A csonthéjasok helyzete, kilátásai, fejlesztési lehetőségei és korlátai (1. rész)

A csonthéjasok termelése és felhasználása

Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint csonthéjasokból évjárattól függően 150-200 ezer tonnát állítunk elő. Mennyiségét tekintve legjelentősebb a meggy és a szilva, legkisebb tételben cseresznyét termelünk. Ezekkel a mennyiségekkel az európai piaci részesedésünk fajtól függően 1-5%, amivel nem vagyunk meghatározóak, szinte semmilyen mértékben nem vagyunk képesek hatást gyakorolni az európai piaci folyamatokra. Talán csak a meggy esetében van kismértékű hatásunk a piaci folyamatok és árak alakításában. (1. táblázat) Termőterületét tekintve – az elmúlt másfél évtizedben – növekvő tendenciát mutat hazai szinten a cseresznye és a szilva, stagnál a meggy, és csökken a kajszi és az őszibarack termelése. Az előállított termés mennyiségét tekintve (1. ábra) már némileg változik a helyzet: enyhén növekedett a meggy, csökkent a cseresznye és stagnál a kajszi, őszibarack és szilva. Nagyon nehéz a hosszú távú termelési tendenciákra megfelelő jelzőt találni, mert mint az 1. ábrán megfigyelhetjük, mindegyik gyümölcsfaj esetében a sokéves átlagterméshez viszonyítva +/- 30-50%-os termésingadozások állnak fenn évjárattól függően. Ilyen rossz termésbiztonság mellett nagyon nehéz piacokat építeni és megtartani. A 2-6. táblázatban és a 2-6. ábrán gyümölcsfajonként tüntettük fel a csonthéjasok termelésének, értékesítésének és felhasználásának legfőbb statisztikáit.

Az ábrák a hazai termést szemléltetik a szerint, hogy abból mennyi értékesül a belföldi frisspiacon, a belföldi feldolgozóiparban és mennyi hagyja el export áruként az országot frisspiaci termés vagy feldolgozóipari alapanyag formájában (export) A táblázatokból a legnagyobb vevők (importőrök) azok az országok, amelyek vételi igénnyel jelennek meg a számunkra is releváns piacon. Tehát potenciálisan nekik adhatnánk el. Míg a legnagyobb eladók (exportőrök) azok az országok, amelyek a legtöbb árut juttatják a számunkra is releváns piacra a nemzetközi kereskedelemben, vagyis ők versenytársak. Minden gyümölcsfaj vonatkozásában megállapítható, hogy a legnagyobb vevők (minden fajnál ezek között van Oroszország és Németország) vásárolt mennyiségei a hazai össztermésnek a többszörösét vagy akár sokszorosát adják. Vagyis nem lehet azt mondani, hogy ezekre a gyümölcsökre nincs piaci igény. Piaci igény van, de mi ebből nagyon keveset tudunk beszállítani. Az egyes fajok vonatkozásában – a teljesség igénye nélkül – az alábbi főbb megállapítások tehetők. A meggy esetében a világ, illetve Európa legnagyobb termelői közé tartozunk, és a világ legnagyobb nyers meggy exportőre vagyunk. Számottevő lehet a szerepünk az európai piacon a meggybefőtt előállításában is, elhanyagolható viszont a fagyasztott meggy esetében.

A legnagyobb konkurencia Szerbia és Lengyelország, akik termésük többségét fagyasztott meggyként exportálják – döntően Oroszországba és Németországba. Megjegyzendő: a német meggytermés a ’90- es években 120-180 ezer tonna volt, ami az ezredforduló környékén összeroppant, és ma már csak 20-30 ezer tonna. Ebbe a 100-150 ezer tonnás kiesés miatt keletkező piacba szinte csak a lengyelek és a szerbek tudtak „bemenni” (fagyasztott meggyel), mi szinte semmit sem tudtunk belőle hasznosítani! A hazai meggytermés 2/3-a a feldolgozóiparba kerül (döntően kompót és csak 4-5 ezer tonna a fagyasztott), 20-40%-át exportáljuk (főleg a német feldolgozókba), és ezen felül 5-10 ezer tonna megy a frisspiacra. A cseresznyetermésünk mindössze 5-10 ezer tonna, csökken a belföldi frisspiac jelentősége (vagy emelkedik a statisztikákban meg nem jelenő tételek aránya), és emelkedik a frisspiaci export. A feldolgozás aránya mindössze 10- 30%. „Érdekes” statisztika, hogy az orosz cseresznyeimport 10-15 évvel ezelőtt nulla volt, jelenleg már 70 ezer tonna. Mi ebből a hatalmas piacból legfeljebb egy-két ezer tonnával tudtuk kivenni a részünket, ami nagyon szerény teljesítmény, sokkal jobban sikerült ez pl. a törököknek. Kajszi esetében szintén nem vagyunk meghatározó súly az európai piacon, a főbb importőrök piaci igényéből elhanyagolható részt tudunk kielégíteni.

A kajszitermésünk a statisztikák szerint döntően belföldi frisspiacra kerül, csekély a feldolgozás jelentősége, a 2-4 ezer tonna exportunk pedig néhány céghez kötődik. Az őszibarackkal gyakorlatilag semmilyen szinten nem tudunk megjelenni a nemzetközi kereskedelemben, az exportunk elhanyagolható. A termésből 2/3 részben meghatározó a belföldi frisspiac, 1/3-os a részaránya a hazai feldolgozásnak. A szilva kapcsán az őszibarackkal azonos megállapítások tehetők. A következőkben arra kívánunk pontosabban rávilágítani, hogy milyen főbb okokra vezethető vissza az, hogy az elmúlt évtizedben ágazati szinten érdemi növekedés nem következett be, ezáltal mi szükséges ahhoz, hogy a jövőben javuljon a versenyképességünk.