Hazánkban a dinnyetermesztés nagy hagyományokra tekint vissza. Az oltás az utóbbi években, évtizedben az egyik legkorszerűbb technológiai újításnak számít. A legjelentősebb hazai dinnyetermesztő körzetekben már évtizedek óta intenzív, fóliatakarásos, kisalagutas, főleg koraiságot célzó görög-dinnye-termesztés folyik (1. kép).
A dinnyefélék oltása mára nem idegen szaporítási mód a termesztők számára. A dinnyefajok közül mind a sárga-, mind pedig a görögdinnye oltott technológiában történő termesztésével foglalkozunk. Az előbbit első-sorban hajtatási körülmények között, ritkábban szabadföldön, az utóbbit pedig legnagyobb felületen szabadföldön termesztjük. Az utóbbi években egyre többen próbálkoznak a görögdinnye fóliás termesztésével (haj-tatás) is, fokozva a koraiságot.
Hazánk dinnyetermesztése az utóbbi években nagy változásokon ment keresztül, ami a termőfelület alakulásában és a korszerű technológiai elemek alkalmazásában mutatkozott meg. A termőterület az elmúlt évekhez képest kb. a felére csökkent, vagyis napjaink-ban 5 500-6 000 ha-on termelik ezt az értékes gyümölcspótló zöldségnövényt. Az oltott felület a teljes termőterület 60-70%-a. A termő-felület egy-két év kivételével folyamatosan csökken, viszont az oltás aránya évről-évre növekszik.
Az oltásnak mint egyfajta „technikai nemesítésnek” számos előnye van, amiért széleskörűen alkalmazzák hazánkban és a külföldi dinnyetermelő országokban egyaránt. A termelők célja az adott terület hatékony és minél hosszabb ideig való kihasználása. Ez számos gondot vethet fel, pl. a monokultúráét. Erre a problémára megoldást jelenthet a talajfertőtlenítés, a talajnélküli termesztés vagy az oltás.
Talán az egyik legfontosabb előny, hogy az alanyként használt fajok betegségek elleni rezisztenciája révén olyan fertőzött területe-ken is lehet termeszteni, ahol más módon ez nem lehetséges. Hazánkban vannak olyan területek, ahol már 7 éve foglalkoznak oltott dinnye termesztésével bármiféle nagyobb probléma nélkül. Az oltással kapcsolatos külföldi szakirodalomban többször olvashatunk utalást arra vonatkozólag, hogy az oltott dinnye lényegesen kevesebb növényvédelmet igényel. A magyarországi gyakorlat azonban ezt egyik termőtájban sem igazolja.
Az interspecifikus alanyok használatával elkerülhető a fuzáriumos fertőzés veszélye. Más alanyok használatával toleranciát érhetünk el a talajból fertőző patogénekkel szemben. A Lagenaria típusú alanyok használata a tökféléknél rezisztenciát alakíthat ki a közönséges takácsatka ellen.
Az alanyok növelik az ellenállóképességet az alacsony és a magas hőmérséklettel szemben. Az oltás hatására a növények hidegtűrése nagyobb lesz, amely nagyon előnyös, mivel a saját gyökerű görögdinnye növény érzékeny az alacsony talaj hőmérsékletre. Az alanyként használt fajok gyökérzete jobban fejlődik a hideg talajban, mint a görög-és sárgadinnyéé, ezzel is megnövelve a korai kiültetésű állományok termésbiztonságát. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az alanyok ionfelvételéért felelős enzimek az alacsony hőmérsékleten nagyobb aktivitást mutatnak, mint az előbb említett két faj esetében. Mivel a citokinin a gyökércsúcs közelében szintetizálódik, a nagyobb gyökérzettel rendelkező oltott növényekben jóval nagyobb ennek a hormonnak a produkciója a saját gyökerűekkel szemben. A citokinin nagyobb növekedési erélyt indukál a növény föld feletti részeiben. Ennek a következtében csökkenthető a hektáronkénti tőszám.
Bizonyos alanyoknál megnő az ásványianyag- és vízfelvétel, valamint a nitrogén felvétele, ami által az oltványok erőteljesebb növekedésre képesek. Az oltás révén növekszik a tápanyag- és ásványi anyag fel-vevő képesség is, csökken a szerves anyagok talajból való folyamatos felvétele, valamint a különböző tökalanyok növelik a sótűrést, korlátozzák a bór- és a réztoxicitás negatív hatásait.
Az oltás hatással van a termésmennyiség-re, mivel alacsonyabb hőmérsékleten is magasabb termésátlagot biztosít, mint a saját gyökéren fejlődött növények. A nagyobb kiterjedésű gyökérrendszer jobb víz- és táp-anyag-hasznosítást eredményez az oltott dinnye esetében, így csökkenthető a műtrágya és az öntözővíz felhasználása. A nagyobb növekedési erélynek köszönhetően 20-30%-kal növekedhet a termésméret, bár ez exportpiacaink igényeit ismerve, ez nem feltétlenül előny. Az oltott görögdinnye termésátlaga a hazai tapasztalatok szerint 30-50%-kal haladja meg a szabad gyökerűekét. A külföldi szakirodalmakban gyakran említik, hogy az oltott dinnyék korábban érnek. A hazai tapasztalatok ezt ugyan nem támasztják alá, de a termesztők elmondásai alapján a jól megválasztott alany-nemes kombináció esetén a jobb beltartalmi minőség tény. Különböző alanyokra oltott görögdinnyék esetében ismert, hogy a termés minősége javul: keményebb lesz a termés húsa és hosszabb ideig tárolhatóak a termések.
Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az oltás extenzív termesztési körülmények között is nagyon jól alkalmazható. Ennek bizonyítékai a nyírségi termesztési tapasztalatok, ahol az oltott állományok homoktalajon, öntözetlen körülmények között is eredményesen szerepeltek.
Hátrányként elsősorban az oltványok többletköltségét szokták felhozni, de ezt a nagyobb termésbiztonság, a kevesebb felhasznált palánta és műtrágya, valamint a nagyobb termésátlag ellensúlyozhatja. Valósabb hátrány, hogy – hazai és olasz tapasztalatok szerint is – az oltott dinnyék éréskezdete egy-másfél hetet csúszhat a szabad gyökerűekéhez képest. Az oltás révén meghosszabbodhat a palántanevelési idő, de ennek a termesztésre nézve nincs hátrányos következménye. Külföldi szakirodalmak alapján a rosszabb minőség mellett az oltott növények esetében néha olyan betegségek is előfordulhatnak, melyek a saját gyökerű növények esetében egyáltalán nem, vagy csak ritkán lépnek fel. Fontos tud-ni, hogy a minőségromlás általában annak lehet a következménye, hogy az öntözést és a tápanyag-utánpótlást nem igazítják az oltott növények igényeihez. Figyelembe kell venni, hogy jóval nagyobb gyökérrendszeren neveljük a dinnyét, így ennek megfelelően kell táplálni is (kevesebb nitrogén mű-trágya, több kálium), így a dinnye megtartja eredeti szerkezetét és ízét.
Az oltásnak termésméret-növelő hatása is lehet, ami elsősorban a dobozos méretű dinnyéknél lehet hátrányos, mivel oltva túlnőheti a kategóriát, ezáltal már csak konténeres dinnyeként kerülhet értékesítésre. Dobozos méretű dinnyének nevezzük a 2,5-5,5 kg közötti terméseket, az e fölöttieket pedig a konténeres kategóriába soroljuk.
A dinnyefélék oltásához számos oltásmód közül választhatunk. A gyakorlatban általában kétféle oltásmódot alkalmaznak: az egyik az ún. félszikleveles vagy japán oltásmód, melynek lényege, hogy az alanynak csak az egyik sziklevelét hagyjuk meg, a másikat a tenyészőcsúccsal együtt egy kb. 45 fokos szögben eltávolítjuk. Ezután a nemes szik alatti szárán szintén egy közel 45 fokos vágást ejtünk, majd a két vágási felületet finoman összeillesztjük és egy speciális oltócsipesszel rögzítjük. A kész oltványokat oltókamrába helyezzük, ahol magasabb hőmérsékletet és közel 95%-os páratartalmat biztosítunk.
A másik gyakori oltásmód az ún. gyökér-nélküli félszikleveles változat (2. kép), ami az utóbbi időben az egyik legelterjedtebb technika, elsősorban az interspecifikus alanyoknál, mivel ezek erős növekedésűek, majd a gyökérről történő leválasztás után nem a növekedésre koncentrálnak, hanem az összeforradásra. Az oltás menete az előzőnél ismertetett módon történik, annyi különbséggel, hogy itt az alanyt is leválasztjuk a gyökeréről. Érdekessége, hogy semmilyen gyökereztető anyagot nem használunk, mégis 3-4 nap elteltével 1-2 cm-es fehér hajszálgyökereket kapunk. Plusz ápolási munkát jelenthet a palántanevelés során az úgynevezett vadhajtások eltávolítása, amit a gyakorlatban „vadalásnak” neveznek. Ezt a műveletet mindenképpen el kell végezni annak érdekében, hogy a nemes megfelelően tudjon fejlődni.
A szélsőséges időjárási körülményeket és a piaci kihívásokat figyelembe véve a jövőben mindkét jelentős dinnyefajunk oltott termőfelületének további növekedése várható. Olyan perspektivikus fajtákat kell oltani, melyek megállják helyüket a piacon és a fogyasztói igényeknek is megfelelnek. A jó termésátlag és a megfelelő minőség eléréséhez nagyon fontos a megfelelő alany-nemes kombinációknak a termőhelyhez igazodó megválasztása.
Dr. Balázs Gábor,
egyetemi adjunktus
Szent István Egyetem Zöldség- és
Gombatermesztési Tanszék
