A mutáció az örökítőanyag ugrásszerűen fellépő változása. Keletkezésekor egy vagy több gén érintett, mégpedig gyakran a hajtáscsúcsok sejtjeiben vagy a levélrügyekben. A mutáció elméletileg bekövetkezhet az úgynevezett hajtásmerisztéma három rétegében is.

Az L1 réteget érintő mutációk rendszerint csak néhány szubepidermális sejtrétegre korlátozódnak, és többek között a terméshéj színanyag-tartalmának, vagy az etiléntermelés mennyiségének változásait okozzák. Az L1-re korlátozódó mutációk nem örökletes ugrások, azaz a keresztezések során nem öröklődnek tovább, mivel a pollen és a petesejt az L2 rétegből keletkezik. Rendszerint csak a látható változásokat – mint amilyen a termés színe – lehet felismerni és kiválogatni. A gyümölcshús változásai (mint pl. az érésidő, íz, cukor- és savtartalom, eltarthatóság, méret, külalak, simahéjúság, hormontermelés stb.) az L3 rétegben lokalizálódnak, és eleinte rejtve maradnak. Mindezek alakulását fokozott figyelemmel kell kísérni, hogy a termés minőségének a mutáns gyümölcsök okozta romlása elkerülhető legyen.

A mutánsok stabilitása

Egy mutáció stabilitása szoros összefüggésben áll a mutálódott sejtek mennyiségével, illetve azzal, hogy a hajtás apikális merisztémájának rétege(i) egyenletesen, vagy csak részben érintettek- e. Amennyiben instabil klónok szaporodnak el vegetatívan, fennáll a visszaesés (regresszió) veszélye. Ennek következtében például egy új mutáns fedőszíne szukcesszíven visszaalakulhat a fajta eredeti megjelenésére, a gyümölcsöket egyedenként, vagy akár egész ágrészek termését érintve. Ez a regresszió több éven át zajlik. Korlátozódhat a gyümölcsteher egy kisebb részére, de a legrosszabb esetben akár a gyümölcskezdemények több mint 25%-át is érintheti, jelentős gazdasági veszteséget okozva ezáltal. Ha két-három éves, fiatal ültetvényben a termésnek 10%-át sújtja regresszió, akkor a következő évek során a regressziós ráta jelentős növekedésével kell majd számolni. Ezért a mutánsok megítélésében fontos szerepe van a regresszió mértékének. A regresszió felismerhető a gyümölcs héján látható, élesen elhatárolt, nem színes csíkról. A mutánsok között tehát a teljes színezetűek a legstabilabbak, majd a keskeny sávban (<1 cm) csíkozottak, míg a széles sávban (>3 cm) csíkozottak a legkevésbé stabilak. A csíkozott mutánsok szaporítása során a kiindulási anyagot folyamatos terméskontrollnak kell alávetni. Számos faiskola áttért arra, hogy a nemesítő anyagait „ellenőrzött”, termést hordozó állományokból szerzi be. Az anyaültetvények fáit rendszeres pomológiai ellenőrzés alá kell vonni, az állomány pótlása pedig folyamatosan, újonnan szelektált klónokkal történik.

Válogatási kritériumok

A Gala fajta az egész világon, Európát is beleértve, a leggyakrabban ültetett almafajta, mert piaci és termesztési értéke egyaránt nagy. A mutánsok kiválasztásakor a Galánál is az eladható gyümölcs százalékaránya a döntő tényező, azaz átmérője 70-80 mm legyen (a legjobb a 75+-os), és a fajtatípusos fedőszín legalább 50, de optimálisan 80% legyen. A dél-európai területeken évek óta a piros mutáns dominál a termesztésben és a piacon egyaránt. Ennek oka, hogy ezeken a területeken a színeződés körülményei nagyon kedvezőtlenek. A Gala Decarli, a Bukeye Gala, a Gala-mutánsok viszont mind világosabbra, barátságosabbra színeződnek, mint nálunk. Ugyanazok a mutánsok a mi telephelyeink adta feltételek mellett nem típusos, kellemetlen sötétvörös színűekké válnak, így aligha lennének eladhatóak. A közép-európai fogyasztó és a kereskedelem egyaránt a fajtára jellemző cirmoscsíkos mutánsokat kedveli. Ezek viszont, mint azt már kifejtettük, nem színstabilak. A továbbiakban ismertetjük a mostanában legfontosabb cirmos Gala-mutánsokat. Értékelésük leginkább pillanatfelvételszerű, az előbbiekben ismertetett okok miatt, hiszen a szaporítási munka minősége nagyban befolyásolhatja a megítélést. Nem vettük figyelembe a gyengén színezett vagy instabil mutánsokat, továbbá a kiterjedten színezetteket sem.

Aktuális mutánsok

Jugala

A Jugala-t 2000-ben, Délnyugat- Franciaországban fedezték fel egy Mitchgla-ültetvényen. A licenc tulajdonosa a Mondial Fruit Selection (Valois Faiskola). A Jugala négy-öt nappal hamarabb érik a legtöbb Gala-mutánsnál, és nagyobb is azoknál kb. 2-4 mm-rel. Ez arra vezethető vissza, hogy a végső terméskötések idején, június elején, a virágcsomónkénti termés valamivel kevesebb. A vegyi termésritkítás ezért nagyobb óvatosságot kíván. A fedőszín a Mitchgla-val (Mondial Gala) hasonlítható össze leginkább, de annál nagyobb felületen látható, azaz a gyümölcs 60-80%-a narancspiros színű, kiterjedt, illetve enyhén csíkozott, csekély regresszió mellett. A hozamállományból való szelektív szaporítása tanácsosnak tűnik. A Jugala-t 2008-ban csekélyebb mennyiségben, 2009 óta viszont már nagy darabszámban forgalmazzák. Korai érése és méretei miatt ez a mutáns a korai területeken való termesztésre ajánlott. Lényegében a Mitchgla jobb változata, csemete korában kissé elágazóbb és nyúlánkabb növésű.

Galaxy (Selecta®)

A Galaxy (Selecta®) fajtát M. Kiddle találta egy Royal Gala®-telepen Új-Zélandon, és 1994 óta forgalmazza Európa-szerte a francia Valois faiskola, a Darnaud (=Mondial Fruit), valamint a Domaine de Castang cégek. A Galaxy fedőszíne intenzíven kifejező, piros-sötétpirosan csíkozott, amely a termés felszínének 60-80%-át elfoglalja, és összességében kissé fénytelenebb, mint a Jugala. A fa termőhelyétől és korától függően kétszer-háromszor is szedni kell. A regresszió 10%-os, ez az elődökhöz és a konkurensekhez képest jó értéktartomány. A továbbfejlesztett Selecta® úgy keletkezett, hogy a gyümölcsöt hordozó anya-fákon (amelyekről az oltóvesszőket vágták) intenzív szelekciós munkát végeztek. A faiskolák igyekeztek a mutánsokat minél stabilabbá tenni. Eddig ez a fajta a legelterjedtebb és leggyakrabban telepített mutáns, főleg Közép-Európában. A fogyasztók nagy része és a kereskedelem szemszögéből a Gala fajta ideáljának tipikus külső megjelenését jelenleg a Galaxy cirmos színtípusa reprezentálja. Minden potenciális „versenytárs” többé-kevésbé ehhez a megjelenéshez próbál igazodni. Sajnos már sokféle eredettel kell számolni, így vannak, amelyek gyengén, későn vagy túl kiterjedten színeződnek, ami nem használ a mutánsok jó hírének.

 

Annaglo

Erre a fajtára Nelsonban (Új-Zéland) egy Royal Gala almásban bukkantak. A Galaxy® -nál valamivel kiterjedtebb (>10%) és intenzívebb színezetű. A fedőszín 70-90%-os. A szín inkább sötétpiros-kiterjedt, részint lilásvörös csíkozással a piros fedőszínen vagy a szegélyen. A fiatal telepítések napos részein növekvő gyümölcs csíkozottsága inkább kiterjedt sötétpirosba megy át, az idősebb fák termésén a csíkozottság kissé erősebben megmarad. A regresszió mértéke, az eddigi tapasztalatok szerint, valamennyivel a Galaxy®- -énál is kisebb. Az Annaglo egy-két szedéssel leszüretelhető, függően a helytől és az ültetvény korától is. Ezzel a Galaxy®- mutánsnak egy intenzívebb színű, stabilabb, de kissé elmosódottabb variánsává lett, amely kiválóan alkalmas védőhálók alatti telepítésre. Mindezeken túl két-három nappal hamarabb is érik, mint a Galaxy®. Fajtavédelem alatt áll már 2003 óta, és a Mondial Fruit Selektion (Valois Faiskola) forgalmazza.

Gala Schnitzer (Schniga®)

Ezt a fajtát 1989-ben F. Schnitzer almatermesztő fedezte fel Tirol faluban, egy Royal Gala® almásban. A fajta tulajdonosa a Schniga GmbH Bolzanoban. Ők 2000-tól kezdődően alengedélyeket is adnak ki, például a Gruber Genetti faiskola, valamint a dél-tiroli faiskola konzorcium részére. A Gala Schnitzer termése valamivel a Galaxy® előtt színesedik, de a körfogat, az intenzitás és a stabilitás tekintetében elmarad attól. A gyümölcsön aránylag széles sötétpiros sávok láthatóak, és számtalan kiméra is előfordul, ez máris a hiányos színstabilitás csalhatatlan jeleként értékelhető. A mutánsra valóban jellemző a fedőszín csupán mérsékelt és főleg nem homogén alakulása, azaz a gyümölcsök egy részén a fedőszín kb. 50-70%- os (első szedés), egy további hányadon kevesebb, mint 50%-os (2., 3. szedés), a fennmaradó részen még ennél is erősebb a színregresszió. Egyes esetekben egész fák termése veszít a szín intenzitásából. Emiatt legalább három köztes szedést be kell iktatni. Ennek következtében ez a mutáns sok helyütt nem szerepel az ajánlásokban. A bolzanoi Schniga GmbH egy Gala Schnitzer fa rügymutációjából a KSB telepén új Gala-mutánst, a SchniCo-t szelektált. Ez már nem cirmos, hanem szinte teljes egészében kiterjedt sötétpiros. A SchniCo red, amely előreláthatóan jövőre jelenik majd meg a piacon, teljes felületén sötétpiros.

Baigent (Brookfield®)

Ezt a fajtát egy Brookfield nevű gyümölcstermelő fedezte fel 1985-ben egy Hawkes Bay-beli, új-zélandi Royal Gala® -ültetvényen. Európában a franciaországi Davodeau-Ligonnière faiskola forgalmazza. A Brookfield színe 70-90%-ban sötétpiros, mégpedig intenzív, finom, sötétlila csíkok formájában a részben elmosódott, kiterjedt sötétpiros alapon. Olyan fekvésű területen, ahol jellegzetesen jó a színeződés, részben (5-10%) mutatkoznak túl sötét gyümölcsök, valamint olyanok, amelyeknél a csíkok egyetlen kiterjedt fedőszín-árnyalatba mennek át. A Brookfield® szaporítása mindig ellenőrzött gyümölcsösök kiválasztott fáiról történik, a csíkos-cirmos Gala-mutánsok között régóta a legstabilabb benyomását kelti. Ennek dacára az elmúlt néhány évben újra fokozódó regresszió lépett fel, úgyhogy Franciaországban újabb, színükben stabil anyaállományokat építettek fel, amelyekről most már lehet oltóvesszőket nyerni. Majd megmutatkozik, hogy az utódok megint színstabilak lesznek-e. Ez a mutáns nyolctíz nappal a Galaxy® előtt kezd színesedni. A szüret még háló-védelem alatt is rendszerint megtörténik két fordulóval. Hátrányos tulajdonságaként a túl sötét (kékes) piros gyümölcsöt és a méretet említhetjük, ezek néha lemaradnak a többi hasonló mutáns mögött. A Brookfield® mindezek ellenére is változatlanul a csíkos-cirmos Gala-mutánsok éllovasai közé sorolható.

Fengal’A (Gala Venus

Ez a mutáns Dél-Tirolban tűnt fel, és a Feno GmbH forgalmazza. Színeződési viselkedésében hasonló az Annaglo, a Cherry Gala® és a Brookfield® fajtákhoz, azaz átfogóbb és intenzívebb a színeződése, mint a Galaxy®-é. Fedőszínének aránya átlagosan 70-90%-os. A Gala Venus® inkább kiterjedt sötétpirosnak sorolható be, liláspiros csíkozottsággal a fedőszínben és/vagy a szegélyen. Fiatal telepítésekben a gyümölcs napsütötte felén a csíkok könnyen átváltanak sötétpirosra, de a kor előrehaladtával a cirmosság kissé erősebb marad. Dél-tiroli tapasztalatok szerint a regresszió kisebb mérvű, mint a Galaxy®-é, tehát jelenleg a stabilabb mutánsok közé sorolható. Ezért a Gala Venus® inkább ajánlható telepítésre, mint a Galaxy® színében javított változata.

Burkitt Gala (Cherry Gala)

Ez a változat a 90-es évek elején, egy Royal Gala® -ültetvényen, az új-zélandi Hawkes Bay-ben bukkant fel, és a francia Star Fruits faiskola, illetve a belga R. Nicolai faiskola vezette be Európában. A Cherry Gala® majdnem teljes egészében (70-90%) intenzív sötétpiros színű, és amint a Brookfield® is, még sötétebb piros csíkok borítják, eközben a napos oldali fedőszín főleg fiatal állományokban kiterjedtté válik. A színváltás még a Brookfieldénél korábban megtörténik. A kor előrehaladtával, főképpen jégkár-védőháló alatti telepítésekben a szín nagyon elfogadható, nagyon intenzív sötétpiros, cirmosabb. Az első európai benyomások inkább negatívak voltak, a színstabilitás és a termésnagyság vonatkozásában. Ezt követően viszont az R. Nicolai faiskola az elmúlt évek során egy KOB Bavendorf közelében levő telepen kifejlesztett egy határozottan stabilabb változatot. Ennek a termesztési alkalmasságát pillanatnyilag még vizsgálják. A regresszió ezzel jócskán kisebb mértékű lett. Mégis, a hozam-állományból való szelektív szaporítás továbbra is kifejezetten szükséges. A mutáns kezdetben csak egy, de később is csupán két szedési fordulóval szüretelhető. A klasszikus termelő régiókban, ahol a nappali és az éjszakai hőmérséklet között csekély az ingadozás, és/vagy jéghálós termesztés folyik, a Cherry Gala® mutánsnak az új szelekciója csakis kísérletképpen, a Galaxy®, illetve a Brookfield® alternatívájaként ajánlható.