A hazai feldolgozóipar éves szinten 220–620 ezer tonna gyümölcsöt vásárol fel, amelyből 10–30%-ot a csonthéjas gyümölcsök képviselnek, 50–100 ezer tonna mennyiségben (1. táblázat). A felvásárlás évek közötti mennyiségi ingadozása nagyon nagy, ami a termelés kiegyenlítetlen volumene miatt következik be, hiszen az egyes években nem azonos arányban kerül a feldolgozóiparba a nyersanyag az össztermésből. Jellemzően az a gyümölcs kerül ipari feldolgozásra, mely alkalmatlan exportra és belföldi frisspiacra, vagyis Magyarországon ipari gyümölcstermesztés nincs. A termésmennyiség ingadozása mellett a megbízhatatlan minőséggel is meg kell küzdenie a feldolgozóiparnak. A minőségi problémák a hűtő és konzerviparban is nehézségeket okoznak, mégis legsúlyosabban a légyártásnál jelentkeznek. A megfelelő minőségű és mennyiségű árualap hiánya nehezen tervezhető értékesítést okoz. A termésmennyiség jelentős hatást gyakorol a felvásárlási árakra is, így azoknak a csonthéjasoknak, melyek a legmagasabb szórással tudták hozni az éves termésmennyiséget, a felvásárlási átlagára hektikus (1. ábra).

Meggy

A meggy az alma után a legjelentősebb ipari gyümölcsünk, a csonthéjasok vezérterméke. Frisspiacra kis mennyiségben (5–10 ezer tonna) kerül, a friss export is feldolgozóipari szállítást jelent 70–90%-ban. A meggytermelésünk 40 és 80 ezer tonna között ingadozik, mely ingadozás mellett a feldolgozóiparnak elég nehéz piacot építeni és megtartani. A konzervmeggy esetében az utóbbi években némi visszaesés volt tapasztalható. A négyhetes szezon előtt lehet már termést becsülni, az árak viszont a szezon elején–közepén dőlnek el, melyek az elmúlt években 60 és 220 Ft között alakultak. A meggyet 80–90%- ban a konzervipar vásárolja fel (2. ábra). Az óriási áringadozást főként a piaci igények változása, a becsült hazai termés és a konkurens országok (lengyel, szerb, német stb.) termés adatai, valamint a spekulációs történések okozzák. Fokozza a gondot a szerződéses fegyelem, és a termékpálya szereplők érdekkapcsolatainak hiánya. Magyarországon meghatározó jelentőségűek a német tulajdonosi érdekeltségű konzervgyárak, akiknek a piaca Németországban biztosított, ezért tudják a magyar meggyet nagy volumenben feldolgozni, ezzel viszont a piaci kiszolgáltatottság is növekszik. Ezek a feldolgozók adják meg, hogy mennyi meggyet és milyen áron tudnak felvásárolni, mennyi meggybefőttre és milyen áron van igény Németországban. Ennek okán nagy jelentőséggel bírnak a piaci igény alakításában és az árképzésben is. Fagyasztott meggyet 6–7 ezer tonna alapanyagból dolgoztunk fel 20 évvel ezelőtt, ez jelentősen csökkent 2 500–3 500 tonnára. Elsődleges oka a Pándi típusú meggyek hiánya és rövid feldolgozási időszaka. A bőtermő és lémeggy fajták ugyanis fagyasztás után jelentős léveszteséggel fogyaszthatók, ezért ezek felhasználhatósága (ezzel együtt ára is) kisebb. Egyes években nincs elegendő árualap, a mérettel, az alakkal, és a minőséggel is probléma van. Fontos lenne állandó minőséget és megbízható kiegyenlített volument is produkálni.

Szilva

A szilva termésmennyisége csaknem olyan ingadozó, mint a meggyé, de kisebb (10–20 ezer tonna) mennyiségben vásárolja fel a feldolgozóipar, mely az össztermés 20–30%-a. A felvásárolt mennyiség felét a konzervipar, 40%-át a hűtőipar adja, és egyre nagyobb mennyiségben vásárolja fel a légyártó szakágazat (3. ábra). A csonthéjasok közül a szilva éves felvásárlási átlagárára nem jellemző a súlyos ingadozás, évek között maximum 30%-os változás volt megfigyelhető (41–64 Ft/kg), viszont általában nagyon alacsonyak az árak. A felvásárolt szilva mennyiségét – a pálinkafőzés mellett – az orosz frisspiaci exportlehetőségek befolyásolják jelentősen. Amennyiben lehetőség van orosz friss piacra jutni, akkor a feldolgozóipar hiába szeretne, nem kap alapanyagot. Amikor bedugul az orosz export, a feldolgozó ipartól várják el a felvásárlást, de ennyire bizonytalan alapanyagra nem lehet terméket és gyártást építeni.

Őszibarack

A világhírű magyar őszibaracknak 25–50%-át vásárolja fel a feldolgozóipar, ami éves szinten 10–30 ezer tonnát jelentett (a 2012-es évet kivéve). Az őszibarackot 90%-ban a légyártóipar vásárolja fel, mindösszesen 10%-ban a konzervipar (4. ábra). Az őszibarack gyümölcsléipari felvásárlási átlagára 48 és 80 Ft/kg között alakult az elmúlt 10 évben. A léipar keresi a jó minőségű magyar őszibarackot, de kis mennyiségben vagy már feldolgozhatatlan minőségben jut el hozzájuk. A barackkonzervben a görög, spanyol, esetleg olasz termékkel még sokáig nem fogjuk felvenni a versenyt. A régi jó magyar fajtáknak – amelyeket a termesztésben megszoktunk – az íze kedvező, a magvaválósága és a héjaránya jó, de sokan termelnek e helyett inkább nektarint és japán barackot, ami a feldolgozóiparnak gyakorlatilag nem kell, az ipar számára kezelhetetlen.

Kajszi

A kajszibarack termésmennyisége 10 és 40 ezer tonna között mozog, melyből mindösszesen 2 000–5 000 tonnát vásárol fel a feldolgozóipar 45–45%-ban a konzervipar és a légyártóipar, 10%-ban a hűtőipar (5. ábra). Hektikus termésmennyisége ellenére rendkívül jó minőséget biztosító gyümölcs, kilónkénti ára az elmúlt 10 évben 60 és 170 Ft között alakult. A hazai fajták ízben, zamatban, színben, illatban megjelenésben kiválóak. Dzsemkészítő üzemekben a francia és olasz kajszi mellé 30–40%-os arányban teszik hozzá minőségjavítás céljából, de ehhez 20–30%-os többletár sajnos nem párosul. A magyar kajszifajtáknak egyetlen hátrányos tulajdonsága van, nevezetesen az, hogy a csúcsnál nehezen színeződik be, és egy pici zöld csík található rajta, ez a feldolgozóipar számára nem megfelelő, különösen a díszítésre használt fagyasztott gyümölcsöknél ellenzik. Megoldási lehetőség a Pannónia fajta: ez kedvező arányban tartalmazta ezt a zöld csíkot, de termesztési jelentősége már kicsi.

Cseresznye

A csonthéjasok között hazánkban legkisebb mennyiségben termő gyümölcs a cseresznye, évente 5 000–12 000 tonna terem, melyből 1 000–3 000 tonnát vásárol fel a feldolgozóipar nyersanyagként. A cseresznyét 60%-ban a légyártás dolgozza fel és 30%-ban a konzervipar (6. ábra). Főleg frisspiaci termék, a hazai termesztésben szereplő fajtáink is étkezési fajták. A hazai fajták hűtőipari célra kevésbé alkalmasak, a török és svájci fajták előnyösebb tulajdonságúak a hűtőipar számára. A konzervipari feldolgozás során használt technológia sem kedvező a cseresznye küllemének, ennek ellenére az utóbbi években növekedés volt tapasztalható a cseresznyekompótnál.

Összegzés

Nagyon fontos elvárás a termékpálya mentén való együttes gondolkodás, aminek létfeltétele az adott termék piacának ismerete. Ehhez elengedhetetlen a megbízható minőségű termelés, a kiegyenlítetett volumen biztosítása és az az ár, amivel a piacon lehet maradni. Ennek a három feltételnek a teljesítésében rejlik az ágazat sikere. Megkerülhetetlen a termék pálya szereplők közötti korrekt információáramlás is, mind a terméskilátások, mind a piaci kereslet-kínálati változásokról. Nincs olyan termék, amelyet 50–150% közötti évenkénti mennyiségi változás mellett kiszámíthatóan a piacon lehet tartani. Aki meghatározó beszállító szeretne lenni az európai piacon, az nem engedheti meg magának ezt az ingadozást és az ezzel járó bizonytalanságot. Véleményünk szerint integráció nélkül nem lehet hosszú távú kapcsolatot fenntartani, célul kell kitűzni a közös gondolkodást, közös cselekvést a termékpályán. A termelési és a piaci oldal együttes értékelésével lehet csak sikeres támogatási rendszert kialakítani az ágazatban. Ezen túlmenően fejleszteni szükséges a növényvédelmi technológiát, egyrészt az egészséges termékek termelésére való törekvés, másrészt az egyre szigorodó növényvédő szer felhasználás és szűkülő hatóanyag választék miatt. Ebben a nemesítéssel elérhető rezisztens fajták nyújthatják a segítséget. A minőségirányítási rendszerek kialakítása, elterjesztése és fejlesztése a termelésben is szükséges. A Globalgap bevezetése elkerülhetetlenné válik a versenytársak nyomása és a fogyasztók bizalmi kapcsolata miatt, ezt a konkurens országok már jól tudják. Azt is tudni kell, a Globalgap nem árnövelő, hanem piacmegtartó tényező Európában.

Kurmai Viktória
Ph.D. hallgató, Debreceni Egyetem
Cseh László
elnök, MHKSZ