A magyar paprikatermesztés nehéz időkön ment keresztül az utóbbi években. Az árak hektikus változása – sajnos legtöbbször nem a megfelelő irányba – rengeteg termesztőt meggyengített, és minden szezon kezdete egyre csak nehezebbé vált. Sok termelő döntött a paprika termesztésének feladásával, és más növénykultúrára váltottak. A helyzetet tovább rontja a jól megszokott kártevők mellett az újabbak megjelenése is, mint például a poloskák (Nezara viridula, Halyomorphahalys), amelyek ellehetetlenítik a biológiai növényvédelmet a szezon második felében. A legtöbb tényező adott a termesztés folyamán, így felmerül az a kérdés, hogy hol és hogyan lehetne változtatni, a hatékonyság és sikeresség növelésének érdekében. Például a termesztő létesítmény cseréje, vagy modernizációja nagy költségekkel járna, így a technológiát tekinthetjük adottnak. A legegyszerűbb A fajtaválasztás szerepe a paprikatermesztésben tényező a fajtaválasztás. Végig kell gondolnia minden kertésznek, hogy milyen fajtát keresnek, melyek azok a tulajdonságok, amelyek hasznukra válhatnak, és ezek alapján meghozni a döntést. Hosszú távon apró segítség lehet, ha valahol könnyebb egy munkafolyamatot elvégezni, vagy egy adott rezisztenciaforma miatt kevesebb növényvédelmi beavatkozás szükséges. Ahogyan a régi közmondás szól: „Sok kicsi sokra megy”. Melyek a fajták legfőbb tulajdonságai, amelyek számítanak a termesztésben?
Természetesen első helyen van a termésmennyiség mindenki számára, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy fajtalehet sokat terem, de ha a fele „lecsó” minőségi kategóriába tartozik, akkor egy szolidabb termésmennyiséggel jellemezhető fajta, melynél a produktum túlnyomó része „extra” és első osztályú, akkor az akár gazdaságosabb lehet. Mindenkinek igazítania kell a fajtát a saját technológiához, hogy ez a megoszlás a legoptimálisabb legyen. A termésmennyiség elsősorban a kötések számától függ. Ha valaki korai termesztésen gondolkodik, oda kell figyelnie, hogy a fajta jól kössön fényhiányos időszakban is. Azonban ezt a tulajdonságot végig tartania kell tudni egy fajtának az egész vegetáció során (1.kép).
Az előző bekezdésben már részben érintettük is a minőség kérdését. Szintén egy fontos tényező, amely sok dologból áll össze. Forma, méret, szín, keménység, amely meghatározza a pulton tarthatóságot. És ezzel csak a legfontosabbakat említettük, mert a korai vagy kései időszakban előtérbe kerül az antociánosodásra való hajlam, vagy nyáron a napégés és kalcium hiány okozta tünetek, vagy a kápia paprikák esetében a mikrorepedésre való hajlam. Ezek mind részletkérdésnek tűnhetnek, de a termék osztályozásánál ezek súlyos forintokba fognak kerülni, ezekre is érdemes tehát nagy hangsúlyt fektetni, ugyanis ezek a termések exportpiacra nem értékesíthetők.
A következő tényező a koraiság. Sokszor a teljes hasznot az adja, hogy mennyi termést vagyunk képesek betakarítani és értékesíteni a szezon elején, magasabb áron, a további bevétel, csak a termesztési költséget fogja fedezni. Ezt két faktor határozza meg. Az első a tényleges koraiság, amikor tudjuk, hogy akár 1,5-2 héttel korábban is szedhető egy fajta. A második a korai termésmennyiség, ugyanis egy fajta lehet korai, de teremnie is kell bőven ebben az időszakban.
A rezisztencia vagy tolerancia fontos kérdés egy fajta esetében. Mindenkinek tisztában kell lennie, hogy melyik az a kórokozó vagy akár adott esetben kártevő, amellyel folyamatosan küzd. Erre meg kell találni a megfelelő fajtát, amely bármilyen szintű védelmet nyújt az adott szituáció ellen. Azt meg kell említeni, hogy a legtöbb kórokozóval szemben több rezisztenciagén is megtalálható a fajtákban. Ennek oka, hogy a kórokozónak több törzse, vagy rassza létezik, és mindegyik gén más-más törzsekkel vagy rasszokkal szemben hatsásos. Érdemes a legszélesebb hatásspektrummal rendelkező rezisztenciagént választani egy betegség esetében. A legtöbb kórokozó vírussal szemben megtalálhatóak a rezisztens vagy toleráns fajták.
A legfontosabbak ezek közül a dohánymozaik vírus (TMV), a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) (2. kép) és az uborkamozaik vírus (CMV). A baktériumos megbetegedések közül szabadföldön a xanthomonászos betegség (Xanthomonas vesicatoria) okozhat súlyosabb problémákat, amely ellen szintén több rezisztenciagén is védelmet nyújt. A gombás megbetegedések közül a paprika lisztharmat kórokozójával (Leveillula taurica) szemben léteznek toleráns fajták. A kártevőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, a fonálférgek (Meloidogyne sp.) ellen védekezhetünk akár ellenálló fajták használatával is.
Az utolsó fontosabb tényező, amelyet ki szeretnék emelni a növény habitusa. Fontos tisztában lennünk vele, hogy igazítani tudjuk az adott technológiához, fóliához és a tápanyagok utánpótlásához a fajtát. Vegetatív esetleg generatív hajlamú-e az adott fajta? Természetesen ha egy fajta erős vegetatív növekedési hajlammal rendelkezik, oda kell figyelnünk a nitrogén adagolására, vagy akár a szervestrágya használatára is. Milyen erős növekedési hajlammal jellemezhető, és mekkorára nő? Ez azért fontos kérdés, mert nem minden termelő termel ugyanolyan létesítményben, legyen az akár fóliaház, vagy akár üvegház. Mekkora a lombfelület, a lombozat mennyire takar? Például ha valaki sűrűbben ültet, neki ez nem annyira lényeges szempont, mint aki alacsonyabb denzitással dolgozik, ahol a napégés kevésbé akadályozható meg. A másik fontos szempont a fitotechnika, amelyre kevesen gondolnak. Egy olyan fajta, amellyel kevesebb az éves metszési munka, sok pénzt takaríthat meg a gazdáknak, mert a mezőgazdaság munkaerőhiányban szenved, és munkabérek folyamatosan és drasztikusan növekednek. Ez a lehet az egyik legegyszerűbb tényező a „spórolásra”.
A nemesítés nem új keletű fogalom. Az első nemesítők maguk a termelők voltak, akik a szebb, többet termő növényekről szedett termésből fogták a magot, majd azt vetették vissza. Ez volt az első lépés, az optimális fajta megtalálásához. És arra a kérdésre, hogy mit is tesznek a nemesítők hozzá a mai fajtákhoz, valamint hogyan tudnak ennyi tulajdonságra fókuszálni, egyszerű a válasz. Sok éves munka, és rengeteg szakmai tapasztalat. Az például, hogy teljesen egyöntetű növényállományt kaphatunk a hibrid fajták megvásárlása után, a heterózis nemesítési technológiának köszönhető. Ma már ez természetes, hogy a növények és a terméseik teljesen egységesek, régen ez nem volt az, és sok éves nemesítői munka előzi azt meg.
A heterózis nemesítés során elsőként a szülővonalakat kell előállítani, amely visszakeresztezésekkel, azaz beltenyésztéssel történik. A szülővonalakat ajánlott öt-hat alkalommal visszakeresztezni legalább, így ha évente két keresztezést tudunk megcsinálni, ez három év munkáját jelenti. Ezzel párhuzamosan történhet a másik szülővonal nemesítése. A szülővonalaknak tartalmazniuk kell minden olyan tulajdonságot, amelyre majd szükségünk lesz a hibrid fajta megvásárlása esetén, így meg kell találni a megfelelő rezisztenciák forrását, majd beépíteni a fajtákba, és ez vonatkozik minden egyes tulajdonságra. A hibrid fajta előállítása után sok év tesztelés és kísérletezés következik, hogy a nemesítő megbizonyosodjon arról, hogy a fajta tényleg működik, nem betegszik meg a növény. Ezeket természetesen molekuláris vizsgálati módszerekkel lehet egyszerűsíteni és gyorsítani, de ilyen mélységekbe nem szeretnék merülni ezzel az írással ugyanúgy, mint a korábban érintett genetikai kérdések esetében. A kísérletezés során figyelni kell minden egyes tulajdonságot, amelyet a cikk elején említettem, és ezeket folyamatosan monitorozni, mérni kell, legyen szó termésmennyiségről, vagy akár csak egy egyszerű feljegyzésről, hogy az adott fajta erős növekedésű. Ezek a vizsgálatok is több évig tartanak, amelyet a fajtabejelentéssel töltött újabb pár év követ. Így már teljesen egyértelmű, hogy mire egy fajta a vetőmag kereskedők polcaira kerül, azzal már akár 5-8 évet is foglalkozott valaki, hogy a lehető legjobb terméket nyújtsa a gazdák számára.
A legfontosabb fajtajellemzők a cégek katalógusaiban megtalálhatók, és én mindenkit arra ösztönzök, hogy próbálja ezek alapján eldönteni, hogy neki mire van szüksége. Természetesen ez legtöbb esetben nem egy fajta lesz, hanem több, de bátorítok mindenkit, hogy teszteljenek új fajtákat saját maguk is – akár kisebb felületen -, szerezzenek saját tapasztalatot a legtöbb potenciális fajtával, és ne csak a megszokottakkal dolgozzanak. Apró kockázattal és néhány saját kísérlettel akár még sikeresebbek is lehetnek! Figyeljék az Önök számára kulcsfontosságú tulajdonságokat, hogyan viselkedik a fajta az adott termesztéstechnológiában, és végezzenek pontos méréseket, összehasonlításokat! A legfontosabb rész pedig az ökonómiai számítások. Ezeket mindig végezzék el, tudniuk kell, hogy az adott termék előállítása mennyibe került mindent egybevetve, és mennyiért tudja értékesíteni. Ez kerüljön összehasonlításra akár fajtánként, akár növénykultúránként is, ugyanis az a siker kulcsa, ha pontosan tudjuk, hogy mivel tudunk a leggazdaságosabbak lenni. Ha ezeket az opciókat az ember átgondolta, és néhány lépést meg is tett a „tökéletes” fajtaválasztás irányába, biztos vagyok benne, hogy sikeresebbek lehetnek, ezzel az apró lépéssel, óriási beruházások nélkül.
Végezetül a nemesítőnek mindazokat a tulajdonságokat ismernie kell, amelyeket korábban felsoroltunk, és szüksége van egy úgynevezett „jövőbelátó képességre”, hogy mikorra az adott fajta a piacra kerül, mire lesz szüksége a termelőknek, és mely tulajdonságok hangsúlyozásával segítheti és egyszerűsítheti a legjobban az Önök munkáját.
Szerző:
Kerek Máté, kísérleti felelős
Monsanto Hungária Kft
