Bevezetés
A világ cseresznyetermesztésének bővülése még napjainkban sem olyan mértékű, mint amilyen igény van a gyümölcse iránt. Korai, május végén kezdődő érésének köszönhetően a gyümölcsfélék közül konkurenciát egyedül csak a szamóca jelent számára. Primőr jellegéből adódóan korán, magas bevételt biztosíthat, emellett pedig a gyümölcs is rövidebb ideig van kitéve a környezeti kockázatoknak. Mindezek eredményeként a cseresznye jelenleg az egyik legjobban és legmagasabb áron értékesíthető gyümölcsfajnak tekinthető mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon.
A cseresznyefajtákkal szembeni követelmények
A cseresznyefajtákkal szemben legfontosabb elvárás, hogy gyümölcsének mérete meghaladja a 26 mm-t, a magas értékesítési ár azonban inkább 28 mm felett kezdődik. Az uniós piacokon szigorú vevői igény a 2 mm-re történő osztályozás, ahol a gyümölcsmérettől függően 1,0-4,0 euro/kg-os értékesítési ár is elérhető a csomagolt, méretazonos áruval. A roppanó gyümölcshús egyrészt fontos a friss fogyasztásnál, másrészt a kemény húsállományú fajták jobban tárolhatók, szállíthatók, pultállóságuk is hosszabb. A gyümölcs megjelenése szempontjából elvárás a sötétbordó, egyenletesen színeződött (nem térképes), fényes felület. A friss piaci célokra szedett cseresznyénél a kocsány megléte fontos minőségmérő paraméter, ugyanis annak üde zöld színe az áru frissességét sugallja a vásárló felé.
A gyümölcsminőségi tulajdonságok mellett a nemesítési programokban fontos célkitűzés a május 20. és a július 10. közötti érési idő meghosszabbítása. A szüreti munkák szervezése és költségei szempontjából lényeges a fajták adott időszakon belüli egyöntetű érése, valamint a gyümölcs hosszabb ideig való fán-tarthatósága. Az öntermékenyülő képesség az elaprózódás veszélyének ellenére is kívánatos fajtajellegnek tekinthető, ugyanis az önmegporzással hűvös, csapadékos virágzáskori időjárás esetén is biztosítható az optimális mértékű terméskötődés. A termesztés egyik legnagyobb kockázati tényezőjének számító gyümölcsrepedés ellen kicsattanásra kevésbé hajlamos fajták termesztése célszerű. Fontos nemesítési szempont az intenzív művelésre való alkalmasság is, azaz a mérsékelt növekedési erély és a kedvező elágazódó képesség kombinálása. A gazdaságosság szempontjából pedig olyan fajtákat érdemes termeszteni, amelyek évenkénti rendszerességgel képesek a 10-12 tonna/ha-os hozamok produkálására.
Perspektivikus cseresznyefajták
Magyarországon a cseresznyefajták érési ideje május végétől július közepéig tart. Ebben a 40-45 napos időszakban elsősorban spanyol, török és görög cseresznyével kell versenyeznünk az európai piacokon. Az intenzív nemesítési törekvéseknek köszönhetően a távolabbi jövőben (20 éven belül) hazai körülmények között is megjelenhetnek augusztusban, szeptemberben érő fajták, mint ahogy azt már a kajszi esetében tapasztaltuk.
A rendelkezésre álló cseresznyefajták számát illetően ma már elértünk arra a pontra, ami képes zavart okozni a telepítést fontolgató termesztő fejében. A fajtaválaszték túlontúl széleskörűnek tekinthető, a hazánkban és külföldön elérhető kb. 150 termesztett fajta közül kellene megtalálni azt a 7-8-at, amit nagyobb felületen célszerű telepíteni. A piaci sikerhez ugyanis nem sok fajta kell, hanem az adott érési időszakban a már meglévőknél jobb tulajdonságú.
A KSH 2018-as felmérése alapján hazánkban a legnagyobb felületen a ’Germersdorfi 3’-as fajtát termesztik legnagyobb felületen, részaránya 15%. Ezt követi a ’Carmen’ (1. kép) és a ’Bigarreau Burlat’ fajta 11-11%-kal. Az Érdről származó magyar fajták közül a ’Katalin’, ’Linda’ és a ’Vera’ együtt tesznek ki kb. 20%-ot, míg a külföldiek közül ’Kordia’ és ’Regina’ közösen 10%-ban részesedik. Ezek mellett folyamatos az érdeklődés a nagy gyümölcsméretű és húskeménységű amerikai, kanadai és olasz fajták iránt is.
cseresznyefajtánk a ’Carmen’
Hazai friss fogyasztásra, valamint exportra a kemény, roppanó húsú, sötétbordó színű, 28 mm feletti fajtákat célszerű termeszteni. A ’Kordia’ és a ’Regina’ fajta jó példa arra, hogy milyen fajtát keresnek külföldön, a fajtaértékelések során ezekhez viszonyítják a többi fajta tulajdonságait. A ’Kordia’ sötét színű, roppanó húsú, hosszú kocsányú fajta, a 28 mm-es méretet viszont nem mindig éri el. A ’Regina’ nagyméretű, ropogós, kiváló ízű, terméshozása viszont változatos. Tökéletes, minden igényt kielégítő fajta nincs, még a standard fajtáknak is vannak tehát hátrányos tulajdonságai.
A Brózik Sándor által elindított és az Apostol János által továbbvitt keresztezéses nemesítő munkának köszönhetően jelenleg 14 államilag elismert hazai fajta közül választhatunk. Közülük kiemelhető az igen nagy méretű ’Carmen’ fajta, ami repedésre viszont rendkívül hajlamos. Koraiságánál és gyümölcsméreténél fogva értékes fajta a ’Rita’. A ’Vera’ (2. kép) ön-termékeny, rendkívül bőtermő, kemény húsú. Az ’Aida’ nagyméretű, sötétbordó színű, bőtermő fajta. A ’Linda’ a ’Germersdorfi’-hoz hasonló gyümölcstulajdonságú, ám fája annál könnyebben nevelhető. Legújabb ígéretes érdi fajtajelöltek a ’Magdolna’, ’Kis Eszter’, ’Dávid’, ’Máté’, ’Judit’ és az ’Edit’.
A hazai fajták használata mellett figyelmet érdemes szentelnünk az új külföldi fajták honosítására és telepítésére is. Az igen nagyméretű kanadai ’Giant Red’, valamint a kemény húsú amerikai ’Firm Red’ fajtákkal kapcsolatban már itthon is rendelkezünk kedvező tapasztalatokkal. Olaszországból, a Bolognai Egyetemről származik a Sweet fajtasorozat (’Sweet Aryana’, ’Sweet Lorenz’, ’Sweet Gabriel’, ’Sweet Valina’, ’Sweet Saretta’), amelynek tagjai nagyon hasonlítanak egymásra, így hosszú ideig a piacon lehet maradni „ugyanazzal” a fajtával. Kései érése miatt értékes lehet a kanadai ’Sweetheart’ és a ’Staccato’ fajta.
A meggytermesztés jelentősége
A magyar meggy hungarikum minőséget képvisel gyümölcsféléink között, termesztési színvonalának javítása ily módon fontos nemzetgazdasági érdek. A vertikum sajátossága, hogy a meggy elsősorban ipari felhasználású gyümölcs, jelenleg a termésnek csak kisebb része (3-5%) kerül friss piacra. A jövőben várhatóan a friss fogyasztási arány némileg nőni fog, de a meggy alapvetően megtartja ipari gyümölcs jellegét.
Meggytermesztésünkben a versenyképes termesztés megvalósításának kulcsa az évenkénti magas, 15-20 t/ha-os termésátlagok produkálása. Ezen cél elérése érdekében kell alárendelnünk a technológia valamennyi elemét, amiben a fajtahasználatnak meghatározó szerepe van. A sikeres termesztés megvalósításához a világon is egyedülálló hazai fajtaválasztékkal rendelkezünk, a sok jó minőségű fajta közül kell megtalálni a termesztési célnak leginkább megfelelőket.
A meggyfajtákkal szembeni követelmények
A meggy elsősorban feldolgozóipari alapanyag, így a fajtaválasztás során elsődleges szempont az olyan gyümölcsminőség biztosítása, ami megfelel a különböző feldolgozási céloknak. Univerzális fajta, amelyeknek gyümölcsei bármilyen ipari célra alkalmasak lennének nincsen. Termesztett fajtáink nagy része (’Debreceni bőtermő’, ’Kántorjánosi’, ’Petri’, ’Éva’) megfelel az ipari felhasználás, valamint a friss fogyasztás követelményeinek is, nagyobb rugalmasságot biztosítva a hasznosíthatóságot illetően. A fajták egy kisebb része (’Cigánymeggy’, ’Pipacs 1’, ’Parasztmeggy’, ’Hartai meggy’) pedig igazi célfajtáknak tekinthető, ugyanis gyümölcseik csak néhány ipari célra alkalmasak, friss fogyasztásra nem.
Ipari feldolgozású meggy esetében elvárt a 18-22 mm-es gyümölcsméret, amit a hazai fajtáink az évek többségében bőven teljesíteni tudnak. Ennél kisebb méretű gyümölcsök szükségesek a bon-bon (konyak-meggy) gyártásához, amit eddig az apróbb méretű ’Oblacsinszka’ fajta termesztésével elégítettünk ki. Feldolgozás esetén fontos fajtajelleg a gyümölcsök festőlevűsége. Cukrászati termékek esetében ez kedvezőtlen tulajdonság, ugyanis elszíneződését okozhat. Erősen festőlevűnek számít a ’Csengődi’ fajta, míg a ’Kántorjánosi 3’ fajta leve jóval kisebb mértékben, a ’Korai pipacsmeggy’ pedig egyáltalán nem színezi a terméket.
Étkezési piacra szánt meggy esetében alapelvárásnak számít a 20-23 mm-es átmérő és az 5-6 grammos tömeg. A gyümölcsök szedése ez esetben kizárólag kocsánnyal történhet. A pálhalevelek jelenléte a cseresznyéhez hasonlóan a meggynél is a frissesség jelének számít.
Termesztési szempontból igen fontos fajtajelleg a fajták felkopaszodásra való hajlama, ami az aktív termőfelület nagyságán keresztül jelentősen befolyásolja az elérhető hozamokat. Ebből a szempontból a négy alapfajtánk kedvezőtlen tulajdonságúnak számít, míg az újabb ’Petri’ és az ’Éva’ igen gazdag termőrész berakódású, ami a magasabb termésekben is megmutatkozik. Karakteres különbség van a fajták között a korona habitusában is, nehezebben alakítható a sátorozó formájú ’Debreceni bőtermő’, mint a szétterülő gömb alakú ’Petri’ fája. A fajtamegválasztásnál törekednünk kell arra is, hogy az kevésbé legyen érzékeny a kórokozókra, de legkedvezőbb, ha tolerancia vagy rezisztencia tulajdonsággal is rendelkezik. E tekintetben értékesek a Bosnyák-fajtakör tagjai, illetve a keresztezéssel előállított új fajtajelöltek.
Perspektivikus meggyfajták
Meggytermesztésünket hosszú évek óta négy főfajta határozza meg. Legnagyobb arányban található jelenleg ültetvényeinkben a júniusban érő ’Érdi bőtermő’ (30%), míg a júliusi érésű három északkelet-magyarországi tájfajta együttes aránya 52% (’Újfehértói fürtös’ 23%, ’Kántorjánosi 3’ 15%, ’Debreceni bőtermő’ 14%). Az egyéb fajták (’Petri’, ’Éva’, ’Pándy meggy’, ’Cigánymeggy’, ’Oblacsinszka’) részesedése összesen 18%.
A meggy érési szezonja június eleje és július eleje-közepe között mintegy 35-45 napot tesz ki. Ezen rövid időszakon belül rendkívül aránytalannak tekinthető a fajták érési ideje, ugyanis a három júliusban érő nagy tájfajta szürete néhány nap eltéréssel, de szinte teljesen egybeesik. A késői érésű fajták aránya így az árualapban igen nagy, egyes években elérheti a 70-75%-ot is. A meggy érési szezonjának széthúzása, a korai érésű fajták arányának növelése tehát kiemelten fontos feladat. Ez alapján értékesnek tekinthetők az ’Érdi bőtermő’ (3. kép) és az ’Újfehértói fürtös’ között érő fajtajelöltek, amikkel a konzervipari holtidőt lehetne kitölteni.
A jelenlegi és a várható piaci igények alapján szükség lenne az ’Érdi bőtermő’ előtt érő, 22 mm átmérőjű, friss fogyasztásra is alkalmas fajtákra. Erre a célra gyümölcsminőség szempontjából kiváló lenne a ’Piramis’ fajta, problémája viszont a nehézkes koronaalakíthatóság, illetve a rossz termékenyülés. Tapasztalatok alapján a középkorai virágzású cseresznyék jó porzópartnerek számára. Jelenleg még fajtajelölt az önmeddő ’Ducat’, május 15-20. körül érik, gyümölcse a ’Pándy meggy’-re hasonlít. Igen sokat ígérőek az ’Érdi bőtermő’ és a ’Csengődi’ keresztezésével előállított fajtajelöltek is (’Érdi korai’, ’Érdi kedves’, ’Érdi bíbor’), amelyek rezisztensek a moníliás, a blumeriellás és a citospórás betegséggel szemben, gyümölcsminőségük pedig az ’Érdi bőtermő’-höz hasonlít, ám annál korábban érnek. Célfajtának tekinthető a szintén igen korai ’Érdi ipari’, amely május 22-25. körül érik, kis méretű (19-21 mm), sokáig a fán tartható. Ipari fajta lehet a festőlevű ’Erika’ is, hús állaga kifejezetten jó, konzervnek és légyártásra is alkalmas.
A későn érő fajták közül ültetvényeinkben a kedvező termőrész képződési sajátosságaiknak és magasabb hozamaiknak köszönhetően a jövőben várhatóan nőni fog a ’Petri’ és az ’Éva’ fajta aránya (4. kép).
Dr. Csihon Ádám
egyetemi adjunktus
Debreceni Egyetem
Kertészettudományi Intézet
