdaságfejlesztési Stratégiával, melynek keretében 50 Mrd. Ft-tal segíti a vajdasági mezőgazdaságot, döntően az ottani kertészetet (ebből 20 Mrd. Ft vissza nem térítendő támogatás, 30 Mrd. Ft kamatmentes hitel). Továbbá a Kormány 2016. áprilisban határozattal döntött a kárpátaljai Egán Ede Gazdaságfejlesztési Stratégia megvalósításáról, ennek forráshátterét azonban nem ismerjük. Ezen stratégiákkal elvükben maximálisan egyetértünk, de tény, hogy a hazai kertészet gondjait nem oldják meg.

A szaktudás-bázis építése vagy bontása

A hatékony termelés alapja mindenhol Nyugat-Európában a professzionális színvonalon működő kísérleti és kutatóállomások működése, melyek a korszerű, naprakész szaktudást szállítják a termelésnek, és egyúttal független szaktanácsadási rendszerként is működnek. Továbbá olyan szoros kapcsolatot tartanak fent a gazdákkal, hogy a termelői igény folyamatosan át is megy a kutatói szférába, ami pontosan kijelöli, hogy milyen kutatási eredményekre tart igényt a gyakorlati szféra. A modellek több nyugati országban adottak, csak valamelyik modellt kellene alkalmaznunk. Ehhez képest Magyarországon mintegy 10-15 éve nem halad előre a kertészeti kutatások ügye, a hajdan jól működő kutatóállomások – pénzügyi és infrastrukturális okokból – a klinikai halál állapotában vannak. Igazából arra sem lehet fogni a tétlenkedést, hogy „az EU nem engedi”, mert a kutatásfejlesztés támogatása az ún. „green box”- ba tartozik, így állami források szabadon felhasználhatók erre a célra. Számításaink szerint 3-5 Mrd. Ft-ból fel lehetne építeni 5 professzionális kertészeti kutatóállomást, és további évi 1-2 Mrd. Ft állami finanszírozással működtetni is lehetne. Hosszú távon (4-5 éven túl) pedig átalakítható lenne döntően termelői finanszírozású intézménnyé, így az államnak jóval kevesebb terhet kellene viselnie. Ebben a kérdésben jelentős előrelépést ebben az évben sem tapasztaltunk.

Munkaerő-hiány

A munkaerő-helyzet ebben az évben sem javult. Köszönhetően nyilván annak, hogy olyan idült problémákra vezethető vissza, melyeket rövid távon nem lehet rendezni. A munkaerőhiány kezelésében rövid távon részbeni megoldást hozhatna a közmunka program átalakítása, annak érdekében, hogy tartósan vagy legalább a csúcsidőszakokban hozzáférhetővé váljon az ott lekötött munkaerő a mezőgazdaság számára. A program ma már évente 200-250 ezer embert von el a gazdaságtól, és erre évi mintegy 200-300 milliárd forintot költünk, legalábbis 2011-2016. között 6 év alatt mintegy 1 200 Mrd. Ft-ot költöttünk. Az ágazati szereplők egyöntetű véleménye, hogy a közmunka program kifejezetten árt a mezőgazdaság munkaerő-ellátottságának. Nem jelent megoldást ezen emberek munkába való visszavezetésére sem, az ott végzett munka nagyon alacsony hatásfoka miatt.

A közmunka program jelentős átalakításában – számos szakmai szervezet próbálkozása ellenére – nem sikerült átütő sikert elérni ebben az évben sem. A munkaerő-hiány csak azért volt kevésbé kiélezett probléma idén, mert a gyümölcstermést 20-40%-kal csökkentették a fagy- és jégkárok, ami maga után hozta a betakarítás kisebb élőmunka-igényét. Bár egyes térségekben (pl. Szabolcs megye) még a jóval kisebb termés ellenére is voltak komoly gondok a betakarítás megszervezésével.

A közmunkás árutermelés

Különösen káros jelenség az is, hogy a közmunka program keretében előállított áru (főleg zöldség) most már egyre inkább megjelenik a piacon is: kereskedők, sőt még TÉSZ-ek is vásárolnak fel árut. Mi ebben a káros? Alapvetően az, hogy ezt a terméket jóval alacsonyabb áron értékesítik, mint amennyiért a saját vagyonára és kockázatára gazdálkodó kertész előállítani képes. Ez az áru az önkormányzatnak gyakorlatilag ingyen van, mert totálisan államilag támogatott, így semmilyen áron nem gazdaságtalan, jóllehet – köszönhetően a rendkívül gyenge hatékonyságú gazdálkodásuknak – többszörös önköltségen állítják elő, mint egy árutermelő gazdaság. Ezt megközelíthetjük úgy is, hogy az árutermelő gazdákat államilag támogatva szorítjuk ki ezekről a piacokról. Ráadásul vélhetően versenyjogilag is aggályos egy teljes mértékben államilag támogatott termék piaci megjelenése.

Elindultak a kertészeti pályázatok

A Vidékfejlesztési Program 2015. augusztusi elfogadását követően 2016. tavaszán megjelentek az első kertészeti pályázati felhívások. A három „nagy” kertészeti fejlesztési jogcímen (üvegház, fólia létesítése; gombaházak, hűtőházak létesítése; ültetvénytelepítés) összesen közel 65 Mrd. Ft támogatási forrás került kiírásra. Ehhez jön még a kertészeti gépbeszerzés keretében a napokban kiírt 18 Mrd. támogatási keret. Az összeg alapvetően nem kevés, de számolva azzal, hogy a gépbeszerzés egy része a szántóföldi növénytermesztést fogja gazdagítani, továbbá a másik oldalon azzal, hogy más horizontális jogcímeken még érkezik forrás a zöldség-gyümölcs ágazatba, összességében arra juthatunk, hogy kb. 80-100 Mrd. Ft támogatási forrás landol az ágazatban. Ez mintegy 50-60%-a a minisztériumi „stratégiában”, a termelés fejlesztésére tervezett 182,5 Mrd. Ft-nak. Talán ennél is nagyobb probléma, hogy – pályázók és pályázatírók egyöntetű véleménye alapján – a pályázati rendszer sokkal túlszabályozottabb és lassúbb, mint valaha, jóllehet már korábban is a rendszer túlbürokratizáltsága volt a támogatási források hatékony felhasználásának legnagyobb korlátja.

Visszás AKG-kiírás

Ebben az évben született döntés az első körben kiírt agrár-környezetgazdálkodási támogatási kérelmekről is, ami szintén jelentős vitát szült az ágazaton belül: nagyon sok, magas színvonalon működő gazdaság – melyek az előző két ciklusban is benne voltak az AKG-ban – nem kapta meg a támogatást. Ennek orvoslására jelenleg fut egy második körös kiírás. A probléma megítélésünk szerint jól jelzi azt a régóta hangoztatott szakmai véleményt, miszerint az odaítélés feltételei nem vagy csak nagyon kevés kertészeti-szakmai feltételt tartalmaznak, így egy gyenge színvonalú vagy egyenesen gondozatlan ültetvény ugyanolyan eséllyel kapja meg a 150-300 ezer Ft/ha-os támogatást, mint a legkorszerűbb ültetvények. A jelenség azonban – a támogatások magas hektáronkénti összege miatt – az előző 10 évhez hasonlóan újra oda fog vezetni, hogy ezen tízmilliárdok leginkább az alacsony termelési színvonal és ezzel együtt a versenyképtelen termelési szerkezet konzerválásához járulnak hozzá, a fejlődés és előrelépés helyett. Ezt a folyamatot fogják erősíteni a szintén különösebb szakmai feltételrendszer nélkül kiosztott – hektáronként közel 100 ezer Ft összegű – termeléshez kötött támogatások is.

Időjárási károk (fagy, jégeső, sok csapadék

Az időjárás ebben az évben is megmutatta, hogy még a legkorszerűbb gazdaságokban is komoly, hatékonyságot korlátozó tényező. A tavaszi fagyok mintegy 20-30%-os termésveszteséget és jelentős minőségi károkat idéztek elő országos szinten (lokálisan nagy eltérésekkel). Ezzel a tavaszi fagyok lassan minden évben előforduló károkozó jelenségekké válnak. Ennek fényében „érdekes”, hogy a VP pályázatain belül éppen a két leghatékonyabb fagyvédelmi módszer (fagyvédelmi öntözés, paraffingyertya) nem támogatott. A fagyokat követték a bőséges tavaszi, nyár elejei esőzések, melyek komoly minőségi károkat okoztak főleg a meggyben és a cseresznyében. Az aszállyal nem kellett küszködni ebben az évben, mind mennyiségében, mind eloszlásában jók voltak a csapadékviszonyok. A jégverések sem kímélték ebben az évben az ültetvényeket. Alapvetően nem a jégesők gyakorisága volt szokatlan, mert az talán nem haladta meg az átlagos mértéket. Nagyon sok termőhelyen azonban olyan méretű és intenzitású jégverést lehetett tapasztalni, amely néhány perc leforgása alatt 100%-os minőségi vagy részben mennyiségi veszteséget idézett elő.

Ez az év is felhívta arra a figyelmet, hogy az időjárás komoly, versenyképességet korlátozó tényező lesz a jövőben, a káros hatások elleni védekezésre egyre komolyabb gondot kell fordítani. Az aszály ugyan ebben az évben nem volt különösebben korlátozó tényező, de az évek többségében az lesz. Ehhez képest az öntözés fejlődése és fejlesztése jelenleg komoly jogszabályi korlátokba ütközik: egyes térségekben nem támogatott beruházás az öntözés, de van, ahol számos esetben vízjogi engedélyt sem adnak ki. Némi reménysugarat jelent, hogy nem sokkal ezelőtt vette kezdetét egy országos hatókörű hatástanulmány elkészítése, mely igazolhatja, hogy a mezőgazdasági öntözés vízkivétele jelentősen nem befolyásolja a felszín alatti víztestek állapotát, így feloldható az öntözés, illetve az öntözés támogatásának korlátozottsága.

Összegzésképpen megállapítható, hogy a hatékonyságot meghatározó, legfőbb termelési tényezők tekintetében ebben az évben sem értünk el érdemi előrelépést, így a „hogyan tovább?” kérdésének megoldása tovább várat magára.

Dr. Apáti Ferenc,
Dr. Gonda István,
Debreceni Egyetem
Fülep Imre,
Almatop Kft.