Zöldségtermesztés a világon és Magyarországon
Világviszonylatban az élelmiszerek iránti igény folyamatosan növekszik, de a jelenlegi termelési struktúrában nehéz a fenntartható mezőgazdasági termelést növelni. A talajdegradációs folyamatok mellett a vízhiány fokozódása a termelés hatékonyságát és a kibocsátás mértékét is veszélyezteti. A termésmennyiség szinten tartásához egyre nagyobb mennyiségű inputok szükségesek, mint például a műtrágya és az öntözővíz. Azonban a magasabb termelési költségek a mezőgazdasági üzemek jövedelemtermelő képességét erősen veszélyeztetik (FAO, 2013).
Világszerte a víz a legkritikusabb tényezője a fenntartható mezőgazdasági termelésnek. A mezőgazdasági gyakorlatok, úgy, mint a talajmenedzsment, az öntözés, a műtrágyázás és a növényvédelem szoros részét képezik a fenntartható mezőgazdasági vízgazdálkodásnak és a környezetvédelemnek, ugyanakkor a társadalmi-gazdasági nyomás, valamint a klímaváltozás is korlátokat szabhat a mezőgazdasági vízfelhasználásnak (Chartzoulakis, K. & Bertaki, M. (2015). Sustainable Water Management in Agriculture under Climate Change. Agriculture and Agricultural Science Procedia).
A mezőgazdasági termelés ökológiai potenciálja különösen a szántóföldi növénytermesztés esetén igen kedvező Magyarországon, ugyanakkor a növénytermesztés különösen kitett a természeti tényezőknek, az elmúlt években különösen nagy odafigyelést igényeltek az árvíz, vagy éppen a szárazság által okozott káresemények. A fokozódó hőhullámok és aszályos időszakok tovább nehezíthetik a termelést és folyamatos fejtörést okoznak a termelőknek.
A világ zöldségtermelése 2017-ben meghaladta az 1,0 milliárd tonnát. A legnagyobb zöldségtermelő országok közé tartozott Kína, mely a világ zöldségtermelésének 53%-át tette ki, majd sorban India (15%) és az Amerikai Egyesült Államok (3%) következett (Rabobank). Az európai uniós országok együttesen 62,6 millió tonna zöldséget termeltek 2016-ban, közülük Spanyolország állt az első helyen, azonban világviszonylatban a tizedik helyen szerepelt 15 millió tonna termésmennyiséggel. Magyarországon 1,6 millió tonna zöldség betakarítására került sor, ez a 13. helyet jelentette az EU-s tagországok sorában.
Az EU tagországok közül a jelentős zöldségtermelő országok többségénél a termőterület A csemegekukorica termelése a gazdaságosság jegyében Zöldségtermesztés a világon és Magyarországon csökkent 2004 és 2016 között. A legmarkánsabb csökkenés Bulgária esetében látható, a 2004-2006. évi átlaghoz képest 35 százalékkal esett vissza a zöldségtermelő terület 2007- 2009 közötti időszakra, majd a következő években stagnált. Görögországban a 2004- 2006. évi és a 2013-2016. évi átlagok között 30 százalékos területcsökkenés tapasztalható. Ugyanebben az időszakban Olaszországban 17, Romániában és Spanyolországban 15-15, Magyarországon pedig 11 százalékkal csökkent a termőterület. Ezzel szemben Lengyelországban a két időszakot összehasonlítva 53 százalékos területnövekedés jelentkezett (1. táblázat).
A magyarországi zöldségtermesztés területe és a megtermelt termés is növekvő tendenciát mutat, habár a kedvezőtlenéghajlati változások, a termesztéstechnológiai elmaradások, a termelői összefogás hiánya és nem utolsó sorban a beáramló import termékek is rontják a hazai termékek piaci helyzetét. A KSH adatai szerint Magyarországon összesen 92,5 ezer hektáron (tartalmazza a másodvetést is) folyt zöldségtermesztés 2016-ban. A FruitVeB becslése szerint ennek alig 3-5 százaléka fedett terület. Az EU-csatlakozást követően mind a szabadföldi, mind pedig a fedett zöldségtermő terület visszaesett, majd stabilizálódott. A szabadföldi kultúrák termőterülete 2010-ben volt a legkisebb, 2004 és 2010 között 34,5 százalék csökkenés volt tapasztalható, majd lassú növekedés vette kezdetét.
Csemegekukorica termelés Magyarországon
A hazai zöldségtermesztés döntő hányadát az ipari felhasználású csemegekukorica teszi ki, de emellett a zöldborsó is jelentős. Jóllehet, a szabadföldi zöldségtermesztést meghatározó ipari zöldségnövények köre meglehetősen leszűkült az elmúlt években Magyarországon, viszont a csemegekukorica továbbra is a meghatározó ipari zöldségnövények közé tartozik, csak kisebb területi ingadozások jellemzik. Továbbá a magyarországi csemegekukorica termelés világviszonylatban is meghatározó az Amerikai Egyesült Államok és Tájföld után.
Évjárattól függően a hazai zöldségtermő terület 30-35 százalékát a csemegekukorica foglalja el, ami nem csak a magas fokú feldolgozói szervezettséggel és háttérrel magyarázható, hanem a más növényekhez képest alacsony tőke- és munkaerő igénnyel. A 2010. évi mélypont után – 22 ezer hektár – a csemegekukorica vetésterülete meghaladta a 36 ezer hektárt 2016 ban, ami az elmúlt öt évben a legnagyobb értéket jelentette. Ezzel párhuzamosan a terméseredményeket tekintve a csemegekukorica az összes zöldségtermés 30- 35 százalékát adja.
Hazánk vezető exportőr a világon a konzerv csemegekukoricát tekintve. Versenytársaink között megtalálható Franciaország, Tájföld, USA és Kína. Elsősorban Németországba és Franciaországba szállítunk, a magyarországi konzerv csemegekukorica egyharmada e két országba kerül. További fontosabb célpiacok Lengyelország, Olaszország, Egyesült Királyság és Belgium. 2016-ban összesen 167 millió euró értékben exportált Magyarország konzerv csemegekukoricát, valamint 53 millió euró értékben fagyasztott csemegekukoricát.
A csemegekukorica tipikusan nagyüzemi növénynek tekinthető, hiszen gazdaságosan csak nagy területen termelhető, illetve a feldolgozóipari igényeket is csak nagyüzemi körülmények között lehet kielégíteni. Ehhez hozzájárul az is, hogy szinte elengedhetetlen feltétele a csemegekukorica termelésnek az öntözés, illetve az öntözésre való lehetőség. Szakértők szerint öntözés nélkül a termesztés sikeressége is megkérdőjelezhető. Mindemellett Magyarországon a legnagyobb területen öntözött zöldségfélének számít.
Ahhoz, hogy a vezető csemegekukorica konzerv exportőri pozíciónkat megtartsuk, elengedhetetlen a kiváló minőségű alapanyaggyártás. Ennek érdekében a termelők minél inkább próbálják a versenyképességüket növelni, hiszen az alapanyag felvásárlása is szigorú szabályok szerint történik a feldolgozó részéről. A versenyképesség növelése a hozamok növekedésében is mérhető. A hozamszínvonal növelését néhány kritikus pont lényegesen befolyásolja.
A termesztés során jelentősen nőtt a szuperédes fajták jelenléte, gyakorlatilag az arányuk 80 százalék körül mozog. Ez a trendváltozás az egészségtudatos táplálkozáson keresztül nem csak a fogyasztók számára jelent előnyt, hanem a feldolgozóipar számára is könnyebbség, hogy a feldolgozás során nem kell a konzervekhez plusz cukrot és sót adni. Ugyanakkor a szuperédes fajták jóval érzékenyebbek a normál édes fajtákhoz képest, így termesztésük megköveteli a magasszíntű technológiai fegyelmet. A fajtahasználat kérdésében szinte mindig a feldolgozó hoz döntést, mert a fajtatulajdonságokat alapul véve szervezi a betakarítást
Alapvető követelmény a jó adottságokkal rendelkező termőhely megléte a termelés során, és a termelők kritikus pontnak vélik a termőhelyi tulajdonságokat, miszerint a megfelelő talajállapot biztosítja a kedvező vízgazdálkodást.
A növényvédelmi kezelések és a tápanyagutánpótlás fontossága szintén nem kérdőjelezhető meg, már csak azért sem, mert nem csak a termés nagyságát veszélyeztetik az el nem végzett kezelések, hanem a szaporítóanyag után a növényvédőszer és a műtrágya költségei is igen jelentős részt tesznek ki a teljes termelési költségen belül.
Az ágazat jövedelemtermelő képessége jónak tekinthető, bár a jövedelmezőség fokozására vannak még tartalékok. Az öntözött területek növelése mindenképpen javítaná nem csak a versenyképességet, hanem a hozamszínvonal javulásával az elérhető árbevételt is. A termelés hatékonyságának javításához a precíziós mezőgazdasági technológia nyújthat további segítséget, bár ez a típusú gazdálkodási forma még nem terjedt el általánosan. Elsősorban a szántóföldi növénytermesztésben találkozhatunk vele, a zöldség- és gyümölcstermesztésben, illetve az állattenyésztésben kismértékben alkalmazott. A precíziós növénytermesztés során az informatikai eszközök révén lehetőség nyílik a táblán belüli változó körülmények feltérképezésében, ezáltal az inputanyag- felhasználás hatékonysága nagymértékben javul, emellett a környezetterhelés is csökken (Győrffy, 2000: A biogazdálkodástól a precíziós mezőgazdaságig. Agrofórum 11 (2): 1-4.; Stombaugh és trsai (2001: Guidelines for adopting precision agricultural practices. Cooperative Extension Service, University of Kentucky, 4.; EIP-AGRI (2015): Precision Farming Final Reports). A precíz munkafolyamatok nyomán a hozamszínvonal javulása és a homogén árualap mindenképpen biztosítható a termelés során.
Nagyon kis számban, de a csemegekukorica-termelésben is fellelhető a precíziósgazdálkodás bizonyos formái. Egyes gazdaságokban már jelen van olyan navigációs, műholdvezérlésű rendszer – RTK – aminek a segítségével a sorok nagy pontossággal követhetők. Ennek előnyei, hogy 2 centiméteres pontossággal követi a sort, akár 25-30 százalékos munkaerő megtakarítást lehet elérni. A vetéssel egymenetben kijuttatott gyomírtószer energiamegtakarítást eredményez, illetve a műtrágya és a növényvédőszer pontos adagolása is hozzájárul a termesztés sikerességéhez. A precíziós gazdálkodás nagy odafigyelést igényel, és bár rengeteg előnnyel jár, mégsem terjed alkalmazásuk a gazdaságokban. Ennek oka egyrészt az, hogy a gépek kezelése olyan szakértelmet igényel, amivel egyelőre kevesen rendelkeznek és ennek a szakértelemnek a megszerzése is nehéz, hiszen erre vonatkozóan az oktatás még nem megoldott.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelésben, ezáltal a csemegekukorica termelésben is igen kiélezett a verseny, hosszú távon a piacok megtartása (belföldi és nemzetközi szintéren egyaránt), illetve újak megszerzése csak akkor lehetséges, ha a termelők minél hatékonyabban tudják az újításokat alkalmazni a termelés során, aminek eszközei legfőképp a technológiai és öntözési beruházások lehetnek.
Szerző:
Ehretné Berczi Ildikó, tudományos
segédmunkatárs
Dr. Németh Szilvia, tudományos munkatárs
Agrárgazdasági Kutató Intézet
